Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-15 / 8. szám
T938 NOVEMBER 15. KEDD TELViDEia 3 Nép és hon véd ség Irts: Vsss László rK falvak és városok elején még ott állanak, a virágkapuk, őszirózsától és krizan. (témáktól behavazva, dérlepte lobogókkal, alattuk újabb és újabb küldöttségek vonulnak boldog vendéglátásra az anyaország felszabadító üzenetével, de a földeken, a műhelyekben már megindult a munka rendes menete. Amint hazafelé tartunk a felejthetetlenül szép útról, tőlünk jobbra-balra parasztok szántanak az őszi vretés alá. Hála ennek a hosszantartó meleg ősznek, van elég idő behozni a késést, amit több hónapos cseh mozgósítás okozott. A legények közül még sokan nem jöttek haza, a lovak is valahol ott trappolnak messze a menekülőkkel a morva utakon. Csöndes tehenek húzzák az ekét és nyomukban a jó fekete föld párologva fordul a rőt napfény felé. Büszkén, csillogó szemekkel kiáltja felénk az öreg szantóvető: — Jövőre már a magyar hazának aratunk! Fölcsendül a kései szüret vidám nótája a beregi hegyek lankáin is. Ezen a vidéken, Istenem még pár héttel előbb minden úgy mu'atkozot t, hogy a szüret végképpen. elmarad. Tavasz óta erődítményeket, cementfészkeket építettek a csehek a szőlőbe, amiket senki emberfiának nem volt szabad megközelíteni. Ott fonnyadt, aszott a dús fürt, elérve, préselve magába ennek a drága földnek minden aromáját, a vi- borláti szél edző erejét. Most végre megszedik az áldott tőkéket és présházakban magyar honvédek isznak a hegyek friss levéből. így van ez jól, az ünnepek után a nép újra dolgozik, nagyobb kedvvel mint valaha, hiszen verejtékével most már a megnagyobbodott hazának adózik. Sokan attól féltek, hogy az egyesítés nagyobb megrázkódtatásokat idéz elő a Felvidék gazdasági ,életében, zavarókat és hiányokat. Mégis, minden mégy a regi kerékvágásban. A szántóföldek és műhelyek felett, mintha nyomtalanul szállt volna el ez a nehéz húsz esztendő, csak a lélek telt meg most a fölszabaduló érzés melegségével. Mindezt könnyen megértik a felvidékiek, nehezebben az anyaországiak. A titok nyitja abban van, hogy húsz éven át ez a nép sohase lett hűtlen földjéhez és munkapadjához, a legválságosabb időkben is ott tartotta kezét az ekeszarván, hűséggel, fegyelmezetten, mint ama pom- péji katona. Ha el is csukták a csehek hónapokra, évekre kémkedés vádjával, kiszabadulva másnap már újra munkához látott. A legválógató ttafob kínzóeszközökkel sem tudták megtörni munkakedvét, elpusztíthatatlan őserő dolgozott benne. Most, hogy az egész nép hazatért a Nagy Börtönből, ez az őserö csodákat fog művelni. * A magyar föltámadásnak e fölemelő ünnepén a legmélyebb, legmeghatóbb jelenet: a honvédség és a fölszabadult nép mámoros 'egymásrat&lálása volt. Látni és hallani kellett volna mindenütt a csapatok bevonulását, azt a szakadatlan virágesőt, az éljenzések újra meg újra felszakadó viharzását a legkisebb faluban, zsupfede- Ies kunyhók előtt épúgy, mint a vidéki kúriák udvarán! Húsz év óta néni'járt magyar honvéd lába ezen a földön, húsz év óta prágai kommandóra marsolt a felvidéki magyar legény, -yr az idegen zsold, a cseh prof unt mégsé bírt erőt venni a szeretettel varjyvissza / Budapesten a Pannónia szállá anáely^a fyéke világban is kedvelt'oílhona volt a Felvidékieknek magyar lélek egyenességén. Két évtizeddel ezelőtt szörnyű emlékkel szakadt el egymástól a két nemzetrész, „nem akarok ka'onát látni!” — visszhangozta akkor egy idegen megkergült fajzat a drága haza széthulló tájain és őszirózsákkal ágyazta meg a sírját a sokat vérzett országnak. Tiszta és nemes szívvel, nagyobb öntudattal támadt fel ebből a sírból a nemzet és a felszabadított földeken most új életre, fényesebb jövőre születik a magyar honvédség. A honszerző ősök, Mátyás király, Rákóczi és a negyvennyolcas