Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-13 / 7. szám
10 ‘FECTIDEta .Mm^ARHIRIiAB 1938 NOVEMBER 13. VASARNAP a magyarországi eladási statisztikában fölényesen vezetnek. TELEFON 29-23-40 Helyi képviseleteket keresünk 50 év óta fennálló syári fiók: Budapest, VI, Lehel-utca 25 Nyitra ősi, magyar dalokat őrző népe, mikor búcsúzunk tőled, emlékeztetlek arra, hogy halottak napján a nyitrai temető tele volt szórva háromszínű kis cédulákkal: Feltámadunk. Kassát öleljük, Pozsonyt, Nyitrát siratjuk. örülünk és könnyezünk, mint annyiszor a történelemben. Most már azonban nem féktelen sem az örömünk, sem a könnyünk. A leckét már nagyon jól kezdjük megtanulni s a lecke mai tételében az áll, hogy nincs sok idő se örömre, se könnyre. Magunk vagyunk s csak a saját erőinkre támaszkodhatunk. Erőinket nem bontottuk ki úgy, hogy e történelmi zuhogásban megálljunk velük. Munkára, testvérek! Húszéves szenvedéssel vett egységünk ma a legbiztosabb magyar valóság. Megőrizzük és megszervezzük. 0 Magyar katonafiúk mártiromsága * az idegen vártán Hit és meggyőződés ellenére becsületté! szolgált az idegen zászló alatt a felvidéki magyar katona — Hadügyminiszterek és tábornokok a legfőbb katonának mondották a magyart Budapest." — Azokban a feledhetetlen szépségű napokban, amelyeken a magyar hadsereg katonái északra való előnyomulásukban sorjában megszállották a fel vidéki magyarság életterületét, az ősi magyar városokat és a Szent István óta magyar lakossággal telt falvakat, a megmaradt Csehország felől is menetelő magyar csapatok érkeztek vissza a drága szülőföldre. A leszerelt magyar katonák jöttek haza, azok a magyar fiuk, akik a csehszlovák hadseregben szolgáltak és akiket a bécsi egyezmény értelmében a cseh hadvezetőségnek el kellett bocsátania a cseh ármádia kötelékéből. Még cseh egyenruhában állottak oda ezek a derék fiúk a magyar honvédséget váró ujjongó tömeg soraiba, de már magyar kokárda díszlett a sapkájukon és már Horthy Miklós katonáinak érezték magukat, mint ahogy szivükben mindig a magyarok hadúrénak katonái, voltak. Ez a hibrid ál- lamképződrr.ény, amely átvette a szétrobbantott monarchia minden terhes örökségét, annak gazdasági és katonai ereje, történelmi hagyománya és küldetése nélkül, átvette a divide et impera elvét is és többnyelvű hadseregével akart komoly A „TUDOR“ Accumulator - gyár Kt. Budapest. Gyárim á^it y ai: TV\AD rendszerű h/1 y h e z 1 ÄJ 18*1 wife kötött és hordozható jjccumu!|K>r telepek ^ nfit flk /gyártmányú s ■ lm hordozható ^ accumulatoro k autó, ávirda, világítás és egyéb rá t Deutsche Edison flccumula torén bmpany rendszere kaükus fém accumulatorok szalmiák és s a v- mente s száraze'emek és teleik zseblámpa és rádióhoz crőtényezö lenni Eurápa legexponáltabb pontján. Emlékezünk arra, hogy Prágában magyar katonákat vezényelt ki ez a rendszer a tüntető kommunisták ellen és Beregszász város véres pünkösdjén esek bakákkal lövetett a kenyérért tüntető magyar munkásokba. Hitler megrázó szaval szerint ez az'állam az élé'a szörnyű dilemma elé kívánta állítani német, magyar és lengyel nemzetiségű katonáit, hogy vagy néptestvéreire lőjjenek egy saját létérdekeik ellen felidézett háborúban, vagy pedig hazaárulók legyenek. A magyar katona a cseh hadseregben hit és meggyőződés ellenére becsülettel megállotta a helyét. Pontosan teljesítette a kötelességét, mindent, amit rábíztak, kitünően teljesített, ezért a cseh hivatalos tényezőknek is az elismerését vívta ki. Hadügyminiszereknek, tábornokoknak és más tényezőknek a nyilatkozatait idézhetnek halomszámra, amelyek mind azt mondják, hogy a magyar legénység a cseh hadsereg legjobb, legtökéletesebb katonája. Emlékezünk rá, hogy az állami ünnepen, október 28-án a Hradzsin udvarán rendezett katonai díszszemlén mindig a kivezényelt magyar ezredek vágták ki legjobban a rezet és a szokolünnepségeken is a magyar katonák gyakorlatai váltották ki a legnagyobb elismerést. Miért szomorú a magyar katona