Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-08 / 2. szám
8 TEtviubHi -MaGYÄRHTMiSE 1938 NOVEMBER 8, KELI» Hivatalos jelentés a hétfőn átvett területekről Mii fosunk Uj és régi hazánk nagyobb lett. A ma. gyár életbe ismét bekapcsolódunk hú se esztendős küzdelmek után. U,j gazdasági és szociális erők illeszkednek bele új ée mégis régi hazánk lüktető vérkeringésébe. Húsz esztendős különálló életünk után ismét teljes erővel olvadunk be a régi haza gazdasági életébe. Eleven erőket hozunk. Frissítő vért a nagy magyar szívbe. Kisebbségi életünk id .jón megtanultuk azt, mit jelent egyedül élni, mit jelent egyedül felépíteni mindent, mit jelent az önerő a gazdasági élőiben.. A cseh centralista gazdasági politika úgyszólván mindenünkből kifosztott, pénzintézeteinket, szövetkezeteinket, gazdasági intézményeinket a legnagyobb erővel szívta magába, gazdasági erőink az első évek nehéz küzdelmeiben csaknem el. vesztek. Mindent elölről kéllett kezdenünk. Egynéhány bankunk maradt meg, szegényen, eizártan a cseh gazdasági érveréstől. Anyagi segítséget sehonnan sem kaptunk. Hősies küzdelmünkbe került gazdasági életünk újjáépítése. Ez az újjáépítés csaknem teljesen önerőnkből, szegénységünkből történt. Ipari üzemeink a nyomás és a nagy verseny következtében leállottak, gyárkéménveink kihűltén meredtek az égbe. Losoncon, Rimaszombatban, Érsekújvárt, Kassán és a többi magyar városban a magyar ipari munkásság ezred állottak kenyér nélkül, majd egy részük visszatért a szűkö6 knyeret nyújtó magyar falvakba. De építettünk. Felépítettük szövetkezeti hálózatunkat, melynek csodájára járt a híres svájci szövetkezeti mozgalom, sőt még maguk a csehek is. Megszerveztük mezőgazadságunkat. Ma nyolc gazdasági egyesületünk kapcsolódik be a magyar gazdasági életbe. Pénzintézeteink, hitelszövetkezeteink nehéz küzdelmek árán tartották meg magyar jellegüket és a fellélegzés talán éppen ezen a vonalon a legnagyobb. A magyar pénzügyi életnek hatalmas munkát kell elvégeznie a következő na. pókban, hónapokban, hogy pénzintézeteink teljes erővel bekapcsolódhassanak a nagy magyar életbe. Igen nagy és sürgős segítségre van szükség minden vonalon. A magyar gazda, földmíves és földbirtokos lerongyolódott, eladósodottságunk fokát szinte nem is merjük leírni. A magyar földbirtoknak csak tizennégy százaléka adóeságmentes, a többi nyög a súlyos adósságok terhe alatt. Magyar pénzintézeteinknek azonnal hi telre van szükségük, hogy a magyar élet megindulhasson és bekapcsolódhasson a nemzet gazdasági vérkeringésébe. Mező- gazdaságunk megsegítése sem bír el hosz- özú halasztást, mert hiszen az ősz folyamán a legtöbb magyar gazda még az őszi vetést sem végezhette el. A felvidéki ipar újjáépítése pedig a legfontosabb programpontja kell, hogy legyen a gazdasági átépítésnek. A magyar munkás éhesen, le. rongyoltan várja a pillanatot, amikor a kihűlt gyárkémény ismét füstölögni fog. Mit is hoztunk? Eddig csupán panaszkodtunk. De mit is tehetnénk mást. Mi, felvidéki magyarok, csak segíséget kérhetünk és bizonyosra vesszük azt, hogy ez a segítség és az újjáépítés nem sokáig várat magára. Leszerelt gyáraikat hozunk, hozunk élő és viruló gazdasági szervezeteket, szövetkezeteket, de hozunk a mi drága hazánknak olyasmit is, amiben edig szűkölködött. Nyersanyagokat, bányákat is hozunk, melyeik a túlnyomóan agrár-Magyar- országban az ipart és a városi életét jelentik. A felvidéki ipar