Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-27 / 19. szám
4 n-MHDEta JHäG^ARHIRI>A!> 1938 NOVEMBER 27, VASARNAP i Az összas játékszerekről nagy képes árjegyzéket ingyen és bérmentve küld: uebnemacti Budapest, V., Szent István-tér 4. A felvidéki egyetemi hallgatók tájékoztatása A Felvidéki Akadémikusok Szövetsége elnöksége a visszacsatolt területek egyetemi és főiskolai hallgatói ügyében interveniált a vaUálfa és közoktatásügyi .minisztérium illetékes ügyosztályánál és óit a következő felvilágosítást nyerte. A felvidéki egyetemi és főiskolai hallgatók ügyét tárgyaló rendelet a jövőhét első 1 napjaiban jelenik meg. A beiratkozásra vonatkozóan előre jelenthetjük, a rendelet lényegében a következőket fogja tartalmazni. A felvidéki egyetemi és főiskolai hallgatók szemaszterveszteség nélkül iratkozhatnak be a magyar egyetemekre. Tekintettel arra, hogy a magyar egyetemeken a téli szemeszter már befejezés felé közeledik, a felvidékiek számára külön pótszemssz- ter beállítása vált szükségessé. Ez' a pótsze- mesztér január másodikától február 11-ig tart. Hallgatása mindenkire kötelező, mert ez fogja jelenteni az érvényes szemesztert. Ezen pótszemeszterben összevontan fogják kapni az egész szemeszter anyagát a hallgatók. Akik ennek ellenére már most kívánnak beiratkozni az egyetemekre, azok minden akadály nélkül tehetik meg azt. Számukra a pótszemeszteren kívül a most folyó szemeszterek hallgatása is kötelező. Azok a főiskolások, elkik jelenleg csehszlovákiai egyetemeken vannak még beiratkozva, hallgassák le ott a szemesztert, amennyiben annak érvényességét rendeleti úton ismerik el. Ennek alapján ajánljuk főleg anyagi szempontokat véve figyelembe, hogy mindenki csak a pótszemeszterre iratkozzék be. FeHiiiléM Oft! I-iü&öny j aill Dohányzók, trafikosok ^és antinikotinisták önvallomásai a füstről ¥ M ;/Mjért cigarettázok, miért nem — A cigaretta, / ^szerelmes, a férfi, a nő és a füst a tudomány tükrében Elekes tanulmány jelent meg a Magyar Gazdaságkutató Intézet külön kiadványaképpen. Dohányzási szokások Budapesten. Ez a címe. Horkai Schiller Pál egyetemi magántanár és Varga István egyetemi magántanár írták ezt a maga nemében egyedülálló gazdaságpszichológiai tanulmányt. Magát az Intézetet erre a munkára Fatting er- Sándor dr. miniszteri osztályfőnök, a Magyar Kir. Dohányjövedék központi igazgatója kérte fel. A dolgozat tárgyánál fogva természetesen nemcsak magát az Intézetet és az érdekelt dohányjövedéket, hanem igen nagymértékben magát a közönséget is érdekli, elvégre ez alkalommal tudományos alapon kap feleletet arra, hogy ki dohányzik, mit szív és miért dohányzik. Miként a szerelmes... Tény az, hogy a dohányzás szenvedély. A szenvedélyt a biológiai szükségtől — mondja a tanulmány — az a vonás különbözteti meg, hogy tapasztalás útján szereztetett és ezért a kielégítő tárgyhoz sokkal erősebben fikszál, mint a biológiai szükség. Az éhség fokozásával tudniillik az igény- színvonal erősen csökken. így vagyunk általában minden eredeti szükségletünkkel. Szerzett szükségleteink ezzel szemben köny- nyen éppen egyféle kielégítési módhoz ragaszkodnak és ne&É^én elégszenek meg pótkielégítéssel. Amint a szerelmes nehezen mond le a kiválasztott személyről, úgy ra- gaszkodik a morfinista is a megszokott narkotikumhoz és a szenvedélyes dohányos az ö dohányféleségéhez. A szivaros nehezen tér át a cigarettára, s aki például megszokta és szenvedélyesen szívja a szimfóniát, azt nehéz ettől a fikszációtól eltéri- 7 * teni. A dohányjövedék különböző újításai iránt a fiatalok sokkal fogékonyabbak, mint az öregebbek, ami a generáció külön» böző érdeklődésén és értékelésén kívül elsősorban azzal függ össze, hogy az idősebbek között nagyobb számmal vannak szokásaikban fikszált, szenvedélyes dohányzók, mint a fiatalabb generációban. 