Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-20 / 13. szám

10 TEMJiDEla 1938 NOVEMBER 20, VASÄRNAP Viszonteladók és Szerelési Vállalatok részére! eerelési cikkek, izzólámpák, rádiókészü­lékek, rádióalfcatrészek, hangszórók, csövek stb. legnagyobb fjálalztlé kjb an, legel o Ji yösebbeni PCDMANiCZKY-ÜTOA 39 Fióküzjeif tfákóczi-út 30 (Nagydiófa-utca sarok) r j e á íjj eig yjz ékeinket! % Végig a somorjai járáson Mindent nyomban és jól intéz el a magyar katonai közigazgatás Somorja, november 19. A felszabadított Felvidék katonai köz­igazgatásának legfőbb vezetője, Werth Henrik gyalogsági tábornok, a honvéd- vezérkar főnöke, módot és alkalmat ad az újságíróknak, hogy a felszabadított Fel­vidéken a katonsi közigazgatás munkáját közvetlen közelről, minden korlátozás nél­kül — a katonai közigazgatás közvetlen intézőivel és a „közigazgatottakkal” — az érdekelt lakossággal — való fesztelem érintkezés útján tanulmányozhassák és tapasztalataikról a nagyközönségnek be­számolhassanak. A mostani látogatás a felszabadított Csallóköznek és az attól északra és közel keletre fekvő területnek szólt. A buda­pesti napilapok munkatársait négy cso­portba osztották és minden csoport más­más katonai közigazgatási járásokat láto­gatott meg. Az egyik ujsáeírócsoportot, amely Po­zsony vármegyének somorici és duna- szerdahelyi járásaiba ment, Molnár Sán­dor alezredes vezette, lekötelező szívesség­gel és minden részletre kiterjedő figye­lemmel. A felszabadult Csallóközbe a Magyar­óvár közelében fekvő doborgazi átkelő­helynél jutott a csoport három személy- gépkocsija. A Szigetköznek ennél a részé­nél az átkelőhely elkészítése és maga az átkelés a honvéd utászcsapatok különlege­sen kiváló képességet bizonyítja. Itt az át­kelés a Duna főágán és az innenső mellék­ágán motorvo/ntatású kompokkal, a túlsó mellékágán pedig hadihídota történik. Somorja, a róla elnevezett járás szék­helye, 4500 főnyi lakosú, városias jellegű snip tiszta nagyközség, amelyet a húsz­éves rabság alatti minden veszéllyel szembeszálló lelkes magyar vezetői: dr. Selliger Ernő ügyvéd, városbíró, dr. Ko­vács Mihály plébános és Furdanics Aladár párttitkár a legnagyobb »rendben hoztak vissza a magyar hazához. Vitéz Zalay, Károly ezredes, dandárparancsnok, a járási katonai parancsnok és dr. Selliger, aki a járás miniszteri biztosa, minden részletre kiterjedő felvilágosítást adtak. Duna- szerdahelyen pedig dr. Szeiff Géza ügyvéd, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, most já­rási miniszteri biztos, aki izzó hazafisága és tevékeny munkája miatt a felszabadu­láskor cseh börtönben volt és a járási ka­tonai parancsnok, Srenker Lajos községi bíró adták meg a szükséges felvilágosítá­sokat. Eskütétel A felszabadító honvédcsapatokkal egyidejűleg bevonult a járások szék­helyére a járási katonai közigazgatás vezetősége. Amíg a honvédcsapatok elsőrendű feladata a felszabaduló területen a visszavonuló cseh csapatok esetleges támadása elleni felkészültség mellett a rend és közbizton­ság, továbbá a vagyonbiztosság fenntar­tása volt, a járási katonai parancsnokság a járás közigazgatási életének minden megnyilvánulását szervezte és indította meg. A községek régi elöljáróságait a politi­kai biztosok — akik általában a magyar párt vezetői — véleményének előzetes ki­kérése után Magyarországra és a. kor­mányzó úr őfőméltóságára feleskették. Ugyanez történt a