felbecsülhetetlen értéke lesz a magyar gazdasági életnek. De hozunk mást is. Erős akaratot, tántoríthatatlan magyar öntudatot és kipróbált magyar erőket is a magyar gazdasági életnek. Ée végül hozzuk a mi végtelen sze- retetünket új és mégis régi országunknak, ez a szeretet és ragaszkodás pedig immár örökérvényű. Edzett magyar izmok térnek vissza hazánkba, hogy Nagymagyarország felépítésében azzal az erővel folytassák a nehéz küzdelmet, amellyel eddig küzdöttek. HANTOS LÁSZLÓ Hivatalos jelentés szerint a magyar királyi honvédség csapatai november 7-én a következő területet vették birtokba: 1. A Dunától északra eső részben: a Gutor északi, Soniorja északi, Béka nyugati, Vajasvata nyugati, Bélvata nyugati szegélyének vonala által bezárt területek, onnan tovább északkeleti irányban a Vá- gig, majd a Vág mentén Guta község északi, Gyetvapuszta északi, Bagota északi, Perbcte északi, Für északi, Német. Kiskeszi északi. Tölgyes északi szegélyének vonala által bezárt területek. 2. A Bódva folyótól északra eső részben az Aggtelek déli, Hosszúszó déli, Borzova nyugati szegélyétől s onnan észak-északkeleti irányban a gombaszög—-szilicei útig s Szilicc északi szegélyéig. Onnan félkör alakban Vár hosszúrét nyugati szegélyéig, tovább félkör alakban Hárskút keleti szegélyéig, majd tovább keleti irányban a Szádelö északi szegélye és Torna keleti szölgyén északi, Bart északi, Bény északi, 1 szegélyvonala által bezárt területek. Az árvízi hajósok... Amikor Esterházy Jánosnak a tőlünk elszakított felvidéki magyarsághoz intézett szózatát olvastuk, megrázó kép rémlett fel előttünk. A nagy óceánjáró gőzös katasztrófájára gondoltunk, amely süllyedőben van. A mentőcsónakokat lebocsátották, az utasok nagyrészét, asszonyokat, öregekét, gyermekeket elhelyezték bennük, a csónakok már meg is indultak a háborgó tengeren a biztos rév felé. A megmenekültek lelkében ujjong a szabadulás érzése, de azért szemüket könnyfátyol homályosítja el és fájdalmas tekintetet vetnek vissza a már alámerülő hajótestre. Annak fedélzetén összeszorított ajakkal, éghez fordított tekintettel állanak a viharban megpróbált férfiak, mindenre elszánt férfias erővel dolgoznak a matrózok, hogy a betóduló vizet kiszivattyúzzák, a tisztek kemény parancsokat osztanak, a kapitány pedig ott áll a hajóhídon és nem hagyja el a helyét akkor sem, amikor a hullámok átcsapni készülnek a feje fölöittt... Ez a kép rémlik fel bennünk, ha a magyarság kisebbségi életének hajóterére gondolunk, amely húsz éven át hányódott tajtékzó viharban... Húsz éven át emberfeletti erőfeszítéssel dolgoztunk azon, hogy ezt a hajótestet révbe kormányozzuk és most az isteni Gondviselés iránt hálatelt lélekkel borulunk le a drága anyaföldre, amelyre az elszakított nemzettest nagy része meg- menekedhetett... De testvéri érzelemmel eltelt szívünk nem tud annyira örvendezni, hogy elfojtsa a feltörő könnyeket, mélyeket azokért hullatunk, akiknek továbbra is a végzethajón kell maradniok. Húsz évet éltünk abban a borzalmas hajóban és csak úgy tudtuk ezt az apokaliptikus korszakot átvészelni, hogy igaz test. vérként tartottuk egymás kezét. Egyeli voltunk a sok magyar bánatban és a kevés örömben. Együtt akartuk megünnepelni a révbejutást, a hazatérést is... Ők pedig a mártír elszántságával és törhetetlen lelki erejével vállalták továbbra is a legnehezebb sorsot és kitartanak helyükön, ahová őrtállásra rendelte őket történelmi