Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-13 / 7. szám
1938 NOVEMBER 13, VASÁRNAP telvíde’K! .MagVaRHIRLAE megoldásánál tekintetbe venni. Keresztül vittük, hogy a rendezésnél az 1910. évi magyar statisztikai felvételek jutottak érvényre. Mint ismeretes, ugyanez az év volt mérvadó a szudétanémet kérdés rendezésénél. Sohasem adtuk fel azt az alaptételünket, hogy hosszú idó're terjedő nyugalmat Európa e részében csakis a népek önrendelkezési jogának maradéktalan alkalmazása hozhat. „El voltunk határozva minden eszköz igénybevételére“ Békés úton oldottuk meg a kérdést. A véráldozatok terén sem voltunk hajlandók diszkriminációt eltűrni, vagyis mindent elkövettünk, hogy ebben a vonatkozásban is az egyenlő elbánás elve érvényesüljön a németekkel és a lengyelekkel. Miért is vé- reztünk volna kényszerítő ok nélkül újra egy ősi földért, amelyért az évszázadok folyamán már úgyis elég magyar vér folyt? Természetesen el voltunk határozva minden eszköz igénybevételére követelésünk érvényesítése érdekében és nem is lett volna semmi okunk arra az ' aggodalomra, hogy egy fegyveres összecsapás ránk súlyos következményekkel járhatna. Hogy mégis célunkat véráldozat nélkül sikerült elérnünk, ez talán éppen arra a körülményre vezethető vissza, hogy elszántságunkat illetőleg kétség sehol nem állott fenn. A népszavazás problémája Az elmúlt hetek során sokszor hallottuk, hogy követeléseink túlzottak voltak és azért azok teljesülésére kevés a kilátás. Olyan híresztelések is kerültek forgalomba, hogy Csehszlovákia Magyarországot egy kis földsávval fogja lekenyerezni és minden messzebbmenő területi követelését a legnagyobb határozottsággal utasítja vissza. Mindezek a híresztelések valótlanoknak nyilvánultak. A magyar kormány komoly és alapos tanulmányok után állapította meg követeléseit és így nem is mi voltunk azok, akik visszariadtunk volna attól, hogy ezeket népszavazás útján érvényesítsük. Egy pillanatig sem kételkedtünk, hogy egy ilyen népszavazás csakis a mi javunkra dőlhetne el. És micfó'n ez' a' módszer a másik‘oldal elleá- kezésu,'folytánnem érvényesülhetett, a leg, nagyobh^.nyugalommal és bizalommal bíztuk a vitás kérdés eldöntését a német-olasz döntőbíróságra, mely követeléseinknek közel 90 százalékát tényleg honorálta is. Ez a körülmény követeléseinknek a komolyságát annyival hatékonyabban bizonyította, mivel a döntőbírák természetszerűleg a legnagyobb súlyt helyezték arra, hogy határozatukat pártatlanul, kizárólag az anyagi igazság elveitől vezérelve hozzák meg. Sokan azt állítják, és magam is osztom azt a nézetet, hogy az eredmény érdekében fájdalmas áldozatokat kellett • hoznunk. De meghoztuk ezeket abban a reményben, hogy a bécsi döntés hajnal- hasadását jelenj egy jobb korszaknak Európa e részében és lehetővé fogja tenni a jövőben azt, hogy az évszázadok óta itt megtelepedett nemzetek -békésen éljenek egymás mellett, sőt megtalálhassák a szorosabb együttműködés módjait. I A mi résziünkről ebben az irányban blinden hajlandóság megvan. Mi nem akarunk más népek felett uralkodni, hanem velük együtt akarjuk az emberi haladást és az európai békét szolgálni. Köszönet Németországnak, Olaszországnak és Lengyel- országnak Tisztelt Ház! A mi nemzetközi pozíciónk, azt hiszem, kétségtelenül javult az által, hogy sikerült békés úton területileg gyarapodnunk, hogy az évek során át több kormány által követett és bevált külpolitikai vonal- vezetés a megpróbáltatások idején is megállta a helyét anélkül, hogy fennálló baráti kapcsolataink módosultak volna. Az elmúlt válságos hónapokban kézzel- foghatólag élveztük a tengelyhatalmaknak, azaz Németországnak és Olaszországnak és régi barátunknak, Lengyelországnak aktív rokonszenvét. Mint fentebb már fejtegettem, Hitler vezér és kancellár céltudatos akciója vetette fel Csehszlovákia problémáját és vezetett el ez ország határmenti nagyszámú kisebbségeinek a felszabadításához. Mindenki előtt ismeretes az a meleg és igen