Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-24 / 41. szám
2. TEIOTDEKl J^&gVaRHIRMB »*8 DECEMBER 24. SZOMBAT ' vámnak politikai akarata az országgyűlési, tartománygyűlési ós községi választásokon nyilvánult meg. Politikailag érett tömeg volt ez a zsidóság, nem lehet azt állítani, hogy csupán ösztönök vezették volna, vagy politikai vezérei teljesen félre tudták, volna őket Vezetni. Meg kell állapítanunk, hogy a magyarsággal a jóban együtt élt zsidóság legnagyobb része inkább hallgatott a prágai zsi dóközpont vezéreire, és a cionista apostolokra, mint azokra a magyarság köréből érkező hangokra, hogy a zsidóságnak a rosszban is ki kellene tartania a magyarság mellett. A zsidó tömegek gyakran aáélkül, hogy választási eredményre kilátásuk lett volna, zsidópárti, vagy cionista jelöltekre szavaztak és igen sok zsidó szavazat esett csehszlovák kormánypártokra is. Szlovákiában és Kárpátal ján több tízezer szavazat veszett el ilyen módon s a magyarság politikai vezetői hovatovább arra a belátásra jutottak, hogy a magyar zsidótömegek lágyrészével nem számolhatnak. Hogy a zsidóságnak, mint városlakó elemnek nagyrésze volt abban, hogy magyar könyvek és magyar lapok fogytak, magyar színielőadásoknak nagyobb közönségük volt, ez tény, de különösebb érdemet kovácsolni belőle nem lehet, mert hiszen ez a városlakó zsidóság magyarnyelvű volt és a kultúra megszerzésnek legegyszerűbb módja ez volt. A magyar könyv olvasása még nem teszi a zsidót magyarrá, mint ahogy a középkor magyar humanistája sem volt latin, amikor Vergi- liust latinül olvasta. Bizonyos, hogy a rosszemlékű Reggel és a pozsonyi Magyar Újság előfizetőinek és vásárlóinak legnagyobb része zsidó volt és ha a zsidóság garasaival és titkos ezreseivel ezeket a lapokat nem támogatja, e magyarellenes sajtótörekvések még xö- videbb életűek lettek volna. Azokban a városokban és vidékeken, amelyeken szórvány-magyarság élt, szinte százszázalékos volt a zsidóságnak a szeparálódása. Itt még azt a lehetőséget sem használta fel a zsidóság nagy része, hogy, a zsidó nemzetiség kötelékébe mentse át magát, hanem egyszerűen szlovák zsidóvá vedlett, sőt gyakran nacionalistább és sovinisztább volt a fajtiszta csehszlovákoknál. A zsidóság nagyrésze tehát önként vált el a magyarságtól és deklarálta magát külön nomzetcsoportnak. Ezzel a tömeggel szemben semmi igazságtalanság nem történik, ha az új viszonyok között törvényalkotás veti ki a nemzet testéből, amellyel önmaga szakította meg az együttélés lélektani és fizikai alapjait. Azonban a magyar fajta igazságérzetével, becsületével és keresztényi hitünkkel nem fér össze, hogy a zsidóság e tragikus napjaiban hitet ne tegyünk azok mellett a zsidók mellett, akik százszázalékosan magukra vállalták a magyar kisebbségi sors minden terhet, amely rájuk még azért is súlyosabban nehezedett, mert a hatalommal szemben a zsidóság terhét is viselniük kellett. Emlékeznünk kell kiemelkedő harcos egyénekre és kisebb városi csoportokra. így például azokra a munkácsi zsidókra, akik a népszámlálás alkalmával a terror ellenére is magyaroknak vallották magukat s így a húsz százalék fölött tartották Munkács hivatalosan kimutatott magyar arányszámát. Álláspontunkat a zsidókérdésben Jaross Andor határozottan kifejezte december tizennyolcadiki ér- sekujvári beszédében, amikor kijelentette, hogy meg akarjuk és meg fogjuk különböztetni azt a néhány, sajnos az ujjunkon megszámlálható magyar embert, aki nem menekült el tőlünk, banem velünk együtt kitartott. Ez nem zsidókérdés, ez egyéni kérdés. És Jaross Andor kijelentette, hogy azok mellett, akik a veszélyben velünk voltak, kötelességünk szintén kitartan' Ennek az állásfoglalásnak a jövőbeni érvényesítésére