Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-30 / 21. szám
Ára: 10 fillér Előfizetési ár évente 3#.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— P, havonta 3.— P Egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, Vili, József-körút 5. Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00. Kánya Kálmán Imrédy Béla: Rendílhetellemü kilaríunk céljaink és programunk mellell A miniszterelnököt viharosan ünnepelték a Nemzeti Egység Pártjának értekezletén — A kormány hatalmas munkaprogramot készített elő, a reformok egész sorát nyújtja be karácsonyig a képviselőházban — Kialakult a Ház munkarendje Pénteken meghívják a képviselőházba a felvidéki képviselőket Külön nagy munkaprogram a Felvidéknek Budapest, november 29. Az a bizalom, amely Magyarország főméltóságú kormányzója részéről, valamint az ország minden jobboldali érzésű társadalmi rétege részéről Imrédy Béla miniszterelnök személye és reformpolitikája iránt oly hatalmas erővel nyilvánult meg, hosszú időre eldöntötte a magyar politika irányát és munkaprogramját. Ez az irány: a jobboldali, népi és szociális reformokkal alátámasztott nacionalizmus, amely fegyelmezett, katonás szellemben fogja megerősíteni és továbbfejleszteni a magyar életet. A munkaprogram pedig világos és érthető formában került a közvélemény elé Imrédy Béla miniszterelnök legutóbbi beszédében. A bejelentett társadalmi, pénzügyi, szociális és népegészségügyi reformok egész sora vár megoldásra és pedig — késlekedést nem türően. Az államfő és a nemzet bizalmával megerősített kormány már a hétfői napon összeül, hogy közel nyolcórás miniszter- tanácson készítse el e reformok lebonyolítását, állítsa össze azt a sorrendet, amely a reformok megvalósításában a korszerű követelményekhez simulva önként adódik, s egyben a Ház munkarendjét is'.megállapítja. , A Nemzeti Egység Pártja kedden este félhét órákor tartotta pártértekezletét, amelyen hatalmas és bensőséges ünneplésben részesítette vitéz Imrédy Béla miniszterelnököt. A párt szeretető, ragaszkodása és hűsége, amely fényesen kiállotta az elmúlt napokban a próbát, most, a (sp) — Számiunkra éveken át ő jelentette a fix pontot a magyarság európai politikájában. Reményünk, bizalmunk az ő diplomáciai ügy essége köré összpontosult. Ha van valaki ebben az országban, aki köszönettel tartozik Kánya Kálmánnak, akkor elsősorban a felvidéki ember az, akit sok tekintetben az 6 ügyessége adott viasza az anyaországnak. Éveken át lestük minden mozdulatát Prágában, s ha bajunk volt, ha a csehszlovák külpolitika isimét nagyarányú magyarellenes akciót kezdett és körmönfont propagandájával kivetette hálóját ellenünk, aggodalmunkban is megnyugodva mondogattuk egymásnak: „Kánya Kálmán majd elintézi Kánya Kálmán kiegyensúlyozza.” Nem kis ellenfél volt Benes Eduárd. Amikor Gömbös Gyula előrelátása meghívta Kányát a magyar külügyminiszteri székbe, a cseh diplomata csillaga még tündöklőén ragyogott Európában. Presztízse nagy volt, s Briand után őt tekintették a Népszövetség vezető államférfiának. Valóban nehéz volt ellene külpolitikát csinálni, s átmenetileg bizony a német diplomácia is csatlakozni volt kénytelen a prágai Czernin-palota irányzatához. Amikor Kánya Kálmán külügyminiszter lett, hosszú éves budapesti és berlini diplomáciai tapasztalata alapján azonnal meglátta az utat, amin haladnia kell. 1933-ban még mindenki mosolygott Hitleren és erőfeszítéseinek közeli kudarcát jósolta. A Népszövetség hatalmai szervezkedni kezdtek ellene, s akadtak, akik preventív háborúról beszéltek az „átmeneti” veszély elhárítására. Prágában egyenesen lemosolyogták a hitlerizmust s a cseh külügyminisztériumhoz közelálló körök mondották nekünk gúnyosan: „reméljük, most Magyarország is észretér s nem köti sorsát a halálraítélt nemzeti szocializmushoz.” — Ebben a légkörben csak két államférfiú ismerte föl logikusan a helyzetet: Pilsudski József és Kánya Kálmán. Az elutasítás helyett mindkettő sietett kiegyezni az egyelőre még gyenge és kaotikus harmadik birodalommal, s így jóelőre biztosítékokat szerezni arra az időre, ha Hitler tervei netán sikerülnek. Mindkét állam helyzete nehéz volt, de különösen a gyenge Magyarországé. Az új német célok sok tekintetben megegyeztek a magyar külpolitika évtizedes céljaival, viszont a kis nemzet nem tehetett föl mindent egyetlen kártyára, a föltétien németbarátság kártyájára, mert az ellenerők megsemmisítik, ha a sors nem kedvez Hitlernek és irányzata megbukik. Ekkor kezdődött el Kánya Kálmán páratlanul ügyes és kiegyensúlyozott külpolitikája, amely ápolni tudta a németbarátságot anélkül, hogy a többi hatalommal tűrhetetlen viszonyba került volna és megrázkódtatásoknak tette volna ki az országot. Magyarország ebben az időben nem állt már elszigetelten Európában, az előző években sikerült megtalálni az utat az olasz nemzethez és Mussolini nagyhatalmának segítségévéi elhárítani mindazokat a támadásokat, amelyek a védtelen gyenge hatalmakat szokták érni Európában. Az olasz-magyar barátság kiépítésében szintén nagy része volt Kánya Kálmánnak, aki külügyminisztersége előtt is vezető szerepet játszott a magyar diplomáciában. 