Becsülettel teljesítette a magyar fiú kötelességét az idegen vártán, Prágában, Königgrätzben, Budweisban és . a többi cseh meg morva garnizonban, de a lelkében nagy-nagy szomorúság honolt, hogy elszakították a drága hazai tájról és idegen-földön kellett szolgálnia. Sok szerencsétlen fiúnak a lelkében a szomorúság és a kétségbeesés annyira elhatalmasodott, hogy önkezével vetett véget életének. A katona-öngyilkosságokról készített statisztika kimutatta, hogy az öngyilkos katonák legnagyobb százaléka a magyar nemzetiségű katona volt. Persze) a lelki le- hangoltság mellett sokszor igen nagy szerepet játszott egy-egy tisztnek, őrmesternek durva magaviseleté a magyar katonával szemben. Mártiriumot szenvedett igen sok magyar fiú az idegen vártán és sokszor ártatlanul, vagy csekély függelemsértés miatt kellett igen stuyos büntetést elszenvednie. Néha hónapokig, sőt évekig terjedő fogházbüntetés sújtotta a magyar katonát olyan függelemsértésért, amit a Vele szemben való durva bánásmód provokált ki. Prágában egy alkalommal Klecanda tábornok, a prágai katonai parancsnok, meghívta a Prágai Magyar Hírlap szep- kesztöségét, hogy a magyar katonák szórakoztatására rendezett kaszárnya-estén vegyünk részjt. A szerkesztőség megbízásából én mentem el a műsoros estélyre, amelynek befejezése után Klecanda tábornok hosszabban elbeszélgetett velem a Prágában szolgáló magyar katonáról. Szó- ról-szóra ezeket mondotta: — A magyar katona a prágai helyőrség leg job emberanyaga. Kötelességét mintaszerűen teljesíti. Csupán a 'ciki hangulata körül van valami baj, amit nem értek mert mi jól bánunk velük. A magyar katona mindig szomorú. Ezért rendezhettem ezt a mai estét is, hogy felvidítsam kissé őket- Mondja, miért szomorú a magyar katona? Nem feleltem erre a kérdésre. Ha feleltem volna, viszontkérdéssel válaszolhattam volna: Miért vagyok szomorú én, akinek vasúti szabadjegyem van, minden vasárnap kényelmesen leutazhatom valamelyik felvidéki magyar városba és ha visz- szatérek, mindig kényszeredetten, csak a kötelesség parancsszavára szállók ki a vonatból a Wilson-pályaudvaron ... Akkor, amidőn a magyar Felvidék önfeledett boldogsággal ünnepli a felszabadító magyar honvédet, gondoljunk vissza szeretettel a cseh hadsereg mártirsorsú magyar katonáira. És idézzük egynéhánynak a szellemét... Jelen Pál tragédiája 1930 április elején megrendítő eset történt egy Prága melletti arzenálban. Az esetet a Prágai Magyar Hírlap igy irta le: A csehszlovák hadseregnek magyar nemzetiségű, csak magyarul beszélő Jelen Pál nevű közlegényét egy Prága melletti arzenálnál őrszolgálata teljesítése közben a szomszédos őrszem, egy Macura nevű cseh közkatona, április 1-én este lelőtte. A szlovenszkói magyar katonát azonnal megoperálták ugyan,, de az operáció már előre kilátástalan volt. és Jelen Pál sérüléseibe belehalt. A szerencsétlenség úgy történt, hogy Macura, a szomszédos raktár őre, a sötétben elvesztve tájékozódó képességét, őrhelyéről rossz irányban távozott. Eközben meglátta Jelent, meghalt olta, de a maga helyén álló Jelen természetesen nem felelt, mire Macura öt lépésnyi távolságról rálőtt Jelenre.. A prágai Express című lap a tragikus esetről a következőket írja: „A köztársaság szolgálatában, -a hadsereg vagyonát őrizrve, meghalt egy szlovenszkói magyar katona, mert ő vagy a másik őr átlépte rajonját. ■ Valószínűleg azért-is, mert magyar volt és egy szót sem tudott csehül. De az Isten szerelmére! Hogy vezényelhetnek őrszolgálatra idegen nemzetiségű katonákat, akik egyáltalán nem tudják a szolgálati nyelvet?” 