Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)

1938-12-07 / 27. szám

1938 DECEMBER 7. SZERDA TEliBlDEW AÍM&AR-HIRIiAE 7 Horthy Miklós kormányzót ünnepelte az egész ország Horthy Miklós, Magyarország kor­mányzója névünnepe alkalmából dólelőtt kilenc órakor ünnepi szentmisö volt a magyar királyi honvédség részére a Kapisztrán János helyőrségi templom­ban. A szentmisén megjelent dr. vitéz lmrédy Béla miniszterelnök, Bartha Ká­roly táborszernagy, honvédelmi minisz­ter, gróf Teleki Pál kultuszminiszter, Keresztes Fischer Ferenc belügyminisz­ter, Kunder Antal kereskedelem- és ipar­ügyi miniszter, Jaross Andor miniszter, báreiházi Bárczy István m. kir. titkos tanácsos, miniszterelnökségi államtitkár, Sónyi Hugó gyalogsági tábornok, a hon­védség főparancsnoka, a tábornoki kar tagjai, valamint a törzstiszti és főtiszti kar sok tagja. A szentmisét Folba János pápai pre- látus, főesperes, a tábori püspök helyet­tese, celebrálta, aki az evangélium után szentbeszéd keretében emlékezett meg a nap jelentőségéről. — Eimsk a várhegynek az északi sarkán, — mondotta, — kinoses ház áll és a déli sar­kán egy másik kincses palota emelkedik. Az egyik kincses ház, amelyben most össze­gyűltünk, az Isten háza; a másik palota pe­dig az a ház, amelyben az ország kormány­zója lakik. Amíg ebben a két házban élet van, ajdig ebben az országban él magyar és áU Buda. — Ebben a templombau már sok éven ke­resztül megünnepeltük a kormányzó úr öfőméltósága névnapját, de talán még soha olyan bensőségesen nem imádkoztunk érte, mint mostani nóvünuepón. Ebben a temp­lomban hótszáz esztendőé fennállása óta mindig olyan magyarok imádkoztak, akik hűségesek voltak hazájukhoz, királyukhoz, vagy mindenkori kormányzójukhoz és olyan magyarok voltak, akikre az ország hivatott vezére mindig nyugodtan támaszkodhatott. Ezt a templomot 1269-ben szentelték fel, amikor először állott talpra a tatároktól kifosztott Magyarország. A történelmi idők sodrában a templom többször rombndőlt, de mindig újra felépítették, meri itt mindig olyan magyarok óitok, akik építeni tudtak — Mit kérjünk az Úristentől ezen a mai napon? A kormányzó úrért már sokszor imádkoztunk itt attól az időtől kezdvo, ami kor Szegedről meggyujtotta a nemzeti feltá­madás reményttizét, mert éreztük, hogy a sikerhez szüksége van a mi imádságunkra, hogy bírja a reá háruló nagy terhet. Ma még inkább szüksége van az imára, amikor látjuk, hogy az Úristen meghallgatta ed- digi imáinkat és lehetővé tette számára, hogy sikeresen folytathassa a történelmi Magyarország visszaállítására. irányuló nagy munkáját. Sok olyan ezred zászlaja és névtáblája, amelyet eddig itt ereklyeként őriztünk, most ismét visszakerült az ezredeb élére, van azonban még itt sok olyan név­tábla. amely mint sírkő, a szomorú múltra emlékeztet, de egyúttal jelenti a feltáma­dásba vetett hitet. Imádkozzunk az Úr­istenhez. hogy mihamarabb megérjük özek­nek a feltámadását is és magyar zászló leng­jen ott is, ahol eddig még nem lobog. A szentmise alatt a Budai Dalárda énekelt. Felajánlásra Kéthelyiné Vakots Margit éne.kmfí vésznő énekelt, orgonán kísérte Dalibor Ferenc, a Kapisztrán Já nos helyőrségi templom karnagya. A szentmisét Te Deum és a Himnusz zárta be. A reformátusok .