Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-29 / 20. szám

1988 NOVEMBER 29. KEDD ■FEMHutíki 7 OLY MPUSI Irta: felvidéki Magyar LÁNGOK vés tájszól ássál beszél, ugyanez áll a kárpátorosz népre is. A kárpátoroszok mindig vallották — nyelvi szempont­ból — az egységes orosz nyelvet. A legelső irodalmi emlékektől kezdve a mai napig a kárpátorosiz népnek meg volt a maga sajátos nyelve és iro­dalma. Az ukrán elnevezés Orosz­országban és Galíciában geographiai elnevezés volt, — mint például Erdély, — és nem etnographiai. A pétervári és moszkvai tudományos akadémiáknak 1905-ben hozott határozata szerint csak egyetlen-egy orosz irodalmi nyelv létezik, melynek azonban több tájszó­lása van. Híres egyetemi professzorok, mint például Petroff, aki annakidején a magyar Tudományos Akadémiával együtt dolgozott, kimutatta, hogy at' kárpátorosz nyelvjárás egyike, s ,nz ukrán elnevezés nem más, mint a bécsi udvarnak egyik ravasz politikai talál­mánya, amit a legjobban jellemez az, hogy az első ukrán sárga-kék zászlót, az első mondvacsinált galíciai ukrán nyelvtant a császár anyja, Zsófia fő­hercegnő küldte Lembergbe, ami által az osztrák Galíciában meg lett pecsé­telve az ukrán mozgalom. Annakidején közel állottam, figyelhettem a bécsi udvar szövevényes életét, éveken ke­resztül voltam a bécsi Augustinaum növendéke, összeköttetéseim révén be­tekintést nyertem sok mindenbe s megállapíthattam magamban, hogy a bécsi kamarillának ez az aktusa volt az első komoly lépés, amely a galíciai ukránokat teljesen elválasztotta a kár- pátalji oroszságtól. Ugyannyira, hogy a történelem folyamán a mi íróink is, mint például Fencik Jenő, családunk büszkesége, aki Moszkvában megjelent híres regényével megnyerte az úgy­nevezett moszkvai Nobel-díjat, kimu­tatta, hogy a szomszédságunkban élő galíciai ukránokkal mi kárpátalji nép semmiféle kontaktusban nem voltunk. A jelenlegi nagy politikai hang­versenyben a történelem valószínűleg ismétlődni fog, de tekintettel arra, hogy ez a mondvacsinált galíciai ukrán nép a mi legkedvesebb szövetségesünk­nek, a lengyel népnek is halálos ellen­sége, már ezért is mindent el kell kö­vetni arra nézve, hogy az ukrán be­folyás elnémuljon a Kárpátalján. Azonban még egy igen fontos dolog­ra kell a figyelmet fordítanom. Hogy a cseh és a lengyel viszony ennyire ki­élesedett, annak is húsz éven keresztül csakis az ukrán kérdés volt a főoka. A Kárpátalja ugyanis az ukrán kom­munista emigránsok gyűlhelye lett. Innen irányították cselszövéseiket, me­rényleteiket, borzalmas hirlapi táma­dásaikat, a lengyel nép és kormánya ellen. Az ezév elején a cseh kormány­nak küldött lengyel jegyzék — erről magam is sokat írtam — ezt a kérdést tárgyalta elsősorban. ■ é Eltekintve azonban ezektől, a talán nem minden olvasótokat érdeklő törté­nelmi vonatkozásoktól, van-e még va­lami más vonás, talán érdek is, vagy netán csak érzelni szimpátia, mely az én népemet a magyarsághoz vonzza éá köti? Nagyon sok. Az aratás, a magyar szalonna, a magyar bor, a tutajosok; — magyar munkalehetőség, a magyar vendégszeretet, — amely párhuzamos a mi meleg, őszinte vendégszeretetünk­kel, — a jókedv, a humorérzék és