Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-12 / 6. szám
TETiMIMlKT 1938 NOVEMBER 12. SZOMBAT AUI MEŰ NEM UTAZHAT A AZ wdardRADIO MELLETT OTTHON /S EGYÜTT ÖRVENDHET AZ ÜNNEPLŐ FEL VtOÉRKEL és af erkölcs uralmát és legfőképpen az utolsó húsz szomorú év lefolyása alatt láttuk, hegy a magyar nerr.^et Istenében, a vallásban -keresett és talált vigaszta’ást és erőt, 'hűséget és 'ragaszkodást. (Lelkes* és hosszantartó éljenzéi?.) ) ■ — Tudjuk, hogy az állam csak akkor lesz virágzó és boldog, ha polgárainak ragaszkodása, hűsége és erkölcsi jósága megvan. — Magyarajkú híveimen kívül vannak szlovák híveim is (éljenzik a szlovákokat), akik magyar testvéreikkel együtt a múltban szereteken éltek (Úgy van! (Úgy van!) és élni fognak a jövőben is (Úgy van! Úgy van! Hosszantartó éljenzés.) Kérem, kegyeskedjék őket is altjai szívébe zárni. Fogadja Főméltóságod Őszinte hódolatunk, hűségünk és ragaszkodásunk ismételt kifejezését azon ima kíséretében, hogy a Mindenható áldásainak dús kincseivel halmozza el és tegye n&ggyá és boldoggá Magyarországot! ,éPercekig tartó lelkes éljenzés. Ügy van! Vgy van!) — Legalázatosabban kérem, kegyeskedjék megengedni, hogy szlovák híveim hódolatát szlovák nyelven is kifejezhessem. (Éljenzés. Úgy van! Úgy van!) Csarszky János ezután szlovák nyelven is tolmácsolta a kormányzónak a szlovákok hódolatát: Főméltóságú Uram! Legkegyelme- Jtébb Kormányzó Ur! Kegyeskedjék megengedni, hogy lábaihoz helyezem szlovák alattvalóinak hódolatát. Azt a legmélyebb tisztele'et és szeretetet. amellyel szlovák alattvalói viseltetnék Főmélóságod iránt, akinek személyében kegyes atyjukat látják és, aki most elvezette hozzájuk jóságos anyjukat. Szlovák testvéreim nevében ígérem, hogy hűségesek lesznek új hazájukhoz, amelyhez a végtelen isteni gondviselés csatolta őket. Dolgozni akarnak a közös haza érdekében és az állam boldogságáért. — Legalázatosabban kérem Főméltóságodat, hogy zárja jóindulatú atyai szivébe szlovák alattvalóit és kegyeskedjék biztosítani számukra .a közös új hazában is kul- túrális és nyelvi élei Uk szabad gyakorlását. •— Kérem a Főméltóságú Asszonyt, hogy zárja kegyes szere* etébe új alattvalóit és terjessze ki fölé áldását, hogy a haza felvirágozzék és gyarapodjék. Pajor Miklós : Nem tudták ellenállásunkat megtörni Pajor Miklós volt szenátor beszélt ez- ■Után. — Főméltóságú Kormányzó Ur! Főméltóságú Asszony! NagyméKóságú Magyar Királyi Kormány! Magyar Testvérek! (Hosszantartó lelkes éljenzés.) — Az ezeréves nemzet Magyarország testéről és szent hazánkról húsz évvel ezelőtt igazságtalanul letépett egyik ág büszke önérzettel és tántoríthatatlan magyar öntudat* al járul most itt a legelső magyar ember (a tömeg lelkesen élteti a kormányzót) az első katona, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr őfő- méltósága elé (a tömeg ütemes Horthy! Horthy! kiáltással ünnepli a kormányzót. Mindent vissza! kiáltások.) —* Mint az édes hazához visszacsatolt terület egyik volt törvényhozója, édes hazájához visszatérő . terület lakosságának, magyar lakosságának, valamint idegenajkú, de magyarérzelmű lakosságúnk nevében "(a tömeg lelkesen ünnepli magyarérzelmű szlovák testvéreket) mindenekelőtt hálát adok a Mindenhatónak, hogy fenntartotta bennünk a hitet, a reményt, hogy letörölte szemeinkről a könnyek sokaságát és elsimította a sokezer testvér homlokáról a gondok által szántott barázdák nyom'ait és fenntartotta bennünk az erőt és kitartást, hogy megvívjuk a nehéz, de becsületes harcot. — • Mélységes hódolattal, szivünkből fakadó őszinte, igaz szeretettel adózunk Fő- méltóságodnak, mert Főméltóságod bölcs, céltudatos, határozott és az igazság pilléreire alapított nemzetépitő munkája tette lehetővé, hogy fegyver nélkül és véráldozat nélkül mspis c«ak vfc^ött *a busz évvel ezelőtt megtiport és meggyaJSzott magyar igazság. