Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-04 / 25. szám
Ma képesmelléklet Ára; 20 fillér i i-' í *v fc* !. évfolyam 25. szám. Budapest, 1938 december 4. Vasárnap Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— P, havonta 3.— P Egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VIIL, József-körút 5. Telefon, kiadóhivatal és hirde. tési osztály 1-444-00. Hétköznapi munka Jaross Andort, Szüllő Gézát és Esterházy Jánost ünnepelte a felsőház Egyhangúlag^ elfogadták és országos határozattá emelték a felvidéki képviselők meghívásáról szóló indítványt Mesko Zoltán és Huszár Aladár a felvidéki magyarság szenvedéseiről és az egységbe forrott magyar nemzet feladatairól A felsőház szombati ülése úgy külsőségeiben, mint a tárgyalás emelkedett szellemében méltó volt azokhoz a magyar ünnepekhez, amelyeken meghatott boldogsággal köszöntöttük felvidéki véreink hazatérését és a nemzet testéből kiszakított földterületeknek visszacsatolását. Ez az ünnepi légkör árasztotta el az üléstermet és a folyosókat egyaránt. Ebben az atmoszférában tárgyalták le a felvidéki képviselők meghívásáról szóló miniszterelnöki indítványt. A szeretetnek és az ünneplésnek minden jelével elhalmozták a felsőházban első ízben megjelenő Szüllő Géza felsőházi tagot, Jaross Andor minisztert, de kijutott ebből az ünneplésből bőven Imrédy Béla miniszterelnöknek is, akinek nevéhez elválaszthatatlanul hozzákapcsolódik a Felvidék visszacsatolásának történelmi ténye. A rövid, alig egy órás ülésen napirend előtt Meskó Zoltán, majd a felvidéki indítványhoz Huszár Aladár szólott hozzá, mindketten hívek maradtak a felsőháznak ősi tradícióihoz, a tárgyilagossághoz, a szenvedélyektől mentes és emelkedett szellemű vitához. A folyosókon élénk, de ünnepies hangulat uralkodott. A felsőházi tagok igen nagy számban jelentek meg, köztük a hercegprímás, aki hosszan elbeszélgetett Imrédy Béla miniszterelnökkel. A felsőház lélekemelő üléséről a következőkben számolunk be; Szüllő Géza ünneplése Széchenyi Bertalan gróf elnök tíz órakor nyitotta meg az ülést. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a nemrég elhúnyt Harkányi János báró felsőházi tag érdemeiről. Ekkor lépett a terembe Szüllő Géza, akit a felsőház minden oldalán hosszantartó tapssal üdvözöltek. Szüllő Géza mély meghajlással köszönte meg az ovációt, majd Serédi Jusztinián percegprimásh jz, azután Imrédy Béla miniszterelnökhöz lépett és előttük tisztelgett. Az elnök jelentette, hogy Meskó Zoltán napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. „Az ország érdekében mindenki fogjon össze“ Meskó Zoltán bevezetőben megállapította, hogy a mai nyugodtabb atmoszférában a keresztény szeretet és megbékülés érzésétől áthatva szólal fel. Hála a legelső magyar ember döntésének, az ország boldogan vette tudomásul az események ilyenformán való elintézését, ami a nemzet legszélesebb rétegeiben a várva-várt nyugalmat teremtette. (Helyeslés.) Mi den igaz magyar embernek hódoltteljes tisztelettel kell meghajolnia a döntés előtt, amely az ország jövőbeli berendezkedésére és átalakulására irányt szab. — Az ellenségeskedésnek — mondotta — meg kell szűnnie, a politikai pártok az ország és a nemzet vitális érdekeinek védelmében kell, hogy összefogjanak. Ezt parancsolja bel- és külpolitikai vonatkozásban is a józan ész, ezt kívánja a nemzet jól felfogott érdeke is. — Az országgyűlés mindkét házának nemes önzetlenséggel és hazafias áldozat- készséggel kell a haza és a nemzet