a visszatérő magyarság politikai vezetőinek módot ad a törvényjavaslat XVIII-ik szakasza, amely a visszacsatolt területekre vonatkozólag megengedi, hogy a törvénytől eltérő rendelkezéseket lehessen életbeléptetni, tehát a törvény intézkedéseit szükség szerint súlyosbítani, vagy enyhíteni lehet. Magyar becsülettel állunk melléjük, akik bajtársaink voltak és akiket éppen ezért nem taga dunk meg soha. tendő, amíg az arányszám a törvényben megállapított arányszámot el nem éri és a vezetőség többsége keresztény nem lesz. Az állampolgárság revíziója A negyedik szakasz felhatalmazza a belügyminisztert, hogy hatálytalanítsa az 1914 július elseje után honosítás vagy visszahonosítás útján nyert állampolgár- sági bizonyítványokat azoknál, akiket A zsidók külön listán csak zsidókra szavazhatnak A következő szakaszok a zsidóság közjogi visszaszorítását foglalják magukban. A javaslat értelmében a zsidóságnak aktív és passzív választójoga az általános választásokon tulajdonképpen nincsen. A zsidók csak az általános választások után harminc napon belül külön saját országos lajstrom alapján választanak maguk közül, az országgyűlési képviselők megállapított számán felül. Ha 260 tagja van az országgyűlésnek, akkor tizennyolcat választhatnak, a választói névjegyzék szerint a zsidó és nem zsidó választók számarányának meg felelően. így például a zsidók sok helyeD nem esnek vagyoni vagy értelmiségi cenzus alá, Budapesten így az arányszám 20—25 százalékra is megy a többi választókkal szemben, éppen ezért arról is gondoskodik a törvény., hogy a zsidók által választandó képviselők száma a Ház tagjai számának esak 6 százalékát érheti el. Hogy mennyi legyen a zsidó képviselők száma, azt végül is a belügyminiszter határozza majd meg. * Hasonló a helyzet a törvényhatósági és képviselőtestületi választások körül is. A 8. szakasz a Icamarákról szól. védi, orvosi, mérnöki, sajtókamarákba, a színész és filmművészeti kamarákba zsidó tagokat csak olyan arányban lehet felvenni, hogy ezeknek száma az illető kamara összes tagjainak, ha pedig szakosztályokra, vagy foglalkozási csoportokra oszlik, az egyes foglalkozási csoportok 6%rút ne haladja meg. Mindaddig, amíg a kamarai tagok száma a 6%-otne>m éri el, zsidót egyáltalán nem lehet tagnak felvenni, kivéve a frontharcosokat stb., ezeket is csak az összlétszám 3%-a erejéig. Fontos rendelkezés, hogy a kamarák tisztikarának, választmányának tagjai között zsidó csak a tisztikar, illetőleg választmány tagjainak 6%-a erejéig lehet. A 9. szakasz szerint akár időszaki, akár nem időszaki lap szerkesztőségi, illetőleg állandó munkaviszonyban álló munkatársaiul zsidókat csak az értelmiségi munkakörben megállapított szabályoknak megfelelően lehet alkalmazni. Az értelmiségi munkakörben alkalmazottak száma, mint a 14. szakasz kimondja, 12, illetőleg a frontharcos stb.- kel együtt 15 százalék lehet. Zsidó nem lehet valamely időszaki lap szerkesztője, kiadója, felelős szerkesztője, főszerkesztője vagy bármi néven nevezendő olyan munkatársa, aki a lap szellemi irányát megszabja, vagy a lap szerkesztésébe egyébként irányító befolyást gyakorol. Ezekre nem vonatkoznak a háborús kivételek sem. Hogy ez a szakasz mikor lép hatályba, erre vonatkozólag a törvényjavaslat nem tartalmaz intézkedést. Mint az államtitkár kijelentette, ennek a szakasznak hatálybaléptetési időpontját a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során állapítják meg. Nem vonatkozik ez a szakasz arra a lapra, amely kizárólagosan zsidó művelődési, gazdaA kamarákban és a sajfóban ÜgyA „strómanok“ büntetése Szigorú rendelkezést foglal magában a javaslat a strohmann-rendszer kiküszöbölésére- Az a zsidó, aki más neve alatt pályázik, vagy az