Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-23 / 15. szám

Ára: 10 fillér Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— Pj negyedévre 9.— P, havonta 3.— P Egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, Vili, József-körút 5. Telefon, kiadóhivatal és hirde* tési osztály 1-444-00. Imrédy Béla miniszterelnök nyilatkozata a ruszin nép önrendelkezési jogáról ^ -IMfl--------­Megindult a tisztulás a Nemzeti Egység Pártjában — Tombolva ünnepelték a reformpolitika útján haladó Imrédy miniszterelnököt a Nemzeti Egység Pártjának keddi értekezletén — Ötvennyolc kép­viselő kilépett a pártból — A nemzeti reformtörekvésekhez újabb csatlakozásokat várnak Jaross Andor a miniszterelnök politikája mellett Szent-lványiózsef (sp) — Az első volt, aki a húsz év előtti összeomlás után magához tért a kábulatból és egészséges, minden ve­szedelmet legyőző magyar népi realiz­mussal hozzálátott a kisebbségi ma­gyarság politikai megszervezéséhez. Ki tudja, mi történik velünk, ha Szent- Ivány József kellő pillanatban nem gyűjti maga köré a gömöri gazdákat, akiket — vagy húszezret — már előbb megszervezett a gömör—nógrádi gazda- egyletben, s nem töri át a Csehszlová­kiába került magyar néprésznek ama letargiáját, amely könnyen végve­szélybe sodorhatta volna a kisebbséget. A csehek azt hitték, ez a magyarság soha többé nem tér magához s élette­lenül fekve marad a porondon, ahová 1918 vetette. Azt hitték, kényre-kedvre elnemzetleníthetik a vezető nélkül ma­radt népet s betörhetik a csehszlová­kizmus rabigájába. A Gondviselés küldte Szent-Ivány Józsefet, az első magyar kisebbségi vezért, aki a reális szervezkedés döntő jelentőségét már akkor fölismerte, amikor mások még álmokkal és illúziókkal traktálták a magukra maradt magyarokat és ölhe­tett kézzel várták az égi csodát, amely megszabadít a gonosztól. Nem, Szent- Ivány József nem tartozott a csodavá­rók közé. Már akkor benne égett a magyar józanságnak és realizmusnak ama tudata, amit csak a földközelség és a néppel való meghitt érintkezés adhat a politikusnak, s amely ma a leg­modernebb magyar népi politika kiin­duló pontja lett. Milyen nehéz volt elindulni! Szer­vezni és a magyarság nemzeti kívánsá­gait kihangsúlyozni, amikor még Prága úgy vélte, hogy brutális karhatalom­mal megoldhatja a délszlovákiai ma­gyar kérdést. Mennyi ügyesség és kö­rültekintés kellett hozzá, nyugalom és higgadtság, de egyúttal elszánt erő és szorgalom is. A régi magyar parlamen­táris politika szétpattant Szlovákiában, mint a szappanbuborék, s egyrészt a cseh politikai rendszer lenyomulásának, másrészt az akkor hatalmas baloldali szervezkedésnek ellensúlyozásaképpen a magyar nemzeti politikát szintén népi és tömegalapon kellett megszervezni, hogy versenyképes lehessen és kemény fallanxát odavethesse az ellenerő elé. Szent-Ivány fölismerte a szükségszerű­séget és odafordult, ahová a magyar politika legújabban ismét fordulni kezd: a paraszt, a nép őserejéhez. Ak­kor tette ezt, amikor a magyar szalo­nokban nem igen ismerték még e mód­szert, s talán nem is értékelték. így lett Szent-Ivány a kisebbségi szükségszerű­ség hatása alatt egy új népi politika pionírja, munkája pedig kiindulópontja annak az egészséges és erős felvidéki politikai megszervezettségnek, amelyet éppen ezekben a napokban csodál meg a magyarországi társadalom. A felvidékiek józansága és realiz­musa, szolidaritása és kollektív érzéke ma legendás hírű. Nem túlzunk, ha le­szögezzük, hogy e józanságra és realiz­musra elsőnek Szent-Ivány József ne­velte, aki megértette az idők szavát s tudta, hogy a szlovákiai kisebbség csak akkor él meg, ha leszáll a magyar pa­rasztság gyökeréig, ott ragadja meg a problémát és ködöt és illúziót félre­téve, két egyszerű, markos tenyerével Néhány nappal ezelőtt Imrédy Béla mi­niszterelnök újjáalakította kormányát és fiatal, a népi politikában megerősödött erőkkel felfrissítve megkezdte reformpoli­tikájának megvalósítását. A Nemzeti Egy­ség Pártjában történt bemutatkozásakor hatalmas programot adott, amelynek leg­főbb ponjai a kisemberek szociális helyze­tének javítása, a földbirtok problémájának megoldása és az egészséges népi alapon nyugvó közszemlélet és társadalmi fejlő­dés szolgálatában állottak. Az elmúlt napokban mindjobban ki­ütköztek, különösen a kormánypárt­ban, azok a törekvések, amelyek ennek a kornak szellemében megalkotott reformprogramnak megakadályozását célozták, vagy legalább is a megvaló­sítás munkájának tempóját igyekez­tek lassítani. Csak gondoljunk azokra a megnyilatkozá­sokra, amelyek mind gyakrabban mutat­koztak például a házszabályrevizióval szemben, amelynél alkotmányos formák keresésének ürügye alatt igyekeztek elgán­csolni Imrédy Béla népvpolitikáját. Hivat­kozhatunk Jaross Andor miniszterre, aki lát hozzá