hivatásuk. Hálatelt, megrendült lélekkel gondolunk most rájuk és a legnemesebb történelmi példaképnek állítjuk alakjukat az egész magyar nemzet elé. Hódolat nekik, akik a nemzeti érzésnek és emberi nagyságnak legszebb pédáját adják. Esterházy János Egyszerre keserűség költözik a szívünkbe, ha árra gondolunk, hogy nem less már közöttünk, de a fájdalom könnyűin át' is felismerjük annak nagy jelentőségét, hogy egy tetőtől talpig férfi áll a viharral küzdő hajó parancsnoki hídján. Fiatalember, ebben az évben töltötte be harminchetedik életévét. Hét esztendeje vesz részt közéletünkben. Abból a családból való, amely Magyarország történetében mindig vezetőszerepet vitt; amely a legnagyobb nádort adta a magyar nemzetnek, a tudós főpapoknak, országnagyoknak és hadvezéreknek egész sorai. Az Esterházyak mindig bátran, életük kockáztatásával szállottak szembe a nemzet sorsát fenyegető veszedelemmel. Ebből a családból való az a nyolc Esterházy, okik 1652- ben Vezekénynél csaptak össze a törökkel és négy Esterházy vesztette el életét egy ütközetben. Az ősök szelleme és az új idők szava vezette Esterházy Jánost is a kisebbségi küzdelembe. Családi örölisége predesztinálta a mártirsors vállalására, hiszen dédatyja az a Jeszenák János báró nyitrai főispán volt, aki a szabadságharc első áldozatai között szenvedett 1819 október 10-én mártírhalált. „Azon hitben halók meg, hogy a haza sorsa jobbra fordul, mert Európában fel kell a lelkiismc- retnek ébrednie’’ — ezek voltak gyóntatíjához intézett utolsó szavai. — Édesanyja pedig, a nagyműveltségű Tárnom Tarnowsíca Erzsébet grófnő abból a Tamowsky-családbó való, amely a szabadsághősök egész sorát adta a testvér lengyel nemzetnek. Esterházy János vagy készültséggel, ideális magyar lélekkel, mélységes szociális érzéssel lépett a közéletbe, amelynek egész területén bebizonyította vezetői rátermettségét. Politika, gazdasági és irodalmi ráter- szociális tevékenység egyformán egész enibert talált benne. Alig kétévi közéleti munka után 1932 decent,- bér jó-én a keresztény szocialista párt ótátra- füredi értekezlete a párt országos elnökévé választotta, miután már egy esztendővel azelőtt mint a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga elnöke vett részt á kisebbség külpolitikai tevékenységében is. Emlékezünk még azokra a. kemény szavakra, amiket a kisebbségek bécsi kongresszusán mondott, emlékezünk kifálcndáisára, hogy „nem táncolni gyűlt össze a kongresszus”. Eűrópaszerte feltűnést keltett a jelenet, ami ezekre a szavakra következett, az elnök az erélyes szavakra any- nyira felizgult, hogy szívrohamot kapott. A fiatal pártvezér az 1935. évi választáson bekerült a parlamentbe is és lankadatlan buzgalommal vívta nehéz harcát a prágai szócséplő fórumon és fáradhatatlanul járta a felvidék magyar, szlovák, német és rutén falcait, mindenütt lelkesítve, hitet öntve a csüggedőkbc és fölsegítve a kisebbségi front elesettjeit, áldozatait. Méltó munkatársa a küzdő magyar nő példaképe Esterházy Eujza grófnő, aki a nagy magyar nőknek, a Zrínyi Ilonáknak példáját követve, a börtön kockázatát is vállalta., egy évet szenvedett aló csőn yre nd ü, közönséges bűncselekmények miatt elitéit nők közé zárva a, börtönben, de nem tudták megtörni annyira, hogy könyörögjön a kilátásba helyezett kegyelemért. A börtön szenvedései csak acélosabbá tették a lelkét és azóta a, felvidéki magyar munka egyik legtevékenyebb apostola. A