Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-22 / 14. szám

6 •FELVIDÉKI J^AgVaRHIRLAE 1938 NOVEMBER 22, KEDD rrrT.fi LßM-cs kitűnő minófeég. pvártjar | Hazai likőr-,himj is szeszáruoyá BDDAPEfT, XBL, FBRGACH-U. 9/B meg, a közönség felállva helyéről lelkes ünneplésben részesítette a kor­mányzó úr ó'fó'méltóságát, s perceken át visszhangzott a terem az ütemes „Horthy! Horthy !”-kiáltástól, ame­lyet a felvidéki bevonulás alkalmával a rádióból tanult a trianoni Magyar- ország lakossága felvidéki testvéreitől. Győry Sándor, a Gazdasági Egyesület ifjúsági csoportjának elnöke, díszes zászlót nyújtott át Jaross Andor miniszternek az­zal a kéréssel, hogy juttassa el a kassai gazdasági egyesületnek. »* Mint nemzettestvér szélok hozzátok“ Jaross Andor miniszter meghatottah mondott köszönetét az üdvözlésekért, s megköszönve a zászlót, kijelentette, hogy azt el fogja juttatni a kassai gazdáknak. Olyan emberek fogják átvenni a zászlót — mondotta —, akik húsz éven át megedződ­tek a harcokban, s akik mérlegelni tudják azt, hogy mit jelent a gazdasági tudással párosult alkotóképesség. A felvidéki ma­gyar gazdák húsz éven át becsülettel szán­tották az ugart, vetettek, az idő a vetést kalászba érlelte és most, a* elmült őszi napokban arathattunk. — Mi. felvidéki magyarok •— folytatta Jaross Andor —- az utolsó hetekben szinte fürdőnk a trianoni magyarok szereteté- ben. Látjuk és érezzük, hogy ha voltak is osztályellentétek, pártpo­litikai ellentétek, most. a történelmi napokban a magyar nemzet minden • egyes tagja egységben forrott össze a felszabadulás szent gondolatában. A minket, felvidékieket átölelő nagy sze- retethullám benhünket is átjár akkor, ami­kor odaborulhatunk az anyaország kebe­lére. Ne úgy hallgassatok engem, mint ahogyan a magyar társadalmi terminoló­gia mondja, hogy „a nagyméltóságú úr beszél”, (Lelkes taps és éljenzés.) Mint felvidéki magyar nemzettárs, nemzettestvér szólok hozzátok, aki egyszerűen egy abból az egymillió felvidéki magyarból, akik valamen­nyien téglát téglára hordva iparkod­tak felépíteni a Csehszlovákiába szo­rult magyar társadalom épületét. Az új honfoglalás szelleme •— Amikor 1918 szomorú novemberében rádöbbentünk arra, hogy az ezeréves Ma­gyarország egy időre sírba szállt, tisztá­ban voltunk azzal, hogy a nagy világban egyedül vagyunk és a magunk erejére tá- moszkodva kell — csendőrszuronyok által talán megfékezve, de lélekben meg nem törve — megkísérelnünk a magyar lelke­ket megmenteni, s előkészíteni őket arra, hogy lesz még egyszer ünnep a világon. Szemünk állandóan nyitva volt, aggódó szertettel néztünk át mindig a trianoni ha­táron, S amikor 1919 egyik ilyen novem­beri napján fehér lovon belogavolt Buda­pestre vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltósága (Percekig tartó lelkes taps és éljenzés), akkor min­ket, felvidéki magyarokat, is megérintett a megújuló magyar erőöntudatnak a szele. Azt mondottuk, most már minden akadály közepette érdemes lesz dolgoznunk, mert kiformálódik egy új Magyarország, amely ha kicsi is, s egyelőre még gyenge, mégis magában rejti a jövő nagyságának minden feltételét. Kisebbségi sorsba kény­szerültünk, s életühk új kereteiben sok kérdésben másként, talán tisztábban lát­tunk, lláttuk, mi a magyar tennivaló, s örömmel láttuk, hogy a (Sonka haza tár­sadalma a forradalmak mélységéből las­san kiemelkedett, megindulta 'fczöciális fejlődés és megalakult egy új''magyar had­sereg. (Lelkes éljenzés és taps.) De lát­tuk azt is, hogy a trianoni bilincsek sú­lyosan nehezednek a csonka ország ma gyarságára, s ebből azt a tanulságot me rítettük, hogy mi, felvidéki magyarok, megváltál kát nem várhattuk kizárólag a magyaroktól. Erezi zt, |iogy megvá! triaitQiii nkátjtöbb ávé, tea szaküzlet áoesti, Ferenciek