Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-25 / 42. szám
TELVIDÉiKI ÄVCtVARHTRW 1938 DECEMBER 25. VASÁRNAP. lettel telve, vízbe vetették magukat. Mi, akik ezt a megdöbbents látványt a folyam partjáról, vagy mások valamivel alább fekvő hajóhídról szemléltük, percekig meg rendülve, tanácstalanul állottunk.“ í&y írja le a szemtanú az épülő hidat és a megdöbbentő szerencsétlenséget. „Ez egy bámulatos emberi megmozdulás volt" Cretz tábornok drámai leírása elmondja ezután a mentési munkálatokat: „A rémület rövidesen megszűnt és a nagy lelkű Széchenyi gróf, Vay báró, Nyáry képviselő és nagyszámú országgyűlési tag a helyszínre siettek és a vízbeesettek megmentésén buzgólkodtak. Széchenyi gróf az összes mentési munkálatokat hajósokkal és a mindenfelől a baleset színhelyére siető önkéntesekkel végezte. Két órán belül kihoztak a vízből 12—14 halottat és mintegy 30—40 sebesültet, akik a vízbe zuhant láno alatt kikötött dereglyékben tartózkodtak. Ez a lánc mintha csak tudatosan szelte volna ketté óriási súlyával ezeket a bárkákat, elpusztítva benne a halászokat és a hajók személyzetét. A segítségre siető embereknek egy része maga is elpusztult a vízbeesettek mentése közben, a folyó árja elleni kétségbeesett küzdelemben, mert a viz. miként a tenger háborgott s vad hullámai feltornyosultak azokon a láncokon, melyek tartották alább azt a hajóhidat, mely a két fővárost összekötötte. Ilyen módon mentettek ki a vízből kb. kilencven vagy száz. félig megfulladt, fáradtságtól és a félelem- ' tői kimerült embert. A városban azonnal ambulanciák alakultak, a sebesültek kórházba, a halottak temetőbe való szállítására. A város jóformán minden orvosa nyomban összesereglett hi- \vatása teljesítésére. A társadalom nyomban bizottságokat .alapított a sebesültek és más éleibenmaradottak segítésére, ruha- és pénzadományokkal és minden egyéb szükségessel ellátva mindnyájukat, így köny- nyítve szerenc sétlen sorsukon. Ez egy bámulatos emberi' megmozdulás volt, melyben részfcyett a kor mányon és a törvényhozáson kívül minden trazdag és szegény, egyesület és céh, nemesek és plebejusok, de különösen kitűntek a főne messég és a kereakedötársa- dalom gazdag Iiölgyei. Azonnal összegyűlt az az összeg, melyet Clark mérnök kért a baleset minél rövidebb idő alatt való helyrehozására éss a két város közötti összeköttetés helyreállítására, ami a háború folytatásához elengedhetetlenül fontos volt. Ez olyan esemény volt, melyet szemtanúi sohasem felejtettek el.“ — Más szemtanuk is 'megemlékeznek erről a megyendítő szerencsétlenségről. Feljegyezték, hogy állítólag Széchenyi a híd leszakadásának másnapján, szinte előrelátva az elkövetkező esztendőben bekövetkezett tragikus összeomlást, így szólt: „Hazánk V íoy jár, a tizenkettedik órában törik össic minden...“ Clark kétszer megmenti a hidat . Még nőm volt egészen készen a híd, amikor — 1849 májusában — Hentzi puskaport hordatott a budai hídfőhöz és fel akarta robbantatni az ostromló magyar sereg előtt a hidat. Valósággal terrorizálta Clark Ádámot, hogy robbantsa fel kilenc éves munkájának nagyszerű eredményét. Clark nemcsak hogy nem vállalkozott erre, de azt is megakadályozta, hogy Hentzi mással elkövettethesse a merényletet: a víz alá süllyesztette a lánckamrákat és így védte meg a híd legkényesebb részeit. Hentzi mégis megkísérelte felrobbantatni a hidat, a próbálkozás azonban nem sikerült, a Lánchíd csak jelentéktelen mértékben sérült meg, de az az ember, aki vállalkozott a vandál munkára — Alnoch Alajos osztrák ezredes — súlyosan összeégett. A híd útpályájának