Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)
1917-08-14 / 62. szám
Ara: 12 fillér Huszadik évfolyam 62. szám. Sátoraljaújhely, 1917. Kedd, augusztus 14. POLITIKAI ÚJSÁG Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. FŐSZERKESZTŐ : «» Előíizetési ár i Egész évre 12 korona.félévre 6 korona. Negyed Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 5 Kiadóhivatal: Landesmann Miksa-és Társánál. e*r. HOLLÓ) J&KDdü ✓ évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér fürdetésekét a íegjutányosabb árban közlünk . . . Össze ' az összes erőkkel! Menenius Agrippa meséje örök gyakorlati igazság marad a mai időkben is. Az éhező gyomor logikáját nem lehet lecáfolni. Gondolkozó fő, érző szív, harcoló és dolgozó karok kénytelenek megadni magukat annak a nagyon prózai igazságnak : Ha a gyomor nem táplál, a test összes szervei ellankadnak, megbénuYak. Erről a Molochról tehát legeslegelső sorban gondoskodni kell. Végtére háborúban élünk. Akármennyire nem tetszik is,- akármennyire áhit- juk is a békét, mégis csak háborúban vagyunk. Nem rajtunk múlik. De a helyzet mégis ez. Ezzel tehát számolnunk kell. Banális dolog volna egy nemzetet, vagy egy országot ugyancsak az emésztő gyomorhoz hasonlítani, mindazonáltal Menenius Agrippa meséje mégis találó a mai helyzetre is. A végtagok mondjanak le a maguk sajátos külön kívánságaikról és rendeljék alá magukat a középpont irányításának. Máskép : háboruben élvén, szanaszét szertehuzással csak a bajokat szaporítjuk, a nemzet minden szerve elolvad. Hála a magyarok istenének, van végre nemzeti kormányunk, mely király kívánságából, népek akarátából, maga megfontolásából az erők egyesítését tűzte feladatául. Kapjunk rajta. Mert máskép széthullunk, mint az oldott kéve. Egyesüljünk. Hiszen háborúban élünk. Ezt gondolja meg mindenki. Békében majd aztán civakodhatunk megint. De most, a háború utolsó erőleszitésének idején, minden izomszálunknak eggyé kell fonódnia, mint a hajókötélnek. Kifelé harcolva, belül is marakodvá, nincs az a gyertya, mely két végén meggyujtva, hamar el nem ég. De különben is alig van valami igazi komoly ok a belső széthúzásra. Személyi ellentéteken kívül úgyszólván semmi más ütközőpont nincs, mint a választójog törvénye. Ezt pedig kölcsönös jóakarattal, nemzeti biztosítékokkal könnyedén el lehet intézni. Nem lehet semmi akadálya annak, hogy a radikális reformot beillesszük az egységes nemzeti politikába, Csak a módját kell kitalálni. A választókerületek újabb beosztása majd megnyugtathat mindenkit. És akiket még ez sem nyugtatna meg, kénytelenek lesznek visszahúzódni ama legmagasabb erkölc-i kényszer nyomása elől, hogy háború van és háborúban c^ak a frontokon szabad harcolni, belül le kell rakni a fegyvert. Ki kell békülnünk, meg kell egyeznünk belül egymás közt, nehogy máskülönben elgyengülve, külső ellenség vegyen erőt rajtunk. Ez a suprema lesz. Ezelőtt meg kell hajolnunk. Válságos, remény- teljes időkben, kicsinyes okokból a nemzeti egységet veszélyeztetni nem szabad. Nem százfelé szerte, hanem össze az összes erőkkel!... Menenius Agrippa meséje ébresz- szen higgadt megfontolásra mindnyájunkat ! A júliusi közigazgatás. Zemplénvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn tartotta rendes havi ülését gróf Széchenyi György főispán elnöklete alatt. Napirend előtt elnöklő főispán emelkedett szólásra és meleg, kereseden szavakkal kérte a bizottság támogatását ahhoz a nagy munkához, amelynek szolgálatába állott erőtől, akarattól, munkakedvtől duzzadóan. Meczner Béla felelt a főispán szavaira és biztosította gróf Széchenyi György főispánt, hogy ebben a gondterhes időkben,amikora főispáni méltóság csak terhekkel, súlyos munkával jár, a bizottság teljes ragaszkodással segítségére lesz és az országos nagy célok elérésében igyekezettel támogatni fogja. Majd Dókus Gyula a ispán terjesztette elő a vármegye közigaz. g ;t ísának julius havi állapotáról szóló jelentését. Személyi ügyek. A jelentés megemlékezik arról, hogy Farkas Andor polgármester a katonai szolgálat alól felmentetvén, állását julius hó 30 án elfoglalta. Dr. Kossuth Pál és dr. Pau'iczky István tb. főszo'gabirák a katonai szolgalat alól felmentettek, hivatali működésűket megkezdték. bűntett 5. Tűzesetek voltak