Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-11 / 30. szám
1938 DECEMBER 11. VASÁRNAP teisVideKi J'fe.C&ARHIIU[*M> Még teljesebb egység felé Riadt tartalmú levelet hozott a posta- Ej?y felvidéki magyar olvasónk megnyugtató választ kér benne, mert attól tart, hogy félrc- CEtette a felvidéki magyarság ősz vezéré- sitk, Sziillö Gézának legutóbbi nyilatkozatát libben a nyilatkozatban Sziillö szó-szerint ezt mondta: „Nincs külön, önálló felvidéki politika. A Felvidékről bejött törvényhozók egy Jiolitikai klubnak a tagjai, ennyi az egész, üli, felvidékiek, nem külön helyrajzi alapon álló párt vagyunk. Magyarok vagyunk és politikai elveinket nem lehet földrajzi fogalommal meghatározni vagy körülhatárolni. Nem lehet külön dunántúli, felvidéki, vagy délvidéki politikát hirdetni, viszont lehet Xuladunán, akár a Felvidéken magyar poli tikát hirdetni.“ A levélíró ehhez az« idézet be/ még hozzáfűzte Szüllőnek egy másik szellemes megjegyzését, miszerint a Garam <és az Ipoly attól a pillanattól, hogy a Du nába betorkollik, többé nem Garant és Ipoly, hanem Duna. „Nem azt kell-e ebből érteni — kérdi riadtan a levélíró, — hogy a felvidéki Egyesült Magyar Párt meg fog szűnni? Ezen kívül ínég az is nyugtalanítja a levélírót, mi lesz a Felvidéki Magyar Hírlappal Mert említett nyilatkozatában Szüllő a Pesti Hírlapnak köszönetét mondott azért, hogy az elnyomatás évei alatt — úgymond — „nem- isak a magyar öntudat és műveltség emelésével szolgálta a magyar ügyet, hanem óriási anyagi áldozatokkal, egymaga sokkal többet használt a magyar eszmének és a magyar ügynek, mint sok más propaganda. A százezer számra külföldre küldött idegennyelvű újságfordítások és az ..Igazságot Magyar- országnak“ diszkiadású könyveinek hatását idehaza Magyarországon nem tudják kellőiképpen méltányolni — mondotta Szüllő. — Ezért ajánlom — úgymond — meleg szeretettel minden felvidéki magyar testvérem figyelmébe a Pesti Hírlapot és azt a magyar szellemet, amely annak soraiból kiárad“. Nem kell-e ezt úgy érteni — fűzi ehhez aggodalmait a levélíró, — hogy a Felvidéki Magyar Hírlap helyett, a Pesti Hírlapot ajánlja a felvidéki olvasóknak? Aggodalmas olvasónknak, aki „Felvidéki katolikus“ jeligére kért választ a szerkesztői üzenetekben, erről a helyről üzenjük, hogy aggodalmai alaptalanok. Szüllő Géza szavait nyilván félreértette. Éspedig úgy az Egyesült Magyar Pártra, mint pedig a Felvidéki Magyar Hírlapra vonatkozólag. Mindenekelőtt előre kell bocsátanunk azt, hogy Szüllő Géza a legbölcsebb s legszellemesebb magyar politikusok egyike. Tapasztalatait két politikai nemzedék alatt gyűjtötte. Maga mondta egyik legutóbbi nyilatkozatában, hogy képviselői pályafutását még a régi Sándor-uteai parlamentben kezdte, szóval idősebb, mint r dumaparti gyönyörű, gótikus Országháza. Sziillö politikai bölcsességét csak szellemessége múlja felül. Ez adja meg mondanivalójának mindenkori eredetiségét. De amíg a bölcsesség mindig egyértelmű és precíz, tehát félreérthetetlen, addig a szellemesség Mem mindig egyértelmű és precíz, ezért néha félreérthető. Ügy látszik, a „Felvidéki katolikus“ ott megértette Szüllőt, ahol bölcs és precíz, ellenben félreértette ott, ahol szellemes és eredeti. Elsősorban a Felvidéki Magyar Hírlap esetében. Mert Szüllő viszonya a Felvidéki Magyar Hírlaphoz, a szülő viszonya a gyermekéhez. Egyik alapítója volt a Prágai Magyar Hírlapnak, s ugyanígy, egyik alapítója a Felvidéki Magyar Hírlapnak. A felvidéki magyarnak, aki két évtizeden át tanúja volt aimak, hogy