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Soha nőn csüggedtünk és ezért a sok ármány nem is tudta sorainkat megritkítani, erőinket gyengíteni, s ellenállásunkat megtörni, és soha nem sikerült senkinek éket verni abba a terebélyes fába, amelyet a magyar nemzeti önérzet és az Istenbe vetett hit táplált, fenntartott és oly terebélyessé növesztett. (Lelkes éljenzés.) És most, amidőn erre a nemzeti önérzetre és igazságra rakott bilincsek csörgése tulhallatszott a trianoni határon, (Felkiáltások: Vesszen Trianon!), most, amikor a megcsúfolt igazság nem akart többé a ráerőszakolt kényszerzubony foglya maradni, most, amidőn a világ lelkiismerete felébredt és összetörte a trianoni határt, határtalan örömmel, őszinte lelkesedéssel, a nehéz harcban megedzett erővel, büszkén és bátran megyünk vissza Szent István országához, a mi édes magyar hazánkhoz. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps, éljen Magyarország!) A legmélyebb hódolattal, gyermekei szeretettel és ragaszkodással adózunk a Kormányzó Ur öfőméltóságá- uak (Viharos lelkesedés és taps.) és alázattal kérjük FüdiMtóságodat, fogadjon mindnyájunkat -«olyan szeretettel, mint amilyen örömmel megyünk mi mindany- nyian Tomboló lelkesedés. Éljen a Kormányzó£rÉljen Magyarország!) A visz- szacsatoltJterületek minden lakosa egy szívvel, fSjy lélekkel fohászkodik az Egek Urához* adjon Főméit^ságodnak erőt, egészséget, hogy /Ägjeziesse azt a dicső munk/t, amelyet»^ p; eg kezdett. (Viharos trrenfrpó lelkesedés és taps.) 'M "«1. 1 r "f!.-;1" »■ 1 1 1 1 Felvidékiek; íalt'dknyékéivé BudapesleiLjL. u i _ \ \ ^ ^ Andrássy-iit 45« ka a sz ne r me nyhéu t Felvid ki Testvéreink ' z _jF.í tE újWFJf AT lérliruha-, Undé-, muá- és lÉfeftat sziikseglfileikel / lego csajéban Szereti étik be Nemxeti Rwtirffifrgftiiri, Biyfiap-gsg-, 7» Pausz Béláné: Megtartottuk Kassát a magyar nemzetnek Ezután Pausz Béláné lépett az emelvényre és a következőket mondta: — Főméltóságú Kormányzó Ur! — A mi édes, szép hazánkhoz, a drága Magyarországhoz visszacsatolt buldog Kassa és boldog Felvidék anyáinak, asszonyainak és leányainak nevében mélységes hódolattal köszöntőm Főméi'óságotokat az ősi kurucváros vérrel és könnyed 'áltatott szent földjén. Most, hogy újbúí kisütött és felragyogott az Isten áldott napja a Felvidéken, légy üdvözölve, légy áldva, általunk Főméltóságú Kormányzó Urunk. (Viharos éljenzés.) Hálatelt szívünk áldó szavait nem is tudom olyan formába önteni, amely méltó lenne a húsz év óta vérző szívvel várt nagyszerű pillanat magasztosságához. Kormányzó Urunk! . Minden magyar anya, asszony és leáuy nevében jelentem Neked: megtartott tűk Kassát a magyar nemzetnek! — Húsz hosszú esztendő, minden fájdalma és keserűsége nem volt elég ahhoz, hogy elfeledtessék velünk, magyar anyákkal azokat a feladatokat, amelyekiftk elvégzésére bennünket a történelem kötelez. (Hosszantartó lelkes taps.) Főméltóságú Urunk! A magyar anyák hpdolat- teljes szívvel köszönik meg Neked, hogy visszahoztad gyermekeink Jövendőjét és elhoztad ide közénk Szent István koronája fényút, amelynek védelme alatt a megnagyobbodott drága Magyarországban szeretett hazánk minden hűséges fia oltalmat, békességet, kenyeret és megelégedést találjon. (Lelkes éljenzés és taps.) Minden magyar anya, asszony és leány szívéből forró ima száll ma a csillagok felé: Isten, tartsd meg Magyarország kormányzóját.