többi állásában megha­gyott köztisztviselőkkel, tanszemélyzettel, vasúti és postai alkalmazottakkal is. A megszállás alatt szolgált közalkalmazottak legnagyobb része hű volt a magyar állam- eszméhez és egészen csekély kivétellel, mert jó magyarok voltak, át lehetett venni az állami szolgálatba. E kérdés elbírálásában, mii.it minden más helyi kérdésben, az ottani vezetők vé­leménye volt a döntő. A katonai közigazgatás a honvédcsapa­tok bevonulása után, , a negyedik napon a somorjai és a dunaszerdahelyi járásban már minden zökkenő nélkül működött. A járási katonai parancsnok mellett mű­ködnek: a földművelésügyi minisztérium szerve, a járási gazdasági felügyelő, a Magyar a magyarért mozgalom intézői, a szociális misszió nővérei és itt fejti ki ál­dásos működését a zöldkeresztes nővér is. Magyar a magyarért A gazdasági felügyelő szakszerű javas­latai alapján gondoskodik a katonai köz- igazgatás azoknak a teleps birtokok üze­mének folyamatosságáról, amelyeknek cseh és morva gazdái megszöktek. Somorján és környékén igen sok ellá­tatlant talált a felszabadítás. A cseh tele­Kassa, lnovember 19. (Szerkesztősé­günktől.) Jászó község az eddigi határ­megállapítás szerint tudvalévőén két részre szakad. Az egyik rész a premontrei rendházzal és a vasútállomással Magyar- országhoz került, míg a község na­gyobbik fele, amely a patakon túl esik, Csehszlovákiában marad. A Csehszlová­kiának ítélt rész kétségbeesett magyar lakossága most újból küldöttséget me­nesztett a kassai Magyar Nemzeti Ta­nácshoz, azzal a kéréssel, hogy kövessenek el mindent az egész köz­ségnek Magyarországhoz való csato­lása érdekében. A küldöttség vezetője előadta, hogy a község ezemégyszázz léJeknyi ma­A rendkívül megélénkült lengyel-magyar viszonnyal kapcsolatban több tanulmány je­lent meg a két ország közti érintkezések­ről. Legújabban megjelent Divéky Adorján­nak, a Varsói Magyar Intézet igazgatójá­nak füzete: „Mit akartak tenni és mit tettek a magyarok Lengyelország érdeké­ben a háború alatt”. A füzet ismerteti a magyar nemzet te­vékenységét a lengyelek érdekében a vi­lágháború alatt. Felemlíti, hogy a háború kitörésekor magyar légiót akartak szervezni a lengyel légió mellé, de ezt Bécs nem engedte meg. Ezenkívül a magyar vármegyéknek több mint a fele nyilatkozott a lengyelek mel­lett és nagy részük követelte a független Lengyelországot. Rendkívül sokat tett a lengyelek érdeké­ben Andrássy Gyula gróf, aki cikkekben, felolvasásokban, parlamenti beszédekben követelte a lengyelek kívánságainak telje­sítését.. pesítő földreform kapcsán közel 8000 magyar uradalmi foglalkoztatott lett földönfutó, mert a nagybirtokosoktól elvett földeket csehek, morvák és csekély részben betele­pített szlovákok kapták. A szükséget szen­vedőknek elsősorban a honvédség mozgó­konyhái adtak élelmezést, majd a Magyar a magyarért mozgalom szeretetesomagjai és élelmiszerutalványai — amelyek azon­nal beválthatók voltak — segítették a rá­szorulókat. Egy-egy utalvány ellenében 2 kg liszt, 0.70 kg szalonna, 0.25 kg cukor, 0.25 kg zsír és 0.30 kg só lett kiszolgáltatva. Hat, vagy többtagú csaltad egy hétre két utal­ványt kapott. Már megkezdték a második heti utalványok kiosztását is. Somorján az első három napon 1750 utalványt ad­tak ki. Az iskolásgyermekek 2000 csomag cukorkát és csokoládét kaptak. A földművelésügyi minisztérium gondos­kodik arról, hogy a rászorulók — mert igen