Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-27 / 19. szám

8 TEHHDEto .ÄGfekR-HIRIflE 1938 NOVEMBER 27, VASÁRNAP ér lomincMliMK *v a csőn és BMI! Bárig! iCáSsná a Bieiisnstoi« mnm% ®éfp tulajdonosa \ I BUdaMSt. csak IB&M&6ez?-Űt 64 " . * ' ... Az angol kormány kérésére Amerikában meg a godesbergi filmhíradót A csehbarát Wickham Steed feliratai veszélyeztetik az angol-német megbeszélések sikerét Londonból jelentik: Sir John Simon kincstári kancellár, mint Chamberlain miniszterelnök helyettese, Mander képvi­selő kérdésére előadta az alsóházban, hogy az angol kormány kérte az Egyesült Államok kormányát Kennedy József lon­doni nagykövete útján, hasson oda, h„gy a Paramount News Reel filmvállalat vonja vissza a Chamberlain miniszterelnök godesbergi tárgyalásáról készített hangos hiradó filmnek azokat a részeit, melyek szövegét Wickham Steed írfa, miután ezek a részletek veszélyeztetik az angol és német kormány közt folyó nagyfontos­ságú megbeszélések sikerét. A nagykövet helytállóknak találta és kormányához to­ft. ti vábbította az előterjesztéseket és a washingtoni hatóságok Hays filmcenzor útján figyelmeztették a filmvállalatot, hogy a kifogásolt részletek fontos köz­érdekeket fenyegetnek. A kincstári kancellár leleplezései nagy érdeklődést keltettek angol sajtókörökben. Wickham Steed, aki valaha a Times fő­szerkesztője és Magaryk és Benes Szemé­lyes barátja volt, fontos szerepet v'.'t a csehszlovák állam megteremtése körül, 1920 óta a legelkeseredettebb harcot vívta a szerződések felülvizsgálása ellen és újabban a legélesebb támadást indította az angol kormány ellen Csehszlovákia ha­tárainak módosításával kapcsolatban. Egy falu utrakél... Mátyusföld leghűségesebb községe nem jöhetett haza — Levertség, szomorúság Vágkirásyiban Vágsellye] november 26. A felvidéki ol­vasók valószínűleg még emlékeznek arra a szeptemberi PMH-cikkre, amely öröm­mel adta tudtára minden magyarnak azt a fontos eseményt, hogy Mátyusföld szigetközsége kultúrházépítésbe kezde t. A leghűségesebb jobbágy-község, Királyi példát adott ezzel magyarságáról és em­berségéről. Megmutatta elpusz'íthatatlan nemzeti jellegét, amellyel rendűiéi lenül áll őrt a magyar-éhes szláv medve szája előtt. Évszázadok óta él az olvasztóté­gely forrósága körül, de annak lángja nem tudott olvasztani, bomlasztani közös­ségében. Magyarul beszéltek, írtak, imád­koztak, ámbár szlovák papjuk, jegyzőjük, hivatalaik sohasem maradtak le arról, hogy Isten szlovák „báránykái” közé vi­gyék őket. Ellenálltak és az ütés erősebbé tette őket. Árva közösségnekt a revízió gondolata fogta össze, fázós szíveiket a biztos hazatérés gondolatának tüzénél me­lengették. Ez az egyetemes vágy bírta őket alko­tásra, magyarságuk megmutatására. Ki­rályi magyarjai az Egyesült Pár; legfa­natikusabb tagjai közé tartoztak, messzi vidékek magyar ünnepségeivel elzarándo­koltak, hogy a magyar gondolat mellett tüntessenek. Az Anschluss óta folyton a „nagy napra” gondoltak. Titokban elővették a régi zászlókat, vagy újakat varrtak. A lányok megszabták magyar ruhájukhoz az eddig tiltott zöld színt; hímeztek és varrtak szüntelenül, hogy nemzetiszínű ruhában pompázzanak a várva-várt napon. n Királyi kimaradt" Ezt a röpke mondatot tudták csak ki­nyögni a rádiót hallgató emberek a bécsi döntés