Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-06 / 26. szám
ÖM DECEMBER fi. KEDD TEfsuruKTKi RHIWAE 5 Jaross Andor miniszter Ipolyságon Elsősorban a földkérdés sxerepela Felvidéki Magyar Párt programjában „/I Felvidék nem leßet poliiikai vadásxmexö40 A sszemélyi torsz&alkodósok és a protekcioniszmus ellen — A magyar munkás védelme Ipolyság, december L Jaross Andor miniszter vasárnap Ipolyságon résztvett és beszédet mondott a felvidéki Egyesült Magyar Párt gyűlésén. A miniszter titkára, Mészáros Oszkár dr. miniszteri titkár kíséretében gépkocsin érkezett Ipolyságra, ahol diadalka púval és lelkes éljenzéssel fogadták. A régi vármegyeháza előtt Salkovszky Jenő kormánybiztos, országgyűlési képviselő fogadta Jaross Andor minisztert, akit a város közönsége nevében Zanoletti József városbíró üdvözölt meleg hangon. A pártgyűlés a főtéren folyt le, a nemrégiben felavatott országzászló mellett. Ezrek és ezrek töltötték meg a hatalmas teret, főleg környékbeli gazdák, akik egyrészt különvonatokon, másrészt szekereken, kerékpárokon és gyalog özönlöttek be a városba. Mind nemzetiszínű zászlókkal és táblákkal vonultak fel s percekig tartó hatalmas éljezéssel fogadták Jaross Andor minisztert, amikor a gyűlés színhelyén megjelent. Az állam feladata, hogy minden polgárának, aki hű hozzá, becsületes kenyeret tudjon adni. Elsősorban : a föld problémája — Elsősorban a magyar falvak lakosságának, a gazdáknak és a mezőgazda- sági munkásoknak sorsát kell megalapoznunk, mert csak az egésszéges, élettől duzzadó falvakon keresztül tud megélni a városok polgársága. S amikor a magyar falyak népének sorsáról van szó, akkor felmerül előttünk a nagy probléma: a föld problémája. Mi, felvidéki magyarok abban a helyzetben vagyunk, hogy a földreform kérdéséről gátlás nélkül beszélhetünk. Nálunk végrehajtották ugyan a földreformot, de csak egyik oldaláról. Elvették és a pozsonyi tartománygyülésen éppúgy, mint minden más fórumon ellenünk a magyar nép életérdekei ellen dolgoztak az elmúlt busz esztendő alatt. Tüjenek el a közéletből és adják át a magyar munkás- szervezeteket olyan vezetőknek, akik mindig hűek voltak nemzetükhöz. Félre tehát a vörös álprófétákkal, de félre azokkal is, akik a munkást egyszerűen csak szavazónak tekintették. A magyar munkás nemcsak szavazó, hanem a nemzet testének éppen olyan alkotó eleme, mint bárki más. A magyar munkások legyenek meggyőződve arról, hogy a holnapi naptól kezdve, amikor mi, felvidéki képviselők bevonulunk a magyar parlamentbe, nem a szociáldemokraták, és nem az úgynevezett demokraták fogják ott képviselni érdekeiket, hanem mi. Üj értékmérőt állítunk BUDAPEST ALAPITÁ5I ÉV: 1Ö39 mozgat, hogy a gyár vezetőségét jobb belátásra bírja, sajnos, azonbap eredményre kevés kilátás van és így 300 magyar és német munkás, közöttük több' olyan, aki 25—30 éve áll a vállalat szolgálatában, a legszomorúbb télnek néz elébe. Sszabad borsiak ünnepe a sszabad Léván Léva, december 5. A budapesti Bars~ megyei Egyesület vasárnap Léván tartotta rendkívüli közgyűlését. Az egyesület tagjai mintegy hétszázan különvon*- ton érkeztek Lévára és Jaross Andor besxéde Antalicz István helyettes városbírónak, a felvidéki magyar párt helyi elnökének megnyitó szavai után Jaross Andor miniszter állott fel szólásra. A miniszter beszéde elején meleg szavakkal mondott köszönetét az ipolysági és környékbeli magyaroknak, amiért húsz esztendőn át hűségesen kitartottak magyarságuk mellett. Ipolyság városa volt az — folytatta ezután —, amelynek az anyaországhoz való visszatéréséből merített reménységet négy héten át a Felvidék magyarsága. Innen üzenjük meg magyar testvéreinknek, hogy ami ként mi húsz éven át ott állottunk a vártán, maradjanak ők is őrhelyükön, hogy