Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-30 / 45. szám
6 TTT-mnvVT. AU<&\l*.WTmÄt> 1938 DECEMBER 30. PÉNTEK S'zetyénty madá&s miéd ctiip-csip?" — Ebből ne adjunk neki? És egyszer, amikor habos torta került az asztalra, megszólalt az érdekelt fél: — Anjunk Nekikének is. * Gyermekszáj.., Szavak, mondatok, masírozó ólomkato nák... Most jön az utóvéd Lores! fi írva megy fel a lépcsőn. — Hová mész, kisfiam? — Megütöttem magam. Megyek, hogy anyuka megcsókoljon. — És ha megcsókol, akkor nem fájl — Nem, mert anyuka csókja meggyógyít. • Anyuka az egyetlen kop-kop néni, doktor, akitől nem kell félni. ö fájdalom nélkül gyógyít... Legfeljebb — neki fáj. Nem Nekikének. —SS Az anyagi zavarokkal küzdő cseh-szlovák kormány megvette a Skoda-részvények többségét Gyermekszáj, Bíborpíros kis kapu, amelyből úgy masíroznak elő a szavak, mint életre keltett ólomkatonák. Egymásba botlanak. feldúlnék, háttal menetelnek előre s akkor is ügyefogyottan kedvesek, ha véletlenül a legkatonasabb formába csoportosulnak. Kata kétéves. A leány öltözteti és éppen a cipőnél tartanak. A cipőhúzás nem egészen sikerül. — Nézze, fiam... — akarja Kata magyarázni az ügyetlenkedés okát, de nem lehet, mert az egész család nevet. Most mit nevetnek? — Mert azt mondta: Nézze, fiam? Hiszen az édesanyja így beszél a lányhoz. Most mi van ezen nevetni való? • Póterke még kétéves sincs. — Hol lakói? — kérdezi tőle egy bácsi, eléggé ügyefogyottan, mert éppen a lakásban kérdezi. — Itt, mondom én — felel a gyerek és csodálkozik, hogy nevetnek rajta. Hányszor hallotta, bogy kételkedést így oszlattak el: Ha én mondom. ök mondhatják, de ha ő is mondja, akkor nevetnek. Ki érti ezt meg? • Évike vendégségben van és először lát eleven kanárit. A kanári azonban nem fütyül, csak csipog. Évike szíve megindul a szegény kis madár csipogásán és résztvevőén kér dezi: — Szegény madár, mért csip-csip? Kinevetik. Pedig a nagyoktól tanulta, hogyha valakinek fáj valamije, ha pa naszkodik, ha csipog, megkérdezik az okát. • Eljön az este, a szobában terjeng már a fólhomány, egyedül van. A gyerek sír, mert fél. A mama felgyújtja a villanyt. A kicsi mégis sír. — Most mi bajod? — hangzik ingerülten. — Félek egyedül. — De én nem maradhatok idebent, csacsi. — Én félek. ;— Mitől, kis szamár, hiszen látod, hogy nincs idebent senki. A gyerek hallgat. Akkor se volt a szobában senki, amikor ijesztőn kopogtak az asztal lapján, a kredencen, hogy buba, jön a kéményseprő, a rendőr, vagy a szenesember. Akkor se volt a szobában senki ezek közül, és mégis mondták, és most, hogy már hiszi, hogy itt vannak valamely sarokban, vagy beugorhatnak az ablakon, esetleg bebújnak a kulcslyukon, most tagadják. Ne értik meg, hogy a szegény gyerek egyedül mórt ,csip-csip?“ És a rémek között ott leselkedik a doktor bácsi. A rémek között ő a legfélelmetesebb. Még talán soha nem látta, de elképzeli szörnyűséges voltát, hiszen a nap minden órájában fenyegették vele. — Ugy-e, mondtam, hogy ne igyál hideg vizet. Én nem bánom, majd beteg leszel, eljön a doktor bácsi. Akkor majd jobb lesz. A doktor bácsi tehát rosszabb, mint a betegség. És ha szúrást érez a hátában, a mellében, ha fáj a torka, akkor — hallgat. Jaj, nem szabad megmondani, mert jön a doktor bácsi. S mikor végül mégis be kell vallani a fájdalmat, akkor szidják, hogy mért nem szólt idejében. Elhívták volna rögtön a doktor bácsit, aki segít, — No, szép — segítség. • A forgalmi rendőr előtt kisfiú áll meg. — Mit