honvédek legendája válik ma valósággá, meg- újhodott és korszerűen kiépített, igazi magyar szellemtől átitatott hadsereg vonult fel északibb végváraiba a magyar sorsnak, nem mint imperialista, leigázó, hanem mint segítő, védelmező testvér, szerető bajtárs. A felvidéki magyarság jól tudta, hogy a honvédség nemcsupán országszerzést, de nagyobb darab kenyeret is biztosít minden honpolgár számára. Mindezért cserébe pedig nem kíván egyebet, mint hajdan a Nagyságos Vezérlő Fejedelem — „csak igaz magyarhoz illő bátor szívet, hogy azt Veletek összecsatolván, Veletek együtt éljen és haljon drága Hazánkért”. Felszbadult és felszabadított magyar boldogan talált egymásra, hogy most már örökre együt maradjanak a lACfk 3-7 fillér SYMPH0N1A megnagyobbodott ősi portán. Húsz éven át, a mesterségesen vont határok alatt, mint búvó csermely, élt, folyt tovább ma' gyár és magyar között a titokzatos sorsközösség. Mikor egy-egy faluba bevonult a felszabadító honvédsereg, a széttört sorompóknál már ott várokozott a felvidéki frontharcosok megszervezett csapata is, útrakészen, akár indulhattak is volna együtt, újabb honszerzésre. Húsz éven át a cseh mundér alatt is honvédszív dobogott lmrédys Fokozott munkaütemre és célszerűbb munkamódszerekre van szükség 4 miniszterelnök hálával emlékezik meg a tengelyhatalmak baráti segítségéről a Felvidék fölszabadításánál — írj ptoblémáb, új gondok, amiket Magyarország szívesen vállal a Felvidékkel szemben Kóma, november 14. (Magyar Távirati Iroda.) A Voce d’Italia, a Giornale d’Italia vasárnapi lapja Imrédy Béla miniszterelnöknek Virginio Gayda főszerkesztő számára tett következő nyilatkozatát közli: — A magyar csapatok bevonulása befejeződött. A Kassán lezajlott ünnepség, ahol hatalmas tömegek lelkesen fogadták a magyar csapatok élén bevonuló kormányzót, ékesen szóló bizonyítéka annak, hogy az a döntés, amelyet a tengely nagyhatalmai Kassát illetőleg Bécsben hoztak, megfelelt a népi elven nyugvó igazságosság követelményeinek. Hála a tengelyhatalmaknak Magyarország jól tudja, minő felelősségteljes és kényes szerepet vállaltak a tengely hatalmai, amikor a csehszlovákiai kérdés újjárendezésének meggyorsítása érdekében elfogadták a döntőbírói tisztek betöltését. Ezért hála jár nekik, nemcsak a közvetlenül érdekelt államok részéről, hímem, egész Európa részéről, mert hiszen az európai kontinens népeinek boldogulását a magyar-csehszlovák kérdés elintézetlen- sége állandóan veszélyeztette. Mi magyarok, bár áldozatokat is kellett hoznunk, a döntőbíráskodásnak az elfogadását úgy tekintjük, mint újabb bizonyítékát annak a baráti viszonynak, amely az idők folyamán a tengely hatalmai és Magyarország közt kifejlődött. / Szívesen vállalt gond — A kereken egymillió lakossal és eddigi területének körülbelül IS Százalékával megnövekedett Magyarország új problémákkal áll szemben, amelyeknek megoldása sok gondot jelent, de valljuk be, szívesen vállalt gondot, hiszen az ország területben és népi erőben való gyarapodása minden gonddal felér. A húsz évi különélés során, ha érzelmileg semmi változás nem is történt, a gyakorlati életben: közigazgatásban, közgazdaságban, jogfeplődésben bizonyos eltérések álltak be s a most egyesülő területnek az eddigi területtel való egyesítése bizonyára a bonyolult részletkérdéseknek sorát fogja felvetn.. — Hozzájárul mindehhez annak a munkaprogramnak a végrehajtása, amely az elmúlt hónapok folyamán épült fel és nyert kifejtést és amely szociális téren, földbirtokpolitikában, egy erőteljesebb militarista szellemnek kifejlesztésében és a nép egység jegyében való szorosabb összefogás és egybeolvadás követelményeinek érvényesítésében nyer különösképpen kifejezést. Az elkövetkező hónapok tehát bőségesen fognak munkát adni az ország sorsa intézőinek s ezért fokozott