meghallgatása után. Királyi kima­radt, — egy csomó rossz sejtésük rém­lett most fel és lépett ki az utolsó hetek szorongásaiból. Mert a komáromi tárgya­lások óta nem egyszer volt ilyen sejtésük Nem egyszer szomorodtak él azon. hogy a néprajzi határok cikk-cakkozása közepette kinnrekedhetnek és nem térhetnek haza. A falu lelkét, apraját és nagyját a tel­jes idegkimerülésig foglalkoztatta ez a gondolat. Féltek, de reméltek és min­denre képesek voltak, hogy reményük a valóságba szökjék. München után az elsők közt tűzték ki a magyar lobogót és lelke­sen tüntettek a közeli magyar feltámadás hallatára. Elmentek a komáromi tárgyalá­sokra és izgatottan érdeklődtek sorsuk felől Esterházy Jánosnál, aki a szomszéd községben lakik. Ilyen erős lelki felajzás után megtörve vették künnrekedésük hírét. A szomszédos magyar falukban az öröm felborította a rendet, ujjongásukat harangzúgással és tö­megtüntetésekkel demonstrálták. Itt ellen­ben a gyász jeléül húzták meg a harang­lábon rejtőzködő kis harangot, tompán és leverten kongatták. Elkeseredetten szalad­gáltak a későesti sötétségben, megtámad­ták a cseh katonákat és csak azért is ki­tűzték a magyar lobogót. Bánatos cso­portok énekelték a Himnuszt, egyszer-két- szer, — újra és újra, egyéb ének nem került elő a nótafából. A falu útrakél A bécsi döntés első eredménye a csend­őrség és katonaság brutalitása volt. Ke­gyetlenül nekimentek a szomorlcodő tö­megeknek, nem kíméltek senkit és semmit. A „szlovák” föld elvesztését ezeken az ártatlan magyarokon akarták megbosz- szulni. Vezetőiket és a „hangos magyar- kodókat” összefogdosták és ütni-verni kezdték. A szomorú falut módfelett meg­rémítette a goromba sorsfordulat és mene­külésre szánta el szegény fejét. Igyekez­tek kikerülni a puskatust és a meghurcol­tatást. A vezetők, amint az újabb kilátásba he­lyezett büntetés után hazaengedték | őket, egy szál ruhában, kenyeregfari znyával a hátukon, búcsút mondtakf a falunak. A sűrű katonai vonalon keresztül, a szom­szédos falukba menekültek. Késő éjjel, vagy kora hajnalban kopogtattak be az is­merősök kapuján és leverten kértek bebo- csáttatást. Piszkosak és sárosak voltak, őszi földeken csúszva-mászva kellett szök­niük. Útnak eredt minden épkézláb emben vagy legalább is tervbe vette. A két éjtsza. kán (a bécsi döntés után) csaknem kiürült j a falu. A mozgósított legények sem jöt i tek haza, hanem átszöktek a magyar hon- ! védséghez. i Csak pár nap múlva tompult el bennük i a fájdalom és vitte őket vissza a táj ma­gyarságának hívó szava, az elhagyott csa­tád sorsa. Sajgó szívvel, süketen tértek vissza boldog Magyarországból Csehszlo­vákiába. Tanácstalanul és némán álldogál­tak házaik előtt és hallgatták a rádiót, amely a megszállás kezdetéről adott közve­títést. Magyar menekültek Természetesen mindnyájan nem mehettek haza. Soknak magyarsága és magyar mun­kája eddig is szálka volt a hatóságok sze­mében, amit most bőségesen megbosszulná­nak. Nem vállalhatják az újabb kisebbségi sorsot, amelyről még most sem tudják, hogy milyen lesz. A mostani kisebségi helyzet keservesebb a múlténál: Hlinka- gárdisták és hasonló szervezetlen sovinisz­ták kezében vannak, akik sokszor a leg­egyszerűbb emberi jogokról is megfeled­keznek. Az útrakelt falu a természet és a sors parancsa miatt félig-meiddig viszatért, de