Tarcalon, Sárospatakon, Imragen, To'csván, Borsiban, Nagymihályban, Az 1897— 1898—1899 óvbeói népfelkelői pót - szemléjének össteirási munkálatai megkezdődtek. Közlekedés, közegészség, adó, vallásügyek. A közutak és műtárgyak áüa pota általában jó. Járványos betegségek egyes helyeken elvéSVe elő fordultak, elfojtásukra minden intéz kedés megtörtént. Adókivetés folyamatban. Tanítás szünetel. Mezőgazdaság. Az aratási muukáiatok a befejezéshez közelednek. A cséplés folyamatban van. Az őszi vetésű kenyérmagvak jó köz‘pes hozamot adnak. A tavasziak hozama gyenge. Az abnormális szárazság a kapás-növé nyéki a kedvezőtlen hatással van és veszélyezteti a burgonya, tengeri és hüvelyes vetemányek termés-eredményeit. Épen ilyen bajok mutatkoznak a takarmány nemüeknái is. Dókus Gyula alispán megvédeni óhajtván a megyében termett kevés szénamennyiséget, azoknak idegen helyre vak) elszállítását megtiltotta. A miniszter azonban a rendelkezést sajnosán hatályon kívül helyezte és Ly a takarmányoknak megyénkből való eiszáüitása suiyos bajoknak lehet az okozója. Az aratási munkák zavartalan és sikeres elvégzését illetőleg a kormány az alispán előterjesztését meghallgatta és elegendő hadifoglyot és katonai nsuukáskézt bocsátott rendelkezésre és ennek köszönhető, hogy a mezőgazdasági élet jelenlegi iegsu yosabb napjain minden zökkenés nélkül haladtunk át. Ügykezelés. A központi, közigazgatási hivatalokban az ügymenet az összes alkalmazottak megkötözött szorgalma és felemelt hivatalos órák mellett is csak a legnagyobb megerőltetéssel végezhető el. Tekintettel a fokozatosan szaporodó közigazgatási teendőkre, valamint ama körülményre .is. hogy a központi hivatalból három közig, gyakornok a múlt hóban katonai szolgálatra b3Vonu’t, az ügyek elintézése egyes helyeken előreláthatólag késedelmet fog szenvedni. 8*®eaasaa»a®aa« bérelnék Zongorát Közrendészet, katonaügyek. A csendőrkerüJsfi parancsnokság jelentése szerint elég sok bűneset fordult elő. Még pedig többek között j Ajánlatokat a kiadóhivatalba kérek, lopás 84, gyújtogatás 29, rablás 1, testi sértés 32, fegyveres erő elleni tkápufKl* mml iwátmm 2 míMmi Elfogták a „Ludvig-baka" szerkesztőségét. A sztaniszlaui ojati múlt hó 6--8-ika közt a raisko'ci 65. gyalogezrednek, a Ludwig-bakáknak csodálatos vitézségét látta. Abból az ezredpa- ranosból, amelyet Möller Károly alezredes, ezredparancsnok, julius 13 án kibocsátott, a megrendült és fájdalomtól elszorult szív hallatszik a lelkesítő szavak mellett, amelyekkel a csata veszteségei után újjáalakuló ezredben a régi hagyomány fentar- tására buzdít. A derék Ludwig-bakákat azonban az eddig ösmerteken kívül a 8'ztauiszlaui véres csatában olyan veszteség is érte, mely a győzelem és a bukás, a siker és a pusztulás csatamezeinek nevezett végzetes területén is egyedül áll. A 65 ös b ikáknak — amint erről már több ízben megemlékeztünk — már második éve van egy nagyon ügyesen, igen elevenen, sok ötlettel és igen nívósán szerkesztett tábori újságja : a „Ludwig-baka“ nevű, kéthetenként megjelenő lapjuk. Ez a tábori uiság olyan a Lud- wig-bakák körében, mint a kedves, jó barát, aki hol meianchoükusan elmereng, hol vidáman felkacag, hol frontmögötti és hazai óletdolgairól e csacsog. Csak aki hónapokat, éveket töltött a lövégzárokbau, tudja teljesen méltányolni az ilyen újság Széretetet. A Ludw;g-bakát eddig Műnk Artur dr. főorvos szerkesztette kitűnő hozzáértéssel, A derék szerkesztő most kénytelen letenni a szer kesztői tollat, mert a 65. gyalogezred a szaniszlaui iszonyú viaskodás- ban nemcsak halottakat vesztett, de elvesztette a szerkesztőjét, és vele együtt egész kézirattárát. A humor, mely a magyar katona lelkében, mint szivárvány fonja át a háború szenvvdéseit, nem hagyja el a Ludwig-bakát most sem, amikor legnagyobbrészt az ezred legnagyobb napjának a sztaniszbui csatának szén telt súg. 1-jei számában szerkesztőjének fogságba jutását mondja el. A lap elnézést kér azoktól a munkatársaktól, akiknek már köz lésre elfogadott kéziratai nem jelenhetnek meg, mert a főszerkesztővel és kézirattárral együtt már útban vannak Oroszország belsejébe. Már pedig mondja a Ludvig- baka — az oroszok szigorúbbak a lefszigorúbb szerkesztőségnél Í3 és kéziratokat nem adnak vissza. A Ludvig-baka uj szerkesztő- tőségét a sötét napokban sem hagyta e! jókedve.