a magyar jövendő rajtuk keresztül biztosítható legyen. — Sok felől kérdezték az elmúlt hetekben, vajjo-n mit akar tenni a felvidéki Egyesült Magyar Párt. Már első rádiószózatomban hangoztattam, hogy az Egyesült Magyar Pártra szüksége van először a felvidéki magyarságnak, de szüksége van az anyaországnak is. Ez a párt a húszéves bajtár- siasság szellemével s az együttvivott küzdelmeknek lelkeket összekovácsoló erején át fennmarad s azt üzenem minden olyan politikai aspirációnak, amely úgy gondolja, hogy a Felvidék politikai vadászmező: a Felvidék egységesen megszervezett, húszéves harcban egymáshoz simult magyar embereknek a tábora és nem politikai vadászmező senki számára. A felvidéki magyarság a nemzeti öntudat, a keresztény erkölcsiség és a szociális felelősségérzet szellemében jobboldali alapon összefogott egységes tábor. a Felvidéken a magyar földtulajdonosoktól a földet, de nem a magyar parasztságnak adták oda. Ezt meg fogjuk változtatni és ahogyan húsz éven át Ígértük a felvidéki magyarságnak: fel fogjuk ősz tani a maradék-birtokokat, a telepeket. De tovább is megyünk. A mi példánk nyomán ki akarjuk harcolni és elő akarjuk segíteni, hogy egészséges földreform valósuljon meg a volt trianoni Magyarország területén. (Lelkes éljenzés. „Jaross Andor, Imrédy — jogainkat megvédi!“ — kiáltják kórusban.) Magyarországon hatalmas latifundiumok vannak. Mi, felvidékiek nagyon sokat tanultunk az elmúlt húsz óv tapasztalataiból. Mi nem telítődtünk meg benesi lélekkel (Zajos tüntetés), csak azt láttuk, hogy a csehszlovák köztársaság idején a csehszlovák nép érdekében a mi ellenünkre végrehajtott földreform mennyire erősítette a csehszlovák elemet és mennyire gyengített bennünket, magyarokat. Mi azt akarjuk, hogy e tanulságok alapján megerősítsük a magyar népet. S amikor mi, felvidéki magyar képviselők odaüljünk olyan kormányzat mellé, amely ezeket a reformokat becsületesen meg akarja valósítani, akkor mi a nép igazi erőit akarjuk felfokozni, mert láttuk, mit jelent, ha minél több megelégedett, saját birtokára, házára, kis vagyonára támaszkodni tudó magyar családot tudunk teremteni. A másik kérdés: a munkásság Amikor vállaljuk azt a feladatot, hogy a mi nagy egységesítő munkánkat kiterjesztjük, testvéri kezet nyújtunk mindenkinek, aki ugyanezt a feladatot akarja megoldani. Aki ezzel szemben még ma is azt gondolja* hogy osztályharcról lehet beszélni a magyar társadalom keretében, hogy az elavult úgynevezett liberális demokrácia fennmaradhat, az téved, s azzal felvesszük a harcot. — Mi unjuk a személyi torzsalkodást s minket nem érdekel az, hogy az egyik kegyelmes -úr hogyan akarja kimozdítani a piros bársonyszékből a másikat Minket nem érdekelnek a kegyelmes urak egymás közötti harcai, mi csak a magyar nép kenyerére gondolunk. ZsÉf, zsineg, ponyva ^ .ELADAgr ÉS Kö’UCSöJtfteS f Schlesinger é/lársa f zsAkíereskedeemi r. t. Tnindenfajda Tnolillozsf.kok, m alomHeuadcrek atb. mtjgbizható szállítója PiPArtttX. Yj PEKCSEL -HOK-VTCA 2, íí vv — De ott van a másik kérdés: a magyar munkásság kérdése is. Beteg az a társadalom, amely saját munkásosztálya érdekeinek tekintetbevétele nélkül gondol politikát csinálni. A magyar munkásság óriási tömege értékes rétege a magyar társadalomnak s biztosítani kell számára nemcsak a kenyeret hanem azon túl a teljes társadalmi megbecsülést is. De ezenfelül be kell juttatni a magyar munkást mindenhová, ahol a mágyar sors intézéséről lehet szó. De vájjon hogyan lehet a magyar munkást nemcsak a paragrafusokon keresztül bevinni a magyar alkotmány sáncai közé úgy, hogy abból a ^-munkásnak is legyen haszna? Ehhez ajCkell, hogy // kiragadjuk a munkásságot annak a marxizmusnak karmaiból, amely cl jarta hitetni a munkássággal, hogy