Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-25 / 42. szám
ty ^ Ma 16 oldatos képesmelléklet Árai 30 lillér ät im vt ) L évfolyam 42. szám. Budapest, 1938 december 25. Vasárnap Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP ;-V xíMy) w' Szerkesztőség V., Honvéd-utca 10. Kladóhivatalj Budapest, Vili., József-körút 5. Telefon, kiadó- hivatal és hirdetési osztály 1-444-00. KARÁCSONYI LEGENDA Irta: JAROSS ANDOREgy évvel ezelőtt egy felvidéki magyar asszony gondolata nyomán akció indult Pozsony városából, hogy minden magyar család karácsonyfája alatt égjen egy zöld gyertya, mint a magyar remények égő szimbóluma s minden magyar gondoljon a karácsonyest megható légkörében a nagy magyar család: a nemzet jobb sorsára. Egy évvel ezelőtt Pozsony városában a magyar párt központjában gyújtották meg először ezt a zöld gyertyát s mikor Ott álltunk száz meg száz kis proletár gyermekkel a fa alatt, révete- gen néztünk a zöld gyertya lángjába. A. kezdeményezés nyomán ezer meg ezer magyar család karácsonyfája alatt gyulladt ki e zöld gyertya fénye és ezer meg ezer magyar család imája szárnyalt a Mindenhatóhoz: Adj egy jtfbb, egy fényesebb, egy szabadabb karácsonyt Űristen nekünk ajándékul! A gondolat az volt, hogy ez a vastagabb gyertya addig égjen, míg kihunynak a karácsonyfa gyertyái, a csonka gyertyát eltesszük s újból meggyujt- juk a következő karácsonykor, ha tovább kell reménykednünk. Közben elszaladt egy év felettünk s nyomában egy átalakult új Európa bontakozik ki előttünk. Nagy kérdések, melyek feszítő ereje éveken át ott izzott a levegőben és szinte napról-napra háborús rémek árnyékát borította ránk, varázslatszerűen megoldódtak, új, nagy felelősségérzet támadt, mely gátat vetett olyan erőmérkőzésnek, melynek nyomán gáz és lőporfüst ülte volna meg kontinensünket. Ausztria hazatért a Német Birodalomba, a természetellenesen megrajzolt Csehszlovákia kénytelen volt szabaddá tenni olyan nemzeti erőket, melyeknek fókusza az államon kívül esett. így értük meg azt, hogy egy szeptemberi napon Európa négy leghatalmasabb államának képviselői Münchenben leültek a „beteg ember“ ágyához, hogy megszabadítsák a fertőző gócoktól és elvágják a beteg csírák továbbharapódzásának lehetőségét. Jött a sikertelen, de már szinte mámoros lelkesedést kiváltó Komárom, hogy jöjjön egy bécsi csodapalota, melynek márványtermében oldódott meg mindaz, amit eddig csak regimentekkel, ágyúkkal, gépfegyverekkel, repülőgépekkel véltünk megoldhatónak. Ciano ceruzája Ribbcntrop ellenőrzése mellett végigszaladt az északi etnikai határon és szabaddá tett egymillió magyart. A többiről nem kell külön írni. Zengett a magyar Himnusz, mint még talán soha e magyar világon. Szólt a Rákóczi-induló, a Hunyadi-induló, virágesőben masíroztak a magyar honvédek. Átölelt bennünket az új magyar világ. Lassan két hónapja lesz, hogy éljük ezt a magyar világot. Az ünnepek után jöttek a hétköznapok. Be kellett és be kell rendezni az új életet. Az új határ a lelki felszabadulás nagy örömbenyomásán túl rengeteg gazdasági eret vágott ketté, nem ideális, hisz döntőbíró- sági jellegű, nemcsak egyfelé akart igazságos lenni, belementünk a télbe, mikor rengeteg munkaalkalom szűnik meg a természet rideg törvényei értelmében, új gazdasági ereket kell konstruálni, piacot teremteni, de sok munkafeladat, felelősség hárult. De mi így is képzeltük el, tudtuk, hogy a fel- szabadulás nemcsak katonabanda, nemcsak virágeső, nemcsak nótaszó és örömmámor, a felszabadulás egyben új életépítés is lesz, melynél valamenynyiünknek a legjobb fizikai és lelki képességeit kell elővennie, hogy méltók lehessünk nemzeti múltúnkhoz, jelenünkhöz és önmagunkhoz. Ez a munka folyik most szakadtlan láncolatban Tiértetek, valamennyiünkért. Könnyű ez a munka, mert az Állam minden szerve, idegszála egyet akar: boldog magyar életet, megvan a testvéri együttműködés, egymáson segíteni akarás. De nehéz is egyben ez a munka, mert mély felelősséget jelent s nem . lehet felszínes s míg egy nélkülöző magyar család van ez állam területén, nincs és nem lehet pihenés! így köszönt ránk ez új életben egy lélekben és külsőségekben is magyar karácsony. S mikor egy meghitt családi körben ott fogunk állni a karácsonyfa meleg fényében, akkor gondoljunk a tavalyi karácsonyi zöld gyertyára bensőséges hálával és az Egek Urához szálló fohásszal. Rebegjünk forró köszönetét azért, hogy vannak és történnek még csodák a Megváltó születése után közel kétezer év múlva is. Mert ilyen csoda a mi megváltásunk. Akinek pedig még van tavalyi zöld gyertyája, az gyújtsa meg s gondoljon azokra a testvérekre, akik ma még csak a reményből táplálkozhatnak továbbra is. Karácsony szent békéje árasszon boldogságot minden magyar család hajlékára. ^M********************************1**********1**^*********«*****************—**************** Bekapcsolták a Felvidéket a nyotcvanmilliós átépítési programba Húszezer ember munkában a Felvidéken Budapest, december 2i. 