Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-13 / 31. szám
4 'FEliUlUElU •A'V&ARHIRMi» 1938 DECEMBER 13. KEDD Tel. 231-342 mindenfajta es A „kisebbségi sors**, ez a rosszemlékű megjelölés elöbb-utóbb eltűnik a Szlovákiai magyarók szótárából is. Olyan új alakulása fog élkövetkezni az ott élő különböző nemzetiségű népek életének, hogy a „kisebbség“ fogalma és mindaz a küzködés és szenvedés, amely ennek a gyászos fogalomnak körébe tartozik, nemsokára teljesen a múlté lesz. Senki nem érezte meg oly mély történelmi felelősséggel a Duna partján élő kis- népek testvéri közösségét, mint Esterházy János gróf, a Szlovákiában maradt magyarok bölcs vezére, abban a szózatában, amelyet a minap intézett a. pozsonyi rádión keresztül a magyarsághoz. Szól ez a szózat az anyaországhoz is, mikor az itt élő magyarok és szlovákok testvéri egyetértésére, az egymás nemzeti érzését és sajátos kultúráját megbecsülő politikára figyelmeztet. Amit nem kívánunk magunknak, azt másokkal se cselekedjük: ez legyen a mi duna- völgyi törvényünk: Ne legyenek ezen a földön bitorlók és szolganépek, a , közös föld, az önvérrel öntözött ezeréves Dunatáj minden eddigi tragédiája onnan származik, hogy a különböző nyélvéket beszélő testvérnépek - maguk közé engedték a kívülről jövő egységböntó törekvéseket A szeretet és a megértés tégláiból tudják csak összerakni a dunavölgyi népek boldogabb jövőjük épületét. Zengő tárkony kisközség Baranya vármegyében, termékeny földek tar- kállanak széles határában, gazdátlanul... A falu utcáin csak itt-ott lézeng a gyerek. Ez az egyke hazája. Lassan itt elfogy a magyar és némuló nyomában idegen kézre jut a föld is. A beteg nép jajkiáltására most a Tiszántúlról erőteljes visszhang érkezik és azonnali segítség. Még tavasszal, a debreceni ősi református kollégium ifjúsága mozgalmat indított azzal a céllal, hogy a Dunántúlra, főleg az egykétől ritkított helyekre tiszántúli népes magyar- családokat telepítsenek át és így biztosítsák a magyarság folytonosságát a veszélyeztetett nyugati végeken. Pár hónap alatt a mozgalom máris eredményt tudott felmutatni. A kollégiumi diákság a sajátjából adott, hetenként egyszer lemondott a vacsoráról, iskolai segélyeiből tíz százalékot, a legációkon jövedelmüknek pedig jelentős részét ajánlották fel a telepítési alapra. Hozzájárult a mustármag gyarapításához a. tanári kar és inidőn a Kormányzó Öfőméltósága értesült érről a nemes mozgalomról, ő maga is, mint hajdani kollégista, tízezer pengőt küldött az országépítö célra. Mikor a pénz együtt volt, útnak indították az első három családot, új honszerzőknek a némuló nyugati végeftré: . Mindegyiknek sok gyermeke" Van\ Az egyik földművest Drávátokon telepítették le, kamatmentes kölcsönnel 'házat vásároltak számára Äs hozzá feles földet bérelnek. A másik magyar családot a mosonmeghei Pünkösd vásár-' községben juttattálI földhöz házj hóz, míg a harnmdikat Zcnyöváij- konyhán. A mözgaWm most tbvább terjeszkedik az egész ify'Skfigban |/az ifjúság mindenütt lethj&tdfaA karolja fel a telepítést, (njwfcRuír nemzet ménfő és wsmyvédo^jeTentőségct tel. Ktfzfto Penzió ren%: szálloda IV. . Igéesi-utca 2. BbIvVosí hfc, polgári árakV. folyó melegvíz. mi felvidéki magyarok — és az erdélyiek! — mélységesen tudjuk értékelni. Bőrünkön érezhettük: mit je- lent a magyar földnek idegen kézre jutása. Mit jelent az, ha a, magyar földet nem a magyar nép birtokolja! Szilassy Béla dr., losonci törvényhozónk, az új államtitkár, mondotta éppen tegnap az OMGE közgyűlésén, hogy a magyar föld csak úgy menthető meg,.ha azt a magyar kisgazda- elemekkel telepítik be. A hazakerült felvidéki magyar földművesnép még nem felejtette el, mit mondott a magyar kormány egyik minisztere a bécsi döntés előtt a rádióban: a cseh földbirtokreformnál szétosztott magyar földeket az öttlakó magyar nép kapja. Ez a helyes, egyetlen bölcs megoldás. A közös hazahoz visszakerült anyaföldet legbiztosabban az tudja megtartani, aki mindenképpen a sajátjának mondhatja. Ami a Csallóközre és a Felvidék többi területére vonatkozik, az fokozottabb mértékben érvényes a nyugati ország~ részekre is, hol némely községben a magyar szót már csak