ünnepe A kormányzó név-ünnepe alkalmából délelőtt kilenc órakor ünnepi istentiszte­let volt a magyar királyi honvédség ré szere az Abonyi-ntcai református zsinati székház üléstermében is. Az istentisztele­ten megjelent Reményi-Schneller Lajos pénzügy miniszter, Tusnádi Nagy Andrá-* igazságügy-miniszter, Teleki Mihály gróf íöldmívelésügyi miniszter, Darányi Kál­mán nyugalmazott miniszterelnök, a kép­viselőház elnöke, Radvánszky Albert báró, a felsőház alelnöke, Vay László báró miniszter-elnökségi államtitkár, Ba­logh Jenő nyugalmazott igazságügymi- uiszter, Zelenka Zoltán altábornagy veze­tésével a tábornoki kar, a törzstiszti és főtiszti kar küldöttsége. Soltész Elemér protestáns tábori püs­pök végezte az istentiszteletet. Beszédét a tékozló fiú biblai példázatára építette fel. Arról beszélt, hogy amint egyetlen ember sem lehet büntetem a nemzetek sem lehetnek bűn és gyarlóság nélkül-?'*', — A kérdés az, hogy a bűnös nemzet iß a bűnös ember bűnbágó lesz-e. A »agyár nemzet élotéberf me^isjiiétlődik /a' tékgzló fiú története, ilas/f aá egész uUft jr té­közlő fiú, mert közös bűn taszította a nyo­morúság fertőjébe a szétszaggatott haza fiait. Válságos, nehéz időkben mindig egy gyei több vezér volt, mint amennyire szűk bég van és a kelleténél kevesebb önfelál dozó férfi. A tékozló nemzet új, boldogabb jövőre csak úgy formálhat Igényt, ha a megtérés útjára lép és ha őszintén, erős el­határozással megismeri és megbánja bű­neit. Bá kell lépni a társadalmi és gazda­sági egyenlőtlenségek megszüntetése és ú] szociális berendezések útjára. S ezt torzsai kodás nélkül kell tenni. — Ezen az úton vau egy áldott, hivatott vezérünk — folytatta —. Nem elég érette hálát adnunk a Gondviselésnek, hallgat­nunk kell szavát, követnünk példáját, in- gathatatlan hűséggel és jobbra-balra nem sandító egységgel. Soltész Elemér beszédét azzal fejezte be, hogy- a magyarság hálát ad Istennek, mert a kormányzót adta a nemzetnek, a nemzet pedig sziklaszilárdan áll az első magyar ember mögött és részt kér ma­gának a kormányzó országépítő munká­jából. Az istentiszteletet a Himnusz elének- lése fejezte be. A Nemzeti Színház díszelőadása Magyarország kormányzója névnapjá­nak előestéjén a Nemzeti Színházban dísz­előadásban az István királyt adták. Lel­kes taps fogadta a kormányzót és család­ját, amikor a színházba érkezett. A zene­kar a Himnuszt játszotta, majd Mécs László mondott ünnepi felköszöutőt. Töb­bek közt a következőket mondotta: — Főmóltóságú Uram! A trianoni urak azt kívánták tőlünk, hogy legyünk jó fiúk, legyünk szorgalmasuk, legyünk engedelme­sek, legyünk Jók és legyen második ottho­nunk Csehszlovákia. Ml, mindent megtet­tünk — jó fiúk voltunk. Nem tud felmu tatai soha, senki egy revolveres magyart, egy bombavető magyart, egy forradalmat- csináló magyart. Jó fiúk voltunk, de egyet nem tudtak tőlünk kicsikarni: nem vált so­hasem második otthonunkká Csehszlovákia. Tisztán és szeplőtlentil megőriztük szivün­ket. Elvették gyárainkat, vállalatainkat, el­vitték pénzünket, de nem tudták elvenni tiszta magyar szívünket. — Mielőtt elindultam a Felvidékről, oda­jött hozzám egy magyar katona. Azt akarta, hogy vigyek tőle ajándékot a Kor Hiányzó Ür Öfőméltósága névnapjára. Azt mondtam neki, fiam, menj haza. Ö azon­ban nem hagyta magát s azt mondotta hogy nem olyan ogyszerű ajándék ez, ő ezt a lövészárokban csinálta, és megmutatta nekem. Mécs László felmutatta a szép hímzésű asztalterítőt és felolvasta azt a levelet, amellyel ez a katona felajánlotta kézi munkáját a kormányzónak. Mécs László ezután két költeményt sza­valt el, majd Sik Sándor háromfelvoná- sos darabját adták elő nagy- sikerrel. A tábornoki kar díszebédfe A magyar királyi honvédség tábornoki kara ma délben a kormányzó nevenapja alkalmából a tiszti kaszinóban díszebéden vett részt, amelyen vitéz Dálnokfalvi- Barlha Károly