Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)
1917-09-29 / 74. szám
74. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, szeptember 29. Meghonosítottak a szegedi paprikatermesztést. • • Beszélgetés Váradi Géza főhadnaggyal, aki a paprikatermesztést városunkban bevezette. — megjelölésére és állaDdó gondozására éidemesek és ei olyan kötelességünk, amelyet a hősök iránt érzett tisztelet és a véreink iránt tartozó hálás kegyelet ró ránk. Ezúttal a megfelelő temetkezési helyek megválasztására kívánom a közigazgatási hatóságok figyelmét különösen felhívni. A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvény elrendeli, hogy a temetők fenntartói kötelesek temetőikben a katonai temetéseket megengedni. Ha pedig ilyen óéiból a meglevő temetők nagyobbitása válnék szükségessé, kisajátításnak van helye. Nagyobb jelentőségű azonban a temetőkön kívül eső azoknak a helyeknek a körültekintő megválasztása, ahol nagyobb számban nyugvó és ez okból a rendes temetőkbe át nem szállítható hősök tetemei részére külön temetőt kell létesíteni. Az ilyen különálló katonai temetők helyének megválasztásánál arra kell törekedni, hogy azok olyan területen létesüljenek, amelyek nem a legszegényebb néposztálynak magán, vagy közös tu'ajdona. Igyekezni kell továbbá erre a célra olyan alkalmas ingatlanokat keresni, amelyeknek tulajdonosai — legyenek azok köztestületek, vagy magánosok — hazafias érzéstől áthatva hajlandók a jelzett kegyeletes célra ingyen átengedni, amint az az állarakinestár részéről már meg is történt. Felhívja a miniszter ennélfogva az alispánt, vonja ezt az ügyet hazafias gondoskodása körébe és egyrészt őrködjék afelett, hogy kü ön- álló katonai temetők céljaira a szegény lakosságnak magán vagy közös ingatlanai lehetőleg ne vétessenek igénybe, viszont törekedjenek arra, hogy a tehetős biitokosok hazafias áldozatkészséggel ingyen, vagy legalább is jutányosán ajánlják fel a szükséges ingatlan részeket. Maximálni kell a szobák árát, • • Uisora a bútorozott szobákkal. — »«»pt. 26. A háború közepe táján a lakások körül is megindult az uzsora, azonban nem virulhatott sokáig. Csakhamar megjelent e kormány rendelete s az derékban Toppantotta ketté a házbéruzsorát. A rendelet — mint ismeretes — megköti a háztulajdonosok kesét, sőt, hogy a rendeletet ki ne játszák, tilos még a fölmondái is. Mig a kormánynak es a rendelete a legerélyesebben védi meg a lakásbérlőt a háztulajdonosok ellen, arra már senki sem gondolt, hogy a lakásbérlők ellen megvédje az albérlőket, hónapos, bútorozott ssobák leggyakrabban igen szerény any gi tehetőségekkel ren delkező lakóit. A háziuraknak nem szabad a lakbért emelni, egyes bérlők azonban a leg&roátlanabb uzsorát folytatják azokkal a legtöbbször piszkos, szűk, sötét, silányau bútorozott odúikkal, amelyeket a kifüggesztett oédu'ák, elegánsan bútorozott, külön bejáratú szobáknak neveznek. Ki nem ism.-ri a hónapos ssobák szomorú, sivár képét ? A töredezett lábú asztal, törött rugóju dívány, az olosó vasmozsdó, a durva törülköző mind arra mutatnak, hogy itt osak a hátbér fontos. Nyomoru't piszkos odúért 60— 80 koronát követelnek és ha a szobának kissé barátságosabb a képe, akkor fölszámítják azt a néhány napsugarat is, amely a rosszul tisz togatolt ablakon betűs, Vannak 100—120 koronás szobák pedig ezek sem érnek többet 60 koronánál. H >gy a hónapos szobákkal való uzsora mennyire jogosulatlan, éppen a ház- bérrendelet bizonyítja. Amilyen méltányos és üdvös volt a rendelet a a háziurakkal szemben, éppen olyan ssükséges lenne egy újabb rendelet, amely a bérlők kezeit kötné meg. A hadtápvonalak kiegészítés«. • • Az untauglichok behívása. — izspl. 19. A napokban nagyfontosságu és sokakat érdeklő rendeletet boisátott ki a közös hadügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértőig. A miniszter elrendeli, hogy a mögöttes országban svo'gálatot teljesi ő összes srcvonalbeli szolgálatra alkalmas legénységi állománybeli katonák, továbbá a fegyveres őrségre minősített katonák leváltandók. A miniszternek ezzel az intéz kedéssel as az intenciója, bogy a hadrakelt sereg utánpótlása fenaka- dást ne szenvedjen s hogy a hadtápvonalakon m gfelelő számú őrszolgálatos legénység álljon rendelkezésre. A rendelet egyúttal intézkedik a leváltandó legénység pótlásáról is, A miniszteri rendelet szerint szolgálattételre hivandók be mindazok az 1819—1597. évfolyamban született népfölkelésre kötelezettek, akik fegyveres szo'gálatra alkalmatlanoknak bizony ultak. Ez azt jelenti, hogy az untauglichokat katonai szolgálatra hívják be. Az untauHishok irodákban, műhelyekben, kórházakban nyernek majd alkalmazást. Szigorúan meghagyja a miniszter, hogy ezeket az alkalmatlanokat kizárólag a lakóhelyükön lehet majd katonai szolgálatra alkalmazni. Ugyanez a rendelet úgy intézkedik, hogy a leváltandók pótlására elsősorban női munkaerő alkalmazandó és csak abban az esetben alkalmazandók az untaugliohok, ha megfelelő női munkaerő nem állna rendelkezésre. Az egyes parancsnokságoknak még e hónap fo yamán kell kimutatást késziteniök a leváltandó legénységről A pótlás október hónapban fog megtörténni, a raini-z- ternek később kiadandó utasításai alapján. — szept. 