Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-29 / 20. szám

Áras 10 fillér Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— P, havonta 3.— P Egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VTTL, József-körót 5. Telefon, kiadóhivatal és hirde­tési osztály 1-444-00. Győz a program (d) A kormányválság csattanó meg­oldással : Imrédy teljes diadalával vég­ződött. S örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a győzelem egyúttal a felvi­déki magyar szellemiség első diadala is. Mert a válság kitörésekor e helyen mindjárt leszegeztük, hogy nem tárgyi okok, hanem számunkra érthetetlen személyi dolgok idézték elő a váratlan kormányválságot, mert hiszen a re­formtervekben nemcsak az Egységes Párt disszidensei vannak azonos néze­ten az Egységes Párt többségével, ha­nem például a kisgazdapárt, a keresz­tény gazdasági párti és a nemzeti szo­cialisták programja is sok pontban ta­lálkozik az Imrédy meghirdette refor­mokkal. Megírtuk, hogy mi, felvidéki magyarok idegenül és idegenkedve né­zünk a személyi politika tultengéseire, megértjük ugyan a politikai indivi­dualizmust, de ez nem a mi stílusunk, mi nem akarjuk a nemzeti erők atomi- zálását, hanem a személyi civakodás helyett programot és munkát, tárgyi alapon való összefogást. Utólag meg­állapíthatjuk, hogy a helyzetet helyesen ismertük föl, mert valamennyi számot­tevő parlamenti párt és frakció ténye­zőinek meghallgatása után a legelső magyar ember, a Kormányzó úr őfő- méltósága is arra a meggyőződésre ju­tott, hogy a sürgősen megvalósítandó reformok tekintetében a képvis’előház többségének álláspontja és Imrédy mi­niszterelnök fölfogása közt nincs tárgyi ellentét. Tehát csak személyi ellentétek voltak. Az államfő bölcsen levonta en­nek a ténynek a következményét, neve­zetesen, hogy a személyi szempontok­nak el kell tünniök akkor, amikor a nemzet ügyéről, a lényegről, magáról, a sürgős reformprogramról van szó s ezért az államfő a legteljesebb mérték­ben biztosította bizalmáról a kormány­elnököt. A bizalmi válságnak, amelyet a Nemzeti Egység Pártjának disszi­densei előidéztek, nem volt tárgyi alapja és így éppen az ellenkező ered­ménnyel végződött, mint amit előidézői vártak: Imrédy személye és reform- programja iránt még jobban megszi­lárdította úgy az államfő, mint a nem­zet bizalmát. Ha Imrédy népszerűvé tette nevét azzal a nagy történelmi ténnyel, hogy ő és az ő kormánya har­colta meg diadallal a Felvidék vissza- csatoltatásának nagy diplomáciai har­cát, akkor a NEP-palotaforradalom megsokszorozta népszerűségét. A sze­mélyi indokolásű támadás fölrázta a közvéleményt és egységbe kovácsolta a nemzet legszélesebb rétegeit. Az Im­rédy személye elleni támadás az Im- rédy-program megerősödésével végző­dött, az individualizmus túltengése he­lyett a tárgyilagos szempont győzött. S ez az, amit a felvidéki felfogás diada­laként könyvelhetünk el. Az egész nem­zet hálás Magyarország kormányzójá­nak, hogy döntésével a magyar nép legszélesebb közvéleményének vágyát, a nemzet egységes akaratát fejezte ki, de mi felvidékiek még külön is üdvö­zöljük ezt a döntést, mert ebben a po­litikai individualizmus túlzásainak visszaszorítását, és a felvidéki lélek számára annyira kívánt tárgyilagosság elvének bölcs érvényesítését látjuk. A program győz, nem a személyi szem­pont. Az Imrédy-kormány helyéin marad A főméltóságú kormányzó nem fogadta el a lemondást és teljes bizalmáról biztosította Imrédy Bélát — Hétfőn minisztertanács volt — Lelkesen ünnepli az ország az államfőt, Imrédy Bélát és Jaross Andort Kedden pártértekezleten mond beszédet a miniszterelnök Vasárnap a magyar politikai élet és az egész magyar közvélemény feszült érdek­lődésétől kísérve megtörtént a kormányzó úr Öfőméltósága döntése, amely lezárta a napok óta tartó politikai és kormány- válságot. A főméltóságú kormányzó Im­rédy Béla miniszterelnöknek és kormányá­nak lemondását nem fogadta el. Az államfő bölcs döntése nem volt vá­ratlan, hiszen az a magyar politika egye­nes irányát jelenti, azt a fejlődési folyama­tot, amely a jobboldali, a népi és nacio­nalista erők összefogásával új szemléletet, új társadalmat és új Magyarországot kíván felépíteni. Egyben befejezni azt a programot, melyet Gömbös Gyula Indí­tott útnak és amelyet azóta is maradék nélkül képviselnek a magyar miniszterel­nökök, Imrédy Béla is. De nemcsupán kormányprogram ma­napság Gömbös Gyula hagyatéka, hanem az az elvi alap, amelyet helyesléssel fo­gad a képviselőháznak valamennyi jobb­oldali érzésű