Szüllő mennyire ragaszkodott sajtójához és viszont az ő sajtója mennyire ragaszkodott őhozzá, illik tudnia, hogy még föltételezni is sértő, hogy Szüllő elakarna fordulni a saját, keresztény, jobboldali lapjától. Mert ha ez akár léiig is igaz lenne, akkor már holnap be kellene szűntetnünk ezt a lapot. Legyünk egészen precízek. Sziiliő Géza elismerő szavakat mondott a Pesti Hírlapnak a revízió érdekében végzett munkájáért. Elismerte, hogy egymaga többet használt a magyar ügynek, mint sok más propaganda. Sziillö Géza a csehszlovákiai magyar kisebbség külügyminisztere volt, igazán illetékes megítélni, hogy egyik vagy másik propaganda mennyit ért külföldön s ezért a Pesti Hirlan propagandaértékéről alkotott elismerő ítélete már magában rendkívül sokat mond és nagy jutalom. De, hogy teljesen preeizek legyünk, meg kell ezzel kapcsolatban állapítanunk, hogy a „Felvi déki katolikus“ levélíró mégis többet magyaráz bele . az elismerésbe, mint amennyi abban mondatott: Sziillö meleg- szeretettel ajánlja minden felvidéki testvér figyelmébe a Pesti Hírlapot, de ezzel nem mondta azt, begy csak ezt a lapot ajánlja. Ez udvarias gesztus a Pesti Hírlap felé, de nem ellenséges tény a Felvidéki Magyar Hírlap felé. És ebben van a lényeg. S hasonlóan kell disztingválni a felvidékiség kérdésében is. Szüllő itt is precíz. Elismerjük, hogy ma vannak olyan irányzatok, amelyek nem akarnak külön felvidéki érdeket és szellemiséget. Ezek azok, akik azt mondják, hogy nem Magyarországot csatolták a Felvidékhez, hanem megfordítva: a Felvidéket csatolták Magyarországhoz. Világos, hogy ezek nem akarnak egy felvidéki szellemmel telített lapot, sem pedig külön felvidéki pártot. De Szüllő nem ezekhez tartozik. Épúg.v, mint Irnrédy sem. Imrédy Béla a fölszabadítás utáni első nagy beszédében nyíltan és határozottan elis- merto a Felvidék nemzeti szellemének értékességét, sőt azt is kihangzúlyozta, hogy az egész nemzet számára meg kell tartani azt, ami a Felvidék jogrendszerében jó és hasznos. Szüllő is csak a felvidéki szeparatizmust ítéli el, mert igaza van, hogy nem felvidéki politikát kell csinálnunk, hanem magyar politikát, nem vidéki, hanem országos magyar politikát. De ez nem jelenti a felvidéki magyar politikai klub és a Felvidéki Egyesült Magyar Párt elejtését, nem akarja a felvdéki egység megbontását. Ellenkezőleg. Szüllő ennél is továbbhaladó, ma. gasabbrendű, egyetemesebb magyar egységet akar. Azt, amit Jaross és Szent-íványi hirdet. Hogy a Felvidék az óhazának is jó példát akar adni az összefogásra. A teljes, totális magyar nemzeti egység kovásza kíván lenni. A felvidéki Egyesült Magyar Párt nem végleges kerete, hanem csak a kezdete a magyar egységnek. Az egység nem szoritkozhatik csupán az ország egyik területére, az ország egy tizedére, hanem át kell csapnia az ország minden részére. Ha eljön az ideje ennek-az egységnek. I akkor automatikusan megszűnik a Felvidéki Háziasszonyoknak képes kincses receptkűftpue! ingyen küld a áncza-gyár. Budapest 10 Kereskedő uraknak, ajánlattal azonnal szolgáltínk. Magyar kereskedő J márkát SÜTŐPOR * Egyesült Magyar Párt létjogosultsága. Do esak akkor. Addig nem. Mindaddig meg kell maradnia. Meg kell maradnia, nemcsak azért, mert egy húszéves fejlődés eredménye, hanem, mert egyelőre a felvidéki csehszlovák és a magyar jogrendszer egyesítésének teljes végrehajtásáig — gondoljunk például a szociális biztosításra és a választójogra — vannak külön felvidéki érdekek is, úgyhogy ezek képviseletét csak felvidékiek