Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)
1917-10-17 / 79. szám
Huszadik évfolyam 79. szám. Sátoraljaújhely, 1917. Szerda, október 17. POLITIKAI ÚJSÁG 31T«gj«l«n minden szerdán és szombaton este- Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kaziitczy-ulcza ő. Kiadóhivatal: Candesmann 3H. és Társánál. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 12 korona. Félévre 6 korona. Negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 12 fillér. .Hirdetéseket a legjuíányosabb árban közlünk Hadik és a vidék. — okt. 17. (L A) A közélelmezési miniszter országos panaszirodát szer vezett minisztériumában. Két vidéki útja, a pécsi és diósgyőri, közvetlenebbül megérlelte benne az elhatározást, hogy eleven szer vet létesítsen maga és az ország közt. Hadik belügyi államtitkárságáig kell visszanéznünk és mind* járt koncepciozusabbnak látjuk újabb intézkedéseit is és épen azokat, melyek most közvetlenebb összeköttetésbe hozzák az országgal. Emlékezzünk rá, amit annak idején vidéki szerkesztők deputá- ciójának egyik vezetője előtt mondott: „A nyitott szemmel dolgozó vidéki sajtó országos jelentőségű szolgálatokat tehet" .., Már ez a vélemény, mely egyben a vidéki sajtó hivatásának és hely zetének legpregnánsabb megjelölése, élénken megvilágította Hadik államférfim karakterét. A hivatali retortákon át az eleven életet látni és figyelni akaró államférfim karakterét. Ha volt valaha magyar államférfiu akinél nem frázis, hogy az ország ütőerén , tartja a kezét, úgy Hadik annyira az, hogy egyes miniszteriális hivatalok véleményét reprodukálva, „Ez már a jóból is sok“. Sőt ha mi is annyira konzervativek volnánk egy miniszter „mindent tudni és látni vágyással" szemben mint egynémely hivatalnoki felfogás, magunk is soknak tartanók a jóból, hogy a panasz-iroda niég a sajtó retortáján tulható kapcsolatot jelent. Ám mi a rajtunk is tulnézni akaró miniszter elhatározásában és panasz-iroda szervezésében sokkal nagyobb és jelentősebb dolgot látunk, semhogy ne a nagy vonaluságok nézőszögéből Ítéljük meg Hadiknak ez újabb intézkedését. Jól tudjuk, hogy Hadik a sajtóról, illetve a sajtó betűin át az országos vágyak és panaszok hangjairól igen behatóreferátumokat kívánván, a mindent tudni akarás államférfim kötelességérzetében élő Hadikot e kötelességérzet már belügyi államtitkársága idején is minuciózusabbá tette.Cs misem természeteseb.hogy ma, amikor miniszteri állása és épen az a miniszteri állás, mely az eleven mindennapi élet köz vetlen sodra felé utalva, hogy ma sokkalta intezivebben és közvetlenebbül kell bekapcsolódnia az országba. Jól mondta egyszer egy német birodalmi képviselő: „a közélelmezés ügyeit irányitó gondoskodás olyan legyen, mint az atyai gondoskodás, mindenre kiterjedő és mindenre közvetlenül figyelő." Mint az atyai gondoskodás! Ez a találó szó. Ilyennek érezzük mi Hadik mindenbe bele látni akaró gondoskodását és e gondoskodás szüleményének tekintjük a panasz irodát is. Az atyai gondoskodás figyelmessége apához és fiúhoz illő bátorsággal sohasem ijedhet meg a panaszok tömegétől. A nagy küzdelemben sodort család a ért akart mindent tudni, mert mindenen csak segíteni akar. Hogy nincs elegendő élelem, hogy nincs annyi, amennyivel mindenkin mindenkor segíthessen, az könnyebben elviselhető, ha érzi a család, hogy az előteremthető és meglévő mennyiség igazságos elosztása tekintetében atyai gondoskodással őrködik telette. Es az ország közvéleményében napról-napra erősebbé érlelődik a meggyőződés, hogy Hadikot fáradhatatlan munkájába az atyai gondoskodás szeretete inspirálja . . . fi tisztviselőkérdés. — ott, 17U,ból előtérbe került társadal nauaknak egyik legégetőbb prob'é mája: a régóta lappangó, az u!olsó hat hónap alatt állandóan felszínen levő köztisztviselő probléma. A tisztviselő-problémát tulajdonképpen a háború hozta felszínre A hiboru .oko:ta ugyanis azokat a üagy eltolódásokat, amelyek a társadalom külöraböző osztályainak egymáshoz való viszonyában előállottak és amelyeknek következmé uye a tisztviselők gazdasági és ezzel együtt szociális helyzetének hihetetlenül nagyfokú sülyedése. A tisztviselők helyzete tudvalevőleg a háború előtt sem volt rózsásnak mondható, mégis kétségtelen, .hogy a tisztviselő-osztály az átmenetet képviselte a munkások és a kapita listák között, szóval az alsó és a felső osztály közötti úgynevezett középosztály szerepét töltötte be. A háború azonban úgy a munkásnak mint a tőkésaek igen kedvező, a tisztviselőnek azonban annál kedvezőtlenebb konjunktúrának bizonyult, úgy, hogy az előbbi két ősz