téré 1. rfenftrjegy»éfcetl erő együtthatása tudja csak eredményezni. Emlékezetünk visszaszáll a magyar múlt­ba, s fekémlett előttünk a mohi puszta, Mohács, Kismajtény és Világos. Ezek a nagy nemzeti katasztrófák arra Intettek bennünket, hogy az egyetlenegy kérdés, a hatalomért Tjjlfi fii1-1 "drn nem tehet programja a trianoni magyarnak, g hogy a ma­gyarságnak ki kelNtermelnie magából azt a szellemet, amely alkalmassá teszi új honfojdalásra. i \ ■ A Felvidék egysége — Mi, felvidéki magyarok, elhatároz­tuk, hogy megteremtjük a felvidéki ma­gyarok egységes szervezetét.’ Ma itt Hód­mezővásárhely közönsége előtt épp úgy bejelenthetem, mint ahogyan bejelentet­tem a komáromi hídfőnél vitéz Imrédy Béla miniszterelnöknek, amikor a magyar kormány először lépte át a trianoni ha­tári : A Kárpátok alatt, a Csallóköz nyugati sarkától egészen Nagyszőlősig, egy­ségbe kovácsolt magyar front áll. Ez az egységes kovácsolt magyar front rendelkezésére áll a trianoni ország ma­gyarságának, mert tudjuk és érezzük, hogy kölcsönösön szükségünk van egymásra. (Percekig tartó taps és lelkes éljenzés.) Nekünk, elszegényedett, kifosztott, sze­gény felvidéki magyaroknak, szüksé.ünk van magyar testvéreink támogatására. A felvidéki magyarság ma nem áll ka­pitalistákból, egyforma kispolgárokból és proletárokból áll. De ebben a ma­gyarságban nem úgynevezett kispol­gári mentalitás és nem proletár öntu­dat lakozik, hanem nemzetet építeni akaró, egységes nemzeti lélek él. Bűn a belső harc —• A felvidéki magyarság megtanulta azt, hogy bűn az osztályharc, a belső egyenetlenkedés, a pártok harca. Ez a magyarság ellene van minden széttago- zódásnak, akár világnézeti, akár párt­vagy osztályalapon 411 az. S amikor a felvidéki magyarság a maga erőit belé akarja Önteni a tria­noni Magyarország erőkohójába, ezt azzal a céllal teszi, hogy megteremt­sük az egységes szellemű, keresztény elveken nyugvó, nemzeti Magyarorszá­got. (Lelkes taps és éljenzés.) Nagyon jól tudjuk, hogy a trianoni Magyarország különféle politikai pártjaiban a legdere­kabb emberek ülnek s vezetőik mind át vannak hatva a felelősségtudattól. Vala­mennyien tulajdonképpen egy célért har­colnak s még sincs meg az egység, a po­litikai yugalom, Ml, felvidéki magyarok úgy érezzük, hogy bizonyos mértékig feladatunknak szánta a sors azt, hogy a mi példánk nyomán testvért kézfogásra bírjunk rá minden magyart. A veszélyek mindig összeterelik a nyájat s kérdem, vájjon olyan nyugodt-© az a légkör, amelyben a magyarság a Kárpá­tok medencéjében él, hogy világnézeti, pártpolitikai és osztályellentéteket enged­hessünk meg magunknak? A magyarság kuli úrhelyzete Közép-Európában — A magyarság a Kárpátok medencé­jében olyan területen él, amely hosszú év­századokon át csak karddal Volt fenntart­ható. A magyarságnak kulc9helyzete van ebben a földrajzi alakulatban. Ezt a helyzetét azonban csak akkor értéke­sítheti, ha minden egyes magyar er­kölcsi és anyagi értékét összefogja. A magyarság helyzete a Kárpátok meden­céjében nem attól függ, hogyan tudjuk magunknak megnyerni a kárpátoroszokat, a szlovákokat és a többi nemzetiségeket, hanem egyedül attól, hogy milyen erős a Kárpátok medencéjében lakó magyar nemzet, A sorsközösség összeköt bennünket a Kár­pátok medencéjében élő valamennyi nem­zetiséggel, de a jövő elsősorban a magyar, ság sorsától függ. • Hogy ha boldoggá tudjuk tenni a ma­gyar szántó-vető embert, boldoggá tudjuk tenni a műhelyében kalapácsot, A felvidékiek lapja, a hétköznapokon 12 oldalon, vasárnap 20oldalon é s O oldalas mélynyomásos melléklettel, pénteken mellékletként teljes rádióműsorra! jel e n i k meg Egyes példány ára hétköznapon W fillér, vasárnap 20 fillér. Előfizetési ára havonként 3 pengő vagy más szerszámot forgató dolgos magyart, ha