Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)
1917-08-24 / 64. szám
Ara 112 fillér Huszadik évfolyam 64. szám. _________________________Sátoraljaújhely, 1917.____________________Péntek, augusztus 24. POLITIKAI ÚJSÁG Megjelen minden szerdán ét szombaton ««te. Kéiiratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utczs 5 Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. FŐSZERKESZTŐ : Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár i Egész évre 12 korona.félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér Hirdetéseket a tegjutányosabb árban közlünk Künn és benn. I Odakünn győzünk. Ellenséges! és áruló hatalmak körülfogó sző-! vétségé sokszoros túlerővel immár több, mint három év óta tör megsemmisítésünkre és legendás vi- tézségü csapataink nemcsak áll-! ják, hanem diadalmasan vissza is! verik a hallatlan támadást és' nincs kétségünk benne, hogy hős j nemzetünk ezt az ezer év előtti karddal szerzett szép hazát most; is, véglegesen meg fogja védelmezni kardjával. Ez van odakünn, a harctereken. Es minek köszönhetjük ezt a hosszú ideig való fennmaradásunkat biztositó, a történelemben példa nélkül álló szép sikert? Különleges harci erényeinken fölül kiváltkép annak a lelkes egy ségnek, amiben a szép magyar birodalom heterogén összetételű lakossága a közös haza védelméért való lángolásban egygyé olvad. Ellenségeinknek végzetes' csalódása volt az a föltevés, hogy a poliglotá Magyarország, a pár- i tos magyarok hazája a sokoldalú támadás folytán szétbomlik és belső meghasonlásával sietteti a szétdarabolásunkra irányuló külső törekvéseket. íme, kezdetóta az egységes és legyőzhetetlen magyar nemzetet ta'áiják magukkal szembei'. Gyönyörű, lélekemelő világtörténelmi eredmény ! Es ránk nézve mégsem minden ez, nem is elég, mert mi nemcsak megmaradni, határozatlan ideig tovább létezni, szomszédainktól nyugton lenni akarunk, hanem fejlődni, előretörni és nemzeti hivatásunk végének láthatatlan utjain tovább haladni akarunk. Ehhez pedig mindenekelőtt az szükséges, hogy belső berendez^ kedésünk, jövendő boldogu’ásunk alapjainak itthon való lerakása tekintetében épp oly szilárdan egyet akarók legyünk, mint va gyünk a csatamezőkön. Nemcsak ellenségeinkkel szemben kell megoltalmaznunk a jelent, hanem a magunk számára, a békében is biztosítani hivatásunk a szebb jövőt. Es nem lehet abba bele nem nyugodhatunk, hogy történelmi haladásunk útjában a világháború rettenetes szakadékát keresztüllábalva, ugyanoda jussunk, ahoE voltunk azelőtt, hanem a túlsó, magasabban fekvő pontra kell tel- ■ vergődnünk hogy hiábavaló ne legyen egészen a gigászi küz- i delmünk. Végigleng a világán a demokratikus korszellem. „Milliók egyért!“ volt a régi jelszó. »Valamennyien mindnjájunkért» ez a szolidaritás uj igéje. A magyar nemzet azzal tudott megmaradni merőben idngen fajok áradatában hogy mindig megértette az idők szavát. Es mindig nagy volt és mindig mérföldjáró csizmát öltött haladása, valahányszor egyetértett saját magával és királyával. Megértő, bölcs, ifjú királyával s a hatalmas lendületű korszellemmel még soha sem volt jobb egyetértésben, mint most. Ha saját magával is teljes összhangba keiül, ha politikai és társadalmi minden erejét is egyesíti — amint ennek a nagyszerű jelei mutatkoznak — a közcélok kitűzése és elérése tekintetében úgy akkor nemesik sietteti, hanem kétszeresen áldásossá is teszi ide- benn is, a világháború kolosszális erőfeszítései után elkövetkezendő aratást. Hőseink odakünn uj honfoglalók. Mi legyünk itt benn, egyetértésünkkel, a haza boldogabb és dicsőbb uj ezredévének megala- pitöi. — au<y, 24. Wekerle Sándor, az uj kormányelnök e.’yike legnagyobb po'itikusaiok- uak, legtehetségesebb á'iaruf rfiaink nak. Válságos helyzetekből vezette már ki a kormányzás szekerét és libera'izmusa is felette áll miadeo kételkedésnek. E nagy jelentőségű állanoférfiura most sokkal nagyobb feladatok várnak, miut amilyenekre eddig váüalkozhatott. A gazdasági, pénzügyi, szociális kérdések nagy tömege felett lebeg belső politikai életünk legégetőbb aktuális kérdése, az általános va asztói jog. A sokféle akarat és az ország érdeke ái'anak szemben a küzdelemben, melynek eredményétői sorsunk, jövőnk függ. — Szeretjük, akarjuk hinni, hogy a nagytehetsógü Wekerle megbirkózik a súlyos nehézségekkel és végül azt kapjuk, amit kívánunk, a nagy kérdések józan, országos érdekii megoldását, a politikai élet szenvedélyes hullámverésének eicsendesedését. Nem a pártérdekeknek, a pártarányok óvatos megőrzésének a kormányzatát várjuk, hanem az országos érdekek becsületes, akaratos, őszinte szolgálatát. A vezetésre hivatott nagy ember ereje ne forgácsolódjék széjjel kicsinyes pártharcokban, hanem támadjon friss ereje a rendszernek ott ahol eddig legnagyobb gyöngéje mutatkozott, és ne pártok arányok, hanem az ország érdekében szolgálja az ügyet, amit elvárait. A filggetlenségi párt tisztelgése gr. Széchenyi György főispánnál. — aug. 24. A sátoraljaújhelyi függetlenségi .párt f. hó 22 én d. e. 11 órakor tisztelgett a főispánnál. A küldöttségben részt vett: Dómján Elek, Főző | ! József, Fuchs Jeni, Halász József,' | Hericz Sándor, Hodosi Kiss Ernő dr., Horváth Pál, Keleti Jenő, Kertész i Ödön, KiDCsessy Péter, Ladomérszky j Béla, Papp Gyula, Riraár József,! 