lunkás és munkaadó ellenségei égymásnak, s hogy az egyik társadalmi osztálynak harcolnia kell a másik ellen. j Hát csak álljanak félre a munkásmoz- gjalomból azok az álprófétáik, akiknek szellemi rokonai a prágai parlamentben — De nem feledkezhetünk meg a magyar városok népéről, a magyar kisiparostársadalomról és a magyar intelligenciáról sem. Azt akarjuk, hogy mindenki foglalja el az őt megillető helyet a nemzeti társadalomban. Háttérbe akarjuk szorítani az egyéni érdeket, a családi protekcionizmust és helyébe új értékmérőt akarunk állítani, amely mindenkit egyéni és nemzeti értéke szerint becsül meg. — Ezt a programot valljuk mi, felvidéki képviselők, amikor a magyar parlamentbe bevonultunk. Mi, felvidéki magyar képviselők húsz esztendőn át összeforrtunk, mint ahogyan a világháború alatt a piavei pergőtűz poklában és a galíciai harcmezőkön forrtak össze a frontharcosok. A mi egységünk olyan olyan erős, hogy továbbra is ilyen bajtársi szellemben maradunk együtt, nem azért, mintha a megnagyobbodott magyar államon belül valami külön-államot akarnánk alkotni, hanem azért, mert úgy érezzük, hogy csak úgy van és lesz külön értékünk, ha meg tudjuk tartani azt a külön lelkiséget, amely húsz éven át kitermelődött bennünk. Jaross Andor miniszter beszédét igen gyakran szakította félbe a tetszés és a taps és beszéde végeztével perceken át lelkesen ünnepelték Jaross Andort. Utána Salkovszky Jenő kormánybiztos, országgyűlési képviselő, Kégl Elemér földbirtokos, Gál József és Juhász Ernő kisgazdák beszéltek, majd Schmidt Károly dr. zárószavaival végétért a gyűlés. Délután a vasúti vendéglőben közös ebéd volt, amelyen több felköszöntő hangzott el. Jaross Andor miniszter a késő délutáni órákban gépkocsin visszatért Budapestre. magukkal hozták a lévai nemzetőrség 1848. évi zászlaját is, amelyet a cseh megszállás ideje alatt Budapesten őriztek. Érdekes, hogy a zászlót a szabadságharc bukása után egy lévai hölgy úgy mentette meg a házkutatást végző osztrákok elől, hogy azt a testére csavarta és a cseh megszálláskor ugyanígy mentette át Budapestre a zászlót a csehek elöl egy; lévai nő. Az érkező vendégeket nagy lelkesedéssel fogadták. Klain Ödön lévai polgármester köszöntötte őket a vasúti állomáson. Istentisztelet után a városi színházban tartották a rendkívüli közgyűlést. Konkoly-Thege Gyula mondott elnöki megnyitó beszédet. Ismertette azt az alkotó munkát, amelyet az elmúlt két évtizedben a csonka haza végzett és amelyet most a megnagyobbodott területtel, a rabság idején megacélosodott magyarság milliós munkahadseregével folytat tovább. Schubert Tódor a lévai magyar társadalom nevében köszöntötte a hazatért barsiakat. Ezután a lévai származású Szabó Aranka, a 48-as zászló megmen- tője, adta át a nemzetőri zászlót, amelyet Klain Ödön polgármester vett át. A díszközgyűlésről a kormányzóhoz hódoló, Imrédy Béla miniszterelnökhöz, Jaross Andorhoz, Teleki Pál grófhoz éa Kánya Kálmánhoz üdvözlő táviratot intéztek. Az egyesület jelentős adományt juttatott a lévai szegények részére. Délután a Lévára érkezett barsiak megalakították a lévai öregdiákok egyesületét. Háromszáz magyar és német munkást bocsátott el indok nélkül a vágbeszterceí patrongyár Pozsony, december 5. Megdöbbenj sorsra jutottak a vágbeszterceí patro gyár magyar és német alkalmazót' A gyár vezetősége 300 magyar és nén munkást minden indokolás nélkül, vég- kielégítés nélkül azonnali hatállyal elbocsátott. A szerencsétlen munkások helyzetét súlyosbítja az a körülmény, hogy a gyár vezetősége a fillér nélkül elbocsátott munkásokat - családjaikkal együtt télvíz idején azonnal kiteszi a lakásokból is. A kétségbeesett helyzetbe jutott munkásság minden követ megJÖN MAR A MAGYAR ULEFINKEN mo