határozott baráti támogatás, amellyel Olaszország vezetői Magyarországot súlyos, hogy ne mondjam sorsdöntő órákban támogatta. E helyről köszönetét kell mondanom Lengyelországnak, amellyel a megpróbáltatások idején a hagyományos baráti viszony még melegebb lett. Az elmúlt krízis alatt bebizonyult, hogy a Berlin—római tengely az európai rend és béke komoly tényezője és örömmel és megelégedéssel állapíthatom meg, hogy építő békeművében mindvégig mellette állottunk. Korrekt jugoszláv , magatartás Súlyt helyezek arra, hogy e helyről emlékezzem meg arról, hogy a jugoszláv kormány nyugodt és korrekt magatartása az elmúlt válság idején lényegesen hozzájárult a magyar-joguszláv viszony további fejlődéséhez. Már a bledi egyezmény erősen előmozdította a két ország közötti viszony tisztázását. Fontosabb kérdésekben nézet- eltérés már alig áll fenn köztünk és meg vagyok győződve arról hogy a magyar— jugoszláv jóviszony, mely a kölcsönös megbecsülésen és az érdekek közösségén alapszik, továbbra is kedvező módon fog fejlődni. A felvidéki vezérek üdvözlése Tisztelt Ház! Amikor a magyar ország- gyűlésből melegen üdvözlöm az anyaországhoz visszatérő magyarságot, ki kell emelnem vezetőinek érdemeit. Ezek a férfiak húsz nehéz éven keresztül meg- rendíthetetlenül fenn tudták tartani ^ ---- ® TUNGSRAM az elszakított magyarságban a jobb jövő biztos reményét és ezzel teljesítették azt a nehéz történelmi missziót, amelyet Trianon rótt rájuk önfeláldozó munkásságukkal, azzal a hatékony támogatással, amellyel Csonka- M agyar ország törekvéseikben részt vettek, lényegesen hozzájárultak az elért eredményhez. A magyar történelem fel fogja, jegyezni nevüket. Tisztelt Ház! A felvidéki magyarság és Csonka-Magyarország lakosságának élni- akarása forrasztotta egybe mesterségesen elválasztott- két magyarságot. Isten áldása kísérje a megnagyobbodott ősi földet! Kérem a tiszteit Hazat, hogy úgy általánosságban, mint részleteiben a törvény- javaslatot elfogadni méltóztassanak. I i élnünk cs halnunk keit A külügyminiszter igen nagyhatású és élénk helyesléstől és tapstól gyakran megszakított beszéde után az elnök rövid szünetet rencM't el. Szünet után Klein Antal elismeréssel szólott a külügyminiszter munkájáról és arról az önzetlen és hazafias tevékeny- áségről, amelyet a nehéz történelmi időkben végzet1-. A javaslatot örömmel, boldogsággal és büszkeséggel fogadja el a lásgazdapárt nevében. (Helyeslés.) Ezután megemlékezett, a kormányzóról akinek elsősorban köszönhetjük a mostani eredményeket. (A Ház tagjai felállva, hosszasan ünneplik a kormányzót.) Az egész országban az ő neve hangzik millióit ajkáról, ennek a sokat szenvedett, de jobb jövőre érdemes magyar népnek ő a biztató reménysége. (Helyeslés.) Megemlékezett ezután a nagy mű előkészítőiről, Bethlen láván grófról, aki a mai helyes külpolitika. irányának az alapjait lefektette. Ezt a politikát tovább folytatta és összekovácsolta a berlin-római tengelyt G&inbö* Gyula és a következő kormányok. Darányi Kálmán és Imrédy Béla kormánya. (Élénk éljenzés és. taps.t Eckhardt Tibor is mindenkor elismer e, hogy a magyar külpolitika helyes irányban, halad. Hpiával és elismeréssel emlékeze’t meg a baráti nagy- hatalmakról és azok vezéreiről, Hitler Adolfról, az olasz nép nagy Duce’érő! és a nemes lengyel nemzetről. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.-) De elismerés illeti azt a népe1 is, amely a ha'árokén túl az elnyomásnak, a megaláztatásnak m:vden fajtáját végigszenvedte. Ugy térnek vissza, mint akik hűen sáfárkodtak az örökséggel és azt megtartották, amit az anyai háztól elvittek: a magyar lelket, a magyar hitet. — Én mint egy nemző i kisebbséghez tartozó képviselő, — mondo ta Klein Antal — büszke önérzettel állapítom meg, hogy nekünk ez az ország mindenkor hű édesanyánk volt. (Élénk éljenzés és -aps.) A tegnapi kassai bevonuláson valameny- nyien éreztük ebben az országban magyarok. vérietek, rutének,■ szlzv -T ok, hogy t