'Az érdekes bevezetés után a kutatás eljárási módját ismerteti a tanulmány. Az eljárás során két esztendővel ezelőtt kétszáz próbakérdezést hajtottak végre, ennek «lapján három végleges kérdőívet dolgoztak ki, •amelyek alapján húsz, pszichológiai tanulmányokat végző és külön kiképzett egyetemi hallgató útján hétezer dohányzót és négyszázötven nem-dohányzót, valamint háromszáz dohánykisárust kérdeztek ki. Nehéz megmaradni a középúton Megállapítást nyert, hogy az összes ciga- rettázók aránya 91 százalék, akik közül csupán öt százalék hódol másjellegű dohányzásnak is. Az arány tehát 100:60; ugyanez az arány a szivarozók esetében 100:62, pipázók esetében 100:56. A megkérdezetteknek nyolc százaléka szokott szivarozni, kilenc százaléka pedig pipázni. A cigarettázas tehát kiemelkedően a legáltalánosabb szokás, de egyúttal a leginkább kizárólagos is, míg a ssivarozás a legke- vésbbé kizárólagos. A legerősebben, a szívás mennyiségére vonatkozólag, a közepes dohányfogyasztók vannak képviselve. Rendkívül jellegzetes, hogy míg a gyönge dohányzók száma viszonylag csekély, addig a már erős dohányosoknak nevezhető (napi húsz cigarettánál többet szívók száma) nagyon jelentős, olyannyira, hogy az erős dohányzók száma a gyenge dohányzók számánál 30 százalékkal nagyobb. Ez az adat azt mutatja, hogy a dohányzásnak erős tendenciája van arra, hogy szenvedéllyé alakuljon. Nehéz a középúton megmaradni. Megállapította az intézet az átlagos dohányfogyasztás nagyságát is. Ez napi húsz cigaretta, illetőleg négy szivar, vagy 5.4 pipa körül van. A cigarettafogyasztásnál kiderül, hogy a társadalmi rétegződésnek viszonylag nagyon csekély a befolyása, amennyiben a szerénysorsúak átlagos ciga- rettázásának adataképpen 19.3, a közepes vagyonoaságúak átlagos cigarettafogyasztásaképpen 20.2, a jómódúak átlagos cigarettafogyasztásaképpen pedig 20 cigaretta jelölhető meg. A vagyoni helyzet tehát a dohányzás mennyiségét alig befolyásolja. A dohányzásnál tehát a belső szükségleten van a hangsúly, nem az anyagi lehetőség külső kerete a döntő. A férfiak átlagos napi cigarettafogyasztása 21.3, míg a nőké 14.4; a férfiak a nőknél erősebb dohányosok, a többlet 50 százalékos. Tíz cigarettáig bezárólag a férfiak vonatkozó aránya kisebb a férfiak és nők aránya alapján várható aránynál, míg napi tíz cigarettánál nagyobb fogyasztás esetén az arányszám megfordul. Mikor dohányzunk A férfiak és nők viselkedése eltérő. A férfiak jóval nagyobb dohányosok, mint a nők. Míg a nőknek csak 38 százaléka, addig a férfiaknak 57 százaléka mondta azt, hogy napszakra való tekintet nélkül dohányzik. A többiek részben szintén több alkalmat, illetőleg napszakot jelöltek meg, mint olyant, amikor dohányoznak. ^"Mindenekelőtt feltűnő, hogy azok közül, akik csak bizonyos alkalmakkor dohányoznak, milyen kevesen vannak olyanok, akik csak munka közben hódolnak a dohányzásnak. A dohányzásnak és az elfoglaltság- nélküli állapotnak a szoros összefüggését mutatja az ét'-?zéflutáni dohópvzás nagy -Jt^r'adtf óge’é — mint már jeleztük — a délutáni és esti dohányzás túlnyomó volta. . r n A legkisebb tábort azok alkotják, akiknek munka közben van szükségük a dohányzásra, nyilván, mert a munlcájukhoz szükséges koncentrációt a dohányzás elősegíti. Nagyobb tábort alkotnak azok, akiknek számára a dohányzás például üres időben való szórakozást jelent. Ezen a csoporton belül bizonyos különálló jelentőséget kell tulajdonítani annak a leggyakrabban fellépő szokásnak, hogy az emberek csak étkezés után hódolnak a dohányzásnak. Ennek a jelenségnek kétségkívül élettani értelmezése is van, amennyiben a dohányzás '’gvrészt az ide<-rerd"zer etimvlálása révén, roám'^-'t o<y-!" rr"e'ra ez pm£ zté«re gva Mt köT-’otlo’- h"+*si fe’ytán kü’önösen kívánat ssá vá’h.atik. szoktam rá. Rózsa Gyuia kézimunka és divatüzlet Budapest Teréz-körui 4 . .-n'kelótt azt u tarm,ls;Wot • .1. . . :i;i hogy a közönség nem azért szck-.lt rá a dohányzásra, mert annak előnyeit ismerte, vágy mintha attól valamely kellemes hatást várt volna. A 'xißzohäsnak indirekt körülménye' voltak. A dohányzás tehát nem úgynevezett valódi szükséglet, hanem utánzásból, kíváncsiságból és egyéb, az életérdek szempontjából mellékes motívumokból származó, úgynevezett quasi-szükséglet. Az újabb psziboiógia megállapította azt, hogy az ember csak azt utánozza, amit különben is megkíván, anélkül, hogy az eredeti motimmrói feltétlenül tudotnása, volna. hányas legtí.