Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-30 / 45. szám
4 TFTíorovVT. 1938 DECEMBER 30. PÉNTEK Ken'ngőre a nóta ha . .. Beszélgetés a táncról az üres tánciskolában Itt állok a Belváros legelőkelőbb tánciskolájának fényes parkettjén, — egyedül. Nem mélabúval mondom, mert ebben a pillanatban még kevésbbé gondolok a táncra, mint egyébkor.' A néma zongorából némán «zállanak táncakkordok felém, az egyik így hangzik : — Kommen Sie, kommen Sie Polka tanzen. Hol is hallottam ezt? Még a háború előtt Ügy rémlik, mintha engedtem volna is a felhívásnak s kamaezos ügyetlenséggel végigpolkáztam volna a táncterembein az összes jelenlévő hölgyek és urak lábán. — Csak valcert járt, csak azt, — Arcodon rózsát fakaszt — csendül' fülembe egy másik melódia, melyet azonban leront egy újonnan érkező^ amely így szól: — Keringőre a nóta, ha hív, — Bimbócsókra kitárul a szív. Ez a dallam szíven üt, mert szép a dal és szép volt a tánc és szép volt akkor az élet, amikor erre a dalra ezt a táncot járták. Béke volt, aranypor volt a levegőben és muzsikáló boldogság a szívekben. És ezért állok most itt a táncterem közepén, mert meg akarom kérdezni a táncintézet igazgatójától: — Mondja, uram, igaz az a hír, ami most jött Londonból? Állítólag a keringő újra divat lesz. A keringő Londoniból hódító útra indul, végig fog hullámzani a kontinensen, a tenger hullámain át rin gatódzik Amerikába s az emberek a keringő szelíd ütemére bizonyára szelídek, jobban, kedvesebbek lesznek, kevesebb lesz a gond, az izgalom, a hajsza, csendesebb az élet, finomabbak a hölgyek parfümjei, levendula árad majd a sublótok fiókjaiból s még talán sublótok is lesznek, csakhogy a levendulának helyo legyen, a rekamiék helyét elfoglalja aZ ágy, a masszív tölgyfaágy, amelyben úgy lehe-tett esténként megbújni, mint valami fellegvárban s úgy lehetett meghalni, hogy annak a halálnak méltósága volt Ezért, egyedül ezért jöttem fel ebbe a táncintézetbe. Mert nagy, roppant nagy dolog lenne, ha a keringő valóban visszatérne és a keringővei együtt visszajönne a régi boldog élet — de legalább egy fősz lánya. Miközben várok, már nem is a zongorá- - ból, a sarkokból, a mennyezetből hallom a különböző táncok muzsikás dícséretét: — Ha szeretsz egy cseppet, — Járjunk egy twoesteppet. Azután még rikoltóbb melódia csendül fülembe: — Legszebb tánc a shimmy, — Gyere, táncba foglak vinni. Nincs tovább. A melódiás emlékezéseknek vegeszakad, kinyílik egy nagy fehér ajtó, a fehér ajtóban megcsillan egy szemüveg, mögötte két szürkéskék szem; . egy mozdulat a szalonba invitál, leülünk, beszélgetünk és nem merem megkérdezni azt, amiért jöttem. Húzom az időt. — Most, a szezon derekán, — mondom — gondolom, időszerű lenne valamit írni a táncról. Mit táncolnak az idén, kik tán colnak s egyáltalában mennyit táncolnak az emberek? Ha láz a tánc, akkor mennyi ennek a láznak a foka? — Tánclázról ma már nem beszélhetünk — hangzik a felelet, — láz már nincs. — Szóval 36.6? Bólintás a feleletNémi hallgatás után mégis csak megindul a beszélgetés. A szavak olyan komoran konganak, mintha nem is szőnya- ges, fiiggönyös szalonban ülnénk, hanem az üres táncteremben. Éppen ez derül ki a beszélgetésből: üresek a tánctermek. Az emberek ma nem tanulnak táncolni. Miért? Nincs mit. — Ezek a tánco-k, amiket manap járnak, voltaképpen nem táncok — mondja a neves szakember. — Egyszerű lépegeté- sek, kis sasszé, amit mindenki még gyerekkorában a játéktéren megtanul. Ha udvariatlan akarnék lenni, azt mondhatnám: — lötyögés az egész. Nincs rajta mit tanulni. A táncos meg biztatja partnernőjét, hogy oda se neki, ha nem is tudja a táncot, nem történik semmi baj, átkarolja, lépegetve vezetgeti s ahogy ott a szállók és bárok tenyérnyi parkettjén, mint zsúfolt lieringelc mozognak egymás mellett, nem is veheti senki észre, tudják-e azt, amit táncolnak, vagy nem? Abból azonban, hogy heringek módjára zsúfolódnak össze, nem lehet arra következtetni, hogy sokan táncolnak. Csak a hely kicsi. Viszont az is igaz, hogy sok helyütt kicsi a hely. Ha akarnak, táncolhatnak