Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-12 / 6. szám
TELVIDEkl J^G^ÄR-HTBIÄE WSS NOVEMBER SZOMBAT makim rcoLEUM cízlAmpa Jobb ifloK jönnek Beköszönt JÓZSEF világítási Nzaküzlet Budapest, VT,, ja Vilmos császár-üt *iu A magyar honvédek Csodálatos volt ez a diadalút d trianoni határtól az új országhatárig. A magyar honvéd megpecsételte a magyar, diplomácia bécsi diadalát: birtokba vette az új magyar Felvidéket. És a főiembadult magyar nép a legszebb oldaláról ismerte meg az „új” házéit: a magyar hadsereg új arcán át. Mi húsz éve nem láttunk magunk közt magyar honvédet. Lesújtott, leigázott nép _ voltunk, nem volt sajéit katonánk, csak idegen •mundért láttunk, idegen vezényszót hallottunk. Égy nép akkor érzi hogy alacsonyabb re iidii, ha nincs saját katonasága' és csak akkor szabadul meg ettől az alacsonyabbrendüségi érzéstől, amikor meglátja a saját nemzeti hadseregét. Mi ezt kaptuk meg a honvédek megpillantásakor. Védtelenek voltunk és mcst egyszerre a védettség diadalmas érzését ajándékozta nekünk a magyar honvédsereg. Számunkra, felvidéki magyarok számára a legfőbb Hadúr bevonulásán kívül a legszimbo U leusab b jelenet az az egyszerű királyhelmeci fényképfelvétel, amelyen a Felvidék magyarságának, fölként nagy költője, Mécs László, az egyszerű civil, örömtől zokogva átöleli a magyar lcato- nát? A szívünket,, le lkunkét olyan tökéletesen. megszólaltató költő ebben a néma jelenetben szavak nélkül mindannyiunk helyett olyan kifejezően beszélt. A védtelen testvér köszönti a vitéz védő testvért. Az erőset. Diadalmasat. Délceget, szépet. Nem lehet a magyar honvédre a büszkeség örömkönnyei. nélkül nézni. Húsz* éven át ilyennek álmodtuk. Ilyen fölszereltnek es ennyire magyarnak. Lelkűnktől lelke zeit miénknek. Mi János vitéz és Toldi Miklós népe vagyunk, Hunyady, Zrínyi, Kinizsi, Rákóczi és Görgei fiai. Nincsen magyar ifjú, aki ne azzal a sóvárgással tekintene, a magyar vitézek pompázó sorára, mint az ifjú Toldi: Hej, ha én is, én is közietek lehetnék, szép magyar vitézek, aranyos leventék! S ugyanezzel a sóvárgással, de lemondóan, szomorúan vágyódnak a magyar hadfiak közé azok az idősb magyarok is, akik már csak emlékezhetnek egykori hadfi voltukra. Fiatalnak-ör egriek egyaránt eszménye és álma: ilyen katonának lenni. Húsz éven át el kellett titkolnunk ezt a mélységes vágyunkat. nem csoda, ha most olyan megváltó, fölszabadító, diadalmas sikollyal, tör ki niindannyiunJcból. De némcsak az egyes katona és nemcsak a díszmenet, nem a. díszes külső imponált úgy nekünk, hanem a belső lényeg: a szervezettség. Az, hogy itt minden tökéletesen vágott. Nem egy hadsereg vonult itt be tökéleteny&m,íiüpiivj ÍLÍPI1VI 1845 1C« l NÉUMANNiftf-/^ m. ftir. udv. és kém. szállító BUDAP^5jr,iy.,MuíEu>l körút t. Magyarország legnagyobb r u h/a üzlete FÉR§7*J í < / Ifid : N /\fií v ATO ZTAL1 ETswrenfV' niértékosztájy. Minden felvidéki magyar emlékszik még országos hírű cégünkre. mű gépezetével, ha,nem a honvédség mellett még több más had-oszlopa, is a nemzeti szervezetnek. A kakastollas csendőr, a zrinyisisakos rendőr, a kékruhás vasutasok, pontos magyar postások, a közhivatalok polgári serege. Ezek a. honvédek nyomában ném-rt- uunLü.'jsáaaal foglalták el ör- nwuka,helytbket. A