Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)
1917-07-27 / 57. szám
FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Péntek, julius 27. megnyugtató, szinte kielégítő s*«ialii és kulturálii programrajára, melynek részletezés* helyett rövid.íg okából l#gy,a zzabad a Miniizterelnök ur június 21 iki program mbewédjére hivatkoznom! Mélyen tintáit vármegyei kba- mvülés 1 Közel 3 ezztendlt zzelgáltam fulyo. időkben, sok veszély köiött becsülettel közUgónyi sorba* és attól fölfalé a legfelsőbb Hadúrt, as ország területi integritását! (Lelkes éljenzés). Most, midőn Őfelsége kinevezése Zemplénvárraegye főispáni ”ók*be emelt, továbbra is hasonlé cél szolgálatába szegődöm. Mindent el akarok követni, hogy igy « országot kielégít« béke kötéséig dicsőséggel kuzd- hessünk tovább 1 Asen lessek, hogy *» élelem igasságos elos.tása a háború terhei nek egyealő megeszlása által a társadalom minden réteg» között a kiaigazgatái mindenre kiterjed* éber figyelme él pártatlansága által a kösönség megnyugvással viselhesse el » mai uehós időknek súlyos megpróbáltatásait! Mélyen tisstelt vármegyei közgyűlési Midőn 19U ős.én * 12-ik kösöa husaárearednél Zemplén- vármegye éstaki határán állottam, Iájó, aajgó szívvel láttam esen szörnyű pusztulást, mely az ellenség és ..játjaink váltakozó előrenyomulása folytán előállott, a lövéssárkok harc- oal járó rombolást, láttam mint vált hajléktalanná a határmenti járások □ak földhös ragadt szegény népe Láttam mint veszti el megélhetésének mág megmaradt utolsó forrását, tehénkéjét, disznóját s mint hurcolják stéjjel ezen mindenből kifosztod hajléktalan családekat, hol miuk, hol as oroszok, szükséges katonai munkálatok végzésére. Láttam mi*t ürítik ki a falvakat s mint nézik a falu lakói riraánkodva, esedezve alig elhagyott otthonnak sistergő, pattogó eíbamvadását! A háború borzalmainak rémképei állanak még ma is lelki szemeim emlékezetében, ha a falsőzeropléni járásuk pusztulására gondolok^ A* iazenyatnak, a szenvedésnek ily fokú szemlélete csak fokozta és acélozza elhatározásomat annak elérésében, hogy as elpusztult járások rokon struktiója, felépítése egyúttal ezen vidékaek és lakosságának kulturális, erkölcsi, gazdasági, közigazgatási igazán — rekonstruktiájává — újjászületésévé válhasiék I (Hosszantartó éljenzés). Hogy ezen nép, mely annyi nyomornak, csapásnak volt tanúja, múltjánál ssebb jöviaek, egészségesebb fejlődésnek nézhessen bizalommal elébe 1 Hogy az állam iránti hűség és bizalom fakadjon a jótékony állami és társadalmi aktiénak nyomábae 1 A vármegye és Sátoraljaújhely ▼áros ««ámos kulturális igényei között legelőször ii legsürgésebbee szándó kozom foglalkozni az „Erzsébet“ közkórház kibővítésének tervével, mely mint alapoz remóayem vaD, a megvalósulás stádiumába fog lépni, továbbá a város eminens érdekét képező Ronyva szabályozás kérdésével. (Helyeslés). Mélyen tisztelt vármegyei közgyűlés I Mélyaégei örömmel vettem tudomást a közjótékonyság terén kifejtett gyönyörű tevékenységről, melyben számtalanok nemcsak súlyos anyagi áldoaatok árán, de a legértékesebbet, saját egyéni munkájukat, idejűket, fáradságukat, amber szarét* szivüknek agést mélységé állították a társadalera nyomorának a szegény sebesült katonák ápolásá' nak, a legszegényebbek élelmezésé' nek srolgálatába 1 Mélyen tisztelt vármegyei köz gyűlés! Midőn ezennel kijelenten^ hogy psrtsiempontok müködézeraben irányítani nem fognak, a sulyoa tör- tónelaai idők követelmény szerint szeretném egyesíteni a vármegye közönségének miodea rétegét, szeretnék elsimítani mindín ellentétet a vármegye nagy és fontos alkotó és fentartó munkáira ! (Zajes heiyes lés.) Én azt hiszem és vallom, hogy nem létezhetik az a sissiphusi munka melyet az egységes, vagyonos, nagy ínteliigentiáju Zanaplénvármegye társadalma hanygya szorgalommal al- íotva és gyűjtve ne tudna legyőzui, ie tudna megteremteni 1 Mélyen