nem tért vissza lelke, életkedve és élet­célja. Suta és szellemileg béna. Eddigi ve­zetői eltűntek. Ki önként és idegesen me­nekült, ki kényszerítve hagyta el őrhe­lyét. Az utóbbiakhoz tartoznak a tanítók, akiket egyszerűen internáltak a hatósá­gok. Összefogdosták és az új határ vona­lán szélnek eresztették őket. Pedig várja őket a magyar iskola, várják őket a ma­gyar gyermekek és mindenekelőtt a nép. Tanácsot akar tőlük és erősítést újabb utukra. A nagyjcvőjű, szép magyar falu. a nem­zet egyik leghűségesebb telepe bénán áll és várakozik. Minha a világ szakadt volna le lába alatt, úgy hogy semerre sem mer lépni. Pedig mekkora alkotókedv és erő duzzasztotta eddig! Szépült, művelődött, saját emberségéből rendezte ügyeit és ha­talmas iskolát emelt. Sehol nem volt any- nyi ismeretterjesztő előadás a Felvidéken, mint itt, sehol nem alkottak annyit, mint itt. És most? ^asiisz­tiSISénp ERTUS a g y a r T.e h e t s é g 14 ViíagbMijfoksájg m Vadásztöltény-, Gyutacs- cs Félárueyáí |.*I. - Budapest, V., Mésleg-uíea 3. szám. r-4 ^— főbb Csonka kulturház: jövő, vagy halál? A kisebbségi sors leginkább emelő, építő, biztató élményeit a népi élet, népi hősköMemény részleteinek az átélése adta. Ilyen volt a vágkirályi kultúrház is, amelynek alapjait a szegény sziget-nép szinte hihetetlenül hősies munkával hozta össze. Nem támogatta őket senki, nem a hatóság, sőt még a felvidéki magyarság Sem és mégis meg tudták valósítani. Csak a kisebbségi sorsban jártas ember érti meg, mit jelent sziget községben, idegen ui-alom alatt 150.000 koronás kultúrházat építeni. Mit jelent összehozni ezt a pénzt kukoricából, gabonából, izzadtságból és koldulásból! A királyiak mégis megtették. A nyár­vég napjaiban Isten segítségével és in­gyenmunkával, áldozatkészséggel lerakták az alapokat. És építették szorgalmasan, húzták a falakat, gyalulták a deszkákat. Minden kéz közreműködött addig, míg a mozgósítás el nem vitte. Akokr az építlce zés abbanmaradt. Most csonkán éli a ház. A betonfalak környéke csendes. Senki sem iár ide, meg- rongyolódott a kedély, az építőkedv pedig sután megbúvik a szomorúság alatt. A torzó sorsa ma még bizonytalan. Nem tudni: felépül-e, hatalmas falai menedéket nyujtanak-e még a magyar kultúrának Rejtett szimbólum, amelyből új élet, vagy halál virágozhatik ki. Nyomott a hangulat, embert pusztító nemzeti gyász van most Királyiban, ki fiát, ki testvérét siratja. Ebből az elked­vetlenítő zajlásból azonban mégsem halál hanem újabb élet születik. Erről kezeske- dik a mult, a nép legyűrhctetten nem, ereje és elpusztíthatatlan alkotó kehve^ Mátyusföld hűséges diaszpórája.,*. sajgó szívvel bár, de újból elindul küldetését ismét: őrhelye hgdz a magy kultúrának és példaadója. ;* népi alkotás­nak- * jr J A /'Vájlak Sánfrr, Székrekedés BujU apes' / Aédiássy­irisKval szembeni If Eladás kicsinyben és nagyban D i j we n 1 árjegyzéket Mvánatra kiiidiink Felvidéki frontharcosok A felszabadult Felvidéknek az anya­országtól eltérő sajátos viszonyait leg­jobban jellemzi a frontharcosi és ezzel kapcsolatban a vitézi kérdés. Az anya­országban mind a kettő csupán a világ­háborúval függhetett össze, ezzel szemben a Felvidék harca nem fejeződött be a há­ború végén, sőt akkor indult meg igazán és ennek csak a dicsőséges felszabadulás vetett