a keresztény, aki burkoltan. zsidónak szerzi meg a közszállí- fást, vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő és örökre ki- - árják a kőzszdllításokból'. A vállalatoknál legfeljebb 15% lehet zsidó A 14. szakasznak, az úgynevezett vállalati szakasznak két fontos részé van. Szemben a régi zsidótörvénnyel, a 20%-os arányszámot leszállítja 12% ra, a kedvezményezettek, fronharcosok stb. rendszerét megszünteti és kizárólag a törvényben meghatározott kitüntetésekkel rendelkező f>nu*b'ircnsoknak engedi 3%-át a Vállalatokban úgy alkalmazni, hogy a zsidók életviszonyaik nem utalnak arra, hogy az ország területén maradjanak. Van a szakasznak égy imperativ rendelkezése: hatálytalanítani Jcell azoknak a honosí fását, illetőleg vlssz&h01106Húsát, akiknél a honosítási törvénybeli megállapított előfeltételek nem állottak fettiic Bz I« az 1914 július elseje után nyert inüjo&sa- gokra vonatkozik. Ez a rendelkezel áj* abban az esetben is, ha a magyar állampolgárságnak honosítás útján való megszerzése érdekében bűncselekményt vagy fegyelmi vétséget követtek el, vagy a hatóságot megtévesztették. Igen fontos rendelkezés, hogy zsidó csak választási jogcímén lehet tagja a törvényhatósági bizottságnak vagy a képviselőtestületnek, de érdekképviseleti vagy más hasonló jogcímen nein. A tör vényhatósági bizottságban és a képé viselőtestületben a zsidó tagok száma ugyancsak nem haladhatja meg az ösz- szes tagok számának 6 százalékát. Zsidó nem vehető fel a virilisták névjegyzékébe. A választásokról a minisztérium rendeleti úton Intézkedik. Zsidó nem lehet választás alapján az országgyűlés felsőházának tagja, kivéve az izraelita hitfelekezet kiküldötteit. Nem lehet zsidó közjegyző A 7. szakasz arról intézkedik, hogy közjegyző, hites tolmács, bírósági szakértő, közjegyzőhelyettes zsidó nem lehet, szabadalmi ügyvivő jogosítványt nem kaphat. Erre vonatkozólag még a háborús érdemek kedvezményezettsége sem áll fenn. száma ezekkel a kedvezményekkel együtt maximálisan 15% lehet. Nagyon fontos változás a régi törvénynyel szemben, hogy amíg az 1938. évi XV. törvénycikk csak azokra a vállalatokra alkalmazta a zsidótörvényt, melyeknek alkalmazotti létszáma tíznél nagyobb volt, e javaslatnál a tíznél kisebb alkalmazott létszámú vállalatokról is intézkedő nek és kimondják, hogy a tíznél kevesebb alkalmazottal dolgozó vállalat csak két zsidót, az ötnél kevesebbel dolgozó pedig csak egy zsidót alkalmazhat. A végrehatási idő általában: »943 január 1. A határidőt, .ameddig a törvényt végre kell hajtani, az.#gyes vállalatoknál 1913 január 1-bén állapítja meg a törvény'- jii vaslat olymódon, hogy félévenként, júnijis 30-án és december 30-án mindig egyenletesen kell ezt végrehajtani. Azok a vállalatok, amelyek forgalmának húsz százalékát közs^allítások teszik ki, ezt az arányt nem 1943 jpnuár 1-ig, hanem 1941 június 30-ig kötelesek »ár eléírni, viszont meg lehet hosszabbítani két évvel az arányszám elérését azoknál a vállalatoknál, amelyek évi termelésüknek 33 százalékát külföldre szállítják. Három évvel lehet meghoszabbíkani az arányszám ■járási terminusát azoknál a vállalatoké nál, «melyek évi termelésüknek 30 százalékát Saabadop felváltható deviza ellenében szállítják ki külföldre, ezeknél tehát 1946 január 1 a végső határ;. A következő szakasz intézkedik azok* nak a tisztviselőknek a kategóriáiról, akikre a törvény hatálya kiterjedi. Ide tartozik jóformán minden ágazat, a köz- jegyzőségi, bírósági, ssabgdalmi. ügyvi- vőségi alkalmazottaktól küzdve kereské- dősegédekig, a művezetőkig, az összes elképzelhető vállalatok alkalmazottai. A rendelkezések kiterjednek azokra aí kereső foglalkozásokra, amelyek nem esnek a vállalati fogalmi körbe. így