nem utolsó sorban közös ikegyhelyünk; Mária-Pócs. Ezer és ezer közös nép­vonás, ezernyi jogcím, hogy a két nép őszintén szeresse és becsülje egymást; S ezen szálak a csehekkel húsz év alatf sem jöhettek létre. Mi kárpátalji oroszok erősen hisz- szük és reméljük, hogy a megszületett új Magyarország nemcsak a saját éle­tét fogja újjáépíteni, elégetvén minden maradiságot, de megadja a kárpátalji oroszságnak is azt az autonómiát, me­lyet csak egy megerősödött szabad ország adhat egy kisebb, de minden szabadságra vágyó testvem épnek: Mert: Igazságot Igazságért! Nehéz volna azonban ugyebár, e sorsdöntő percekben a legaktuálisabb politikára is ki nem térni. Hál’ Isten­nek, nem olyan forrón eszik a levest, mint amilyen forrónak főztekor látjuk. Talán egy régi ruszin anekdotával felelhetek, fejezhetem be mai beszélge­tésünket. Ha az újszülött gyerek sír, a ruszin asszony azt mondja, hogy életképes lesz. Az új Magyarország -is újszülött­ként kezelendő. Első parlamenti szava hangos zokszó, gyereksírás volt. — Annyi baj legyen, — mondom én,’ — az újszülött életképes. Esíer^dsy János autóbalesete Pozsony, november 28. Szerencsés kimene­telű autóbaleset érte vasárnap este Esterházy János gróf nemzetgyűlési képviselőt, az Egye- sült Magyar Párt vezérét és Kozma Ferenc, dr.-t, a párt főtitkárát. Esterházy János gróf és Kozma Ferenc a vasárnapot Nyilrán töltötték, hol a párt ot­tani vezetőjével értekezletet tartottak. A késő délutáni órákban indultak vissza Esterházy és Kozma autón Pozsonyba. Vöröskő előtt az autó, amelyet Esterházy gróf vezetett, a nagy ködben egy útkanyarba.n árokba futott. Szerencsére az autó nem haladt túl gyorsan. Esterházy gróf a homlokán sérült meg, de könnyebb sérülést szenvedett Kozma Fe­renc is. Az autónak mindössze a kormány- kereke tört ketté és az első kereke görbült el, azonban üzemképes állapotban maradt, úgy, hogy Esterházyak folytathatták út­jukat. Milyen rang Jár a Windsor! herceg feleségének ? London, november 28. Az angol sajtó a windsori herceg és hercegné helyzeté­nek tisztázását várja a közeljövőben. A Daily Mail szerint Chamberlain mi­niszterelnök a Buckingham-palotában ki­hallgatása során átadja a királynak a windsori herceg üzenetét. Úgy tudják, hogy a herceg szeretne rövid időre .Angliába látogatni, de ezt csak akkor teheti, ha felesége rangját kielégítő módon ren- i dezik. * Hír szerint kétféle megoldás kínálko­zik: a windsori hercegnőt a királyi csa­lád legifjabb tagjának minősítenék és rangja a benti hercegné »tán következ­nék, b) a hercegnének főrangú hercegnők között keresnének rangsort, közvetlenül a Westminstert hercegnő után. Észak hegyei, Észak erdei felől lo­bogó irnjjal, feszülő izmokkal tiszta- tekintetű ifjú harcosok serege rohan a nagy magyar Síkság felé. Magasra tartott karjuk különös for­májú, különös fényű fáklyát lobogtat a novemberi ködben. Még ide sem érték, még itt se vol­tak, magyarok százezrei siettek virág­gal szórt útjuk elé, siettek elalyj, cseik pislogó kanócát a fáklyások tü­zének lobogó fényénél lángra gyúj­tani. És tovább és covább adják a tüzet, mélynek szerte pattanó szikrái lángra- lobbantják milliók szivét, — hajnal- hasadást, új