munkaütemre és célszerűbb munka módszerekre lesz szükség. A tengely eredménye — a kisantant gyengülése '— Külpolitikai téren annyit minden esetre megállapíthatunk, hogy az a magyarellenes irányzat, amely a kisántántban jutott kifejezésre, lényegesen enyhült. Az a dinamikus erő, amely Mussolini Olaszországából és Hitler Németországából árad szerte, a többi közt ezt a változást is létrehozta. Ezt mindenesetre mint ránk nézve kedvező körülményt regisztrálhatjuk. Politikánk irányvonalában sem ez a körülmény, sem pedig a területi gyarapodásnak a ténye semmi tekintétben nem idéz elő változást. Politikánknak alapelve változatlanul a róma-berlini tengelyre való támaszkodás és ha valami újat akarnék regisztrálni, csak azt mondhatnám, hogy a tengely politikájához való támaszkodásunk még teljesebbé válik. Az érzelmi szálakat az elmúlt néhány hónap története a hála újabb szálaival egészítette ki. A magyar nacionalista szellem és a tengelyhatalmak — A bolsevizmus elleni harcban Magyar- ország volt talán az első és a magyar poli- tilai Horthy Miklós bölcs kormányzása alatt ettől az iránytól egy pillanatra soha nicm tágított és o; kommunizmussal semmiféle megilhuvcKra, vagy kompromisszumra kapható nem volt. A két tengely-nagyhatalmat ideológiai kapocsként összefűző bolsevistaellenes beállítás tehát Magyarországon mindig teljes megértésre, helyeslésre és elismerésre talál. Az erősen nacionalista szellem, a katonai erények ápolása, a fajtának a szeretete mind olyan alapvonásai a magyar nemzeti életnek, amelyek a dolog természetéből folyó alapvonásai a magyar nemzeti életnek, amelyek a dolog természetéből folyó eltérésekkel a fasiszta és "nemzeti szocialista hatalmak alapvető princípiumként szerepelnek. Az a céltudatosság é3 felelősségérzet pedig, amellyel ez a két hatalmas, baráti birodalom a problémákkal szembenéz és azokat megoldja, az a mód, ahogyan Csehszlovákia magyarlakta területéinek a problémáját rövid néhány nap alatt tárgyalásra kitűzte és megoldotta akkor, amikor 19 esztendőn át hiába kopogtattunk, még azt sem tudtuk elérni, hogy a Népszövetségi Alapokmány 19-ik cikke értelmében a kérdés legalább napirendre tűzessék, — az elismerésnek és a csodálatnak elemeit vegyítik azon szálak közé, amelyek minket e két nagyhatalomhoz kapcsolnak. — Úgy érezzük, hogy gazdasági téren is új lehetőségek nyílnak meg. Már eddig is Magyarország külkereskedelmének igen jelentős része, mindhatni nagyobb része a két baráti nagyhatalommal bonyolódott le, amelyek közül földrajzi okoknál fogva természetszerűleg a Német Birodalomnak volt nagyobb része. Ezeket a gazdasági kap''”o- latokat nemcsak ápolni, hanem a stabilitás irányában kimélyíteni és a célszerű kölcsönös kiegészítés irányában kiépíteni a közeljövőnek bizonyára gyümölcsöző gazdaságpolitikai feladatai közé tartozik. — Olaszországi nyári utam alkalmára1, amely feledhetetlen emlékként él bennem, módomban volt a kölcsönös baráti érintkezésnek számos más területeit is érinteni, amelyeknek részleteibe, kifogyván az időből mo3t nem kívánok belebocsátkozni. Mindenesetre rendkívül örömünkre szolgált és nagy hálával vettük, hogy a baráti olasz nemzőt a maga hatalmas közvéleményfor- formáló sajtójának illusztris képviselőit ezekben a történelmi napokban hozzánk elküldötte, mert láthatták azt az örömet, amelyet visszatérő testvéreinkkel való egye. sülésünk minden magyarnak a szívében keltett és mert láthatták egyben azt a valóban mélyen gyökerező barátságot, megbecsülést és szeretetet, amelyet az olasz nemzet iránt táplálunk, azt a tiszteletet és csodálatot, amelyet az önök Duce-jának munomentális nemzetépitő műve mindnyájunk szívében keit és amely érzelmekül*, boldog vagyok, hogy újból tolmácsa lehettem. Jó meleg téli kötöttárut ß ß harisnyaházban a jóminőségek szaküzlete iUimi-i