aa egyesületekre, érdekképviseletekre és alapítványokra is. Ilyen például az OMGE, a GyOSz és a TÉBE, kivéve azokat az egyesületeket vagy érdekképviseleteket, amelyek a kifejezetten zsidó célokat szolgálnak és amelyeknek alkalmazotti karában más mint zsidó különben; sem lehetne. Munkásegyesület vezetője zsidó nem lehet A XV. szakasz a munkásegyesületekről és Szervezetekről intézkedik, melyeknek tisztikarában vagy választmányában zsidó egyáltalában nem lehet. Hasonló a helyzet a munkaközvetítéssel foglalkozó szervezetek tisztviselőinél vagy egyéb alkalmazottainál. Itt sincs kivétel még az egyébként kedvezményezettekre vonatkozólag sem. A 16. szakasz a szerződések felbontására ad módot, maximálisan egy évi végkielégítést állapítván meg a törvényi alapján, elbocsátandóknak, hasonlókép; az ilyen módon fizetendő nyugdíjak leszállítását is lehetővé teszi a vállalatok számára. Eltérő intézkedés a Felvidéken A 17. szakasz felhatalmazást ad a minisztériumnak a zsidóság kivándorlásának előmozdítását célzó, valamint & zsidóvagyonok kivitelének megkönnyítése érdekében teendő rendeleti intézkedésekre. Felhatalmazást kap továbbá a kormány arra is, hogy a visszacsatolt Felvidékre e törvénytől eltérő rendelkezéseket léptethessen életbe, amennyiben ezt valamilyen okból szükségei ne1: javíthatja, vagy rosszabbíthatja az intézkedéseket- aszerint, ahogyan ezt helyesnek, vagy‘szükségesnek látja. A büntető rendelkezések A 18. szakasz az adatszolgáltatási kötelezettséget foglalja magaban, valamint azokat a büntető rendelkezéseket, amelyeket az adatok szolgáltatásának megtagadásával szemben alkalmazni kell. A 19. szakasz súlyos büntetési tételeket állapít meg. Vétségnek nyilvánítja azt, ha egy lapvállalat a vezetőkre és szellemi irányítókra megállapított szakaszt megszegi, vétséget követ el az alkalmazott is, aki az alkalmazást elfogadja. Hasonlóképpen vétségnek minősíti a törvény megszegését az egyedáruságok szakaszánál is, vétséget követ el annak a vállalatnak vezetője, vagy alkalmazottja, aki a hatáskörébe, vagy felügyelete alá tartozó rendelkezéseket nem sági, társadalmi célokat szolgál és a lap fő- vagy alcímében a zsidó megjelölést felveszi. Színház és film A következő szakasz a színházakat illetően állapit meg ugyancsak ilyen kategóriát, kimondván, hogy zsidó nem lehet színház igazgatója, művészeti vezetője, dramaturgja, vagy bármilyen alkalmazottja, aki a színház szellemi vezetésére irányító befolyást gyakorol, vagy aki a színház művészeti irányát megszabja. A filmnél ugyanez az eset, itt is kategorikus imperativuskénf mondja ki a törvényjavaslat, hogy nem lehet zsidó, aki a filmek előállítására, forgalombahozatalára, művészeti vezetésére irányító befolyást gyakorol. Állami egyedáruság- nál és a közszállí- fásnál A 11. szakasz az állami egyedárusá- gokról rendelkezik, kimondván, hogy zsidó ilyen egyedáruságokat nem kaphat és a meglévőket öt év alatt meg kell szüntetni. Nem kaphat zsidó dohányárudat, italmérést, uem lehet moziengedélyes sem. A 12. szakasz a közszállításokból zárja ki a zsidókat, zsidó vállalatokat, mégpedig 1939—40-ben a közszállításoknak csak 20 százalékát, 41—42-ben 10 százalékát, 43-tól kezdve csak 6 százalékát kaphatják meg minden köztestület, minden közintézmény, amelynek költségvetése van, vagy amely beruházási tervet készít, a költségvetésben előirányzott ősz- szeg alapján szabja meg ezt a százalékot. A 13. szakasz kimondja, hogy iparigazolványt zsidó nem kaphat mindaddig, amíg az illető községben a zsidó kezekben lévő iparigazolványok vagy iparengedélyek száma a községekben kiadott összes igazolványok számának 6 százalékát el nem éri. A kereskedelemügyi miniszter közérdekből kivételt engedélyezhet.