véget. Teljesen hibás magyarázat lenne az, amelyik a felvidéki frontharcos- ságot visszaviszonyítaná a világháborúra és figyelmen kívül hagyná a felvidéki magyarság húszéves szabadságharcát. A világháború minden magyar vitézség és más hadierény ellenére nekünk, felvidé­kieknek egy húszéves rabságot eredmé­nyezett, viszont húszéves szabadsághar­cunk sikere hozta meg a felszabadulást és ez tartotta meg a Felvidék magyar jelle­gét, ami a helyzet teljes ismerete mellett ugyanceak le nem becsülhető hadi1 tettnek; számíthat. Az is hibás felfogás, hogy ez az álta­lánosságban vértelennek nevezhető sza­badságharc nem kívánt .volna hősiességet, önfeláldozást, általában hadierémyeketi, Egy-egy hadi vitézség inkább pillanatnyi vakmerőség szüleménye volt, kockára tette az egyén életét, együtt járhatott ezzel a kockázattal a sebesülés, rokkantság vagy fogság is; szabadságharc alatt ugyan­ezek a kockázatok mind fennállottak, sőt valamennyi, harcos, állandóan tuda­tosan vállalta őket, sohasem pillanat­nyi vakmerőség fellángolásából. A mi szabadságharcunknak is vannak sebe­sültjei, csakhogy ezeknek a sebei húsz évig gyógyíthatatlanok voltak, vannak rokkantjai, akiknek a rokkantsága egész családokra kihallott, voltak elesett­jei, bár ezeknek a túlvilági megdicsőülés helyett még egy húszéves purgatóriumot kellett végigszenvedni, akadtak hadifog­lyai, ekik önként vagy kényszer hatása alatt adták meg magukat, hogy szabadül- jnak a harc következményeitől. Szabadságharcunk jellemzésére és a világháborús és szabadságharci hősiesség megkülönböztetésére legjobb píldát most láthattunk, amikor az anyaországi front­harcos szervezet városunkba látogatott és üdvözlésére kivonultak a világháború ve­teránjai, mellükön a hadi ki1, un tetősek egész garmadájával. Ugyanez a kép bizo­nyára minden felvidéki városban meg­ismétlődött. Látnunk kellett, hogy a leg­magasabb tiszti és legénységi kitüntetések­kel hivalkodók százai gyávultak meg a húszéves szabadságharc folyamán, sőt na­gyon sokan vannak olyanok is, akik az ellentábor légionistái leitek. Most ezek is előjöttek és büszkén viselik háboríts ki­tüntetéseiket, hivatkoznak az anyaország­ból annyit emlegetett frontharcosi és vi­tézi kiváltságokra. Jogokat, előnyöket kö­vetelnek, mert „háborús érdemeikért” megilleti őket. Ugyanakkor szerényen Ulrehúzódnakv helyesebben' kitérnek az ilyenek útjából azok, akik bátran visel­kedtek a világháború alatt is, de nem ve­szítették cl bátorságukat szabadsághar­cunk alatt sem, sőt keserűség tölti el azo­kat a szabadságharci „frontharcosokat”, akik tesfcf hibájuk vagy koruk miatt csak a hú"7 éves háborúban küzdöttek az első okban. Ennél' á' kérdésnél meg kell alkuin’ mprt a frontharcosi és vitézségi 'tlrtékmé' «... . j^gyáltatában nem azonos az anyaorszá mar-var ban as a Felvidéken. A szabadságharca» • J? a világháborúnak frontharcosai mm minden esetben azonosak, sőt... A fék \ddéyi* frontharcosok és felvidéki vitéz:' teljasítmúnye szeren'e vissza területein kef és ezért teljesen jogosult mozgalom indult már meg, hogy különittesséh el ez íértata°be«?nn?eTlSí&ta * J*** « "W .'fej- és derékfájást, Ideqesséo'&t-rt téz’ -seg n^sllett értékmérőnek ott a „fel­éi egyéb bajokat okoz. Ilyenkor j vidéki’’-ség is, segít önnek Is M; V1 (Losonc.) Biró

Next

/
Thumbnails
Contents