életének újjáépítéséhez és nemzeti kádereinek biztosításához. Ez a realizmus volt a legnagyobb áttörés a kisebbségi magatartás frontján, s ha nincs meg, ha nem mutatja meg a fe­léje vezető utat Szent-Ivány, ki tudja, nem gyöngíti-e meg annyira a tétlen reményekedés húsz év alatt a kisebbsé­get, hogy nem tudja duzzadó erővel és egészséges megszervezettséggel lelkileg előkészíteni a végre elkövetkezett vál­tozást. Szent-Ivány irányelvei helyesnek bi­zonyultak. Az elszánt reménykedés, a megingathatatlan hit nagy dolog, de egyedül gyenge, ha nem erősítjük meg realizmussal, egészséges, életes nézetek­kel, ha neon állítjuk oda a való talajra. Szent-Ivány osztályrésze lett, hogy min­dig e nyugodt és gyakran dekoráció nélküli valóságérzetet képviselje. Néha talán nem is értették, s nem látták, mennyire a magyar faj féltése szól be­lőle, ha óvatos volt és meggondolt. Csak a fiatalság vonzódott feléje min­dig, öeztönszerüen, a szellem emberei, vasárnap Hódmezővásárhelyen a legna­gyobb elismeréssel nyilatkozott ennek a politikának szociális és reformjellegéről és hangoztatta, hogy minden erejével azon lesz, hogy a felvidékről hozott erők és új magyar szellem bekapcsolásával előbbre vigye a megvalósulás útján Imrédy Béla reformpolitikáját. Ötvennyolc képviselő kilépett a NEP-bői Már napok óta arról suttogtak, különö­sen a liberális és halogató szellemű poli­tikai körökben, hogy a Nemzeti Egység Pártja a felbomlás utján van. Ezeknek a híreszteléseknek valóban meg volt az alap­juk, de csak abban az értelemben, hogy az említett halogató és gáncsoskodó politikusok helyzete egyre tarthatatla­nabbá vált. Az Imrédy Béla mögött szorosan tömörülő pártegységgel szem­ben mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy ezeknek előbb-utóbb a pártból távozniok kell. A legutóbbi pártértekezleten négy képvi­selő: B<Uogh Gábor, Farkas Elemér, akik népi megújhodást és friss erők be­kapcsolását vágyták. Nem volt a nem­zet alapján álló szellemi mozgalom a kisebbség életében, amely ne talált volna vezért és pátrónust Szent-Ivány- ban — emlékezzünk a szentiványi kú­riákra — nem volt népi és gazdasági elindulás, amit ne támogatott volna. Elsőnek hirdette és kívánta a magyar nemzeti és népi egységet, évről-évre tökéletesítgette a már 1920-ban meg­indított szervezkedést. Végeredményben az ő pártja volt, amely a másik magyar párttal, a keresztény szocialistákkal való egyesülést kezdeményezte, s az annyira csodált felvidéki magyar egység megszületését végül is elősegítette. Szent-Ivány és pártjának kitűnő fiatal vezérei, akik közül Jaross Andor egyre dominálóbban emelkedett az előtérbe, látták meg elsőnek a tiszta és kompro­misszum nélküli magyar nép nemzeti eszme hatalmát, s minden más mellék­eszme háttérbeszorítását javasolták, mert érezték, hogy a tiszta nemzeti eszme fluiduma kai a kisebbség egye­Mándi Sándor és Tahy László már beje­lentette kilépését. A mára összehívott párt- értgkezlet megnyitása előtt pedig Brandt Vilmos átnyújtotta Tasnádi Nagy Andrásnak, a párt elnökének azt a listát, amely további kilépések­ről szóL A mai értekezlet előtt 57 képviselő lé­pett ki a pártból. Ezeknek névsora a kö- vetkező: Sztranyavszky Sándor, Mikecz Ödön, Bornemisza Géza, Illés József, Kar­nis Gyula, Halla Aurél, Széli József, Rátz Kálmán, Lázár Andor, Nagy Emil, Pesthy Pál, Hunyady Ferenc, Krompaszky Miksa, Marasztoni György, Terbócz Imre, Petra-■ esek Lajos, Brandt Vilmos, Marschall Fe­renc, Búd János, Vojnich Miklós báró, Hu- szovszky Lajos, Usetty Béla, Lányi Már­ton, Létay Ernő, Pösel István, Arvátfálvi Nagy István, Temple Rezső. Szentpdly László, Bánsági György, Görgey István, Bánó Iván, Haám Artúr, Surgo'th Gyula, Brogly József, Shvoy Kálmán, Sárkány Ernő, Tóth Pál, Almássy Imre gróf, Pon­sítője és megmentője. Soha nem éri el a kisebbség legújabb meglepő politikai eredményeit és nem készülhet föl meg­felelően a döntő küzdelemre, ha Szent- Ivány pártjának realizmusa egyesülve az új népi ezme kellő időben fölismert nemzeti és szociális erejével, nem gár zolják le a.prágai ellenpropagandákat. Ha Szüllő Géza a kisebbségi' magyar­ság külpolitikusa volt, Szent-Ivány Jó­zsef méltán nevezhető a kisebbség bel- politikusának. Az ő hosszú éves munká­ján épült föl minden olyan belpolitikai elv, amely végeredményében diadal­maskodott, s a fiatalabb tanítványok szárnyán most a nagy magyar politi­kába is bevonult. Csak most, amikor a révbejutás után visszanézünk a múltba, értékelhetjük igazán az előrelátó és biztos kezű politikus munkáját, s mi­közben megköszönjük, amit gyakran egyéni érdekei föláldozásával értünk tett, egyúttal megköszönjük a sorsnak is, hogy gondoskodott a két elmúlt ne­héz évtizedben a magyarságot biztos kézzel vezető providendália férfiakról.

Next

/
Thumbnails
Contents