Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-25 / 42. szám
felvidéki Ä\C&MH TRMR Két régi keleti mese a j ótékony és a ravasz kereskedőről Két régi keleti mesét inon«] el alább Mohammed Kászim, aki évekkel ezelőtt tanulni jött Budapestre. A tanulmányút nem is fejeződött be. Mohammed Kászim megszerette a magyarokat, az országot s annyira jól érezte magat, hogy itt maradt. Gyorsan tanult meg magyarul. Ma már annyira vitte, hogy magyarul tanít arab nyelvet. A két mese — mely természetesen nem gyermekek számára íródott — egyképpen ád ízelítőt az arab kultúrából, mint szolgál érdekességgel: mi- \ ként tartotta meg nyelvi sajátságait /Uaz arab fiatalember, amikor pedig már elérkezett oda, hogy szabatosan fejezi ki gondolatait magyar nyelven. * Bevezetésül el kell mondanunk, hogy azokban az időkben még nem voltak írott, vallások; a bálványimádatban és a bálványoknak bemutatott áldozatokban, valamint ceremóniákban nyilatkozott meg az emberek jót-tevése, vagyis az istenek kiengesztelése. Még az is szokásban volt akkor, hogy ü bemutatott áldozatot maguk közt szétosztották és annak rendje és módja szerint meg is ették. Még annyit: abban az időben nem ismerték sem a „váltót, sem g nyugtát. Az adott szó volt minden. I. Kasszász nagy és gazdag kereskedője volt egy kicsiny s szegény falunak. Nem volt vetélytársa, aki vele bármilyen adásvételi ügybgn a versenyt felvehette volna- így egyedül maradhatott senki által nem háborgatva s vagyonát napról-napra gyarapítva, Egy nap azonban megunta a kis falut és annak biztos, de apró fillérjeit. Fel- pakkolt és a Nagyvárosba költözött. Ez akkor történt, amikor éppen egy próféta-féle hirdette új, valóban tiszteletre- s követésreméltó tanításait a Nagyvárosban. Kasszász tikkasztó melegben érkezett óda. A nagy hőség ellen menedéket keresett. Eljutott a város ősrégi templomába. Be is tért oda. Jókor érkezett. Nem volt tudomása az új ige-hirdetőről, de jól esett a. templom hűs árnya és az összegyűltek ünnepélyes, áhitatos hangulata. Tetszettek az új próféta eszméi is. Azt lehetne mondani, hogy az új próféta iránt érzett tisztelete s csodálata majdnem egyenlő volt őszinte hitével. Minden szavába gyönyörködött s boldog volt, hogy éppen ma ért ide a Nagyvárosba és éppen ma hallgathatja a csodálatos ember túlvilágian szép szavait. Viszont amidőn a próféta azjr'Ttfe^dte hangoztatni, hogy: aki a szegény embernek valamit ad. az Úr ezerszeresen fizéfi visz- sza — gondolkodóba esefct. A többi igét fenntartás nélkül elfogadta. De ezt mérlegelni kezdte: ráz eshetőségeket és a várható hasznot. (Rájött nagyságban őxv. udapest, II., Bimbó-út 4-42«. az üzlet kecsegtető voltára, kitűnő kamatokra és ezektől valósággal elbódult. Nem sokáig habozott. Elhagyta a templomot és a Nagyváros szegény részeit kereste fel. Ott aztán szétszórta 1000 aranyát, amit magával hozott a kis faluból. Azután visszatért a templom udvarába, hogy várja az Ür visszafizető lépését. Egy kicsit nyugtalankodott a második napi hasztalan várakozás után. A negyedik napon pedig türelmetlenséget érzett. A hatodik napon meg éppen hogy lenni tudott, de a hetedik nap elmúltával végkép kimerültek szép reményeinek a forrásai. A kelet minden fatalizmusa akkor már elégtelen volt füsttíement ábrándjainak a megmentésére. Tébolyodottság tört ki rajta. A csalódás keserűsége s az oktalan hívés bánata kikezdte, elméjét. Borongós elméjével helyről-helyre bujdosott. Járta á lakatlan völgyeket, a tar hegyeket és az ember nemjárta erdőket Gyógyíthatatlan sebére nem lelt írt s egész lelkivilága összeomlott. Amikor az est beállt, életösztöne egy- egy védettebb fára kergette az éj duvad- jai elől. Ott virrasztóit napkeltéig. Ám egyik hajnali szürkületben figyelmes lett egy, a szállásiadé fája alatt elhangzó beszélgetésre. Jobban kezdett fülelni s szemeit is jobban megerőltette. Észrevett