katolikus akció vezető munkása. Minden magyar kulturális megmozdulásnak lelkes istápolója. A szépséges grófnő a ■magyar asszonyt erényeknek ragyogó példáját adta minden felvidéki magyar nő számára, Petrásek Ágoston a nyitrai magyar szigetnek,, a most magúkra hagyott harminchat nagyszerű magyar falunak lesz továbbra is az istápolója. Ez a szlovák eredetű, de magyárlelkű pap a szlovák-ma- gyár testvériség igazi megtestesítőjeként fogja majd hivatását betölteni továbbra is. Hatvanadik életéve felé hajlik, de még tele van ifjúi tetterővel, nagy cselekedetek vállalásának akarásával. A kereszténység szociális tartalmának lényegét az esztergomi teológián olyan mestertől szívta magába, akinél kiválóbb útmutatója nem lehetett: Prohászka Ottokár kiváló tanítványa volt, pesti hitoktatói működésének idejében pedig Giesswcin Sándor munkatársa. 1908 óta működött lelkipásztori tevékenységben. A háború idején Lakácson volt lelkész, aztán Nyitraegerszegre helyezték hat évvel ezelőtt. Lakácson iskolát épített és alig került új állomáshelyére, félév múlva már tető alatt, állott a nyittaegerszegi mamagyar katolikus iskola. Közéleti működése páratlanul sokoldalú volt. A hábo'i'íi előtt Honi- megye törvényhatósági bizottságának és állandó választmányának tagja, az összeomlás útón pedig az elsők között van, akik részt- vesznek a keresztény szocialista párt szlovák osztályának megszervezésében. Pozsony vagy- megye képviselőtestületének s választmányának tagjaként fejt ki szívós karcot, majd 1929-ben bekerül az országos képviselőtestületbe, három év múlva az országos választmány tagja, 1935-ben pedig képviselő. Kitartó, soha nem lankadó harcot folytat a hitvallásos iskolák érdekében és a nép szegénységének enyhítéséért. Uj feladatát éppen olyan krisztusi szellemben tölti be, mint ahogy munkáját eddig végezte. A keleti vártán a magyarság legkeletibb telepterületén, a beregi és máramarosi hegyek között fogja továbbra is nagyszerű magyar munkáját végezni Hokky Károly, akiről a Jdsebbségi magyar polgár példaképét lehetne megmintázni. Hatalmas alakja, komolyságot és akaratot kifejező koponyája mindig a küzdő magyart juttatta eszünkbe, ha szembekerültünk vele. A magyar munkát nohilc officiumnak tekintette t mindig és abban szünetet nem ismert, ötvenöt esztendős, de életereje és munkabírása olyan, mintha negyvenes volna. Tanári pályán mű- hödött, míg más hivatásra nem szólította a magyar élet parancsa. A pesti István-úti gimnáziumból a kassai kereskedelmi iskolába ke* rült, mint a történelem tanára és itt érle a háború kitörése. A frontra ment, ahol éppen úgy megállta, a helyét, mint, katedráján. Komáromnál súlyos haslövési kapott, de felépülése -után továbbra is katonai szolgálatot teljesített. Az összeomlás után visszatért 'Kassára, de csak egy évig taníthatott, az a-sóra érte, mint Szikíny Ferencet, Várnai/ Ernőt, eltávolították katedrájáról, hiszen történelmet ivem is taníthatott úgy, ahogy azok kívánlak, Szepsiben élő édesanyjához tért. haza. A keresztény szocialista párt. egyik . gyűlésén csak úgy alkalmilag felszólalt és érvelésének kristálytiszta volta, szónoki készsége egyszerre fölkeltette a figyelmet személye iránt, A keresztényszocialista párt ruszinszkói kerületének tikárságóval bízták meg és Nagy Kálmán dr.