ötórai teán, vacsora előtt, vacsora után, kávéházban, szállókban, vendéglőkben, ahol csak tetszik. A táncszenvedély kielégltődött, kiélték, nincs miért rájon- ganíok. — I>e ugyancsak ennyi alkalmuk volt az embereknek táncolni akkor is, amikor valóságos táncőrület vett erőt rajtuk — jegyezzük meg, Lötyögés — Az igaz — hangzik a felelet, — csakhogy akkor az emberek valóságos őrületben éltek. A tánodüh legnagyobb a háborúban volt, amikor reszkettek hozzátartozóikért, önmagukért. Idegremegésükben rángatódzlak. Azután jött a forradalom, jött a gazdasági összeomlás, recsegett, ropogott az emberek fölött a hajlék, megindult alattuk a föld, népi tudtak egyhelyben állni, nem állhatták egyhelyben. Muszáj volt táncolniok. “í ' Azóta elcsitultak az élet nagy hullámai,: állandóbb és szürkébb gondok béklyózták meg őket, a vad rángatódzások megszűntek, egy lötyögő várakozás lett úrrá a parketten. Várják —■ az új táncot. — Érdekes — mondom, — hogy ezek a modern táncok, mint a különböző sztep pék és trottok, tangó, shimmy, eh cries tori s ki tudja, milyen nevű többi tánc, milyen hamar divatját múlta? Olyanok, mint a mai slágerek, amelyek egy hónap alatt megöregednek. — Igen, van benne valami — mondja az igazgató. — Legállandébh közöttük a tangó. Mert ez a legszebb, Van valami rokonsága a bostonnal és a keringővei. Tánc és illem És most már maga a tánc szakembere beszél úgy a keringőről, mint ahogy az előbb magam gondoltam rá. Látom ő is azt reméli, hogy a keringővei visszatérne az élet verőfénye. A különbség köztünk csak az, hogy ő a keringő dicsérete helyett a mai táncokat és táncosokat figurázza ki. „Kegyetlen“ táncosoknak mondja a lötyögőket és kegyetlen táncoknak a divatosakat, amelyeknek még akkor volna némi esztétikája, ha szép mozdulatokkal járnák. De az a baj, hogy ezzel manap már nem tőrödnek s bőben akadnak ladyk és gentlemanok, akik a bárok előtáncosait és bárnőit utánozzák mozdulataikkal a táncban, mert azt hiszik, hogy ez elegáns és nemhogy ők maguk nem tanulnak táncolni, de gyermeküket sem küldik táncórára, pedig a fel nőtt embernek fellépésén, magatartásán minden mozdulatán meglátszik, ha gyér mekkorában táncolt. Látom raita, hogy ő és valamennyi táncmester várva-várja az új táncot, amely nem lötyögés lenne, hanem olyan tánc, mint volt a körmagyar, a francia négyes, amikor is a komplikált figurák betanítása mellett bő alkalom nyílott az ifjakat és kisasszonyokat nemcsak táncra, hanem illemre is tanítani, mert a kettő, hiába, szorosan összefügg. És most már értem, miért látunk annyi illetlen táncot Nem tanulták. Máriáss Imre Lengyelország tiltakozó diplomáciai lépést tett Prágában Újabb véres határincidens a lengyel-cseh határon A lengyelek megtorló intézkedéseket helyeznek kilátásba Prága, december 29. A prágai lengyel követ tegnap megjelent a prágai külügyminisztériumban és kormánya nevében tiltakozást jelentett be a mührisch- ostraui lengyel konzulátus épületében a csehek által elkövetett rombolások miatt. Varsó, december 29. A Gazeta Polska tesoheni jelentése szerint a lengyel—cseh határvidéken újabb incidens történt. Kedden este Michalkowice határállomáson puskából tüzeltek és kézigránátokat dobtak a lengyel járőrökre. Két vámtisztviselő és egy rendőr súlyosan megsebesült. Orlowába szállították őket a kórházba. A helyszíni vizsgálat kétségtelenül megállapítja, hogy a tüzelés cseh oldalról történt. A lengyel sajtó mind nagyobb élénkséggel tiltakozik a cseh kihívások ellen. Az Express Poranny ^javíthatatlanok“ cím alatt azt írja, hogy a lengyel—cseh halárhelyzet valósággal botrányos. Lengyelország ismételten figyelmeztette Prágát, hogy kénytelen lesz megtorló intézkedések alkalmazására, ha nem szüntetik be a lengyeléi lenes cseh mozgalmakat. Prága tehát tisztában lehet azzal, hogy Lengyelország, bár őszintén óhajtja a jószomszédi viszonyt, véget fog vetni a. határai nyugalmát veszélyeztptő törekvéseknek. . . , , Mi l aMim—' M Ráday-utcat rabíógyUkosság minden részlet ét tisztázta a nyomozás Elkészült a vádirat — Január kan tötávgyatás Beszámolt