néhány emberi alakot, akik valamilyen tésztából bálványformát nyújtottak, majd hókuszpókuszok után feldarabolták, hogy megegyék. Amint ez akkoriban szokás volt. De arra már nem maradt idejük. Kasszász ugyanis lekiáltott a fáról. Ne bántsátok még, nekem tartozik. (Már mint a bálvány.) Erre a „túlvilági“ hangra úgy szátugrottak, hogy tán a mai napig sem találkoztak többé. Kasszász pedig a fáról lejővén, a bálvány mellett valóban 1000 aranyának ezerszeresével felérő kincseket talált, amit a megfuta- modók — nyilván — rablásból szerezhettek s az erdőbe osztozkodni jöttek vele. Erre Kasszászba visszatért a jó lélek s valamennyi kamatot — valóban a szegények közt osztotta szét. II. Történt 1 egyszer Nabloszhan, hogy a nagybazár arab kereskedőjéhez a közeli szomszédja, a ravasz ruha- s selyemkereskedő azzal állított be, hogy szüksége volna 10 aranyra kölcsönkép, amit egy hét múlva okvetlen vissza fog fizetni. Az arab készséggel adott kölcsönt szomszédjának, és amint akkor szokás volt, nem kért tőle sem írást, sem zálogot. Ám elmúlt egy-két, sőt már három hét s a szomszéd még mentegetni sem volt hajlandó magát, amit az arab nem vett jó néven. Kénytelen volt maga elmenni s pén- /vissza-kérni. Szomszédja azonbau gyón csodálkozott és azt mondta: — Én tőled, kedves szomszéd, soha nem kértem semmiféle kölcsönt. Az arab erre bocsánatot kért s arra hivatkozott, hogy legutóbb bizony, cser ben hagyja az emlékezete s lehetséges, hogy most is valaki mással téveszti 1938 DECEMBER 25. VASÁRNAP össze. Ne vegye tőle ezt zokon — s fe lejtse el ezt a kellemetlen alkalmatlankodását. A másik ezt jóindulatúan kilátásba is helyezte. Az arab azonban most nem boltjába tért vissza, hanem az állatvásárba ment, ahol egy fiatal majmocskát vásárolt. Haza vitte s két hónapon át nap-nap mellett, úgy reggel, mint este erősen leláncolta és alaposan elverte. Bottal, kor báecsal, avagy csomózott kötéllel. De ezt a gimnasztikát minden alkalommal arab öltözetben, turbánnal a fején s humusszal a testén — gyakoroltatta az ártatlan állattal. Míg az ételt és az italt és az édességeket — a rossz szomszéd köntösébe öltözve adta. Mindezek után egyszer beállított az arab a rossz szomszédhoz s nála néhány méter selymet vásárolt. De azt hozván fel okul, hogy most haza nem mehet, viszont a selyem feleségének azonnal kell, arra kéri szomszédját, küldje el az árut a kedves fiával az ő lakására, — amit az szívesen vállalt is, miután szomszédja nemcsak, hogy szóvá nem tette gaztettét, de készpénzzel is fizetett. A frúpskát azután az arab azonnal le fogatta s fgy távoli, de biztos helyre küldte őrizelb^. Amidőn este ja rossz szomszéd elvesztette türelmét fiä távolléte miatt, elment az arabhoz, aki mély s megindító sajnálkozással fogadta. Azt mondta, hogy fia, amint átlépte háza küszöbét, előtte egészen titokzatos okok folytán majommá változott át. Á égtelenül fajialja» hogy e szomorú esemény éppen az ő házában játszódott le s őszintén osztozkodik szomszédja bánatában. A rossz, szomszéd ezt egyáltalában nem hitte el s eszébe jutott 10 arany tartozása. Legott fel is ajánlotta, hogy kétszeresét fizeti vissza, csak adja vissza szeretett gyermekét. Az arab meglepődve tiltakozott s kijelentette, hogy neki semmiféle követelése nincsen szomszédjával szemben. Ekkor az ötszörösét is felajánlotta erre fel, de az arab hajthatatlan maradt. # .. A ravasz kereskedő nem tehetett mást, minthogy szomszédját beperelte a kádi- nál. Miután a bölcs bíró meghallgatta a panaszost, az arab kihallgatását rendelte el, aki viszont mást nem tudott ajánlani bizonyításul, minthogy üljön a bölcs kádi vezetése mellett a bíróság valamennyi hivatalnoka s közöttük a szomszédja is, s azután engedjék be a nála emberből átváltozott majmot a terembe. Ha felismeri atyját, akkor az ő állítása bizonyságot nyer. A kért bizonyítást elrendelték, s valóban a majom egyenesen a ravasz kereskedőhöz rohant, az Síébe ugrott s kezeit szeretettel nyaldosta. És a bölcs kádi neki is ítélts a gyermekét — a majmot. Ami pedig azután történt, igen egyszerűen ki lehet találni: a majmot, meg 500 aranyat, kicserélték egymás között a szomszédok — az eltűnt gyermekkel. 