katonai elővéddel szinte eg-jh^rónaiban haladlak az északi határok'', felé ff. vonatok, mentek a levélkilm-dó postások, s kihordlák a leveleket, a hivatalokban öt perc múlva asztalaiknál ültek a közigazgatás szervei. Egy pontos óra" "•-gépezet működött itt precízen, biztosan, határozottan. A honvédség külső megjelenése fölszabadította ujjongó érzéseinket, de ennék a hatalmas gépezetnek a tökéletessége kivívta csodálatunkat és elismerésünket, S■ mi leborulunk a magyar szervező erő nagysága előtt, DARVAS JANOS Budapesten is lelkesen ünnepelték a kassai bevonulást 1938. november 10-én érték el a magyar honvédcsapatok a felszabdalt Felvidék szívének, Kassa városának határát.. A trianoni csonkaország magyarsága lelkesen ünnepelte a magyar történelemnek ezt a nagy napját, az iskolákban' szünnapot rendeltek, de az egész ország lakossága is különböző módon adott kifejezést a, visszacsatolás felett érzett határtalan örömének. Budapest székesfőváros ezen a napon különös ünnepi díszbe öltözött. Polgármesteri rendelet értelmében a- egész városban minden házon ott lengett a inagyar zászló, s este fényesen kivilágították a várost. Tündér! fényben úszott a Halászbástya, a Citadella, a királyi vár kupolája, a Parlament kupolája, a Bazilika homlokzata, s a Dunát mint lángfüzér szelte át a kivilágított Lánchíd. A városban feldíszítették az ablakokat, mindenütt gyertyalángok gyulladtak meg, s a főváros lakossága örömtől eltelve höm- pölygött a főbb útvonalakon. A későéjszakai órákig tartott a kivilágítás, amelyet november 11-én, pénteken délelőtt a többi ünnepségek követtek. Abban a pillanatban, amikor vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója honvéd- csapataink élén. bevonult Kassa városába, déelőtt 11 órakor nemcsak a fővárosban, de, az egész országban meakondultak a templomok harangjai, s hangjuk vitte az égbe a magyarság háláját, , A dandár-székhelyeken, Budapesten a Citadellán 21 ágyúlövés dördült el, Jelem a nagy történelmi pillanatot. A fővárosban két percre minden élet megállott, a járművek két percre leálltak, az üzemekben és műhelyekben két percrec abbamaradt a munka, s a munkások mindenhol elénekelték a magyar imádságot. A főváros kereskedéséiben két percre felfüggesztették a kiszolgálást, hogy az ott alkalmazottak leróhassak köszönótákét és hálájukat a kétperces szüneteléssel az isteni Gondviselés és azp-k iránt, akik ezt a nagy napot a magyarságnak megszerezték. A főváros utcái szinte elnéptelenedtek erre a két percre, már kora reggel igen kevés jármű közlekedett az utcákon, mert a gép- kocsitulajdonosok legnagyobb része elindult, hogy résztvegyen a kassai bevonuláson. A főváros nagyobb terein hangszórókon keresztül közvetítették a kormányzó kassai bevonulását, s mindenhol htalmas tömeg hallgatta meghatva ennek a jelentőségteljes eseménynek közvetítését. A bevonulás örömére szentelt két perc letelte utón a forgalom megindult ugyan, de a hangszórók előtt végig kitartott a közönség a szitáló eső dacára, s együtt lelkesedett, együtt ünnepelt Kassa és az egész Felvidék népével. A székesfőváros, amely végig ünnepelte a magyar honvédség bevonulásának útját a Felvidékre, a visszacsatolt Felvidék megszállásának utolsó mozzanatán, a kassal bevonuláson