akarsz kisfiam? — Rendőr bácsi. Maga elvisz engem? — Hová? — Haza. Zsákban. — Nem én, gyerekem. Magamnak is van három. A kisfiú boldog mosollyal újságolja az apjának, aki ott áll a gyalogjáró szélén. — Igaza volt, apukám. Nem visz el. Majd megmondom nagymamának, hogy S&ákja sincs. A „gyerekrabló“ rendőrt a zsákkal a nagymama — szülte. Olyan is. • Elvi sír a villamos perronján, mert anyja elment és a bácsival kell hazamennie. Nem a bácsi fáj neki, hanem a búcsú. Velük szemben egy hölgy áll, aki mosolyogva nézi a pityergőt. A bácsi lehajol hozzá és ezt súgja a fülébe: — Nem szégyelsz pityeregni. Nézd, a néni hogy mosolyog rajtad? Elvi hallgat, ajka bosszús megvetőre húzódik, farkasszemet néz a nénivel és azt mondja: — Pedig nem is divatos a kalapja. A perron nevet. Miért? Elvi már hallotta azt a megállapítást, hogy aki nem öltözik divatosan, az ki sem mehet az utcára. És ha kimegy, akkor ne merjen kinevetni mást. A gyermek reális világa a mesevilág. Jóhiszeműségében elhiszi, hogy van láthatatlan süveg, mérföldes csizma, vannak tündérek, törpék, beszél a fa, a virágnak fáj, ha letépik, állatoknak külön nyelvük van és a tárgyak, ha akarnak, megelevenednek. S ő akarja. Személyes kapcsolat fűzi a tárgyak hoz, olyanhoz is, aminek nevét nem illik a nagy nyilvánosság előtt kiejteni. Mikor már rajta van kabát, kalap, hirtelen berohan a hálószobába és bekiált az ágya alá: — Pá, pá, én most elmegyek sétálni # — Ki jött, kislányom? — A Kop-kop néni. Kop-kop néni a doktornő. Azért „kop- kop“ —, mert már elégszer megkopog tatta a kicsi hátát. A legtalálóbban jellemzi és mégis nevetik. Az óvodában lovagias affér támad s el is intéződik a lovagiasság szabályai szerint. Pistinek bocsánatot kellett kérni. Pisti azonban fellebbez. Elvonszolta Petit a másik óvónénihez s újra elmondta az esetet. Mielőtt a fellebbezési fórum ítélhetett volna, Peti összecsapja a kezét és méltatlankodva felkiált: — De mit akarsz, hisz ez már egy elintézett ügy! * Ebédnél állandó tanácskozás folyik minden egyes ételnél a szülők között: — Adjunk neki is? Budapest, december 29. Ismeretes, hogy a prágai kormány súlyos anyagi nehézségekkel küzd, minthogy a külföldi kölcsön aspirációi is megfeneklettek, éppen ezért különös pikantériával bír az a prágai hír, hogy a cseh szlovák kormány a Schneidor-Creuzot francia hadfelszerelési gyártól megvásárolta a birtokában lévő, mintegy 110 millió cseh korona névértékű Skoda-részvénypakettet az Union euro- péenne holdingtársaság közbenjöttévei, amely Grünfeld Samu volt tőzsdebizományos a budapesti törvényszék előtt beperelte Rózsa Manó borkereskedőt, akitől 13.000 pengő értékű aranypénz visszaadását követelte. Keresetében előadta, hogy többszáz darab 20 és 10 koronás aranypénze volt és ezeket megőrzés végett átadta Rózsa Manó borkereskedőnek, aki azonban az aranypénzek természetben való visszaszolgáltatását, sőt azok ellenértékének megfizetését is megtagadta. Az alperes a kereset elutastását kérte és védekezésül a következő tényállást terjesztette a bíróság elé. — A felperes azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy szeretné biztos helyen őrizetbe helyezni aranypénzkészletét. Én azt tanácsoltam neki, hogy vigye le az aranyakat Izsákra és ott az én szüleim házában lévő borospincében, ha elássa, nem találja meg senki. Kiderült a továbbiak során, hogy a pertársaság a részvények fölött rendelkezett. Az összes Skoda-részvények névéi'téko 220 millió koronát tesz ki. Ebből