egy része ment tönkre, amikor ezt , a merényletet elkö vették. A honvédség főparancsnoka Görgei tábornok utasítására néhány hét alatt rendbehozták a megrongálódott úttesteit. Néhány hónappal később — tragikus játéka ez a sorsnak — ugyancsak sztra- tégiai okokból Mészáros Lázár altábornagy, az első felelős magyar kormány hadügyminisztere, adott utasítást a Lánchíd lerombolására. Clark Adóm volt az, aki ekkor ismét megmentette a hidad Karácsony Mátyusföldön Az áhítat és a babona világában ünnevli meg a nép a Gyei'mek születését — Betlehemezés, bájűzés és vőlegényjóslás dívik a szent időben Húsz óv után az első szabad karácsony is ráköszöntött Mátyusföldre és derék magyar népére. Csak Máté földjén újból szabad karácsonyt ünnepelhet a magyar paraszti élet legértékesebb tája. A kiművelt és értelmes nép meg is érti ennek a jelentőségét és buzgóbban ünnepel most, mint az előző években. Ünnepel és dolgozik, ahogy az életmódja megkívánja. Mert dolgos és szorgalmas nép volt ez mindig, reális és józan, gyarapodott, épített és széptíett úgyhogy a magyar tájaknak talán aleg- szebbike és leggazdagabbika let. Már régóta nem mesét sző, vagy bal1 adat költ, hanem kereskedik, üzleten töri az eszét. Már a háború előtt intenzív gazdálkodást folytatott, vetett, öntözött és piacra járt. A negyedi és farkas zöldség, káposzta ismert volt egész Magyarországban. Míg más vidékek népdalokat, meséket, mondákat küldtek a városba, ő kiváló gabonát, káposztát, dinnyét vitt oda, vagy elsőrendű paraszti kereskedő két adott a nemzetnek. Nem véletlen, hogy a Hanza ezen a vidéken tudta megvetni lábát és itt virágzott ki. Ez a szorgalmas nép lett az alapja, amely „lekonkurálta“ a közvetítő kereskedelemben a zsidóságot és elvitte előle a legjobb piacokat. Egyszerű paraszt emberek szorították vissza a zsidóságot a nagy vásárok ellátásából, vagy vittek korai gyümölcsöt, dinnyét, paprikát Prágába, Brünnbe, Pozsonyba, Pöstyénbe stb. Nem maradt alatta ennek az ipar sem. A pozsonyi országos hivatal kimutatása szerint a mestervizsgások többsége má- tyusföldi volt. Egyszerű iparosokban ébredt fel az emelkedési vágy, télen algebrát, szlovákot, rajzot tanultak és tavasszal levizsgáztak. Házat építettek, vagy üzemeket nyitottak, amik mindenben beváltak. A népi rétegek óriási erejét és roppant értelmét példázták meg, megmutatták, hogy a magyar jó gazda, kereskedő és iparos. ' Csendes előkészületben, vigiliában A karácsony ünneplését is ez a józanság kezdi meg. Advent első vasárnapján elnémul a zene, nem szabad este énekelni. Böjttel és csenddel készülnek karácsonyra, Adventban este hatkor „kihalt“ a falu, nem járnak az utcákon, sőt a hátakban is lecsavarták a villanyt. A villanyt, mert csaknem minden falu villanyosává van. Aki megszegi ezt a néma ünneplést, lármáz vagy mulat, vagy az utcán kószál, a közvélemény elítéli. Szólítsd Lőrinc a sípot tat! Karácsonyt tulajdonképpen a betlehe- mezők játékai vezetik be. Luca napján már szétfúj a karácsonyi poézis szele, a mátyusföldi ember is elhagyja kissé józanságát és visszatér a „régi“ világba. Meghallgatja a betlehemeseket, bár nem nagyon szívesen, mert azok szerinte többnyire csavargó naplopók, koldusok. A betlehemezés sok helyen dívik. Két pásztor, angyal, juhászbojtár és kubó alkotják a .szent“ társulatot. Magukcsinálta betlehemmel járnak és dicsértes- sékkel kémek bebocsáttatást az isteni Ige meghallgatására. Gatyába öltözött pásztorok, fehérruhás, szárnyas angyal, előkelő juhászbojtár és a rongyokba öltözött, nagyothalló kubó mondják el, hogyan értesültek a kis Jézus