pártja, elsősorban a számban legtekintélyesebb kisgazdapárt. Az államfő bölcs döntése várhatóan nyugvópontra juttatja a személyeskedésből, emberi gyar­lóságokból táplálkozó politikai ellentéte­ket. Most már megindulhat a reform­munka részleteinek kidolgozása és a par­lament összefogása. És megindulhatnak azok a munkálatok is, melyek a Felvidék visszacsatolásával sürgősen időszerűekké váltak, annál inkább is, mert a Felvidék képviselői rövidesen helyet foglalhatnak a magyar törvényhozás padsoraiban. Érthető örömmel és nagy lelkesedéssel fogadta a főméltóságú kormányzó úr dön­tését a miniszterelnök mögött felsorako­zott kormánypárt, de ugyanígy a főváros közönségének túlnyomórésze, valamint a politikai életnek Imrédy Bélával programja alapján együttdolgozó, hűségesen kitartó tömege. Ide sorakozik a magyar ifjúság nagy része, amely a nacionalista elveken felépülő fejlődésben látja jobb jövőjének biztosítékát és ide a vidék, az ország nagy része, amely valósággal elárasztotta hűség- nyilatkozataival a miniszterelnököt, s el­ítélte azokat a képviselőket, akik cserben­hagyták a párt zászlaját. Egyébként hétfőn délután a kormány tagjai minisztertanácsot tartottak, holnap, kedden pedig a Nemzeti Egység pártjában értekezlet lesz, amelyen Imrédy Béla mi­niszterelnök nagyobb beszédet fog mon­dani a politikai helyzetről. A képviselőház csütörtökön, december 1-én tart üléstt amely felé a legnagyobb érdeklődéssel for­dul az ország közvéleménye. A politikai válság megoldásáról, a fő­méltóságú kormányzó úr döntéséről és a mad nap eseményeiről a kővetkezőkben szá mólunk be: K í hallgatások az államfőnél, tanácskozások a pártokban vasárnap A vasárnapi nap ez alkalommal nem a pihenő napja volt, hanem az élénk politi­kai tevékenységé. A Főméltóságú kor­mányzó úr tovább folytatta a politikai ki­bontakozásra irányuló kihallgatásait és délelőtt 11 órakor Tákách-Tolvay József képviselőt, a Frontharcos Szövetség elnö­két, majd %12 órakor Jaross Andor felvi­déki minisztert fogadta kihallgatáson. Féb egy órakor Imrédy Béla miniszterelnök je­lent meg egy óra hosszat tartó kihallgatá­son az államfőnél. A déli órákban lázas tanácskozás indult meg, egyfelől a kilépett képviselők, más­felől a kisgazdák között, akik a Hungária szállóban délután két óráig folytattak megbeszélést. Ugyancsak az esti órákban is összegyülekeztek, amikor nyolc órakor eljutott hozzájuk a kormányzó úr Őfőmal- tósága döntésének híre, A döntés Délután s/46 órakor újabb kihallgatáson fogadta az államfő Imrédy miniszterelnö­köt és ekkor adta tudtára elhatározását: a kormány lemondását nem fogadja el. Az államfő döntéséről a következő jelen­tést adták ki: • A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormányzó űr öfőméltósága va­sárnap délután hat órakor kihallgatáson fogadta vitéz Imrédy Béla miniszterel­nököt és közölte vele, hogy a kormány lemondását nem fogadja el. A döntés híre futótűzként terjedt el az De külön is ki kell hangsúlyoznunk, hogy a bizalmi válság .megoldásában döntő szerepe volt a Felvidék minisz­terének. Jaross a válság kitörésének első pillanatában rögtön leszegezte a Felvidék világos álláspontját: minden kertelés nélkül az Imrédy-féle reform- politika mellé állott. Ez az állásfogla­lás döntően hozzájárult a közvélemény gyors kialakulásához és megsiettette a kibontakozást. Ez a kiállás államfér­fiúi tett volt a Felvidék fiatal vezéré­től, mert megállította a kormánytöbb­ség további szétbomlását, megrövidí­tette a bizonytalanság napjait és meg­hiúsította a reformellenes reakció meg- szerveződését. Jaross kiállása új lendü­letet adott a szociális, keresztény, népi politikának az egész országban és a jövőre nézve óriási kilátásokat ígér. Azt ígéri ugyanis, hogy az egyetemes nemzeti és népi alapon, tehát elvi ala­pon sikerül majd áthidalni az eddigi személyi ellentéteket s a kicsinyes szek­tás, frakciós, vicinális szakadárszellem helyett kialakul majd egy nagymagyar politikai szellem, amely egységbe ol­vasztja és a nemzet önzetlen szolgála­tába állítja az önzőén széthúzó parti- kularizmu's erőit. A felvidéki magyar­ságnak a cseh hatalommal szemben valló harcában egy fegyvere volt: a nemzeti program s egy politikai mód­szere: a puritánság. A kisebbségi puri­tanizmus most az Imrédy-féle nemzeti reformpolitika mellé való hősi kiállás­sal az egyetemes nemzet életében is je­lentkezik programjával és módszerével. Részt kér a munkában, amelynek célja egy szebb, jobb, szociálisabb Magyar- ország.

Next

/
Thumbnails
Contents