'Rimay Lehel, Szabó Sándor, Szé-! keiy Albert dr., Visegrádi János dr. A kü d Ittség nevében Dómján Elek intézett a főispáahoz üdvözlő beszédet. Örömmel köszönti — úgymond — a párt a főispánt, mint annak a kormánynak zempléni képviselőjét, amely az általános, egyenlő és titkos választójog megalkotását vallja legelső rendű feladatának ; ettől a választójogtól függ romlott közéletünk megtisztulása és nemzeti! életünk reorganizációja. A bukott j rendszer csak szomorú emlékeke';[ hagyott nekünk hátra, oálja a párt-j abszoiutismusnak tíizzal-vassa! való j érvényesítése volt. E fojtott minden J ellenzéki hangot s letart minden eb! lenzéki ai ciót; az országban mic- d-mütt s itt Zemplénben is láttuk és éreztük kárhozatos, romboló mun | káját. Erkölcsi, szellemi értéket csak j a munkapártban talált; a vármegyei ( szerveiből, fontos politikai bizottsá-' gaiból tervszerűen kirekesztették a függetlenségeiket, mintha a legszen- i tebb nemzeti életideálokat tápláló füg- i I getlenségi táborban erkölcsi-szellemi? {.értékek egyáltalában nem lettefg I vo na. A rendszer megbukott s az juj kormányzati rendszertől sérel- I meink orvoslását reméljük. A főis- 1 pán egyéniségében annak garanciáját látjuk, hogy e szomorú kor visz- szatérni, vagy folytatódni nem fog lés az elkövetett igazságtalanságok i orvosoltatnak. Azt is hiszi és re- | ményii a párt, hogy amikor majd megiudul a politikai elvek harca (a választások idején) a főispán ur a pártatlanság magaslatán engedi diadalra jutni az igazságot. Végül a szónok kijelenti, hogy a párt a főispánt minden hazafias munkájában lelkesedéssel és teljes erejével támogatni fogja és szerencsét s á dást kiván a főispán zempléni működésére. A beszédre a főispán örömének ad kifejezést afelett, hogy a függetlenségi pártnak ilyen tekintélyes kü döítsógét látja maga előtt. Nem tagja ugyan a függetlenségi pártnak, de mindig szeretettel és meleg érdeklődéssel kisérte annak törekvését, annyival is inkább, mert hiszen a függetlenségi párt egyik vezérembere, az ő édes atya ébresztette fel benne iránta a tiszteletet. A régi kormányrendszer többé vissza nem tér; ami el van temetve, fel nem támad, esz J kívánja megnyugtatni a pártot. Végül köszönetét fejezi ki az iránta megnyilatkozó bizalomért. A főispán lelkes éltetésével távozott el a főispáni fogadóteremből a küldöttség. Csökkentik a vásárok számát.- aug. 24. Serényi Béla gróf kereskedelemügyi miniszter e napokban nagy fontossággal bíró rendeletet küldött az alispánhoz. A rendeletben a miniszter foglalkozik avval a tervvel, hogy mivel iáagyarországon a vásár-ügy a megváltozott kereskedelmi, mezőgazdasági és közlekedési viszonyok miatt reformra szorul, ezt a reformot mielőbb megvalósítsa. A modern kereskedelmi forgalom mellett — mondja a rendelet — a vásárügy jelentősége tetemesen csökkent és a kereskedelem modern szervezete szükebb térre szorította a vásárok szerepét. Ha egyes élén- kebb forgalmú és valóban forgalmi gócpontul szolgaló helyeken tartott országos vásároknak, valamint az élénkabben látogatott heti vásároknak jogosultsága el nem vitatható, mégis a fennálló tulnagy számú vásárok csak egyrésze sorolható ebbe a csoportba, míg a vásárok egy más részének megtartásából a forgalom eleprózása, a vásározással járó nagy idovesz'eség és jelentékenyebb kereslet hiánya folytán közgazdasági szempontból több hátrány, mint előny származik. A vásárlók tuitengésében rejlő hátrányoknak elkerülése teszi kívánatossá a vásárok számának korlátozását. Ezt pedig úgy kontemplálja a rendelet, hogy a most már jelentőségüket vesztett vásárokat, amelyek ma már sem közforgalmi, sem helyi jelentőséggel nem birnak, teljesen megszüntetnék, s a többnapos vásárokkal egyidőben tartanák meg. A rendelet felhívja azért az alispánokat, hogy jelentsék be, hogy vannak-e a vármegye területén oly- vásárok, amely ma már jelentőséggé1, értékkel nem birnak, és igy végleg megszüntethetők volnának esetleg és mely több napos vásárok lennének rövidebb időre korlátozhatók s az állatvásárokkal összevonva tarthatók. Lapunk mai száma 4 oldal