megszületéséről. Megtörtént a nagy hír, amit .jelentene a ház urának is az angyal, de, sajnos, útközben elvesztette társait. Ezeket hívja be, akik meg is jönnek és a régimódi szerint vendégséget várnak: Hopp Pista, lám én is itt vagyok, Engem tormás csukával jól tartsatok!!! A gazda is frissen készítse házát, Sok szép vendég szállta meg konyháját. Maga is asszonyság, jól forgassa magát, Sodorral, kolbásszal rakja meg asztalát. Hasonló kívánságok között játsszák el a pásztori álmot és ha megkapták a bort, sodort, pénzt, ezt-agt, megszólal a juhász- bojtár: Szólítsd Lőrinc a sípodat, Jóska furugládat! Vedd Pista a dobodat, lesztd Miklós a dudát, 1engesd Ádám lantod, 'újd a kürtöt Miska, De üresen ne menjünk, Ajándékot vigyünk: Egy szép tarka gidácskáf Fehér kondor bárány kát • És írós vajacskát, I Egy darab sajtocskát. Táncot lejtözz, Andriska! Mit Istentől vettünk, Í Kitelhetik tőlünk. Mondjuk vígan: hipp! hopp! Most a tolvaj sem lop! Ki megy férjhez? Karácsony este gombócra bízzák magukat a lányok, hogy ezek mondják meg: lesz-e szerencséjük a következő évben. Tizenhárom gombócot készítenek. Tizenkettőbe kis cédulácskát tesznek, amelyekre ráírják a számbajöhető legények nevét. A tizenharmadik üres: erre a lehetőségre is kell számítani. A gombócok, bennük a névvel, a forró vízbe kerüle- nek. A lányok izgatottan nézik és várják, hogy az első gombóc feljöjjön. Abban van jövendő férjük neve. Ha az üres jön fel, pártában maradnak. A kiházasítás ezzel még nem fejeződik be. Sok praktika van még az imádott jövendőbeli férj kitudakolására. Így pl. a lány, ha karácsony előestéjén belenéz a kútba, meglátja benne jövendő férje arcát Vagy ha kiáll a kapuba, amerről először jön valaki, arról származik majd jövendőbelije is. Némelyek ólmot olvasztanak. Amilyen alakot felvesz az. olvasztott ólom, olyan foglalkozású lesz férjük. Ki lesz egészséges? Karácsony este minden íratlan előírás szerint megy. A gazda szénát, szalmát jószágot tesz az asztal alá, a háziasz- szony egész kenyeret az asztal sarkára, hogy a jövő évben mindenből bőven legyen. Vacsora előtt hagymát almát és diót esznek. A diót behunyt szemmel kell elvenni az asztalról. Akinek a diója jó, az egészséges lesz az új esztendőben. Az egészséghez az is hozzátartozik, hogy mindenből egyenek. A vacsora mindig “savanyú bableves, mákos és túrós „dedelle“. Az asszonynak nem szabad felkelni a vacsorától, mert akkor egész évben szaladgálnia kell. A férfi éjféli mise előtt az asztal alatt levő takarmányból ad a barmoknak, hogy azok is egészségesek legvenek. Karácsony napján nem szabad varrni, mert akkor a tyúkok nem tudnak majd toini; ne jöjjön asszonylátogató; mert akkor nem lesz szerencse és az állatoknál minden nőstény lesz. Aki haragos vagy veszekszik, egész évben haragos és veszekedős lesz. Általában karácsony napján mindent a jövő évre csinálnak. Bajűzők Akiben még ezután is akad baj, vagy hibázott a szent napon, nem kell félnie, mert másnap jönnek köszöntők, akik elűzik azt. A megmaradt baj elűzése a mustárolók munkája. Vesszőből font korbáccsal köszöntének. Először a karácsonyról emlékeznek meg és kívánnak minden jót a gazdának és házának. Majd megérintenek mindenkit a mustárral gyengén éppen esak mutatóba, hogy a baj eltávozzék. A lányokat azonban. ha azok nem ügyesek, alaposan elverik és azt mondják nekik: Kilises, ne légy, botlás ne légy, Esztendőre egissiges lígy. A mustárolók nem dolgoznak ingyen. A baj elűzése után, a jutalmat követelik: Aki meg nem keni a mustárolók markát, Csikózzon a lova annak tarkát-barkát. Hordja el a szarka