a fehér holló károgja a dermesztő téli szélbe . . . Minden reményünk abban a -magyar ifjúságban van, amely olyan feladó,- tokát vállal és tud is megoldani, mint a debreceni kollégisták. Áradjon, gyarapodjon ez a tábor és övék lesz mindörökre az ezeréves Dunavölgye! (vl) Esterházy János gráf Tlso miniszterelnökkel tárgyait Á magyarság f(igenfl-re! szavaz a vasárnapi választáson — Esterházy a magyar-sz ovák testvéri közösségről Pozsony, december 72. A pozsonyi magyarsápiak tegnap nagyjelentőségű napja volt. Elsőízben rendezett a „Magyar a magyarért“ mozgalom Pozsonyban utcai gyűjtést, a szegénysorsú magyarok érdekében. A gyűjtési akeió minden várakozást felülmúló eredményt hozott, amennyiben 53.460 ese hkoron a gyűlt össze a perselyekben, kétszer annyi, mint amennyit pár héttel ezelőtt a német-párt télisegélyakciójának gyűjtése eredményezett. (A szlovákok gyűjtése 19.600 koronát, a németeké 22.000 ko rónát eredményezett.) A választások előtt A választások előtti politikai élet felette megélénkült. Esterházy János gróf, Esterházy János gróf a választásokkal kapcsolatosan szombaton este rádió- szóiectot’ intézett a magyarsághoz a pozsonyi leadóállomás útján. Szózatában rámutatott arra, hogy a szlovákiai magyarság helyzete a bécsi döntés óta nem javait meg olyan mértékben, mint ahogy azt szerette volna. Sok elintézetlen kérdés rontja a magyarság hangulatát, de ertnek ellenére azt kéri, hogy december 18-án a magyarság „igennel“ szavazzon. Ennek okait kifejtve kijelentette, hogy erős a hite, hogy a szlovákiai magyarságnak nem kell ezután „kisebbségi“ sorsban élnie és hogy ezt a rossz emlékű megjelölést a jövő eseményei ki fogják törülni a magyar szótárból. Ezzel azt a kívánságát is kifejezi, hogy más népek szótárában is váljék ismeretlenné a „kisebbség“ fogalma s az a küzködés és szenvedés, amely ennek a fogalomnak a körébe tar tozik. Elsősorban azokra a szlovákokra gondol, akik Magyarországhoz kerültek. A Szlovákiában élő magyaroknak elsőrendű feladatuk, hogy őrködjenek afelett, hogy semmise bontsa meg a testvéri közösséget a Magyar- országon élő szlovákok és magyarok között. Őszinte örülnének adott kifejezést, hogy a Szlovákiában élő szlovákok kivívták nemzeti önállóságukat és azt az építő munkát, amelyet Hlinka szellemében végeznek, a magyarok támogatni akarják, mert előttük lóbég a maguk kálváriás Pozsony, december 12. A szlovenszkói magyarság- lapja, az Üj Hírek munkatársa beszélgetést folytatóit a Pozsonyban tartózkodó Szüllö Géza dr. felsőházi taggal, titkos tanácsossal, aki kijelentette, hogy egész életében hirdetője volt a szlovák-magyar megegyezésnek. A megértés, á kölcsönösség elismeréséből fakad, de ezt sem megalázkodással kiku- nyorólni, se álfölénnyel hirdetni nem lehet. Ezerévig élt együtt a szlovák a magyarral a közös érdekek alapján, ebből származott a szimpátia, ezen az úton kell tovább is baladni séget vezetett Tlso József dr. miniszter- elnökhöz. A küldöttségben megjelent. Neumann Tibor, az egységes párt po zsonyi szervezetének elnöke, Kozma Ferenc országos főtitkár, Aixinger László pártigazgató és a párt igazgatóságának több tagja. Esterházy gróf ismertette a szlovákiai magyarság időszerű kívánságait a miniszterelnökkel, majd a küldöttség tagjai Tiso miniszterelnököt több részletkérdésről tájékoztatták. A miniszterelnök ismertette a kormány álláspontját a felhozott kérdésekkel kapcsolatban, hangoztatta, hogy jóindulattal viseltetik a szlovákiai magyarság iránt és kilátásba helyezte a felhozott kérdések kedvező megoldását. A megbeszélés barátságos légkörben folyt le. sorsa évszázadokon át és az a tanulság, hogy a kis népek kényén válhatnak a nagyok martalékává, ha össze üém fognak, ha egymást meg nőm becsülik. A december 18-i választásban nem lát olyan erőpróbát, amely a magyarokat szembeállíthatná a szlovákokkal és ezért szavazatukkal határozott igenlését fogják megadni a szlovák önállóságnak. örök igazság, hogy minden ember egyenlő kötelességek mellett, egyenlő jogok illetik még és ha ezzel a meggyőződéssel helyezik el a magyarok igenlő szavazatukat az urnában, akkor joggal várhatják mindazoktól, akiknek ez hatalmúban áll, hogy a magyart