Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-15 / 33. szám
4 telvideKi-J\jSíshxOMUaM 1938 DECEMBER 15. CSÜTÖRTÖK ' Ííen pa ajaul mal kíséri hatású T Mindé» g “es Üléses n és biztosan hat- ,k. Orvosok ezrei kát Ö» is bizalom- ja. jegyen még ma egy rje Kifejezetten a kiváló -t. Jeljesen ártalmatlan- ’gyszeajárban. P 1.60. szűkre megállapított hitelkeretet is sí kellett szélesíteni. Az öreg*gi biztosítás kérdésének meg oldásét megnehezíti az, hogy itt magúnak az iparosságnak sincs egységes felfogása. Tolnay-Kcnfély és a Ház a miniszter válaszát tudomásul vette. Soltész János a lisztforgalmiadó azonnali eltörlését kérte. Ez az adó minden karéj kenyérnek egyötödét levágja a kincstár számára és a szegény embert légi Béldi Béla volt következő interpelláló. A rádióelőfizetcs leszállítását és a rádió állami kezelésbeValó vételét kérte. A szegény ember alig tód rádióhoz jutni, mert nagyon" drága aXkésznlék, de a rádiódíjak is magasak. Hiányokat tapasz talt 'a rádió műsorában Kunder Antal miniszter válaszolt a felszólalásra és rámutatott arra? hogy a falusi lakosság rádióval való ellátásához a falu elektrifikálására is szükség van. Az olcsó rádiókészülékek forgalombahozatala érdekében már történtek lépések. A műsor ösz- szeállításába a kormánynak is befolyása van és éppen a legutóbbi idők mutatták, hogy a rádió műsora mindig a nemzeti célok szolgálatában áll. A rádiónál a kincstárnak mindig nagy érdekeltsége volt és így a rádió irányítására befolyást is gyakorolt. A pénzügyminiszter a Rimamurányi ügyéről Béldi Béla újabb interpellációjában a Rímatnurányi Vasműveknél leleplezett visszaélésekkel kapcsolatban az önk-om- peuzációs rendszer megszüntetését sürgette. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter válaszában rámutatott arra, hogy az önkompenzációs rendszerrel a vállalatokat önellátásra serkentették. Ez a rendszer természetesen a szabad devizaforgalmú országokkal szemben érvényesül, A Rimamurányi esete nem önkompenzációs eset, tehát az interpellációk kiindulási alapja már helytelen volt. Mindentől eltekintve az önkompenzációs jog visszavonható, sőt egyes vállalatok önként vissza lé adták, mert nagy terhet jelentett számukra. Ha a rendszer köz- gazdasági jelentősége csökkeni fog, amire vonatkozóan már vannak bizonyos jelenségek, akkor ezt a rendszert megszüntetik, de addig mindenesetre teljes szigorúsággal fenntartják. Béldi Béla további két interpellációjának elmondására halasztást kapott. Hubay Kálmán interpellációjára ke rült ezután sor, a Magyarság című napi lap betiltásáról. Hubay Kálmán először egy, a hungaristák ellen kiadott röpcédu Iáról beszélt, amelyet szombaton a bel tígyminisztemek is átadott Szerinte már akkor el volt határozva, hogy a lapjukat betiltják. Ismertette ezután a lap szombati és vasárnapi cikkeit amelyekért a betiltást elrendelték, majd a Népszava és az Esti Kurír cikkeiről beszélt. A Népszavát pacifista propaganda miatt vádolta be és azt mondta, hogy ha a szocialisták lapjában hirdetett eszmék győzedelmeskedtek volna, akkor a Felvidék még ma is cseh megszállás alatt élne. Erre Füssy Kálmán felvidéki képviselő közbeszólt: — Ott a magyarok összetartottak és nem személyeskedtek. A felvidéki magyarság azért harcolt, hogy a hazához visszatérhessen. (Nagy taps minden oldalon.) Hubay Kálmán ezután azt fejtegette, hogy a kormány nem mért ebben a kérdésben sem egyforma mértékkel. Imrédy miniszterelnök erélyes beszédben indokolta meg a „Magyarság“ betiltását Imrédy Béla miniszterelnök azonnal válaszolt az interpellációra. Azt hangoztatta, hogy az interpelláló képviselőnek néhány tévedését kívánja helyreigazítani, ügy állította be, hogy már az elmúlt hét szombatján elhatározták a Magyarság betiltását. Ennek bizonvtásául egy röpcédulára hivatkozott. Ez nem egyéb, mint mese. A maga részéről, bárki készítette is a röp- iratot, elítéli, mert feltétlenül üldözendő, ha az államfő hódolattal tisztelt személyét ilyen politikai propagandába belevonják. Kijelenti, hogy a Magyarság betiltása a szombati napon még nem volt elhatározva, ez később történt, annak a karikatúrának alapján, amely vasárnap jelent meg a lapban, amelyről az interpelláló elfelejtett említést tenni. Erről a karikatúráról jobb, ha nem is beszélünk (Helyeslés.), nem is talál szavakat annak elítélésére. Ezután