is méltó módon vette ki részét az egész magyarság ünnepléséből. Varsóban felépítették a magdeburgi fogházat amelyben egykor Pilsudski raboskodott A független Lengyelország ünnepe VARSÓ, nov. 11. Ma az egész lengyel sajtó Lengyelország függetlenségének húszéves évfordulója alkalmából a lengyel nagyhatalom fejlődési állomásaival foglalkozik. A sajtó hasábjain 1918 november 11-től felvonulnak azok a diadalmas fejezetek, amelyek Lengyelország újkori húszéves történelmében a lengyel fejlődés állomásait jelentik. November 11-én Varsóban hatalmas arányú ünnepségek zajlottak le. A Lengyelország minden részéből Varsóba özönlő szervezetek már a megelőző napon megkezdték az ünneplést, koszorúkat helyezve el az ismeretien katona sírján és Pilsudski marsall lakóhelye, a Belvedere-kastély előtt. A város lobogó- diszben pompázik, reflektorok világítják meg a középületeket. Pénteken délelőtt a varsói székesegyházban ünnepélyes szentmise volt, amelyen a magyar kormány képviseletében Hory András varsói magyar követ és meghatalmazott miniszter vett részt. Utána a varsói Szabadság-téren Rydz Smigly marsall a felvonuló csapatok diszmenetét fogadta. Ezt követően diszebéd volt a marsallnál. A délután folyamán különböző ünnepségek zajlottak le. Többek között megnyitották a Belvedere-kastély parkjában felállított magdeburgi fogházépűletet, amelyben Pilsudski marsall a háború utolsó éveiben fogságot szenvedett. Az épületet, mint ismeretes, Magdeburg vámosa felajánlotta Lengyelországnak, azt darabokban szállították Varsóba és újra felépí- ■»tték. . , • , ■ ^Pénteken este díszelőadást rendeztek a varsói' Operaházban. A* Express Poranny pénteki száma a Varsóban. állomásosé diplomáciai képviseletek vezetőivel folytatott interjúsorozatot közöl. Hory András magyar követet, az Express Poranny tudósítója szintén megkérdezte, hogy milyen érzésekkel kiséri a magyar nemzet a lengyel függetlenség húszéves évfordulóját. Hory András a következőket mondotta: — Ma, Lengyelország függetlenségének huszadik évfordulóján mi magyarok értjük meg talán a legjobban, mi ennek a jelentősége Lengyelország számára. Szívünk minden dobbanásával együttérzünk a lengyelekkel Ez a nap azonban számunkra is a boldog napok közé tartozik, mert ma tér vissza húsz- évi fogság után az elrabolt Felsőmagyaror- szag egy része az anyaországhoz és ma vonul be ünnepélyes keretek között Horthy Miklós kormányzó a visszaszerzett nagy magyar városba: Kassára. A mai nap tehát nálunk is a feltámadás jegyében áll, annak a feltámadásnak jegyében, amelyet az olasz nép nagy vezére, Mussolini már 1927-ben megjósolt és ettől az időponttól követelt. A történelem könyvének lufi fekete, hői aranybe tűkkel megírt lapjaft forgatva csak egy meggyőződés kelhet beifnünk életre: Lengyelország és Magyarország ^mindig akkor voltak nagyok és boldogak, hal váll váll mellett, egymásra támaszkodva haladtak a jövő felé. Isten és népeink ereje adja, hogy így legyen. ~ ^ ’ i / — írj Nagy téli offenziva a spanyol harctereken SALAMANCA, nov. lí. Á csütörtök esti hadijelentés, szerint, a nemzeti csapatok az ebroi harc éren több fontos magaslatot meghódítottak és négyszáz foglyot ejtettek. A segrei harctéren az ellenség minden támadása kudarccal végződő t. A