a baromfiak farkát. Adjon az Isten száz ólat és belé egy vak malacot. Karácsony után Így keveredik öss^Jiit és babona, áhitat és mosoly a/ mátyusföldi nép karácsonyában. De qfcak rö^id időre, mert a pihenő nem sokáig tart. Karácsony után a munka, vágy a művelődés után lát mindenki. Kosarat fon. csököket szed ki az erdőn, vagy a kutlúrházba jár művelődni. Munka és tanulás között múlik el élete, lassúié« szenvtelen kfftóe- lemmel. Erővel és* akarattal! birknzik\a sorssal, hogy magáinak kenyérét, fiainak pedig jólétet szerezzen. Jjf Váflok.Sándor f\ A IV1 — Gyümölcsfát, díszfát, dószcicrjét, rózsát, fenyőt és évelő* virágot kiváljon elsőrendű, fajtaazonos minőségben szállít Sehrikker Sándor faiskolája, Atsótekerespuszta;,u. p. Lepsény. — Árjegyzéket kívánatra díjmentesen küld. Az első átkelő — a Szent Korona A magyar szabadság ügye már elbukott, a Lánchíd már állt, de felavatása még nem történt meg. Kossuth Lajosnak emigrálnia kellett. Kossuth, hogy lehetetlenné tegye, hogy a rossztanácsadókkal, a magyarellenes kamaráiéval körülvett Ferenc József fejére tegyék Szent István koronáját, amikor elhagyta Budavárát, magával vitte a Szent Koronát. Szemere Bertalannal együtt egy rozoga szekérre, a legfontosabb írásokkal együtt felrakatta a magyar királyság legszentebb szimbólumát is, hogy a ragyogó klenodiumot kivigye az országból. A rozoga szekér 1849 őszén éjszakának idején hagyta el a budai várat. Az akkor elkészült és még meg sem nyitott Lánchídon tehát az első átkelő — a Szent Korona volt. Maga a hídépítés ténye, a gróf Széchenyi István által elkészített statútum, az országgyűlési határozat, az építkezés időpontja, az 1848. évi szerencsétlenség, a két robbantási kísérlet és az első átkelő, a Szent Korona is, mind-mind összeforrasztotta már az épülő Lánchidat a magyar hisótria egyek hatalmas fejezetével. Talán az egész országnak nines még egy műemléke, amely inkább illene./he történelmi illusztrációnak, jellegzetesei) ben szimbolizálna egy kort, mint a /Clark testvéreknek ez az impozáns technikai és művészi szempontból egyaránt elsőrangú műve. A Lánchíd összesen 6,244.801 forintba került. A két Clark fivér tiszteletdíja összesen 311.000 forint volt. Clark Ádám- nak külön tiszteletdíjat ígértek arra az esetre, ha a híd idejében elkészül. Alig néhány hónappal a kikötött időpnot után készült el a Lánchíd, de ez a késedelem nem az építész hibája volt, a négy vennyolcas események késleltetek a munka befejezését. Mindenki elismerte, hogy Clark Ádámot megilleti a kikötött tiszteletdíj. Mégsem kapta meg ezt a honoráriumot. A szabadságharc összeomlása következtében nem tudtak fizetni azok. akik hajlandók lettek volna fizetni, az uralkodó rezsim pedig, amely tudott volna fizetni — nem akart. Clark Ádámnak barátai azt ajánlották, hogy perelje követelését. — Széchenyi István gróf és Sina Simon báró barátsága többet ér nekem, mint ez a pénz, — felelte Clark. Ennél a mondásnál semmi sem cáfolja határozottabban azt a rágalmat, hogy Clark Ádám félmillió forintot sikkasztott a híd építésekor. Éppen annyira nem igaz ez a híresztelés, mint az a mese, hogy Clark úgy halt meg, hogy a Lánchídról a Dunába vetette magát. Ez a mende-monda nem kevésbé légből- kapott annál, hogy Clark Ádám beleőrült abba, hogy egy suszterinas felfedezte, hogy nincs nyelvük a Lánchíd oroszlánjainak. Clark Ádám hosszú be- tegeskedlés után Angliában halt meg, tü- dőyész ölte meg. Az utókor megörökítette a két alkotó nevét: Széchenyiről nevezték el a Lánchidat, Clark Ádámról a budai hídfőnél elterülő teret. Gosztonyi Lnfos