32 hónapos várfogság egy reflexmozgás miatt 1 Cseh Béla lévai magyar fiú' 1921 októberében vonult be és a leitmeritzi tiszti tanfolyamra került. Keserves sorsa volt, frájter, káplár, szobaparancsnok, mind alantas munkát végeztetett vele. Az egyik suroltatott, a másik cipőjét tisztíttatta vele, a harmadik az illemhely faltakrítá- sára küldötte. Cseh Béla némán tűrte ezt a bánásmódot, míg 1922 egyik májusi napján végzetes dolog történt vele. Altisztjei folyton kifogásolták gyakorlatait és az őrmester jelentést tett Mlady főhadnagynak, aki már régóta „pikkelt” Cseh Bélára. A főhadnagy ráordított: V lek, ami a német medernek felel meg, a földre hivatalos vezényszava azonban a „K zemi” volt és így a csehül nem értő Cseh a V lek parancsot nem értette meg. Mlady erre a gallérjánál megragadta, a földre teperte. Cseh gyorsan felugrott, fegyverét önvédelmében két kézre markolva, maga elé tartotta, majd visszatért társaihoz és tovább gyakorlatozott. Mlady főhadnagy följelentette s a prágai had- osztálybiróság 15 percnyi tárgyalás után, anélkül, hogy a szerencsétlen fiú véttekeOSTENDE KÜUÉHÁ2 ® BUDAPEST t A VILÁGHÍRŰ 24 RAJKÓ J és gödöllői yiDÁK jözsi f, fefváltva mucikul SZÁNTÓ GYULA énekel Vidékiek ég külföldiek találkozóhelye. zését előterjeszthette volna, négyévi súlyos várfogságra ítélte. A thsresienstadtt kazamatákban töltött 32 hónapon keresztül, míg a pozsonyi hadibíróság a perújítás folyamán föl nem mentette. Testben- lélekben mogrokkantan került ki a szörnyű szenvedések odújából a szerencsétlen, kitűnő képességű magyar fiú. Egy udvardi sirhant Szlávik Jóska udvardi magyar fiú VL. sokymetóban szolgált. Megbetegedett és a katonaorvosnak fájdalmakról panaszkodott. Az orvos, aki nem értette a fiú panaszait, mindig azzal utasította vissza, hogy nincs semmmi baja. Szlávik Jóska már nem is mert rapportra menni. 1925 karácsonyára szabadságot kapott, hazament Udvarára, ahol hintelen rosszul lett. Bevitték az érsekujvári kórházba, meg- megoperálták, de az elhanyagolt vakbél- gyulladáson már a sebész kése sem segített, s a szegény fiúnak el kellett pusztulnia. Anyjához intézett végső szavai ezek voltak: „Nem bánom most már, ha mog ■is kell halnom, édes jó anyám, hiszen már itthon vagyok és a drága, otthoni földben fogok nyugodni.” A baktipuszfai hős A kisebbségi magyarság a szivébe zárta Kiss Ferenc baktipusztai legény emlékét. 1927 nyarán történt az ő tragikus halála az olmüci katonai fogházban, ahová Kiss , Ferenc 6. gyalogezredbe^ 22 éves magyar katonát őrszplgjiíati^. osztották b^Leci^a szökött katona, a hírhedt haramia, tár. sával, Kasparekkei együtt az ólmüci fogházban várta a halálos Ítélet végrehajtását. A két haramia összejátszott egy To- mica nevű cseh őrkatonával, aki kinyitotta cellájuk ajtaját és Lédámnak átadta fegyverét. A szökés majdnem sikerült, de Kiss Ferenc megakadályozta. Fegyvertelenül szállott szembe a haramiával és igy kényszerítette Leciánt arra, hogy fegyverét használja. Több lövés terítette le és sérüléseibe belehalt. Díszes katonai temetéssel kísérték baktipusztai sírjába, Masa- ryk és a hadsé regfőparancsnokság koszorúja volt a koporsóján, de a magyarság és a szepesi németség virágos koszorúit az egész felvidékről összehordták a baktipusztai hős sírjára. Kiss Ferencet úgy temettük él, mint a felvidéki mfl-gyarság hagy halottját, aki a magyar kötetessé gteljesítésnák é& hősies, ségnek adta ragyogó mintaképét.. Törköly József ezeket a szavakat mondotta sírja fölött: „Tragikus szimbólum a te sorsod, tragikus szimbóluma a magyár katona sorsának, aki idegen érdekekért vérzett és mégis odaállították a vádlottak padjára, mintha a világháború borzalmaiért ő lett volna felelős.” Három magyar katonafiúnak sírhalmánál állottunk most meg a nagy nemzéti öröm lázas napjaiban, hogy ünnepeljük bennük az ezer eszendéje élő és soha meg nem szűnő magyar katonái erényeket. VÉCSEY ZOLTÁN — Három gyermekéletet követelt a szobatűz. Gyuláról jelentik: Gerendáson, Bartolák Pál földmíves és felesége eltávozott a tanyáról és magukra hagyta négy gyermekét, akik közül a legidősebb hatéves volt. A gyermekek játék közben felgyújtották ágyukat és mire anyjuk hazajött, a három nagyobb gyermek a füstben megfulladt, csak a kjs e^ecsemő maradt életben. Felvidékieket jftlvözlf a : /' j Pluma paplangyár Budapest, IV., Kameiniayer Kúrely-u. 2. Kérjen árjegyzéket