reményt, kölcsönös meg­becsülést, a szeretet új melegét áraszt­ják húsz év türelmetlen várakozói kö­zött szerteszét. S ha akadtak is e húsz év nemes lázban égő türelmetlenjei között Rip van Winklék, akiket 1918 borzalmas ütése eszméletlenségig sújtott a földre S akik az elszenvedett húsz éves álom­ból ébredve nem tudnak, vagy nem akarnak a megváltozott világ új sövé­nyei között a helyes, az egyetlen cél­hoz vezető útra találni, s november ködének szürke labirintusában a 'ki­gyulladt fények útmutatását sem ve­szik észre, — Olympus lángja ködök sűrűjén mégis átragyog, kéretlen, aka­ratlan is Észak félé, a tiszta magasba mutat. Uj északi fény, új csillagok tűnnek fel a tisztuló égen, — politikai csillag­vizsgálók raja figyeli őket óvatos szenvtelen. . Észak új lángjának fá'klyahordozói immáron célhoz érkeztek. Eggyé for­rott lángjuk lobogó fáklyáját Budavár ormára tűzték, — semilyen vihar le nem tépheti, ’egvadabb orkán sem olt­hatja azt többé ki. A magyar Felvidék vezéreinek, Ja- ross Andor és Esterházy Jánosnak megnyilatkozásait, lesve-lesett öntuda­tos szavát repeső szívvel hallgatta ha­táron innen, határon túl minden igaz érzésű magyar. Jaross rlső parlamenti megnyilatkozása elé türelmetlen érdek­lődéssel tekint az egész volt, van és less Maervaro’-^-ág. * . Most azonban a magyarság egy új, bár régi barátja, a ruszin nemzet har- ‘cos katonája, Fencik Istvánnal ülök szemben, — figyelem, hallgatom Észak küldöttjének próféta szavát. Fencik István, a lemondott ruszin miniszter beszél: — Arra vagytok kíváncsiak, mi bírt rá, hogy az ú, cseh hatalom által fel­kínált ragyogó állást, biztató Ígérete­ket magamtól eltaszítva, Magyarország mellé álltam, közö3 igazunk érdekében vele vállvetve harcolok tovább? Nos, — hadd mondjam el az igazat, az őszinte, tiszta, igazi szót. Előbb azonban fordítsuk tekintetün­ket a messze múltba, annál is inkább, mert a múltból, a régebben történtek­ből meg tudjuk világítani a jelent, könnyebben fogjuk a béke napsugaras idejét a jelen harcos pillanataival ‘Összhangba hozhatni. Mi, kárpátoroszok, Európa mostoha­gyermekei, mindenkoron, s így húsz év óta is mindig csak egy célt tartottunk szemünk előtt: népünk szabadságát és az igazság győzelmét. Mert minden őszinte politikának egyetlen életcélja csak az országnak szabadsága, nem­zetiségének megvédése, életének bizto­sítása lehet. A kárpátalji orosz népnek nemzeti élete, nemzeti egyénisége a magyar történelemben ezer éven ke­resztül biztosítva volt. Nyolc hónappal ezelőtt adtam be a prágai parlamentbe :— ha jól emlékszem, — a hetvenedik interpellációmat. Ebben az interpellá­ciómban hivatkoztam arra, hogy a kárpátalji orosz nép csak a nyelv­használatot illető státusquot akarja biztosítani és hivatkoztam az 1868. és következő években elfogadott kárpát­orosz tankönyvekre és jogi szótárára. A békekonferencia a statusquo alapján fogadta el 1919 szeptember 10-én a liápjciátalji oroszok nemzeti mivoltát és nemzeti jellegét. Vagyis, ha tényleg ezeréves rabság lett volna, ha ezer év alatt a kárpátorosz nép eltűnt volna a föld színéről, akkor 1918-ban a Wil- soni elvek alapján senkisem beszélhe­tett volna