a Felvidéki Magyar Hírlap erről a rablással jiárosult gyilkosság ról, amely december elején történt Budapesten, a Ráday-ptcn 6. számú házban. A gyilkosság áldozata özV. Erdős jó zsefnó született Weisz Gizella volt. Az idős asszony albérlőket tartott. A1 bérlője volt Juhász Miklós szerelő is. aki azonban hosszú időn keresztül nem dolgozott, lopásokból tartotta fenn magát és pár hónappal előbb szabadult ki a börtönből. Juhász ifj. Király István nevű barát javai tanakodni kozdett, hogyan lehetne pénzt szerezni és eközben jutottak arra a gondolatra, hogy az özvegyasszonyt, akiről a környéken az a hír terjedt el, hogy nagyobb összegű pénzt tart lakásán elrejtve és értékes ékszerei is vannak, kifosztják. Amikor december 3-án özv. Erdős Jó zsefnét holtan találták lakásán, már első pillanatra kiderült, hogy' bűncselekmény áldozata lett, mert kezei össze voltak kő tűzve, nyakán vizes törülköző volt kö rülhuvkolva s azonkívül ágyneműéit voltak fejére dobva. A rendőri nyomozás során csnkhamav kézrekerült Juhász Miklós és ifj. Király István, a két gyanúsított, akiket aztán kihallgatásuk után átszállítottak a tör vényszék Markó-utcai fogházába. A királyi ügyészségen Büzássy Lajos dr. királyi ügyésznek osztották ki az ügyet, aki a reaidelkezégre .álló, terhelő adatok álapján mar készítette öí /vádiratát. A vádirat szerint Juhász és ifj. Király azzal az ürüggyel csalta be az albérleti szobába özv. Erdősnét, hogy a villanylámpa elromlott. Egy alkalmas pillanatban azután Király hátulról átkarolta az aszszonyt és száját zsebkendővel betömte. özv Erdősné kétségbeesetten ellenkezett, sikerült is a zsebkendőt nyelvével kitolnia, mire Juhász egy törülközőt kapott fel, azt vízbe áztatva összeesavarta és átvetve Erdősné nyakán, a törülközőt összeszorította. Az asszonyt aztán az ágyra dobták és egy csomó ágyneműt borítottak rá, úgyhogy Erdősné pár perc múlva megfulladt. A vád szerint aztán felkutatták a lakást, 110 pengőt és néhány apróbb ékszert összeszedtek és elmenekültek. A királyi ügyészség mindezek alapján gyilkosság és rablás bűntette címén emelt vádat Juhász Miklós és ifj. Király István ellen és a vádiratot most kézbesítik ki védőiknek, A bűnügy főtárgyalását már január havában megtartják. ...................................... ■' Csáky külügyminiszter elismerő leveie Kozma Miklóshoz, a Magyar Távirati Iroda és a rádió elnökigazgatójához Csáky István gróf külügyminiszter a következő levelet intézte Kozma Miklóshoz, a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió elnökigazgatójához: „Nagyméltóságú cs nemzetes vitéz levelűi Kozma Miklós úrnak, m. kir. titkos tanácsos, ny. belügyminiszter, a Magyar Távirali Iroda és a Magyar Rádió R■ T. ojnökigazgatoja, Budapest. A bécsi döntőbírósági határozattal a Magyar Széni Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal való egyesítése után indíttatva érzem magamat arra, hogy a legteljesebb elismeréssel emlékezzem meg a Magyar Távirati Irodának és a Magyar Rádiónak a bécsi döntést megelőző hónapokban kifejtett tevékenységéről. A Nagyméltóságod vezetése alatt álló hír- és rádiószolgálat ezekben az időkben a legnagyobb áldozatkészséggel és az e tekinletbeni követelményeknek legmesz- szebbmenő kielégítésével teljesítette a reáhárult súlyos fein dal okát és értékesen támogatta a maga területén azt a nehéz diplomáciai harcot, amelyet az elmúlt hónapokban folytatnunk kellett és amely az ismert eredményhez vezetett. Kérem Nagyméltóságodat hogy g Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió ebbeli kiváló teliesítményéért őszinte kö- szönetemet fogadni és a vezetése alatt álló vállalatok szerkesztőségeinek és munkatársainak legmelegebb elismerésemet tolmácsolni méitóztassék. Fogadja Nagymélíósáaod őszinte nagyrabecsülésenif kifejezését. Budapest, 1938 december hó\l6-án. Csáky s. k-‘‘ Megjelent Paláithl HsrceSi A csodák szigete című, a kulluszm rnszier um által kitüntetett ifjúsági regénye. Ara P3.50 'ostaí szállítással együtt.! Megrendelhető l’alásthy Marcellné Buda- pest, VIL, Bethlen Gábor-u. 6. Il. cfmen.