1934-ben nehéz idők következtek el. Olaszország és Németország Ausztria miatt diplomáciai konfliktusba keveredett. Magyarország mindkettőnek barátja volt, egyik barátságát sem áldozhatta föl. Kánya kiegyensúlyozta a nehézséget, sőt az abesszin konfliktus idején nem utolsósorban a magyar diplomácia volt az, amely elősegítette a végérvényes német-olasz kiegyezést. A láthatár egyre tágult, a Vár külpolitikája egyre erőteljesebb vonalaikat kapott: már régen nem volt a tétlenségre kényszerített kis állam elszigetelt és jelentéktelen külügyi tevékenysége, hanem erőteljesen beleszólt a nagyhatalmak hangversenyébe, hatalmas barátokkal rendelkezett, s egyre céltudatosabban és pozitivabban közelítette meg céljait. Valóságos csoda volt például, ahogy az 1934 őszén kiütött jugoszláv-magyar konfliktust diplomáciailag likvidálni sikerült. Benes, a hatalmas ellenfél, aki érezte, hogy Magyarország biztos lépésekkel halad egy tisztultabb és erőteljesebb európai lét felé, a jugoszláv király meggyilkolása után keletkezett hangulatot föl akarta használni arra, hogy döntő csapást mérjen Magyarországra, — se célból Magyarország ellen ingerelte Jugoszláviát. Tudjuk, az akció kudarcot vallott. Kánya Kálmán elhárította a veszélyt. Sőt, alig egy-két évvel az izgalmas genfi jelenetek után, sikerült Jugoszláviával olyan barátságos viszonyt kiépíteni, mint addig soha, s kétségtelen, hogy a kisantant fővárosok közül azóta is Belgrad áll legközelebb Magyarországhoz. Pontosan a megfordította történt, mint amit Benes akart. Kánya Kálmán legyőzte a Czernin-palota diplomáciai „varázslóját.” Amikor pedig a berlin—római-tengelyt összekovácsolták, Magyarország a helyzetet fölismerve, csatlakozott hozzá, s fontos része lett az új, hatalmas európai erőbioknak. Mivel időközben a lengyel-magyar barátság is megszilárdult, s a jugoszláv-magyar jóviszony virágzott, Magyarország Kánya Kálmán négy éves külpolitikai vezetése után beletartozott a világ egyik leghatalmasabb erőcsoportjába, amely legalább annyi politikai potenciával rendelkezett, mint Benes nagy kínnal ösz- szetákolt és inkább csak a fantáziában élő etlenblokja. Ma már egyszerűnek és magától értetődőnek látszik ez a helyzet, — s nem gondolunk arra, hogy mennyire nehéz volt eljutni idáig! Magyarországot nagyhatalmak védték és gyámolították Berlintől, Rómától Varsóig, sőt Tokióig, s nem volt többé kiszolgáltatva Benesnek. Kánya Kálmán mindazonáltal óvatos maradt: még ekkor sem követett egyoldalú politikát, s nem idegenítette el a nyugati nagyhatalmakat, sőt a kisantanttal is igyekezett békés légkört teremteni. Óvatosságát ma egyesek kifogásolják, de megfeledkeznék arról, mekkora volt a külügyminiszter felelőssége, amikor a helyzet még nem bontakozott ki, s minden eshetőségre föl kellett készülni. Az idő igazolta Kánya Kálmánt. Hosszú éves előkészítés után az eredmény, mint érett gyümölcs, hullott a nemzet ölébe. Még három hónapos utolsó erőmegfeszítés, s jött Komárom, jött a döntő diplomáciai akció, jött Bécs — s visszatért a hazához egymillió magyar. Kitűnt, hogy Kánya Kálmán látta 1932 óta helyesen a jövőt, s nem Benes Eduárd. Diplomáciai érzéke fölényesebbnek bizonyult. Ma Csehszlovákia elszigetelt állam, s a megnagyobbodott Magyarország tagja Európa leghatalmasabb erőblokjának. A Felvidéket nem vér és gyilok hódította meg, hanem a vérnálküli diplomácia, Kánya Kálmán diplomáciája. Ha a magyar külügyminiszter 1933-ban más utat választ, vagy nem tud következetesen a természetesnek látszó úton haladni, s útközben nem tud megbirkózni a néha emberfelettinek látszó nehézségekkel, akkor ki tudja, hová jut a nemzet s nem kerül-e ki üresen az elmúlt hetek versenyéből. Amikor most az ősz diplomata, a legtehetségesebb és a legeredményesebb magyar diplomata az idősebb Andrássy Gyula óta, a jói végzett munka után pihenni megy, hálánk és lelkesedésünk kíséri. Kánya Kálmán diadalmas betűkkel írta be nevét a magyar történelembe. Egy kívánságunk van: bárcsak utódja ugyanolyan eredményesen dolgozhatna, mint ő és meg tudná tartani ugyanazt a kiegyensúlyozott középvonalat, amit Kánya Kálmán biztosított, amikor nagy eredményeket ért el anélkül, hogy a nemzet felségjogaiból bármit feláldo- zott volna.