köztársaságiak vesztesége itt többszáz halott és több mint 2000 hadifogoly. A badizsákmány között Van húsz géppuska is. A cas'ellőni harctéren a köztársaságiak továbbra is minden eredmény nélkül támadtak és közben érzékeny veszteségeket szenvedtek. A nemzeti repülőgépek szerdán sikerrel bombáznák a valenciai kikötő katonai célpontjait BARCELONA, nov. 11. A csütörtök esti köztársasági hrdijelentés szerint a segrei harctéren tovább folytak a heves harcok. Az ebroi harctéren az ellenséges csapatok mindenütt folytatták támadásaikat. A castelloni harctéren sikerült visszaverni az ellenség támadásait. Szomorú találkozásom volt pénteken Budapesten. Szlovenszkói magyar kisebbségi lappal találkoztam. Elszorult a szívem s valami régi nyomás ült a telkemre. Szavak és fogalmak merültek fel bennem: kisebbségi magyarság, kisebbségi harc, kisebbségi sajtó. Keserű íz jött a számba, keserű élet árnyai telepedtek körém s egy embert, életet elgyötrö, alacsonyító múlt jelent meg előttem: Icisebbség. A pozsonyi Űj Hírekkel találkoztam Budapesten. A kisebbségi magyarság pozsonyi napilapjával. Még nem rég mi is, én is cipeltük a kisebbségi nép életét, de már négy nap óba csak emlékként él bennünk s a szabadi lélekzet első napjaiban szabad hazánk munkás gondjait emlegetjük. Már a felszabadult nép feladatait fogalmazzuk a közvélemény felé, hogy a sürgető időben minél gyorsabban állíthassuk erőinket megújuló magyar életünk szolgálatába. S most még fölkísérteti a múlt. A mi életünkben már a múlt, de sok magyar testvérünk számára még szomorú jelen. S nekünk, aldk átéltük a kisebbségi sors minden keserű tapasztalatát s akik a Gondviselés segítségével szabad hazában feszítjük akaratunkat a magyar haladás szolgálatába, olyan nehéz a szívünk, ha elvált testvéreinkre gondolunk. S most itt találkoztunk velük. Oh, nem, nem felejtünk el benneteket s ha mostanában sokat gondoltunk is a magunk ölűmére s boldog munkájára, jó Új Hírek, remélem, nem szemrehányásként jöttél. Az elvált magyarság szomorú, könnyes arcát láttuk a szigorú betűk alatt s a tárgyilagos stílus alatt a mi gyakorlott, szemünk elolvasta a fájdalmat. A sors különös utakon kerget bennünket, magyarokat, de ügye, mi már soha többé el nem válunk egymástól volt és maradt kisebbségi magyarok. Húszéves frigy köt Cssze s mi soha sem leszünk hűtlenek. Mi, volt kisebbségi magyarok üzenjük nektek kisebbségi magyarok: tartsatok ki híven a vártán. B. L. A Fe! vi dék felszabadulásának ünnepe az Üllői-úti sporttelepen A magyar sporttársadalom ■ boldog örömét juttatja kifejezésre az az ünnep, amelyet a Ferencváros vasárnap délután 143 órakor rendez az Üllői-úti sporttelepen a Felvidék felszabadulásának az emlékére. A Ferencváros—Kispest bajnoki mérkőzése előtt az egy- begyült közönség elénekli a Himnuszt, majd Usetty Béla dr. országgyűlési képviselő, a Ferencvárosi Torra Club elnöke méltatja a történelmi esemény jelentőségét. 20 év »tán és felaánTon őrömmel üdvözlöm kedves vetőimet szolgálataimat HlNUt Budapest IX, Szvetenay-u. 20. w. rektóainaiitlr/vá-la'at, /;éspajpínez, gyári raktára. Bud^jTDsl, Jlt Nagymező-utca 37-39. szám. • .fejeién/122 i-383, 112 - 939 1939-re koSarcá-, elö^qyzö-, fali-, zseb- tfb napidra* tí tömbök nagy ndlazsUkbmm.