utalt a miniszterelnök a Magyarság néhány cikkére, moly az ő személyéről szólott, amelyet nem lehet elválasztani a miniszterelnök közjogi méltóságtól. Nehéz külpolitikai tárgyalások idején olyan cikkek jelentek meg a lapban, amelyek nem erősítették meg az összmagyarsáy helyzetét, nem szolgálták összefogását. Földesi Gyula felvidéki képviselő fölindultán, öklét rázva kiáltotta* — Mi is néztük akkor Csehszlovákiában, hogy ini történik itt, akkor amikor az ország szenvedett! (Helyeslés ) Imrédy Béla miniszterelnök: # • • — Én már akkor teljesítettem köteles• ségemet a harctéren, mikor ön ezt nem tehette koránál fogva. Egyéb téren is megállottám a helyemet s nem vagyok hajlandó leckéket elfogadni öntől. Olyan türelmet tanúsítottam a képviselő úr lapjában megjelenő cikkekkel szemben, mert élt bennem a remény, hogy a felelősségérzet győzni fog a pártpolitikai érripkek felett. * Amikor láttam, hogy teljesen el- . vesztve a mértéket olyan cikkek jelennek meg a lapban .amelyek a magyar kormány munkáját olyan színben tüntetik fel, amely valóban nem nevezhető tárgyilagos bírálatnak, vagy tudósításnak és amikor homályos célzások történtek az üldözés fokáról, akkor a türelem nagy mértéke nyilvánult meg, de amikor ez a karikatúra megjelent, amely arra alkalmas, hogy egy baráti országgal fennálló jóviszonyunkat zavarja, akkor betelt a pohár és kénytelennek voltunk a betiltás eszközéhez nyúlni. — A Ház tisztában van azokkal az in dító okokkal, amelyek a kormányt ebben a kérdésben vezették és amelyek mindennek nevezhetők, csak pártpolitikai célok nak nem. (Helyeslés és taps.) Hubay Kálmán viszonválasza után a Ház tudomásul vette a miniszterelnök válaszát. Imrédy Béla miniszterelnök ekkor eltávozott a teremből. A képviselők zajosan megtapsolták, Hubay Kálmán második interpellációjában Kerosztessy Gyula táblai tanácselnök működését tette szóvá s megemlítette, hogy a tanácselnök egy G ara iné nevű kerítőnővel állott szoros kapcsolatban, aki jelenleg Ietartóztatásbgjrr~vnn. Ez a bíró tárgyalta Szála,si FeruClo perit és csodálatos, hogy az ítéletet/Londoni ban két nappal előbb tudták./niat akii Budapesten kihirdették. Egyéiként a bíí rót nyugdíjazták. | * Taspádi-Nagy András igízságügy- miuiszter válaszában elnioiglts, hogy a bírót azért nyugdíjazták,“mert önmaga kérte. Mivel hatvanéves már elmúlott, a törvények szerint kérését teljesíteni kellett. Egyébként nem tud azokról a kapcsolatokról, amelyek a bíró és holmi kerítőnők között fennállanak, ezekkel nem foglalkozott, s miután a bíró nyugalomba vonult, nem is foglalkozik (Derültség.) Kijelentette a miniszter, hogy ameny- nyiben fegyelmi feljelentés érkezik a bíró ellen a fegyelmi bíróság megindítja a vizsgálatot s meghozza ítéletét. Hubay Kálmán felszólalása után H Ház tudomásul vette a választ. Gróf Teleki Pál kultuszminiszter a falukutatásról és a bezárt kiállításról Meizler Károly interpellációjában azt tette szóvá, hogy érthetetlen volt, hogy a Táj- és Népkutató Központ kiállítását miért záratta be a miniszter. Gróf Teleki Pál kultuszminiszter megjegyezte: — Láttam, hogy a kiállítás rossz, ezért bezárattam. Meizler Károly szerint a kiállításnak igen nagy sikere volt, sőt a földművelésügyi miniszternek sem volt kifogása ellene. Igaz ugyan, hogy sokan voltak olyanok is, akik megdöbbenéssel fogad ték az ott látottakat, de a kiállítás nem ment túl a tények megállapításain. Gróf Teleki Pál kultuszminiszter nagj beszédben válaszolt az interpelációkra. Furcsállotta, hogy egy dolog, amit éveken keresztül munkált, és addig senki sem törődött azzal, most, amikor abból egy és más napvilágot lát, egyszerre anyi pártfogóra talal. Sokakat meglepett a kiálitás, mert új dolgot találtak ott. Elmondotta, hogy amikor látta, mennyien foglalkoznak falukutatással, összehívta a falukutató fiatalságot és próbálta .