tály gazdasági nívója olyan magasra szökött, hogy nem volt szükség többé a kettő közötti áthidalásra, a középosztályra, a tisztviselőket te hát egyesült erővel taszították le a mélységbe. Erre aztán egyszerűen megszületett, megnőtt, raegterebé- lyesedett a tisztviselő-probléma. Ezen probléma megoldása a társadalom összes problémáival kapcsolatos szociális, financiális, adminisztratív és kulturális szempontból nagyfontosságu és hovatovább halaszthatatlan feladat. Több kenyeret! — ez a tisztviselő mozgalmak jelszava és az a másik je'szó, hogy több jogot!, tulajdonképpen csak mogismétlése az elsőnek. A tisztviselő-kérdés problémái szerves összefüggésben vannak a társadilom egyéb problémáival. P. I- daul a választójog megoldásánál feltétlenül el kell dönteni a tisztviselők aktiv és passzív választójogának, valamint agitácó-szabadságának kérdését is. A háború utáni időben legfontosabb lesz tudvalévőén a többtermelés, amelynek keretébe a tisztviselői többmunka kérdése is beletartozik. A többmunka lehető ségének a siuequanonja a több kenyér, sőt az elég kenyér. Az a fo- lyainatbalban levő Dagy társadalmi átalakulás pedig, amelynek demokratizálódás a neve, kell, hogy a tisztviselők jogi és po itikai helyzetének rendezését is magával hozza, így kerülnek majd most megoldás alá tisztviselő probléma járulékai : a szolgálati pragmatika, szervezkedési szabadság, a független fegyelmi bi róság, a tisztviselők gazdasági és pari&raenti érdekképviseletének kérdései is. Lapunk mai Az újhelyi kofa dzsungel. • • Reflexiók az uj piaci ármaximáláshoz — okt. 10, A piaci mizériákba lassanként már belefásulnak az emberek. Mér hozzászoktak ahhoz az orytámadás- hoz, amely most már egészen nyi! tan, leleplezetlenül a fogyasztó el len irányul; selejtes dolgokat ötszörös áron mázsányi gorombaságok közepette a nyakába sózni. A hatóság kibocsátott hivatalos árjegyzéke ugyan mérsékeltebb ára kát mutat fel helyenként, dí hát ez ne tévesszen meg senkit: ezeket az árakat senki be nem tartja. Az eladók, vagy falusiak, vagy viszontelárusitók, kofák, akik versenyeznek egymással az árak felhaj tásában. Főzelék. Például a hatósági árjegyzék szerint burgonya kilónként legnaaga sabban....................50 fill r, paradicsom kilónként legmagasabban ....................90 fillér, ugorka kilónként legmagasabban .... 30—40 fillér. Ugyan jelentkezzék valaki, aki paradicsomot 90 filléres árban főzött be, vagy 50 filléres burgonyát eszik. Nem is szólva, hogy a falusi eladók mérleggel nem is rend-dkez száma 2 oldal. nek, s egy fél kiló súlyú káposztát 70—80 filléren árusítanak. Vagy itt volt például a gomba szezonja, a mely cikkből télire szárítani kellett volna, d8 két darab gombáért 1 koronát vettek egész idő alatt — anélkül, hogy va’aki törődött is volna vele. Vaj és gyümölcs. A vajnak az ára is meg van maximálva, a valósághoz képest azonban olyan alacsonyan, hogy hónapok óta egyetlen falusi asszony meg nem jelent a piacon. Ellenben a kofák árusítanak vajat, anélkül, hogy valamely ár betartását kötelezőnek vélnék magukra, Ezeknél a vaj kilója 28—80 koronán váltakozik. A gyümölcs, dió ára is hihetetlenül és indokolatlanul magas, hozzávéve azt is, hogy az eladók egyáltalán nem tesznek különbséget faj gyü- mö cs és selejtes áruk között, — s a hu'lott törődött almát iä a legdrágábban árusítják. Téli beszerzés előtt. Szó sincs róla ezekért az állapotokért nem lehet csupán a ható-. Ságokat kárhoztatni. El kell ismernünk, hogy a közönség fegyelmezetlen, s az árleihajtást nagyrészt egyedül mozdítja elő. De az árak szigorú betartását a zug piacok és elővásárlások ellenőrzését még a közönséggel szemben megvédeni is a hatóság kötelességévé tesszük. Egyúttal felhívjuk a főkapitány ur figyelmét arra a cserekereskedósre, amelyet egyes üzletek és magánosok folytatnak a falusi eladókkal, tojásért petróleumot, tejért cukrot és így tovább. E.várjuk a főkapitány úrtól, hogy a téli szükségletek beszerzésénél kellő eróiSyel és előrelátással segítségére lesz a már amúgy is eléggé kiuzsorázott közönségnek. Megörökítik Zetnplénvármegye elesett hőseinek nevét. Ugrón Gábor belügyminiszter rendelete. — okt. 17. Nemes és elkerülhetetlen kötelesség teljesítésére hívja fel a vármegye és általában, az egész ország lakosságát Ugrón Gábor belügyminiszternek egyik legújabb rendelete. j A rendelet végrehajtási utasítása 'annak a nagyjelentőségű törvénycikknek, amelyet az idén alkotott a k^pviielőház a háborúban elesett rokkanttá lett, vagy a kiváló cselekedeteket véghezvitt hősök emlékének magörökitéiére. A haza-