láthatják el. Mi nem tehetünk arról, hogy vannak külön felvidéki társadalmi, jogi, gazdasági és szociális berendezések, mindezt a két évtizedes elnyomásból örökségképpen kaptuk. A legnagyobb részét az örökségnek egy tollvonással kell eltörölni, bogy jogban, gazdasági struktúrában és szociális .színvonalban ne legyen semmi különbség a csonkaországi és felvidéki magyarok között. De vannak állami és jogi berendezések, amelyeket kár volna meg nem tartani általános nemzeti, gazdasági és szociális okokból, de egyes esetekben nemzetiségi és külpolitikai szempontból Is. Nem szabad elfelejtenünk, hogy szlovák nemzetiséget is kaptunk. Amíg ugyanazt a berendezést tartjuk fenn nemzetiségi politikánkban, amelyet a csehszlovák uralomtól örököltünk, addig a szlovák kisebbség nem pa- naszkodhatik a világ előtt e berendezés ellen, mert hiszen ő maga alkotta meg, amikor még többségi sorban volt. Ha akármilyen változtatást eszköz! iink az örökölt nemzetiségi jogszabályokon,- a változtatást a nemzeti kisebbség rögtön jogfosztásnak kiálthatja ki, még akkor is, ha a valóságban joggyarapítást jelent is. Ezért kell bizonyos csehszlovák törvényeket megtartani, sőt az egész országra is kiterjeszteni. Ezeknek a fontos nemzeti érdekeknek kihangsúlyozására kell a felvidéki Egyesült Magyar Párt mindaddig, amíg egy maga- sabbrendű nagy magyar egység nem veszi-át ezt a programot. Ez olyau magától értetődő adottság, amit a Felvidék minden magyar politikusa elismer. Ezért téved az, aki Szüllő szavaiba az eddigi egység elleni szándékot próbál belemagyarázni. Ismerjük Szüllőt a múltból s tudjuk, mit tett a felvidéki magyar egység megteremtése érdekében. Emlékszünk arra történelmi fontosságú pártvezéri nyilatkozatára, amikor a Magyar Nemzeti Párt nyílt ajánlatára Esterházy Jánossal együtt kinyilatkoztatta, hogy hive a tervezett egypártnak, s ezt csakis nemzeti alapon képzelheti el, mert a világnézeti alap elvesztette elsődleges jelentőségét a politikában. Ez a megnyilatkozás úgyszólván forradalmi jelentőségű volt, mert hiszen éppen egy olyan pártnak a vezére mondotta ki, amely párt világnézeti alapon szerezte és szervezte meg hatalmas tömegeit. Sziillö Gézának tehát igazán történelmi érdemei vannak az egységesítés nagy munkájában, az egységesítés jó szelleme volt a múltban s nem lehet más a jövőben sem. Precízen mondva: Szüllő ma is egységet akar, de a felvidékinél nagyobb, egyetemesebb nemzeti egységet. És mindannyian ezt akarjuk. Ez az egységesítő szellem fog uralkodni a december 18-i pártnapon is. Ha netán találkoznának egyéni útakon járók, akik a felvidéki egységet robbantani akarnák, azokat elsöpörné az az egységre törő. nemzeti akarat. Munkácson, ahol az élők felszabadultak, de a halottak csak cseh vízummal mehetnek az anyaföldbe A Felvidéki Magyar HirSap kiküldött tudósítójának riportsorozata Kárpátaljáról Munkács, december 10- (A Felvidéki Magyar Hírlap kiküldött tudósítájától.) Munkácson váratlan öröm ért. Az első ember, akivel találkoztam, R. Vozáry Aladár, a most már magyar képviselő volt. Utoljára a komáromi'tárgyalások alatt láttuk egymást, de mondhatnám úgy is, hogy egyszersmint először is. Nein is. fogom soha elfelejteni, amíg a Central előtt kiugrott autójából,-úgyszólván minden idegszála remegett a felindulástól; Akkor dördültek el a még cseh kézen lévő Felvidék keleti részén az első lövések, amelyek a nép szabadság- vágyát hirdették meg a világnak; és jött a hír, hogy Pozsonyban felfordult a világ, Pozonnyul megszakadt az összeköttetés, a