tisztelt vármegyei Közgyűlés! Most midőn ifjú erőimet, eddig meg nem törött és meg Dem hajlott energiámat, munkaképessé geranek legjavát a vármegye Lágy és igaz céljainak szolgálatába állítom, kérem a tek. törvh. közgyűlést és álta’a a vármegye egész közönségét, hogy ezen célok megvalósításában teljes bizalmával, őszinte támogatásával tüntessen ki, mert az egységes akarat és harmónia phalanx* lehet csak biztos zaloga a vármegye jövendő fejlődésének (Meg-megujuló hosszas éljenzés és taps.) Bernáth Aladár beszéde. Ezután Bernáth Aladár emelkedett szólásra, hogy az uj főispánt üdvözölje. Nagy koncepciójú, lendületes beszédét hely szűke miatt csak jövő számunkban közölhetjük. A közönség többször szakitott®félba hangos tetszésnyilvánításokká1, végeze tül pedig lelkes és hosszas éljenzéssel honorálta. A főispán meleg szavakkal köszönte meg a szép üdvözlést és bezárta a közgyűlést. A tisztelgések. A közgyűlés után a szokásos tisztelgések következtek. Egymásután járultak a főispán elé : a rónj. kath. papság, a gör. kath. papság, a Református egyházmegye, az ágostai evangélikus egyház, az izraelita hitközségek, a cs. és kir. állomásparancsnokság, a honvédség, a királyi törvénvszék és járásbíróság az ügyvédi karral, a királyi ügyészség, pénzügyigazgatóság, pénzügyi számvevőség, taufelügyelőség, m. kir. határreudőrsóg, m. kir. állami erdő hivatal, ra. kir. államvasutak, do háDygyár, ra. kir. posta és távirda- hivatal, a sátorijaujhelyi kerületi munkásbittositó pénztár, az uj hely i kegyasrendi főgimnázium, sárospataki ref. főiske'a, sárospataki állami tanítóképző, sátoraljaújhelyi városi felső kereskedelmi iskola, Zemplén- vármegyei gazdasági egyesület, zem- plénnvármegyei közművelődési egyesület, felsőbodrogi vizszabályozó társulat, zemplénvármegyei községi ás körjegyzők egyesülete, sátoraljaújhelyi általános ipartestület, a jótó- keuy egyesületek küldöttsége,Sátoraljaújhely rt. város tisztikara és Zemplénvármegye tisztikara és kezelő személyzete. A főispán 8?.ive3 szavakkal fo gadta a tisztelgést s a küldöttségek i lag, de a gyakorlati élet terén is i ■ socialis kérdéssel. Ezt különben tud i j'ák a méltóságos főrendek, különö sen azok, akik még a másik házbar ■ velem együtt voltak, ahol sokka i szorosabban voltunk együtt és aho nem volt ilyon nagy, fényes terem i és ahal nem szállingózott úgy el a szó, úgy, hogy kedélyesebb volt akkor beszélni és nem hallgatták az embert o'y fagyos nyugalommal , Tessék elhinni, hogy bizonyos nehézséggel jár a felszólalás, de köt* lességet teljesítek, amikor ehhez a kérdéshez hozzászólok. Itt az ideje, méltóságos főrendek, hogy végre a socialis kérdést komolyan vegyük, mert valljuk meg az igazat, hogy saaíjDeák-párt, sam a szabadelvüpárt, sem a coalitiő, sem a munkapárt nem foglalkozott ezzel a kérdéssel oly komolysággal, amilyent ez az ügy megérdemel. Egyszerűen nem értek rá a po iti- kai pártok, mert mindig a kösjegi sérelmek foglalták e! őket, vagy pedig a személyes politikai tekintetek. Pedig végre valzbár* meg kellene szívlelnünk azt, hogy minél több előnyt biztosit az állam tagjainak socia is téren, annál inkább kisiklik a socialis agitátorok kezéből az aa eszköz, amelylyel a tömeget fel tudják izgatni. A secialismus nem egyéb, mint munkásuépuek, a gyengéknek, a sse- gény osztályoknak sorsuk javítására irányuló törekvése. Az emberi természetben megvan, megvolt és megesz mindig az a vagy, hogy eat elérje és lm abból, amire törekszik, valami teljesül, akkor a jobb sora, a jobb helyzet utáni vágy csak nő. A socialismus veszedelme a tudatlanságtól fakad, vagyis azok félnek tőle, akik nem ösmerik. Nem kell azt sem gáncsolni, sem gyűlölni, mert ez gyermekes, hanem loyalisaa tanulmányozni kell, foglalkozni kell vele. „A collectivisnaust tanulmányozni“ — mondta különben már Schsefle — »egyik« a legnagyobb és legkeuservstivabb feladatoknak. Ninc3 annál fontosabb az emberiségre nézve. A sociaüsnaus egy erőteljes óvás a létező bajok ellen.» Ne raéltóztassau ak, móltóságoi főrendek, elfelejteni, amit 16 év előtt mondtam Bártfán as örvösek és természetrizsgálók 1901 ben Bírt fán tartott vándorgyűlésén, hagy : „Az emberiség nagy gőzkazánjában, melyben a socialismus tartja fenn a tüzet, van egy biztessági szerep, ez a socialis reformok higgadt, következetes sorozat«, melyet minden ország gépészei, a vezető államférfiak és a törvényhozás a saját népe javára vagy kárára kezelnek.