őket tanítani, de nem jutott hozzá, hogy úgy megmunkálja őket, mintahogy ez szükséges lett volna. Nagy részletességei ismertette ezután a táj- és népkutató munka itthoni törté-* netét, és elmemdotta, hogy saját munkáját azért nem fejezhette be, mert a miniszterelnök ' felkérésére elfogadta a mi-* niszteri tárcát és akkor Györfi profesz- szór vette át az ő munkájának egyik részét. A mostani kiállításon tanítványai az ő objektivitását diszkreditálták és ezért a maga részéről levonta a konzekvenciákat és ezt a munkát tovább nem folytatja. A kiállítás megcsinálásában egy kis könnyelműség volt, de vállalja a felelősséget a kiállításért, bár a rendezésbe nem tudott befolyni. A kultuszminiszter válasza után Raj- niss és Meizler képviselők, valamint a Ház a választ tudomásul vették, majd Mikecz Ödön, Rassay Károly és Hubay Kálmán személyes ügyben való felszólalása után az ülés fólkilene órakor véget ért. Fontos úf rendelet ssahályossa a Icöszsssállításolcai Az iparügyi miniszter és a belügyminiszter rendeletet adott ki a Eözszállv- tási Szabályzat kiegészítéséről. E rendelet értelmében a közszállításokról és a hazai beszerzés kötelezettségéről szóló 50000—1934. K. M. számú rendelet (Közszállítási Szabályzat) 46. szakaszának (1) bekezdésében felsorolt eseteken felül, az odaítélésnél nem vehető figyelembe annak a vállalkozónak ajánlata, akit az alkalmazottjának munkaidejére, legkisebb fizetésére vagy munkabérére és évenkinti fizetéses szabadságára vonatkozó rendelkezések be nem tartásával elkövetett és a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásánól szóló 1937:XXJ. törvénycikkben meghatározott kihágás miatt jogerősen elitéltek és büntetésének kiállása óta két év még nem telt el. A Közszállítási Szabályzat 47. (>-nak (2) bekezdésében foglaltakon felül az odaítélés során figyelemmel kell lenni arra a körülményre is, hogy az-ajánlattevő vállalatában a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló 1938:XV, te, 4. §-ának első bekezdése alá eső személyek száma milyen arányban van a vállalat valamennyi alkalmazottjának számához. Ezt az aráuyszámot a vállalkozó az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak és a testi munkát végzők tekintetében külön-külön köteles megadni. Az e szakaszban foglalt rendelkezés nem vonatkozik a segéd nélkül dolgozó kisiparosra. A vállalkozónak ajánlatában a) ki kell jelentenie, hogy a most kiadott rendelet első bekezdésében említett kihágás miatt jogerősen el nem ítélték, illetőleg, hogy büntetésének kiállása óta. két év már eltelt, b) meg kell adnia a vállalatában alkalmazottak tekintetében megkívánt arány- számokat, illetőleg ki kell jelentenie, hogy kisiparos és segédet nem foglalkoztat A Közszállítási Szabályzat 83. §-ának (1) bekezdésében felsorolt eseteiken felül a közszállításokból végleg vagy mégha-, tározott időre kizárható az a vállalkozó is, aki bejelentésében valótlan adatot szolgáltatott. A Közszállítási Szabályzat 2. számú mellékletében közölt „Ajánl&t“-minta a most kiadott rendeletnek megfelelő két bekezdéssel bővül. Az odaítélésről, illetőleg a megrendelésről a Közszállítási Szabályzat 54. $-ának (5) bekezdése szerint az iparügyi miniszternek két példányban megküldendő kimutatás harmadik rovatában a vállalkozó foglalkozásán felül fel kell tüntetni a most kiadott rendelet 2. bekezdésében említett arányszámokat, illetőleg azt a körülményt, hogy a vállalkozó segéd nélkül dolgozó kisiparos. A rendelet a kihirdetés napján fép hatályba. Ötévi dologházra ítélték az autótaxik potyautasát Vass László állásnélküli magántisztviselő ellen a királyi ügyészség hatrendbeli csalás bűntette miatt emelt vádat és szerdán vonta őt felelősségre a buda- pesi büntetőtörvényszék. Vass más bét szer volt büntetve különböző bűncselekményekért, legutóbb dologházba utalta a büntetőtörvényszék. Néhány nappal ezelőtt feltételes szabadságra bocsátották és nymaiban csalásokat követett el. Taxi- soítyfok egymásután tettek ellene felütést, amely szerint Vass beült az autókba, pestkörnyéki városokba és községekbe vitette magát, de amikor fizetésre került a sor, elszökött. A panaszok alapján a rendőrség letartóztatta és a .vádhatóság hatrendbeii csalás bűntette miatt emelt vádat a rovottmultú Vass ellen. — Nagyon szeretek autózni — védekezett a vádlott —, ha elhaladtam a taxiállomások előtt, ellenállhatatlan vágy fogott el, hogy beüljek az egyik kocsiba és vitessem magam valamerre, sajnos, ez költséges passzió, pénzem nem volt kifizetni és így megint ide kerültem. A károsultak tettek ezután valLmást, majd a _ büntetőtörvényszék bűnösnek mondta ki Vass Lászlót a vádszerinti hatrendbeli csalás bűntettében és ismét dologházbautalását rendelte el, s az ott eltöltendő idő legrövidebb tartamát öl évben állapította meg. Az ítélet jogerői,