nagy zűrzavarban csak a komáromi tárgyalások menete volt csendes, mint a sekély víz sodra, de a tárgyaló- asztal felett a levegő vészes fellegektől terhes és tikkasztóan fojtott. Petrusz Andrej és a többiek fí. Vozáry Aladár egy mozdulattal sof- rőrjét intézte el, hogy hova álljon a kocsival, tekintetével Jaross Andor szemébe 'kapcsolódott és újságolta a reniegtető újságot, dé közben agya feldolgozta azt is, amit a körülötte állók mondottak. A következő percben, mintha csak szerkesztői asztalnál ült volna, már táviratokat diktált, ebédet rendelt, interjút adott, utasításokat közölt, tanácsokat a nemzeti tanácsnak. Olyan volt ez a hatalmas termetű férfi, mint valami eleven higanyoszlopamelyik azonban önmaga tudja magát pillanatok alatt különböző temperaturára állítani- Lázasan dolgozó agyvelő, amelyet azonban állandóan a józan öntudat fehórfényű reflektora zuhanyoz. És most — éppen olyan, mint ott, Komáromban. Összetett ember. Az egyik pillanatban a lehető legszívé- iyesebb, legfigyelmesebb házigazda, a másik pillanatban mindenre gondoló szervező. A munkácsi progamot ő állította ősszé, úgy, hogy ne legyen fárasztó,' de mégis szemléltető, hogy kényelmes szállásunk legyen, — amiről itt, Munkácson gondoskodni egyike a legnehezebb feladatoknak — hogy az ellátás kitűnő legyen, de olcsó... szóval mindenről. Mindenre kiterjedő gondosságának legjobb bizonyítéka az a hiteles kimutatás, amely a munkácsi állami főgimnázium internátusbán ellátott görögkatolikus val- lású, kárpátorosz tanulókról készült, kiknek szülei Csehszlovákia területén élnek. Ez a névsor leghatározottabb válasz arra a vádra, mintha mi iskolapolitikánkban türelmetlenek, , vagy éppenséggel kegyetlenek lennénk. Ezeket a lányokat és fiúkat • nem kellene itt tartani, jogunk lenne áttenni őket a határon és ime mégis itt vannak és tanulhatnak tovább anyanyelvükön is. Nincs helyünk felsorolni ötvenhárom tanuló nevét, osztályát, a szülők lakhelyét, csak szemelvényképpen veszünk ki találomra a névsorból egy-két nevet: Csernia- gotzki József (Nagyszöllős), Dudripeez Mária (Romocsevice), Girmán Mihály (Bóldzásujlak), Kárbovanec János (Sze- rednye), Masika János (Leányfalva), Petrusz Andrej (Gombás), Svitanics Erneut (Rodzásujlak), Zsidik Andrej (Fancsika). Magyar és kárpátorosz himnusz És kezünkbe kapjuk Munkács térképét, amely szemléltetően mutatja a határt, amely itt is lehetetlen. A temető itt is cseh kézen van, de ami még nagy ob baj, hogy cseh kézen maradt az a sok kis község, amely itt a nagy hegyek lábánál • észak felé nem tud menni, csak délfelé, hozzánk és minden terményét, tejét, borát, gyümölcsét Munkács piacán adta el. • Ezek a szeg ény emberek most hiába dolgoznak, hiába adna az Isten jó termést,, a gyümölcsük a fán rothadhat el, a tejet inegitathatják a malacokkal, de eldobhatják a tejen bízott disznók húsát is, amit nem bírnak megenni és gabonájukért nem kapnak pénzt. Boruk, ha érdemesnek tartják a szüretet, ott poshad meg áltó helyében. Ezeknek a falvaknak a lakosai a legszörnyűbb éhínségnek néznek elébe. Munkács déli részén szintén mélyen tü- remlik be a határ. Érthetetlenül. Elvágta a vasúti vonalat is. Holt sínek futnak ki a pályaudvarról. Frissiítő villásreggeli után autóinkba széliünk. Az emberektől szinte feketéid korzó lelkesen megéljenez bennünket. A határra robogunk és fájó szívvel nézzük a túloldalon lévő házakat, ahonnan a gyermekek nem tudnak átjönni az iskolába és nézzük az új temetőt, amelyet szintén elzár -a haMARIA TERÉZIA BRANDY