a kárpátorosz nép autonó­miájáról. És így én, amikor talán em­berileg is elértem a csehszlovák res­publikában a legmagasabb posztot, ezt nem arra akartam' felhasználni, hogy bizonyos egyéni ambíciókat elégítsek ki vele, hanem egyedül arra, hogy mint a kárpátorosz népnek törvénye­sen hivatott képviselője, az európai’ közvélemény lelkiismeretéhez apellál­jak. A kárpátoroszok szabadságának biztosítása érdekében Magyarországra gondoltam, arra az országra, arra a népre, amelyik teljesen meg volt törve, tönkretéve, szabadságától meg­fosztva, amelyik — és szeretném, ha nem tévednék, — most születik újjá és úgy érzem, hogy most kezdődik az a korszák, amelyről a nagy Széchenyi azt mondotta, hogy Magyarország igen is 1 e s z. És ezért úgy véltem, hogy ha a szellemben, elvekben, lélekben újjá­született Magyarországhoz (kapcsolom a szintén megtépázott, tönkretett, jo­gaitól, mint nyelvétől megfosztott kár­pátalji orosz nemzet jövendő sorsát, feltétlenül be fog következni a kárpát­orosz nép jogainak, kívánságainak a respektálása és az új Magyarországgal való újjászületése. Ez bennem egy­előre egy Hit, egy Idealizmus, talán egy Fanatizmus, de hozzá teszem, hogy csak a Hit útján jutunk az üdvözülés­hez. Nem kételkedem abban, hogy amit tettem, azt az én igazi naciona­lista, fasiszta érzelmeimnek, erkölcs­parancsszavának hatása alatt tettem. Mindezek bevezető elmondása után úgy vélem, érdekelni fogja a magyar közvéleményt, hogyan képzeljük mi kárpátalji orosz nemzet azt a geogra- phiai és lelki vonalat, mely Rómától, Budapesten és Ungváron keresztül egész Varsóig vezet, s felépíti art az ideális védfalat, amelyet Hitler és Mussolini Magyarországgal együtt óhajtottak eddig is felépít _ni, s mely a nagy közös európai békemunkának első conditio sine qua-nonja lehet. Európa ma két nagy táborban küzd egymással szemben, az egyik oldalon a kommunizmus, a másik oldalon a Krisztus keresztje alatt egymásra ta­lált nacionalizmus és fasizmus néznek farkasszemet. Most csak arról van szó ebben a ma világszerte emlegetett nagy európai káoszban, hogy ezt a nagy szakadékot összekötő aranyhídra kik fogják legelőször lábukat tenni, a kommunista atheisták, vagy a Krisz­tus zászlaja alatt felsorakozott olasz- magyar-lengyel kereszteshadak. És amikor a kárpátalji oroszok a Róma- Budapest-Varsó tengelyhez kívánkoz­nak csatlakozni, ez azt jeienti, hogy e hídnak már kel], hogy őrei legyenek a kereszt védelmében állott keresztény nacionalisták és fasiszták, vagyis más szóval, a kárpátoroszok teljes öntuda­tukkal beleszóltak a nagy európai koncertbe és meg akarják védeni, hogy az aranytűdön vonulhasson kelet felé a Kereszt, a Becsület és a Történelmi Igazság és hogy Európától távol tart­sák a Gyalázat, Bálványimádás, a kommunizmus romboló szellemét. Ám gyerünk tovább. Mi az a kérdés, ami ma legjobban fáj a kárpátalji oro­szoknak? Erre röviden felelhetek: Nyelvében él a nemzet! Minden népnek, vegyük csak a ma­gyart, csomó tájszól Jsa van s én azt hiszem, hogy hazaáruló volna az a magyar tudós, aki azt fejtegetné, hogy jj^saákoly az székely nép és nem ma­gyart Talán azért, mert bizonyos ked-

Next

/
Thumbnails
Contents