tekintélyes hányaddal rendelkezett eddig is a cseh-szlovak kormány s így most az állítólagos vásárlással a gyár rcszvénytöbbségc kezébe került. Amennyiben a hír födi a valóságot úgy a franciák érdekeltsége a legnagyobb cs jh-szlovák hadfelszerelési gyárnál megszűnt, rés felek együtt mentek Izsákra és az aranypénzt csakugyan elásták a borospincébe. Később, amikor Grünfeld Samu magához akarta venni az aranyakat, már nem találták meg a pince alatt, azok eltűntek. A törvényszék, valamint most az ítélőtábla Vzonyi-tankcsa is, a felperest keresetével elutasította olyan indokolással, hogy a felek között letéti szerződés nem létesült, ennélfogva az alperest az aranyak őrzésének kötelezettsége nem terhelte ée így azok esetleges elvesztése az alperes anyagi felelősségét nem állapítja meg. A felperes különben sem tudott megje« lölni olyan bizonyítékokat, sőt valószínűsíthető adatot sem arra, hogy az alperes hibájából vagy esetleg vétkessége folytán tűnt el a rejtekhelyéről az aranykészlet. Ellenkezőleg, a felperes eskü alatti kihallgatása a lényegre vonatkozólag bizonyos ellentmondásokat mutatott és így még azt sem lehetett minden kétséget kizáró módon megállapítani, hogy az Izsáki borospincében a felperes, vagy az alperes ásta-e el az aranyakat. Az elutasító ítélet folyományaként a tábla elmarasztalta a felperest 300 pengő perköltség megfizetésében. A cégszövegben a polgári név használata kötelező A királyi Kúria alábbi ítélete a kereskedelmi és ipari világot bizonyára közelről fogja érdekelni. A Kúria ugyanis ítéletében tisztességtelen versenynek minősítette azt az eljárást, hogy az alperes az általa használt cégszövegben polgári nevét nem tüntette fel. A döntés indokolása szerint üzleti vállalata körben senki sem használhat olyan céget, amely őt meg nem illeti. A cégvalódiság elvi által megkövetelt az a szabály, hogy a törvényben megengedett kivételes esetektől eltekintve cégében mindenki polgári nevét, illetőleg családi és utónevét köteles használni, a versenytörvény alkalmazása körében is irányadók. Ekként a vállalat körében mindenkinek polgári nevét kell használnia, ami mellett szabadságában áll olyan toldásokkal is élni, amelyek a személy, vagy üzlet hözelebi megjelölésére szolgálnak, korlátolt felelősségű társaság esetében pedig olyan toldatokkal, amelyek a vál lalat tárgyára utalnak. Mist jeleit Reg! Mindenkinek olvasnia he 111! Most jeleni meg! ■W-kW-pyH»'Dr. Badics László: mi mi mám uiomÉi Gróf CIANO előszavával A Duce már tizenegy évvel ezelőtt megjósolta, hogy 1935 és 1940 között a mai középeurópai határok meg fognak változni, ö volt az első, aki a magyar-olasz barátsági szerződés megkötésével segítő kezet nyújtott az elszigetelt, kiuzsorázott és jogfosztott Magyarország felé. Az újjárendezés érdekében már 1933-ban sürgette egy négyhatalmi egyezmény megkötését. A terv az idén meg is valósult. Vitéz Jákfai Gömbös Gyula, majd vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó római látogatása csak egyes állomásai a Duce cselekvő magyarbarátságának, amely a müncheni egyezményben és azóta is legelső és legfontosabb tényezője lett a MAGYAR IGAZSÁG érvényesülésének. Ezekről a tettekről, ezekről a történelmi eseményekről és dokumentumokról szól ez a könyv. Ar- kemény k5tésben P 1*50. Kapható: Stádium Sa]!évál!a!a! R. T.-nál, Budapest, VI., Rézsa-u. Hí. Es minden jobb könyvkereskedésben. (Vidékre bélyeg ellenében is.) Kalandos bonyodalmak egy tőzsdés elásott aranypénzei körül