4-4 Horthy Miklós-ösztöndíi: 200, 360 és 600 pengős juttatások Gróf Teleki Pál vallás- és közoktatás- ügyi miniszter rendeletet adott ki a Horthy M i/etós-osztönd í j adományozására. Ez az ösztöndíjalap a szegénysorsú, magyar állampolgár, tehetséges, szorgalmas és nemzethű középiskolai, középfokú- iskolái tanulók, egyetemi és főiskolai hallgatók, valamint tudományos cs művészeti szolgálatot teljesítő gyakornokok tanulmányainak, illetőleg képzésének rendszeres támogatására létesült. Az. alap bevételei az elmúlt költségvetési évben rendelkezésre állott 300,000 pengő, az új költségvetésben erre a célra évente felvett összeg, valamint az Alapnak juttatott adományok. Az ösztöndíj tanévenkint a középiskolák és középfokú iskolák osztályaiban, továbbá az egyetemek és a főiskolák I- II.. évfolyamában 200 pengő, az egyetemek és főiskolák III. és további évfolyamaiban, az Apponyi Kollégium tagjai részére 360 pengő, a díjtalan gyakornokok részére 600 pengő. Ezenkívül az egyetemi és főiskolai hallgatók még természetben tankönyv- é$ ruhasegélyt is kaphatnak. A beérkező pályázati kérvényeket az illetékes közép- vagy középfokú iskola igazgatója, az egyetemi kar, a főiskola igazgatósága. a Magyar Nemzeti Múzeum tanácsa igazolja, felülbírálja és minősíti. A pályázók közül egyenlőmértékű rá-» utaltság és érdemesség esetén előnyben, nészesítenaők a hadiárvák, a vitézek, hadi-' rokkantak és tűzharcosok gyermekei, olyan szülők gyermekei, akik egyidőben legalább három gyermek neveltetéséről gondoskodnak, az őstermelő és kisiparos- szülők kiváló képességű gyermekei, valamint az egyetemi és főiskolai nemzeti munkatáborokban eredményesen közreműködött hallgatók. A gyakornokok há- rom egymást követő tanév alatt élvezhet tik az ösztöndíjat, feltéve, hogy ugyan-» azon egyetemen, főiskolán, vagy tanintézetben teljesítenek szolgálatot; míg a közép- vagy közéi>fokn tanulók, vagy egyetemi hallgatók az adományozástól kezdve az ösztöndíjat tanulmányaik befejezéséig kapják. Anglia és az emberiség legnagyobb jótéteménye: a béke Karácsonyi hangulat az angol sajtóban London, december 2Í. Az angol sajtó már szombaton reggel is teljesen a karácsonyi ünnepek jegyében áll, noha a lapok karácsonyi számai csak huszonnégy óra múlva jelennek meg. Valamennyi vezércikkben az időszerű politikát összhangba hozzák a karácsonyi gondolattal. A palesztinai, spanyolországi és kínai harcoknak a lapok külön vezércikket szentelnek. A baloldali sajtó a sorok között hangoztatni igyekszik, hogy ezek a háborúk elkerülhetők lettek volna, ha az angol kormány más magatartást tanúsít. A liberális ellenzék lapja, a News Chronicle ezzel kapcsolatban a következő jellemző mondatot írja: 1917 óta az egész világon nem ünnepeltek karácsonyt oly kevés békével és oly sok rosszakarót mellett., mint 1938-ban. A jobboldali lapok ezzel szemben a karácsonyi gondolat jegyében is' méltatják Chamberlain miniszterelnök békepolitikájátEzek a lapok vezéreikkeUmen a köszönő szavakban juttatják kj^ejezésr_p- a hála érzetét Chamberlain Jminiszj^refaöknek szívós békepolitikájáaürt. A Daily Mail vezércikke is ezt ff gondolatot tükrözi vissza s a vezéreiket főgondolata a következő mondatból „A minisztereink fáradóz^fcünák jutalma Anglia és £z emberisét »legnagyobb jótéteménye: a béke.“ ** 20.000 pengődrt eladó egy-riSSrendli közszükségleti tömegeikkel elóállitó tizem, igazol rat') nnástranyu elfoglaltság miatt. Biztos úri megahíTós. jjgvelekot »Adósságmentes« jeligére Blocknefcez, Budapest, Erzsébet-körut Iá,