-ntik, a feledhetetlen emlékű nagyssöl- lösi főorvosnak volt, lelkes munkatársa a párt megszervezésében, az ö halála, után pedig reá bízták a kerület, vezetését. A Határszéli Újság című lapban, amelynek felelős szerkesztője volt, éveken át meg nem alkuvó • harcot vívott Kárpátalja magyarságának érdekében. Értékes magyar munkássága a nemzet . bizalmát szerezte me.g számára és így 1929 óta a ■magyarság szenátora. A szepesi német-magyar életközösség Kitsch Andor munkásságában jut a legkifejezőbben érvényesülésre, Kakaslomnici gazdaságát mintagazdasággá fejlesztette és a Szepesiig gazdalAőzönségének f igyelmét hamarosan magára vonta. Megszervezte „zvpszer” hazájának gazdasági egyesületét, amely európai színvonalú mezőgazdasági , tevékenységei fejtett ki és az új körülmények közé került honfitársait új gazdasági feladatok betöltésére nevelte át. A Szepesség gazdasági életét az idegenforgalomra rendezte be, A Tátra propagandája, a léitrai fürdőhelyek érdekeinek védelme területén óriási munkát végzett és vngyrészben az ő érdeme, hogy az őslakosságot nem tudták kiszorítani a Tátra életéből. Politikai munkáját nyobanm az összeomlás után. megkezdte, megszervezte a szepesi német pártot, amely a német-magyar életközösség jegyében nyomban szövetségestársául szegődött a magyarságnak. Kitsch Andor azóta is rendületlenül kitart ezen a politikai síkon, 1925 óta tagja a parlamentnek és szakszerű munkája még az ellenfelek elismerését is kivívta. A Szepesség kulturális életében is irányító Szerepet vitt, s mint a tűzoltó szövetség elnöke, a Szepesség modem tűzrendészetének alapjait ő vetette meg. A szlovenszlcői tartomány gyűlésnek egy magyar tagja nem tért vissza Kőrisek György, ősrégi túróéi nemesi családból származik, férfierejének teljében van, az ötven felé .közeledik. Gazdasági tanulmányokat végzett, de régészeti szakismeretei is. elismerésre méltóak. A háború alatt á budapesti eliö ■ honvédhuszárezredben szolgált, aztán atyja birtokának vezetését vette át és virilis alapon Turócmegye törvény- hatósági bizottságában dolgozott a közért. Turócmegye szórványmagyarságának volt a vezére 1926-ig, amikor Pozsonyba költözött s ettől fogva mint a nemzeti párt vezető tagja, majd 1932 óta a pozsonyi szervezet elnöke s a párt ■ egyik országos alelnöke fejtett ki nagyszabású níunkát. De a pozsonyi ágostai egyház életében is vezetöszerepet vitt és egyik irányító tagja volt a pozsonyi Toldy-kömek és a színpár toló egyesületnek. Különösen szociális téren végzett felbecsülhetetlen munkát, a pozsonykörnyéki nyomorgó magyar munkástelepek fülsegélyezésére széles rétegeket tudott megmozgatni és téli szociális akciói sokezer nyomorgó nemzettestvérünle szenvedését enyhítették. Az árvízi hajósok ott állanak a hullámoktól ostromolt őrhelyen és körülöttük kitartanak a szörnyű Viharban hűséges munkatársaik, akiknek ezt a tragikus történelmi szerepet szánta a magyar sors. Mi pedig a válás pillanatának fájdalmában most nem tudunk egye. bet nyújtani nekik, mint szívünk minden együttérzését és azt a fogadalmunkat, hogy nem szűnünk meg egy pillanatig sem rájuk gondolni, velük törődni, velük s a rájuk bízott százhúszezer magyarral. És nem szűnünk meg állandóan ébrentartami a magyar lelkiismeretet. Harsány hangon kiáltjuk oda nekik, akik a háborgó tengeren hánykolódnák: — Ne féljetek, testvérek, nem vagytok egyedül és a hajó nem süllyedt el! VÉCSEY ZOLTÁN Felelős szerkesztő: POGÁNY BÉLA Felelős kiadó: NEDECZKY LÁSZLÓ STÁDIUM! SAJTÓVÁLLALAT BT„ BUDAPEST, VIII., RöKK SZILÁRD-UTCA 4. — FELELŐS: GYŐRY ALADÁR IGAZGATÓ T
