Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)

1917-10-17 / 79. szám

Huszadik évfolyam 79. szám. Sátoraljaújhely, 1917. Szerda, október 17. POLITIKAI ÚJSÁG 31T«gj«l«n minden szerdán és szombaton este- Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kaziitczy-ulcza ő. Kiadóhivatal: Candesmann 3H. és Társánál. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 12 korona. Félévre 6 korona. Negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 12 fillér. .Hirdetéseket a legjuíányosabb árban közlünk Hadik és a vidék. — okt. 17. (L A) A közélelmezési mi­niszter országos panaszirodát szer vezett minisztériumában. Két vi­déki útja, a pécsi és diósgyőri, közvetlenebbül megérlelte benne az elhatározást, hogy eleven szer vet létesítsen maga és az ország közt. Hadik belügyi államtitkár­ságáig kell visszanéznünk és mind* járt koncepciozusabbnak látjuk újabb intézkedéseit is és épen azokat, melyek most közvetlenebb összeköttetésbe hozzák az ország­gal. Emlékezzünk rá, amit annak idején vidéki szerkesztők deputá- ciójának egyik vezetője előtt mondott: „A nyitott szemmel dolgozó vidéki sajtó országos je­lentőségű szolgálatokat tehet" .., Már ez a vélemény, mely egyben a vidéki sajtó hivatásának és hely zetének legpregnánsabb megjelö­lése, élénken megvilágította Hadik államférfim karakterét. A hiva­tali retortákon át az eleven éle­tet látni és figyelni akaró állam­férfim karakterét. Ha volt valaha magyar államférfiu akinél nem frázis, hogy az ország ütőerén , tartja a kezét, úgy Hadik annyira az, hogy egyes miniszteriális hi­vatalok véleményét reprodukálva, „Ez már a jóból is sok“. Sőt ha mi is annyira konzervativek vol­nánk egy miniszter „mindent tudni és látni vágyással" szemben mint egynémely hivatalnoki felfo­gás, magunk is soknak tartanók a jóból, hogy a panasz-iroda niég a sajtó retortáján tulható kap­csolatot jelent. Ám mi a rajtunk is tulnézni akaró miniszter elha­tározásában és panasz-iroda szer­vezésében sokkal nagyobb és jelentősebb dolgot látunk, sem­hogy ne a nagy vonaluságok né­zőszögéből Ítéljük meg Hadiknak ez újabb intézkedését. Jól tudjuk, hogy Hadik a saj­tóról, illetve a sajtó betűin át az országos vágyak és panaszok hangjairól igen behatóreferátu­mokat kívánván, a mindent tudni akarás államférfim kötelességér­zetében élő Hadikot e köteles­ségérzet már belügyi államtitkár­sága idején is minuciózusabbá tette.Cs misem természeteseb.hogy ma, amikor miniszteri állása és épen az a miniszteri állás, mely az eleven mindennapi élet köz vetlen sodra felé utalva, hogy ma sokkalta intezivebben és köz­vetlenebbül kell bekapcsolódnia az országba. Jól mondta egyszer egy német birodalmi képviselő: „a közélelmezés ügyeit irányitó gondoskodás olyan legyen, mint az atyai gondoskodás, mindenre kiterjedő és mindenre közvetlenül figyelő." Mint az atyai gondoskodás! Ez a találó szó. Ilyennek érez­zük mi Hadik mindenbe bele látni akaró gondoskodását és e gon­doskodás szüleményének tekintjük a panasz irodát is. Az atyai gon­doskodás figyelmessége apához és fiúhoz illő bátorsággal sohasem ijedhet meg a panaszok tömegé­től. A nagy küzdelemben sodort család a ért akart mindent tudni, mert mindenen csak segíteni akar. Hogy nincs elegendő élelem, hogy nincs annyi, amennyivel minden­kin mindenkor segíthessen, az könnyebben elviselhető, ha érzi a család, hogy az előteremthető és meglévő mennyiség igazságos el­osztása tekintetében atyai gon­doskodással őrködik telette. Es az ország közvéleményé­ben napról-napra erősebbé érle­lődik a meggyőződés, hogy Ha­dikot fáradhatatlan munkájába az atyai gondoskodás szeretete in­spirálja . . . fi tisztviselőkérdés. — ott, 17­U,ból előtérbe került társadal nauaknak egyik legégetőbb prob'é mája: a régóta lappangó, az u!olsó hat hónap alatt állandóan felszínen levő köztisztviselő probléma. A tisztviselő-problémát tulaj­donképpen a háború hozta felszínre A hiboru .oko:ta ugyanis azokat a üagy eltolódásokat, amelyek a tár­sadalom külöraböző osztályainak egymáshoz való viszonyában előál­lottak és amelyeknek következmé uye a tisztviselők gazdasági és ez­zel együtt szociális helyzetének hi­hetetlenül nagyfokú sülyedése. A tisztviselők helyzete tudvalevőleg a háború előtt sem volt rózsásnak mondható, mégis kétségtelen, .hogy a tisztviselő-osztály az átmenetet képviselte a munkások és a kapita listák között, szóval az alsó és a felső osztály közötti úgynevezett középosztály szerepét töltötte be. A háború azonban úgy a munkásnak mint a tőkésaek igen kedvező, a tisztviselőnek azonban annál ked­vezőtlenebb konjunktúrának bizo­nyult, úgy, hogy az előbbi két ősz tály