29. Az elmúlt termelési év elején a fö!dmüvelési kormány országos mozgalmat indított aziránt, hogy a la kosságot fokosott konyhakertésseti termelésre serkentse. Asonban nemcsak a civil közönség, hanem as ország belsejében siol- gálatot teljesítő katonaság is uiasi- tá t kapott, a legénységet a konyhakertészet szolgálatába állítani, evvel is hosza akarván járulni a kiéhes tetési po'itika megdöntéséhez. A tisztikar fokozott buzgalommal igyekezett a hazafias célt szolgálni sőt akadt olyan is, aki úttörőként a helyi lakosság előtt teljesen ismeretlen termelési ágat honosított meg. Ezek közé a kevesek közé sorozható a helybeli állomás parancsnoksághoz beosztott Váradi Géza, főhadnagy, aki városunkban a szegedi paprika termesztését honosi tóttá meg sikeresen. Most, hogy a termés betakarítása folyamatban van közérdekűnek tartottuk Váradi Géza főhadnagyot raegkeresui, tőle a szegedi paprika vidékünkön való termesztését illetőleg feivilágositó s?ak magyarázató at kérni, úgyis aziránt vájjon felfokozható-e Magyarország a paprika exportja annyira, hogy az a háború aiatt megromlott valutánk megjavításához szintén hozzájaru jón. A főhadnagy ur eleinte szeré nyen elzárkózott kívánságunk elől, mondván, hogy ő csak kötelességét teljesítette és ismételt kérésünkre vöt csak hajlandó a kívánt magyarázattal alábbikban szolgálni. — A szegedi paprika termesztését azért tartom rendkívül fontosnak, mert jóformán ez az egyetlen jellegzetes magyar kereskedelmi növényünk, amely az egész világon elterjedt. Valamint Hegya ja a boráról, úgy Szeged a paprikájáról hires. — A hosszantartó háború miatt füszerkószleteiDk teljesen kifogytak. Borsot aiig-aüg lehet vásárolni. így vagyunk a paprikával is. Közép- Európa, mely ma egy ostromlott vár képét mutatja, tőlünk fidezi paprikaszükségletét. Érdekünkben áll tehát, hogy a szegedi termés exportra kerüljön. A belföldi fogyasztást ped!g fedezze mindenki abból, amit e nemesitett fajtából saját kertjében termelhet. — Az én akcióm Sátoraljaújhelyen azt célozza, hogy e téren úttörő munkát végezzek. Dacára, hogy későn, juuius havában kezd hettük csak meg a paprikapalánták kiü'tetését és figyelembe vévp, hogy az idén egy országos csapással.- a rettenetes szárazsággal is kellett megküzdenünk, mindezek ellenére megtermett a paprikánk. — Hogy Magyarország már békeidején sem fedezte a belföldi szükségletet, ezt a statisztikai kimutatások igazolják legjobban, melyekből kitűnik, hogy Spanyolországból kénytelenek voltunk behozni: a* 1907. évben 1.64« q-t, 085 millió K „ 1908. 9 3.189 . 0 51 • » „ 1909. • 7.235 . O'tl • 9 , 1910. 9 6.610 , Olt 9 9 „ 19tl. » 8,990 „ 1-06 9 9 , 1912. 9 11,964 . 1-41 » 9 . 191«. 9 17.487 . 210 » K értékben. — Én mindezeket már 1915-ben előre láttam, araikor kiadtam „A szegedi paprikakereskedelem** cimü szakmunkát, amelyben felhívtam az i’letékes mezőgazdasági szakköiök figyelmét a szegedi paprika széle sebbkörü termesztésére. Fejtegetéseim alapeszméje az volt, hogy abban az esetben, ha Szegeden rossz a termés, akkor Magyarország paprika nélkül áll. Igazolja ezt a szegedi Keresfe. és Iparkamarának 1916. évi október hó 4 én kelt 4531. s?ámu hozzám intézett irata, melyben a következő jellegzetes sorok is olvashatók : — „A szerződéses vámterület álta’ában Magyarország pedig bizonyos esztendőkben nagymennyiségű paprika behozatalára szorul; mivel pedig a szerződéses vámterü'eten levő két állam közül csak Magyar- ország termel paprikát, ez más szóval sunyit is jelent, hegy Magy. r- ország paprikatermesztése a vámterület szükségletét egyáltalában nem elégíti ki, sőt kedvezőtlen termésű esztendőben még Magyarországot sem." — Mindezekre való tekint«tte 1 szükségesnek tartom, hogy az ország alka’mas vidékein a szegedi paprika meghonosittassék, amely nemcsak a termelő saját anyagi érdeke, de az ország érdeke is, mert ezzel megakadályozzuk, hogy paprikáért ne kelljeD a külföldnek — Spanyolországnak — néhány millió K. értékű aranypénzt kiadnunk. Az uitörő munka tehát, amely Váradi Géza főhaduagy hatalmas szaktudását, páratlan mnnkakedvét dicséri megi' dúlt. Most már csak hatóságunknak kötelessége a fonalat kezeikbe venni és Váradi Géza főhadnagynak reméljük jóakaró további támogatásával vidékünkot egy ujabbi nagyon jövedelmező termelési ággal a szegedi paprika termesztéssel fel- boldogilani. Használjunk hadisegély póstabélyeget