jobb jövőjének megalapozására törvényhozói kötelességét teljesítenie. A nemzet egységétől függ sorsának jobbrafordulása, a v árvavárt törvényjavaslatoknak kell mielőbb valóraválniok. Az ország hangulata minden befolyástól mentesen lélekemelő módon nyilatkozott meg. Reménnyel kell tekintenünk a törvényjavaslatok mielőbbi megvalósulása elé. Megalkuvás nélkül kell az erős keresztény nemzeti politikának érvényesülnie, minden vonalon és megteremteni á magyarság legszélesebb rétegeinek biztos megélhetési lehetőségeit, s ezzel egy boldogabb és jobb jövőt. — A felszabadult és visszatért Felvidék nemzetünk megerősödését jelenti, , nemcsak a számszerűség szempontjából, de hazafias, megedzett és kipróbált nemzethűség tekintetében is. (Helyeslés). Minden igaz magyar ember boldogan osztja meg velük sorsát, amelyben egy ezredéven át jóban és rosszban velünk osztozott. Meleg testvéri szeretettel vártuk őket és örömünk igaz. Sorsukról a: legmesszebbmenően óhajtunk gondoskodni. Vajha a magyarok Istene meghallgatná imánkat és a széthúzás helyett nemzetünk érdekében összefogva önzetlenül és áldozatkészen alkotmányos eszközökkel alkotó munkára serkentene mindenkit, a nagy magyar feltámadás eléré- sere. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps.) Jaross Andor és Esterházy János üdvözlése Ezután te elnök jelentette, hogy áttérnek a felvidéki képviselők meghíváséról szóló indítvány tárgyalására. A javaslat vitájában Huszár Aladár szólalt fel. Huszár Aladár: Úgy érzem, hogy a felsőház tagjai összességének és egyetemének kérdéseit tolmásolom akkor, amidőn túláradó örömmel, lelkesedéssel és szeretettel köszöntőm azokat a férfiakat, akik a Felvidéknek Magyarországhoz való csatolása után, mint ottélő népek képviselői, részint a kormányzó úr kinevezése által a magyar felsőháznak..» Felkiáltások: Éljen Szüllő Géza! (Hosz- szantartó éljenzés és taps.) Huszár Aladár:... részint pedig az országos határozattal történt behívás alapján a képviselőháznak válnak tagjaivá. Mindenekelőtt őszinte szeretettel üdvözlöm az itt jelenlévő Szüllő Gézát (Élénk éljenzés), ezt a kemény, bátor- szavú, erőslelkü magyart, aki a magyar sorsnak rettenetes fordulása után az első perctől az utolsóig bátran harcolt a magyar ügy igazságáért és szentségéért. (Helyeslés). Nem kevésbé szeretettel üdvözlöm Jaross Andort (Hosszantartó élénk éljenzés és taps) a Felvidék miniszterét, ezt a bátor fiatal harcosát a magyar ügynek és üdvözlöm az 5 társaikat mind, akik nehéz időkben hűségükkel, önfeláldozásukkal, áldozatkészségükkel és fáradhatatlan munkásságukkal tanúbizonyságot tettek ehhez a nemzethez és fajtákhoz való hűségükről. (Zajos éljenzés taps). , *— Úgy érzem azonban, hogy mulasztást követnék el, ha e helyről nem üdvözölném szeretetünkről, együttérzésünkről nem biztosíthatnám Esterházy János grófot (Élénk éljenzés és taps) és társait. ök a határon kívül maradtak azért, hogy a határokon kívül rekedt magyarságnak vezetői, oltalmazol, gyámolítói legyenek. (Éljenzés). A mi szeretetünk és imádságunk kísérje munkásságukat és küzdelaßßßßßßßßßßßßnßnfißßßßßßßaaßßßßMißßßßßßßßßßßßßßßßßßßfießßßßßßßßßßßßßPßtiaßßßßßßßßßßßPßßßßßßßßßp Az átmeneti idő elmúlt. Hétfőn szabaddá válik a forgalom Magyarország és a visszacsatolt területek között, a különállás utolsó nyomai is eltűnnek. Karácsonyig bevonul a polgári közigazgatás a Felvidék városaiba és községeibe, januárban semmiféle külsőség nem emlékeztet többé a régi állapotokra. A múlt, mint egy régi