nem is fogja érni semmi csalódás. Határkiigazítás Szlovákia és Ruszinszkó között Mint a lapok jelentik, hétfőn tárgyalások indulnak meg Eperjesen a szlovák és a ruszin kormány küldöttei között. Arról van szó, hogy a két kormány között még tisztázatlan kérdéseket rendezzék és ezzel barátságosabb viszony kialakulását lehetővé tegyék. Minthogy a végleges határ a két ország között még nincsen megvonva, a ruszinok azt szeretnék, hogy a határmegvonásnál a néprajzi határt vegyék tekintetbe. A szlovákok attól félnek, hogy a magyarok nincsenek megértéssel állami törekvések iránt. Ez kicsinybevevése a magyarok politikai érzékének. A magyarok tudják, hogy ha egy ifjú ember lett, azt nem lehet többé csecsemővé visszafejleszteni. A továbbiak során szól felvidéki szellemről és kijelentette, hogy ha az Ipoly és Garam belefolyik a Dunába, mindkét folyóból Duna lesz, ezért hirdeti, hogy topografikus alapon nem lehet pártot csinálni. Pártokat elvek alapján lehet megteremteni, fentartani és fejleszteni. A pozsonyi ,és szlovákiai magyarság további sorsára nézve kijelentette, hogy amíg a magyarok nagy tömegben voltak Szlovákiában, addig elsősorban a politikumot kellett kijátszani, de most kultúrában kell megerősödnie a magyarságnak, hogy fenn tudja tartani a maga létét és ez az érdeke a szlovákságnak is. Hangoztatta, hogy intencióit senki sem ismeri jobban, mint a magyarságnak mostani vezetője. Eszterbázy János gróf, akiben legjobb tanítványát látja, s akiről elmondhatja, hogy benne öröme telik. i'1—wmmrmmm——— Emberhaál egy csokor hév rág miatt Budapest, december 12. Ifjú Szijjártó József felesketett Uradalmi erdőőr 1936 március 5-én déltájban észrevette, hogy a gróf Tisza-féle uradalmi nagykovácsi erdőben Müntz .Jánosné, Piri Antal és Mayer András hóvirágot szednek. Fal- szólította őket, hogy a hóvirágot adják át, mert azt engedély nélkül szedték, A' felhívás után nyomban Müntz Jánosné kötényéhez kapóit, hogy kivegye abból az összegyűjtött hóvirágot. Eléje ugrott Müntz János és rárivalt az uradalmi őrre: — A feleségem ne bántsa, ne nyúljon bezzáI Szó szót követett, majd Müntz tettlegesen bántalmazta Szijjártó Józsefet, aki botjával Védekezett és Müntz fejére sújtott. Beleavatkozott a verekedésbe Piri Antal is, aki az erdőőr vállán levő töltött fegyvert kezdte rángatni. Szijjártó szorongatott helyzetében hátrálni kezdett, de a töbiek utána nyomultak. Erre az uradalmi erdőőr kivette hátsó zsebéből a töltött pisztolyát és hátrafelé lőtt célzás nélkül. A golyó Müntz Jánost halántékon találta, aki a helyszínen nyomban meghalt. Az eset után Szijjártó Józsefet is kórházba kellett vinni, mert a verekedés során a fején megsérült és tizenkilec napig tartott a gyógyulása. Az ügyészség Szijjártó József erdőőr ellen szándékos emberölés bűntette címén indított eljárást, de megvádolta Piri Antalt is hatósági közeg elleni erőszak bűntette és súlyos test sértés vétsége miatt. A pestvidéki törvényszék Szijjártó József erdőőrt szándékos emberölés bűntettének vádja alól felmentette, mert megállapította, hogy jogos önvédelemből használta fegyverét. Piri Antalt a törvényszék bűnösnek mondotta ki a hatósági közeg elleni erőszak vétségében és ezért kóthónapi fogházra ítélte, a súlyos testi sértés vádja alól felmentette. A budapesti királyi tábla ma tárgyalta ezt a bűnügyet. A tábla megállapította, hogy Szijjártó József túllépte a jogos önvédelem határait, amikor a lőfegyverét használta, de mert előzőleg; súlyos fejsérülést kapott a verekedés során, ebből támadt az a félelme és megzavarodottsága, amely miatt a jogos önvédelem határait áthágta. Éppen ezért a tábla Is felmentette az emberölés vádja alól. Piri Antalt viszont bűnösnek mondotta ki a súlyos testi sértés vétségében is. ós büntetését kéthónapi ós tíznapi fogházra emelte fel. A tabla ítélete ellen Makó- vies Antal dr. kir. főügyészhelyettes semmiség! panaszt jelentett be Szijjártó felmentése miatt S ugyancsak semmi- ségí panástal élt Piri Antal és a védője is. az egységes magyar párt elnöke, küldött* Esterházy János rádióbeszéde Szüllö Géza dr. a szlovák-magyar megegyezésről, a felvidéki szellemről és a szlovákiai magyarok további sorsáról