'Magyarország útpolitikájának ma már nein csupán közlekedési igényeket kell 'kielégítenie. A kereskedelemügyi és közlekedésügyi minisztériumban új, modern szempontok szerint irányítják a megnagyobbodott ország útügyeit. A forgalmi kérdések mellett szociális, gazdasági és nemzet- védelmi tekintetben is beillesztik az egész útpolitikát a nemzet egyetemes érdekeinek az áramlásába. A problémák egész sora zúdult erre a minisztériumra, mint legfőbb útügyi hatóságra a Felvidék visszakapcsolásával. Hiszen ettől az új magyar útpolitikától függ, hogy a visszatért terület szervesen, tökéletesen össze- forr-e a trianoni országgal és hogy a nemzeti élet természetes vérkeringése megtalálja-e a visszakapcsolt Felvidékkel a biztos, egészséges egybeforrás lehetőségét. Kiieflesztik a vidéki gócpontokat A kereskedelem- és közlekedésügyi minisztériumban kidolgozott tervek információnk szerint azzal a meggondolással jöttek létre, hogy a csonkaország és a visszatért Felvidék . közlekedési véredényeinek olyan zavartalanul, olyan egységesen kell kiszolgálniok a nagy nemzeti célokat, még a legkisebb falu forgalmi igényeit is, mint ahogyan az emberi szervezet valamennyi véredénye résztvesz a szív hibátlan, pontos vérellátásában. De ha már a hasonlatnál tartunk, meg kell jegyezni, hogy éppen az egészséges forgalmi vérkeringés érdekében kívánják revízió alá venni a múlt Budapestre centralizált forgalmi politikáját. Magyarország útjainak nem lehet rendeltetése, hogy elszívják a vidék természetes forgalmát és mindent a fővárosba központosítsanak. Ellenkezőleg, a fővárosnak is érdeke, hogy a vidéki gócpontok erősödjenek, fejlődjenek és a megerősödött vidék emelje azután a főváros forgalmát. Úgyszólván mindenkit érdekel a kérdés, hogy Magyarországon milyen szempontok szerint építenek a jövőben utakat. Az út ma legalább olyan jelentőségű, mint fél évszázaddal ezelőtt volt a vasút. Ezen múlt akkor a fejlődés, vagy az elsorvadás. Ma sokkal több múlik a jó úton: elsősorban azoknak a millióknak a kenyere, jövedelme, boldogulása, akik a magyar földet művelik. Az út jelenti számukra az értékesítési lehetőséget, a civilizációt, a kultúrát, aminek a minimális lehetősége is szebbé és jobbá teszi az életet a legelhagyatot- tabb faluban is. 30 millió pengő községi és tanyai behötőutakra Az útépítésnek az új, modern elvek szerint egységessé kell tennie a forgalmat Tarthatatlan állapot, hogy fontos útvonalak között semmiféle összeköttetés ne legyen. Az egységesítésre főképpen a vidék érdekében van szükség, amely ma nagy veszteséget szenved ilyen összekötő utak hiányában. Szociális szempontból céljául tűzte ki a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium az elhagyatott, legnagyobb szegénységben élő vidékek népének a felkarolását. Az új útpolitika keretében megépítésre kerülnek mindazok a be- kötöútak, amelyeknek hiánya még ma is közel egymillió embert kapcsol ki a nemzeti élet, termelési és fogyasztási folyamatából. A milliárdos beruházás keretében 30 millió pengőt irányoztak elő községi és tanyai bekötőutak céljaira. Mivel körülbelül ilyen összeggel járul* nak hozzá ehhez a törvényhatóságok és a helyi érdekeltségek is, 60 millió pengőből öt esztendő alatt ellátják bekötőúttal azt a közel egymillió magyart, akik ma 858 községben, 93 tanyaközpontban és 330 tanyavidéken bekötőút nélkül törik a magyar ugart, verekednek a földdel, az időjárással és a nyomorúság* gal, meg az elmaradottsággal. Húszezer ember munkában a Felvidéken A Felvidék visszacsatolása új helyzetet teremtett. A Magyarország felé vezető nagyforgalmú felvidéki utak korszerű átépítése döntő fontosságú az egész Felvidék élete szempontjából. Egyéb szükséges útépítési munkálatokra is kidolgozta a minisztérium a terveket, most történik meg a fedezet biztosítása. A Fevidék már a közel jövőben hozzájut azokhoz a főütőerekhez, amelyeken megtalálja egymást a trianoni Magyarország és a visszatért terület népe és nemcsak közjogilag, hanem forgat* milag, termelés és fogyasztás tekintetében is megtörténik a teljes egybeolvadás. Az új utaknak kell az érdekelt területek gazdasági igényeit kiszolgálniok és a sajátságos határmegállapítíás következtében mutatkozó nehézségeket áthi- dalniok. Munkaalkalom szempontjából úgy oldotta meg a minisztérium a felvidéki útépítést, ahogyan a felvidéki nép helyzete azt sürgetően kívánta: haladéktalanul hozzáláttak az építőmunka megkezdéséhez és ma már 20.000 ember talál kenyeret az épülő utaknál és hasonló közmunkáknál. A trianoni ország területén pedig a legfőbb útügyi szervnek azt a leromlást is sürgősem helyre kellett hoznia, amelyet a