a nemzet méltóságához mért kenyeret tudunk adni a magyar munkásnak, s a nemzet vezető rétege, a magyar intelligencia átérzl a nem­zetközösség nagy feladatait, s vállalja a nemzet vezetését a többi társadalmi osztállyal együtt, akkor men tudjuk teremteni az egységes szellemiségű erős magyarságot. Ez az erős magyarság lesz az a kohéziós központ, amelyhez a csatlakozást érdemes­nek fogja látni a kárpátorosz, a szlovák és a Kárpátok medencéjében élő többi nem­zetiség is. (Lelkes taps és éljenzés.) A múltban úgy fogtuk fel a magyarság poli­tikai hivatását, hogy minél nagyobb le­gyen a tér, minél nagyobb legyen a ma­gyar állam. Ezt a politikai programot át kell fogalmaznunk: ma nem tér kell nekünk elsősorban, hanem magyar népre, magyar nem­zetre van szükségünk, hogy benépe­síthessük a teret. Jaross Andor miniszter ezután arról be­szélt, hogy a felvidéki magyarság kész volt minden pillanatban vállalni r harc­rak minden nemét, feláldozni m ndenét magyarságáért, de most boldogan ad há­lát Istennek és a bölcs politikai vezetés­nek, amely elkerülhetővé tette ezt a har­cot, s megmentette a magyar varosokat és falvakat, a magyar életein." és vagyono­kat. A maervar falvak nemzeti öntudata — Ha a húszéves nehéz küzdelem után most számot vetünk, hogy ki mennyit ál­dozott a Felvidéken magyarságáért, me­lyik az a réteg, amelyre leginkább lehet építeni a nemzet hivatásvállalását, akkor meg kell állapítani, hogy süniként a trianoni Magyarország t<v riiletén a kis fehér paraszti házikók állították meg a kommunizmust, úgy a Felvidéken is a magyar kisgazdák egyszerű házaiban őrizték és ápolták a légid tartókban a magyar nemzett eszmét. Amikor elindultunk a felvidéki magyarság megszervezésére, első utunk a falvakba vezetett. A magyar kisgazda, a magyar földmíves kérges tenyere volt az a meg­bízható kéz, amely megadta az erőt a fej- vidéki mae^arság szervezetének felépíté­séhez. De nemcsak a gazdaréteg tett ele­get kötelességének. Láttuk, hogy a ma­gunk közénosztálya gyenge, elvesztette va­gyonát, állásait, á így nem volt alke'mas rétég ahhoz, hogy ráépítsük a fe'vidéki magyar trásadalom tartó pilléreit. Ki kel­lett terjesztenünk a magunk frontját min­den egyes magyar felé. A magyar parasztságon túl a mawvar kisiparos-osztályt, a magyar IntclH- genc'át és a magyar munkásosztályt Is meg kellett nyernünk, hogy eljussunk a mához, amikor nyugodtan mondhat­juk, ho^v eírvsé^es szelleművé nyár- tűk át a felvidéki magyarságot. Felvidéki realizmus Most elérkeztünk ahhoz az ünnep­hez — fejezte be beszédét Jaross Andor miniszter, amelyről oly sokszor álmod­tunk. oly sokszor beszéltünk magunk kö­zött. Ezer és ezer benyomás hullámzik át rajtunk. Ünnepnapokat élünk át s abból a narkózisból, amelybe húsz éven át kel­lett beleringatnunk a felvidéki magyar­ságot, hogy el tudja viselni az elnyoma­tás minden szenvedését, most egy újabb álomba estünk, az örm narkózisába, amely szinte elfeledteti Velünk a hétköznapokat. De mi, felvidéki magyarok, a reális munka emberei vagyunk, s a mostani örömiinnepeken túl, az öröm­könnyeken túl látjuk a holnapot. A felvidéki magyarok boldog örömmel tértek vissza az anyaországba, nem azért, hogy ünnepeljenek vagy hogy ünnepeljék őket, hanem azért, hogy mint a munka emberei többi magyar testvérükkel együtt vállvetve dolgoz­hassanak a szebb, nagyobb Magyar- országért. Jaross Andor miniszter beszédét szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel fogadták. Az estély után vacsora volt Jaross An­dor miniszter tiszteletére. A vacsora során Kováts Jenő, a hódmezővásárhelyi mező- gazdasági bizottság elnöke, keresetién szavakkal mondott köszönetét Jaross An­dornak azokért a kijelentéseiért, amelyek­ben a gazdatársadalom nemz-tépi tő jelen­MB'

Next

/
Thumbnails
Contents