sok gazdának minden gabonáját el­vitték — nemesített vetőmagot kapjanak. A honvédcsapatok minden nélkülözhető fogataikat — lovaikat és kocsikat — a gazdák rendelkezésére adják az őszi mező­gazdasági munkához, mert a csehek által igénybevett fogataikat még nem kapták vissza. Igen nagy és értékes munkát végez a fel­szabadított Felvidéken a Hangya, amely gondoskodik a Felvidék áruellátásáról. A honvédség felszabadító csapatai után mindenütt megjelent a Hangya cukorral, sóval, petróleummal és benzinnel, mert esek az anyagok hiányoztak a Felvidék életéből a cseh rabság utolsó hetei alatt. A dunaszerdahelyi vezetők előadásának rendkívül érdekes és minden dicséretet megérdemlő része az, hogy a Dvncszerda- hely melletti hadifogolytemető közel 800 olasz és orosz sírját a cseh rabság húsz éve alatt a helyi vöröskereszt-szervezet a L.gtökéletesebb rendbe'n tartotta. A kaonai közigazgatás áldásos tevé­kenységéről mindenki a legnagyobb di­cséret hangján beszél. Jellemzésül azt hangoztatták, hogy mindent azonnal és jól intéznek el. gyár lakosságát a szó szoros értelmé­ben éhhalál fenyegeti. A községből kiinduló mindhárom út magyar terü­letre vezet, ugyancsak magyar terü­leten van a vasútállomás is, Cseh­szlovákia felé pedig meredek szikla­fal zárja el az Utat. Ennek következ­tében a község meg van fosztva min­den életlehetőségtől, eddigi virágzó ipara teljesen elsorvad. Már élelem is alig van a faluban, mert utánpótlás­ról sem lehet gondoskodni. A küldöttség a Magyar Nemzeti Tanácsot kérte meg, hogy a végveszély óráiban juttassa el a magyar község segélykiáltá­sát az illetékes fórumokhoz, mert ha se­gítsék nem érkezik, úgy a legrövidebb időn belül a teljes pusztulás fenyegeti az egykor virágzó színmagyar községeit. De nemcsak Andrássy Gyula gróf be­szélt a lengyelek érdekében, hanem még számos más kiváló magyar képviselő, mint például Apponyi Albert gróf, Ugrón Gá­bor és mások. A magyar parlament volt az egyetlen, a(hol a lengyel kérdést oly lelke­sen támogatták. A füzet ezután ismerteti a magyar po­litikumok állásfoglalását a dhelmi kérdésijén, amikor ugyanis a bresztiitowszki békében Czemin a ohelmi földet az ukránoknak Ígérte oda, ami hallatán elkeseredést idé­zett elő a lengyelek körében. Ugyanakkor Kelet-Galiciát is ki akarták hasítani Galí­ciából és külön rutén tartományt akartak belőle alakítani. A magyar politikusok erélyesen léptek fel ez ellen és megbuktatták Czer. nint és Seidlert, a szerencsétlen béke megkötőit. Magyarország ezzel igen 1 nagy szolgálatot tett a lengyeleknek. A füzet ezután elmondja, hogy mikép segítette meg Magyarország Lengyelor­szágot 1920-ban a bolseviki betörés idején, amikor jóformán egész Európa elhagyta a lengyeleket. Magyarország sereggel akarta segí­teni a lengyeleket a bolsevikiekkel szemben, de a csehek kereken kije- jelentették, hogy nem bocsátják át a magyar hadakat. A Csepel szigetéről küldött lőszer eleinte szentén megakadt, mert a csehek nem en­ged t ég azt át a csah határon és az egy­hónapi késéssel Románián keresztül érke­zett meg a legváltságosabb pillanatban. Ezzel a magyar lőszerrel kezdték meg a lengyelek a nagy offenzivát, amely a var­sói győzelemre vezetett. Ezzel Magyaror­szág nemcsak Lengyelországot, hanem egész Európát megmentette a bokevizmu> tc’ Berlinbe érkezett Fr a nci aor szag ú| nagykövete Berlin, november 19. Coülondre új ber­lini francia nagykövet