táborszernagy, honvédelmi miniszter, vitéz Sónyi Hugó gyalogsági tábornok, a honvédség főparancsnoka és Worth Henrik, a honvédvezérkar főnöke vezetésével a tábornoki kar tagjai igen nagy számban vettek részt. A tábornoki kar diszebédjén József ki­rályi herceg tábornagy is megjelent A díszebéden Magyarország kormány­zóját vitéz vitéz Dálnokfalvi Bartha Ká­roly táborszernagy, honvédelmi miniszter köszöntötte fel. Ünnepségek országszerte Kedden délben, a Kormányzó névnap­ján lelkes ünnepséget rendezett az Erek- lyés Országzászló Nagybizottsága az Or­szágzászlónál, amelyen a Felvidékről visszatért lövészalakulatok is kivonultak. Az őrségváltás után Csetényi Pál dr. fő­városi törvényhatósági bizottsági tag mondott ünnepi beszédet amelyben hódo -limai íSIWhHötte Magyarország kor­mányzóját néAünnepe alkalmából. A nagyhatásúi ünepi beszéd után1 a szé. kesfővárosi őrség zenekara a Hiszekegyet játszotta, majd Zsabka Kálmán, a lövé­szek egyik vezetője, elszavalta a „Ron­gyos gárda“ című költeményt A zenekar a Rákóczi-indulót játszotta, végül a ki­vonult csapatok díszmenetével az ünnep­ség végétért. Fényes ünnepségeiket és díszfelvonulá­sokat rendeztek a kormányzó névünnepp alkalmából Magyarország minden váró sában de még a falvakban is. Ezen a na pon az egész ország az államfőt éltette. Megemlékeztek a magyarságnak er­ről az ünnepnapjáról külföldön is. A római rádió a következőket mon­dotta be: A magyar nemzet ma vitéz nagybányai Horthy Miklós magyar kormányzó név­napját üli, es ezzel kifejezi hódolatát a bölcs államfő iránt. Erről a napról Olasz ország sem feledkezik meg, mint ahogy minden jóban, rosszban együttérez a ma­gyar nemzettel. Horthy Miklós kormányzó névnapját a varsói magyarság is megünnepelte. Ked­den délelőtt 11 órakor a Kanonok-rend templomában ünnepélyes szentmise volt, amelyen Háry András varsói magyar kö­vet a követség teljes tisztikarával, vitéz Lengyel Béla alezredes katonai attasé, a lengyelországi Báthory lengyel-magyar egyesület Zsolnay Oszkár elnök vezetésé­vel és Varsó társadalmának számos elő­0 V 7 Hazai- Likör-, áSzeszanigviritf. Pótópesk XJlív forgic’1-0. S/&. Ti Scgáf tőidéiből szállít mindenfajta gyümQfdspálinkát. — Likőr-, rum- és bői páriatgyárfmányai legkiválóbbak. kelősége vett részt. A délután folyamin Háry András magyar követ fogadást ren­dezett, amelyen több mint ötszázan vettek részt. A lengyel sajtó meleghangú sorokat szentel a kormányzó névnapjának. A berlini magyar kolónia megható ün­nepségek keretében ünnepelte meg Horthy Miklós kormányzó névnapját. A berlini Fcrencrcndi kápolnában szent­misö volt, amelyen Kalmár özséb, a ber­lini magyar kolónia lelkésze mondott ün­nepi beszédet. Beszédében megemlékezett Horthy Miklós kormányzó érdemeiről és külön esen a Felvidék vértelen hazaveze­téséről. Sztójay Dömo magyar követ a követség termeiben teán látta vendégül a magyar kolónia tagjait. Kedden délután a Collegium Hunpari- cumban a berlini magyar főiskolai hall­gatók társasága rendezett ünnepséget. Akciót indítottak a kárpátorosz aratómunkásók magyarországi alkalmazása érdekében Budapest, december 6. A miskolci mező- gazdasági kamara a körzetébe tartozó uradalmak kívánságára kérelmet intézett a földművelésügyi minisztériumhoz az­iránt, hogy a minisztérium a gazdasági felügyelőségek közreműködésével rövid időn belül állapíttassa meg azt, hogy az egyes járások gazdaságai milyen föltéte­lek mellett hajlandók kárpátorosz- földi mezőgazdasági munkásokat szerződtetni, s hogy a munkásoknak páronkint hány mázsa búzaelőleget hajlandók adui. A