gazdasági nívója olyan magasra szökött, hogy nem volt szükség többé a kettő közötti áthidalásra, a középosztályra, a tisztviselőket te hát egyesült erővel taszították le a mélységbe. Erre aztán egyszerűen megszületett, megnőtt, raegterebé- lyesedett a tisztviselő-probléma. Ezen probléma megoldása a tár­sadalom összes problémáival kap­csolatos szociális, financiális, admi­nisztratív és kulturális szempontból nagyfontosságu és hovatovább ha­laszthatatlan feladat. Több kenye­ret! — ez a tisztviselő mozgalmak jelszava és az a másik je'szó, hogy több jogot!, tulajdonképpen csak mogismétlése az elsőnek. A tisztviselő-kérdés problémái szerves összefüggésben vannak a társadilom egyéb problémáival. P. I- daul a választójog megoldásánál fel­tétlenül el kell dönteni a tisztvise­lők aktiv és passzív választójogá­nak, valamint agitácó-szabadságának kérdését is. A háború utáni időben legfontosabb lesz tudvalévőén a többtermelés, amelynek keretébe a tisztviselői többmunka kérdése is beletartozik. A többmunka lehető ségének a siuequanonja a több ke­nyér, sőt az elég kenyér. Az a fo- lyainatbalban levő Dagy társadalmi átalakulás pedig, amelynek demok­ratizálódás a neve, kell, hogy a tisztviselők jogi és po itikai helyze­tének rendezését is magával hozza, így kerülnek majd most megoldás alá tisztviselő probléma járulékai : a szolgálati pragmatika, szervezkedési szabadság, a független fegyelmi bi róság, a tisztviselők gazdasági és pari&raenti érdekképviseletének kér­dései is. Lapunk mai Az újhelyi kofa dzsungel. • • Reflexiók az uj piaci ármaximáláshoz — okt. 10, A piaci mizériákba lassanként már belefásulnak az emberek. Mér hozzászoktak ahhoz az orytámadás- hoz, amely most már egészen nyi! tan, leleplezetlenül a fogyasztó el len irányul; selejtes dolgokat ötszö­rös áron mázsányi gorombaságok közepette a nyakába sózni. A hatóság kibocsátott hivatalos árjegyzéke ugyan mérsékeltebb ára kát mutat fel helyenként, dí hát ez ne tévesszen meg senkit: ezeket az árakat senki be nem tartja. Az eladók, vagy falusiak, vagy viszontelárusitók, kofák, akik ver­senyeznek egymással az árak felhaj tásában. Főzelék. Például a hatósági árjegyzék szerint burgonya kilónként legnaaga sabban....................50 fill r, paradicsom kilónként legmaga­sabban ....................90 fillér, ugorka kilónként legmagasab­ban .... 30—40 fillér. Ugyan jelentkezzék valaki, aki paradicsomot 90 filléres árban fő­zött be, vagy 50 filléres burgonyát eszik. Nem is szólva, hogy a falusi eladók mérleggel nem is rend-dkez száma 2 oldal. nek, s egy fél kiló súlyú káposztát 70—80 filléren árusítanak. Vagy itt volt például a gomba szezonja, a mely cikkből télire szárítani kellett volna, d8 két darab gombáért 1 ko­ronát vettek egész idő alatt — anél­kül, hogy va’aki törődött is volna vele. Vaj és gyümölcs. A vajnak az ára is meg van maximálva, a valósághoz képest azonban olyan alacsonyan, hogy hónapok óta egyetlen falusi asszony meg nem jelent a piacon. Ellenben a kofák árusítanak vajat, anélkül, hogy valamely ár betartását köte­lezőnek vélnék magukra, Ezeknél a vaj kilója 28—80 koronán váltakozik. A gyümölcs, dió ára is hihetetlenül és indokolatlanul magas, hozzávéve azt is, hogy az eladók egyáltalán nem tesznek különbséget faj gyü- mö cs és selejtes áruk között, — s a hu'lott törődött almát iä a leg­drágábban árusítják. Téli beszerzés előtt. Szó sincs róla ezekért az álla­potokért nem lehet csupán a ható-. Ságokat kárhoztatni. El kell ismer­nünk, hogy a közönség fegyelme­zetlen, s az árleihajtást nagyrészt egyedül mozdítja elő. De az árak szigorú betartását a zug piacok és elővásárlások ellenőrzését még a közönséggel szemben megvédeni is a hatóság kötelességévé tesszük. Egyúttal felhívjuk a főkapitány ur figyelmét arra a cserekereskedósre, amelyet egyes üzletek és magáno­sok folytatnak a falusi eladókkal, tojásért petróleumot, tejért cukrot és így tovább. E.várjuk a főkapi­tány úrtól, hogy a téli szükségletek beszerzésénél kellő eróiSyel és elő­relátással segítségére lesz a már amúgy is eléggé kiuzsorázott kö­zönségnek. Megörökítik Zetnplénvármegye elesett hőseinek nevét. Ugrón Gábor belügy­miniszter rendelete. — okt. 17. Nemes és elkerülhetetlen köte­lesség teljesítésére hívja fel a vár­megye és általában, az egész ország lakosságát Ugrón Gábor belügymi­niszternek egyik legújabb rendelete. j A rendelet végrehajtási utasítása 'annak a nagyjelentőségű törvény­cikknek, amelyet az idén alkotott a k^pviielőház a háborúban elesett rokkanttá lett, vagy a kiváló cse­lekedeteket véghezvitt hősök em­lékének magörökitéiére. A haza-

Next

/
Thumbnails
Contents