rossz álom szertefoszlik. Időközben a felvidéki képviselők bevonultak a magyar parlamentbe, ahol, mind a képviselőházban, mind a felsőházban, lelkes örömmel fogadták őket, s megkezdik rendes, hétköznapi politikai munkájukat. A felvidéki minisztérium hivatalnokai és vezető tisztviselői dacolva a kezdeti nehézségekkel éa a kis létszám átkával, valóban önfeláldozó szorgalommal dolgoznak, hogy elvégezzék azt a munkát, amelynek méreteiről és kényes voltáról a kívülálló ember csak nehezen alkothat fogalmat. Egészen új utakon kell haladniok, ki hem taposott^ ösvényeken, s így a legkisebb dolgok"elintézése is bonyolult eljárást és páratlan hozzáértést kövtel. De a munka örvendetesen halad, s az első idők akadályait sikerült leküzdeni. Nemsokára befejeződik a Felvidék teljes külső összeforrasztása az anyaországgal, s nem marad vissza semmi a múltból, csak a felvidéki lélek. Az eljövendő hónapok alatt meglátjuk, -mennyire érvényesül majd a magyar közéletben, a felvidékiek szelleme és módszere. A túlzásoktól óvakodni kell. Akadtak felvidékiek, többet ismerek közülük, akik azt hitték, hogy csak be kell fújni kürtökbe, s a falak leomlanak, mint Jerichó falai. Ilyen köny- nyen nem érhető el eredmény, s baj volna, ha elérhető volna. A magyar közélet egyelőre még azzal sem lehet tisztában, hogy tulajdonképpen mi a „felvidéki szellem és módszer”, nem ismeri, nem érti. Bizonyítékokat kell adni értékeiről, fokozatosan alkalmazni a Felvidéken kitermelt módszereket, s akkor a gyakorlat megmutatja, tényleg hasznosak-e a magyar életben, miben áll előnyük, s mennyiben tud velük eredményt elérni a felvidéki ember. Nem is akartuk volna, hogy előre ho- zsannázva elismerjék feltételezett kvalitásainkat, s azután csalódjanak bennünk. Hosszú, nehéz munka lesz, amíg sikerül meggyőzni a jóhiszeműket, s a régi szlovákiai „apró munka” folytatásával igazolni magunkat. Teljes erővel be akarunk olvadni a magyar életbe, s bévül hatni, nem kívül elszigetelődni, s tud’ Isten miféle regionalizmusokkal féltékenyen vigyázni különállásunkra. A szerepünk a nemes fűszer szerepe, amit bekevernek az ételbe. Egyenletesen eloszlik benne, nem változtatja meg lényegében, csak tisztább ízt és zamatot ad neki. A hétköznapi munkában kivesszük a részünket, s itt fogjuk bebizonyítani képességeinket. Esterházy János éppen ma körvonalazta egyik nyilatkozatában az előttünk álló feladatokat: bévül óvatosan és okosan, demagógiáktól mentesen meg kell találni a közös alapot, amire a reformok fölépíthetők, a külpolitikában pedig barátokat szerezni, hogy sorsunkat jobban biztosíthassuk. Az európai légkör tovább zajlik körülöttünk, s mi felvidékiek vagyunk talán a magyarok közül a leginkább azok, akik biztos érzékkel rendelkezünk a külpolitikai események megítélésénél, mert az idegenben eltöltött két évtizedben figyelmünk állandóan a külpolitikára irányult, s éreztük, hogy sorsunkat az európai helyzet dönti el. E szokásunk megmaradt, s most is érzékelni tudjuk a zaj- lást. Látjuk, hogy az új Cseh-Szlovákia mindenáron a berlin—római-tengelyhez kíván csatlakozni, azaz olyan politikát követni, amelyet a magyar diplomácia már hosszú ideiig követ- Románia ugyancsak a bevált útra kíván lépni, s Ju^ goszlávia évek óta rajta halad. Beran cseh miniszterelnök mai beszédét elképedve hallgatja mindenki, aki húsz évig a benesi politika harsona hangjait szokta meg. Prága százszázalékos pálfordulása új veszedelmet rejt magában, s föl kell készülnünk elhárítására.