“ A sociális kérdés meg nem ? a tinik még, emberek élnek. Az az ország fogja a socialis kérdést legjobban megoldani, amely aa «kos saciaüs reformok teréa legtovább fag haladni. A legnagyobb okosság mindig az igazságosság. A fennálló rend msgtartására az oly törvényhozás mindig a legjobb alap, mely az egyes társadalmi osztályoknak napot és sselet egyaránt, oszt el. A koalíció idejébe* azt a javaslatot terjesztetem elő, hogy minden ministerium kebelében fel volna állítandó egy sucialii ügyosztály * központi irányítás, szervezés és a* egyöntetű együttműködés szempontjából és pedig a miniszterelnökség, Gr. Mailáth Józsei főrendiházi beszéde. Gróf Mailáthnak a főrendiházban a legutóbb tartett beszéde oly nagyhatású, sőt bátran mondhatjuk nagy- jeleatőségü volt, miszerint saükió gesuek tartjuk ennek leküzdését. Nemosak, mint rhetorikai mü érden i o«g a közfigyelmet, hanem a beszéd eizmemeuote és a mai *agy korhoz alka'mazkodó gond olatai. Főleg ér dekes a szónak fejtegetése a socia- iizmusró', amelytől ő a nemzet ha Ldását várja. Mailáth József gr.: Nagymél tóságu elnök ur, móitóságos főrendek 1 Bár szívesebben szólaltam voloa fel a bizottságban, ahol aa ember sokkal behatóbban tud a tárggyá foglalkozni, minthogy azonban nem ehettem jelen, kényteien vagyok a néitóság03 főrendek becses türelmét igénybe venni. Méltóságos főrendek 1 A világháború hosszú tartama ós a valamikor bekövetkezhető bókegazdasá gához való átmenet oly nehéz fet datok elé fogja állítani az államot es a társadalmat, hogy csak öröm mel üdvözölhetem a minisztériumok szaporításáról szóió eszmét- Nem vagyok ugyan tájékoztatva arra nézve, hogy a Kormány mit szándékozik tenni ós miféle minisztériumokat fog felt iá.tanodé úgy hallom, hogy szándékozik feiáiiitaai egy népjóléti mi niszteriumöt, egy közegészségügyi minisztériumot és egy, a demobili- salióvai összefüggő kérdések elintő a lsére való minisztériumot. Szó volt arról a bizottságban, hogy a vasúti ügyeket ki kell venui a kereskedelmi minisztériumból; sz volt arról is a bizottságban, hogy a közmunka és közlekedésügyi minisz teriumot ismét helyre keilenae állítani és ahhoz hozzácsatolni a vasúti ügyeket. Én azok nézetét fogadom el, akik a bizottságban azt állították hogy n^m jó most a vasúti minisztériumot, illetőleg a vasúti ügyeket kivenni, minthogy a vasút most a hadvezetőség egyik legfontosabb szerve. D) igazuk van azoknak akik azt mondják, hogy külön kellene a közmunka és közlekedési minisztériumot alakítani és ahhoz a vasúti ügyeket csatolni, de csak a háború befejezése után, békébe lehetne ezeket tenni, mert most ez a transactio nagyon nehé* lenne. Abban is helyeslem egyik bizottsági tag ur, Chorio Öméltósága felszólalását, hogy azokat az ügyeket, amelyek a békegazdaságra való átmenetet tárgyalják, legcélsaerübb volna a kereskedelmi minisztériumhoz csa tolni, de azzal a hozzáadással, hogy kivéve azokat, amelyek szorosan a mezőgazdasághoz tartoznak. Méltóságos főrendek I Ma'r 35 éve foglalkozom nemcsak elméletivezetői sorra bemutatták neki a küldöttség tagjait, kik a legjobb benyomásokká hagyták el a főispáni fogadó-termet. Dél felé járt már az idő, mikor az ünnepségek befejezést nyertek s a főispán Windischgriitz Lajos herceggel Sárospatakra ment, hogy a nap fáradalmait kipihenje. Másnap reggel kilenc órakor már hivatalában volt és dolgozott...