szombaton délelőtt Berlinbe érkezett. Dörnberg báró protokoll­főnök fogadta a nagykövetet. Coülondre berlini francia nagykövet Ber­linbe érkezése után a következőket mon­dotta a Havas-Iroda tudósítójának: — Pompás időben érkeztem Berlinbe, Remélem, hogy ez jó előjel lesz német- országi küldetésem sikeréhez. Coülondre nagykövet hétfőn este utazik Berchtesgadenba és kedden délelőtt adja át megbízólevelét Hitler kancellárnak. A Felvidék felszabadu­lását megünnepelték a brazíliai magyarok Sao Paulo, november 18. A sao-paulod ma­gyarság bensőséges hálaiirmepet tartott no­vember 6-án, a kormányzó úr őfőméltósága komáromi bevonulásának napján. Délelőtt 11 órakor a Largo Paysandu-i ka­tolikus templomban ünnepi szentmisét, szent- beszédet és Tedeumot tartottak. A tulajdon­képpeni ünnepség délután 5 órakor kezdődött a Sao Bento gimnáziumban. Már jóval az elő­adás megkezdése előtt minden hely megtelt. Több mint ezer ember szorongott a terem­ben, amikor az ünnepség kezdeteként felcsen­dült a magyar Himnusz. A magyarruhás No­vak Ilonka hazafias szavalata után Boglár Lajos dr. sao piaiuloi konzul felolvasta a Fel­vidék megszállásáról beérkezett legújabb táv­iratokat, amelyeket a közönség lelkes éljen­zései fogadott. Ezután bemutatták a Hungá­ria hangosfilmet, amely a magyar föld szép­ségeiről készült. Szünet után Boglár Lajos dr. magyar kon­zul tartott ünnepi beszédet. Lelkes szavak­kal vázolta, hogy a Felvidék visszaszerzésével mindjobban ingadozik a Trianonnak nevezett tákolmány és minden remény megvan arra, hogy nemsokára teljesen összeomlik. Felhívta a brazíliai magyarokat, hogy tiszteljék a ven­déglátó Brazíliát, de lelkűkben mindig szilár­dan álljon a magyar szeretet, a nemzeti ijsz- szetartozás szent érzése. A nagy tapssal fogadott beszéd után Gálos Rezső tanító szavalta el nagy tetszés mellett a „Kassai harangok” című költeményt. Fülöp Lajos magyar nótákat énekelt, majd Markos János bencésatya mondott tüzes, hazafias be­szédet. Visszaemlékezett a húsz év előtti fel­vidéki megszállás szörnyű idejére és boldo­gan hangoztatta, hogy a magyarok istene meghallgatta fiainak imáját és egymillió ma­gyar testvért visszajuttatott a drága magyár földhöz. Ez ad hitet és reményt arra, hogy majd felépül ismét a nagy és boldog Magyar- ország. A gyönyörű hazafias ünnepség végén a közönség elénekelte a Magyar Hiszekegyet. A brazíliai magyarság körében egyébként széleskörű mozgalom indult meg, hogy az óha­zában nélkülöző magyar testvérek téli nyomo­rán adományaikkal enyhítsenek. A szép siker­rel biztató szociális megmozdulás bekapcsoló­dik a kormányzóné Őfőméltósága nyomoreny­hítő akciójába és a visszatérő felvidéki ma­gyarság megsegítésére irányuló mozgalomba. A sao pauloi magyarok ez évben még az eddiginél is bensőségesebb és fényesebb ünnep­séggel akarják megülni Miklós napját, hogy a tengerentúli magyarság is kifejezésre juttassa a Kormányzó Ur őfőméltósága iránt érzett há­láját és hódolatát. Az egyházak ünnepi isten­tiszteletekkel, az egyesületek pedig fényes ün­nepségek rendezésével emlékeznek meg Ma­gyarország kormányzójának történelmi nagysár gáról. ■ olcsón, a régi híres írni Palngyai Győző szűcstől ■ nr xtA _: _e __ IV., Bécfi-ntca 6. Jászó Csehszlovákiában maradi lakosainak kétségbeesett segély kiállása Éhínség fenyeget Í400 magyart Amikor magyar muníció mentette meg Lengyelországot

Next

/
Thumbnails
Contents