-'. r v...-un .yen t> tin.^gnai: a levezet. sót e törekosü:. Teliát n-.m azért szokik rá valaki a dohányzásra, mert attól valamilyen pozitívumot vár, hantin azért, hogy valamilyen negatívumtól szabaduljon. A nem-dohányzó fiatalokat mindenki óvja a dohányzástól, ezzel szemben semilyen oldalról nem érvényesül olyan szuggeráló kísérlet, amely a dohányzás kellemes körülményeire hívná fel a figyelmet. A megfelelő propagandának tehát a dohányzás kellemes hatásait kellene kiemelni és hangsúlyozni, hogy általa milyen kelieSenkí sem addig magá nincs syefencs é; e, míg ki íjrBm prpb^flta azt M. kír.^szt^yso;(jegy Budapest, VI., Andrássy-út 18. ^ Hivatalos játéktervet 4 S és minden felvilágosítást készséggel edimk ! mctlen érzésektől lehet szabadulni. Ma már a nevelés és .sportolás következtében megváltozott fiatalságnál nem játszanak akkora szerepet rezük a dohányzásra rászoktató motívumok, amelyek a múltban voltak. Miért nem dohányzom Száz ember közül erre a kérdésre 16-en indokolták absztinenciájukat egészégi okkal, 11 anyagi ok miatt nem füstöl, 4-e-n büdösnek tartották, 27-nek nem jelentett élvezetet, 15-en n«m találtak értelmet benne, 9-en csak annyit mondtak, hogy gondolkodtak rajta, vegy&s válasz 19 <yolt. A vegyes válaszok közt akad ilyen érdekes : — Nem illik egyéniségembe-:. — Sikerült ellenállnom a kísértésnek. — Majd ha nyugalomba vonulok. A dohányzásról (férfiakról van szó) egészségi okokból 56 százalék, spórolásból 20 százalék mondott la, 15 százaléknak nem ízlett tovább, 9 százalék egyéb okkal indokolta meg azt a nevezetes tényt, hogy letette kezéből a cigarettát. Az egyéb okok között szerepelt ez a kijei,cyne tés is: — Az erkölccsel nem tartottam össie- egyeztethetőnek. Én azért dohányzom ... A lélektani motívumok közül a legkiemelkedőbb a dohányzás hangulatkeltő hatása és a füst által okozott- öröm. Az, aki a füst által okozott gyönyörű-égét emeli tó-, azt -a- konkrét érzéki.,.benyomást, tekinti a dohányzás által okozott öröm forrásának, ami dohányzás közben a füst játékából keletkezik. A füstnek azonban nemcsak a nézése, hanem a fújása, tehát a gomolygő alakok megváltoztatása is élvezetes játék. Néhányon kiemelték, hogy a füstnek az illatát kedvelik különösem Nagy súllyal szerepel a kérdésre adott feleletek között a megszokás. Ez annál is inkább érvényesülhet a dohányzás terén, mert a dohányzás bő alkalmat nyújt egyéni szokások kialakulására, amit még fokoz, hogy a töltés, sodrás, a cigaretta- tárcából való elővevés már maga bizonyos ceremóniával járhat, ezekben mind kife^ jezhető az egyéniség, ami örömet okoz, különösen azoknak, akik bizonyos modoros-» ságra hajlamosak és egyéniségüket külsőségekkel szeretik hangsúlyozni. A megszokott cselekvés megkívánása olyan erős lehet, hogy az ember valósággal nélkülözi ennek lehetőségét, ha megvalósítása valamely akadályba ütközik. A dohányzóközönség kedvteléseinek száma a társadalmi kategóriával és korral csökken. A nem-dohányzók kevesebb kedvtelésnek hódolnak, mint a rendszeresed dohányzók. Társas hajlamuk is kisebb. A nemdohányzók természetesen sokkal rosszabb véleménnyel vannak a dohányzás ártalmairól, mint a rendszeresen dohányzók. A'dohányzás a családon belül bizonyos elriasztó határt gyakorol. A magukba- forduló, magános emberek, különösen a nők, többet dohányoznak, mint a családosok, ami rávi’áüít a dohányzás púik.’derítő jellegére. Jóik hét, a táisa /g ösztönöz a dohinyzá ra, a c. • Iád ezt ált-- >*Tr\. JmEtr a ■, 'nos sol - ' Jr » / •n te; + i « W S~tí / íirörfre] LöslB tjürfréfci bírálí fípf=ít te'/idákl Ug>Jclefelcet J’Whk^ner és Franki / ájiflpitt^ftott: 1873. 4 IToC:> és raktár: Grof KÍebelsberg-utca ^e!ef/n: 110—024. / ííürgífeyclfn: „Wertfrankl”. KÍ«ő Magyar Oőzkávépörkölde, Fűszer ’és Cukormalöm.