miskolci mezőgazdasági kamara inr,'t ványának hátterében nemcsak a mező- gazdasági munkásszükséglet bebiztosí­tására irányuló törekvés húzódik meg, hanem az a szociális segíteni akarás szándéka, hogy a telvíz idején kenyér nélkül álló kárpátoroszok várható nyo­morát enyhítsék. Ezzel egyidejűleg- be kell számolnunk a sárospataki mezőgaz­dasági bizottság előtt elhangzott indít­ványról is. Az egyik földbirtokos ugyanis azt i-idítvényozti h^y a kormány tegye lehetővé 5<MM) kár­pátorosz aratómunkás behozatalát azokból a községekből, melyeknek lakosai Magyarországhoz kívánnak csatlakozni. Értesülésünk szerint a kárpátorosz arató- inunkáso’ alkalmaztatását úgy oldanák meg, hogy részükre az idei aratás alkal­mával fizetett béreket biztosítanák, sót már karácsony előtt kiszolgáltatnák ne­kik a 8~jkásos 3 mázsa búza- és rozs­előleget. Az indítványt tevő földbirtokos kijelentette, hogy hajlandó azonnal le- szorződtetni 100 kárpátorosz mezőgazda- sági mi- kást és megküld ni pároukint a 3 mázsa terméuyelőieget. Gibraltári tengeralatti alagutat akarnak építeni a franciák Pár is, decembei• 5. A párisi Jour című lapban ismét felvetődött egy cikkben a gibraltári tengeralatti. alagút gondolata. Ez a terv a franciákat már 1860 óta fog­lalkoztatja, mert kétségtelen, hogy úgy gazdasági, mint stratégiai szempontból nagy- jelentőségű volna egy ilyen tenger- alatti összeköttetés biztosítása Francia ország és afrikai gyarmatai között. A Jour cikko szerint az alagút folyta­tása volna a tervbevett ezaharai vasút­nak, aminek a megépítése a vasutak vil­lamosítása terén elért leg'újabb eredmé­nyek alapján egyáltalán nem keresztül- vihetetlen. Ha pedig az angolok bele­egyeznének a calaisi csatorna alatt tervbevett másik tengeralatti alagút épí­tésébe, akkor a két alagút felhaszuiilásá- val Glasgowból egész Fokvárosig lehetn* gyorsvonat! hálókocsiban utazni. Kétségtelen azonban, hogy a gibral­tári alagút megépítése elé még nagy technikai akadályok tornyosulnak, arról nem is beszélve, hogy az alagút uiegépi léséhez elsősorban Spanyolország enge­délyére volna szükség, ami viszont Fran­ciaország eddigi magatartásának teljes megváltoztatását tételezné fel a nemzeti spanyol kormánnyal szemben. A teehni kai nehézségeket főleg az okozza, hogy a GibraPári szoros alatt a tengerfenék távolról sem egyenletes, hanem hatalmas szakadékok tátonganak benne, úgyhogy az alagutat esetleg ezer méter mélység- ' ben kellene vezetni. Ezt a nehézséget Herrera mérnök vélemónyo szerint úgy hidalhatnák át, hogy nem is valódi alag­utat építenének, hanem vízalatti óriási úszócsövekben vezetnék át a vasutat Európából Afrikába. Az alagút terve mindeme nehézségek ellenére is egészen komolyan foglalkoz­tatja a francia szakköröket, amit az is bizonyít, hogy jelenleg az úgynevezett Pedro-Jeveuois bizottság mélyfúrásokat és méréseket végez részint a spanyolor­szági Tarifa vidékén, részint a szemközti tengeri nemzetközi zónában. A szakvóle- nények szerint az alagút számara a leg­alkalmasabb vonal Paloma és Raz-el- Buera között volna, ahol a tengerszoros 32 kilométer szeles és legnagyobb mély­sége 400 méter csupán. Az alagút terve a franciák számára nagyon csábító, mert így afrikai csapa­taikat biztonságban tudják, Átszállítani háború esetén az anyaorsíagba, anélkül, hogy hajóikat kitennék" az ellenséges re­pülő- és tengerid aj*5aró .tfíotta támadá­sainak. Egyelőrtj/azonbán nagyon kétsé­ges, hogy mjí ßf,öl ezekhez a /Miicia ter­vekhez a mmuíetiCN * ’ J ^ A tökéletes melltaríö és gumilfíízö |

Next

/
Thumbnails
Contents