-— Légy üdvözölve, légy áldva általunk országunk első asszonya, Föméltóságü Iíofmányzóné Asszony. A magyar múlt dicsőséges nagyasszonyaival egyetemben az elmúlt húsz hosszú év szenvedései közt a Te drága neved volt minden magyar anya szívébe zárva s ős Budavárában lakó Nagyasszonyunk volt minden magyar anya eszményképe. •— A Magyarok Istene áldja meg Kor- mányzónénkat, hogy utánunk, akiknek a jó Isten megengedte a legnagyobb boldogságot és megadta a magyar nemzeti gön- dolat diadalát, az a sok szegény magyar anya is mielőbb részesülhessen ebben az áldásban, aki ma még idegen uralom alatt sínylődik, ahol nem szűnt meg még a szenvedés. és a könnyek árja, de meg fog szűnni, mert velünk marad a Magyarok Istene! Esterházy János gróf: Magyar Kassát átadom Főméltóságodnak Esterházy János, gróif emelkedett ezután szólásra. Beszédében a következőket mondotta: — Főméltóságú Kormányzó úr! Főméltóságú Asszonyom! Kedves Magyar Testvérek! — Sokáig vártunk erre a napra. Megértük. Köszönjük elsősorban az Úristennek. Köszönjük másodsorban Főméitósá- gednak! (Éljen! — zúg végig a tömegen.) Köszönjük harmadsorban a FÖméltóságád bölcs vezetése alatt mostanáig a trianoni békeszerződések óta volt minden egyes volt magyar kormánynak (Úgy van!), köszönjük elsőül Bethlen Istvánnak (Éljen, zés.), aki átértette, átérezte azt, hogy mit jelent az, ha az ember csak útlevéllel juthat haza. Köszönjük végül Imrédy Bélának (Éljenzés.), köszönjük Kánya Kálmánnak (Éljenzés.), akiknek sikerült ezt a nagy művet betetőzni, — Főméltóságú Uram! Köszönjük, hogy vér nélkül történt. Köszönjük azt a bölcs, higgadt kormányzást, amely lehetővé tette, hogy amikor magyar a magyarral új la fcc. cet szorít a határok elmúlása. után, akkor nem találunk szétlőtt romhalmazokat és hazánk fiainak legjobbjai nem maradtak Ott a csatatéren. Ezt a higgadtságot, ezt a mérsékletet köszönjük. Mit köszönjünk még? Nem tudjuk1. Szívünk tele van érzéssel. Egyet ellenben ígérünk. —- Maradtunk magyarok odaát a határokon túl, akinek az élére állok és ígérem azt, hogy átmentem őket (Zúgó éljenzés!) és meg vagyok győződve, hogy amint minket, magyaro- rokat, erős keresztény érzések fűte- nek, szlovák testvéreink ugyancsak az Istenbe vetett hitnek köszönhetik, hogy meg tudták élni, hogy most kezdenek felszabadulni. (Úgy van! ügy van! — Mi, ott maradt magyarok, Ígérjük Főméltóságodnak, hogy kezet adunk az ott élő szlovák testvéreinknek és velük együtt dolgozunk egy szebb jövőért. (Éljenzés.) Az ideát lévő magyarok'ól pedig kérem, hogy az idecsatolt szlovákok nemzeti érzéseit tártsák a legmélyebb tiszteletben, engedjék meg, hogy ugyanúgy élhessenek i'ten, mint ahogy mi követeljük, hogy ott élhessünk. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés és éljenzés.) •— Köszönjük mégegyszer Főméltóságodnak. Köszönöm én akkor, amikor Kassa városának mandátumáról ezennel lemondok és amikor magyar Kassát átadom Főméltóságodnak s kérem, kegyeskedjék eljönni velünk a Rákóczi fejedelem hamvait körülvevő dómba és énekeljük el azt a Te Deumot, amelyet Isten segítsége nél. kül soha megérni nem tudtunk Volna. Esterházy János nagy éljenzéssel fogadott bestride után egy kislány lépett a kormányzóhoz és a következőket mondotta: •— Főméltóságú Kormányzó Ur és a Föméltóságü Asszony éljen! — Utána a kormányzó maffüotta el beszédét. v y ^ i |w WWWII.1 .m.mmtßwvtmnmm ...... ufe« jtmívePMétax yf isiralkoholq^ini^ó n agai ka! jf _ JAgy v izsztrl-r é'í-szap. an ■» _ ^mehte.5 nugk * « f Kárba 2a hl fc&z- és *átfinié 2 menyek s| Ilit ja. — Kérjen h intákat. !i Késkor és Vegyészeti ty r »X. Máro'-utca 7. s* — ~ -a I ~ lüdlUJWMÜ •ff
