Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)

1917-12-01 / 92. szám

92. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, december 1. digi kontingense hatalmasan meg­növekedik. Már pedig csak egészen termé­szetes. hogy mernél nagyobb annak a fogyasztóközönségnek a száma, a mely a tokajhegyaljai sárt terület kis mennyiségű, spuciáüs bora iránt érdeklődik, annál jobban kell emel­kedni a borok árának. A borárak emelkedésével viszont mindig arányban fog maradni a sző­lőterületek forgalmi értéke. A '„Tokajhegyaljai Borkivitel) Részvénytársaság“ uak alapítóiban és igazgatóságában nyert hatalmas Ösz- szeköttetéseioél fogva nyilvánvalóan módjában fog áílani a régi piacok mellé megszerezni az eddig kukuá- Batlanul maradt uj pitcokat. Báró Maillott Nándor, ki a vál­lalat budapesti irodájában a vállalat külkereskedelmi részének vezetését elvállalta, teljes garantiával kecseg­tet, hogy e célok sikerét biztosított­nak lássuk. Egy üy nagy alaptőkéjű válla­lat, melybe az ország leguagyobb intézetei, a Hegyalja legelőkelőbb nagy birtokosai vállaltak szerepet, nem mellőzheti azon erkölcsi szem­pontokat, melyek a neve alatt ki­került borok tisztaságához és hami- sitatlanságához fűződnek. En teljesen átérzem azt a nagy hivatást, amely e vállalat vezér igazgatói székében rám vár ét biz tositora a Hegyalja szőlőbirtokosait, hogy amellett,hogy a rám bízott nagy alaptőke iliő jövedelmező* <gérő. gon­doskodni akaiok, a borok szakszerű és a modern pincészet kívánalmai uak megfelelő kezelésével sohasem fogom szem eiői eltéveszteni, hogy mód és alkalom adatott nekem arra, hogy a hegyaljai borok régi hirna vét visszaállítsam és megőrizzem. Hamisittatlan, tiszta és jól ke­zelt borokkal fogom megkönnyíteni báró Maillott ur munkáját, s azon előkelő szőlőbirtokosokkal, »kik az igazgatóságba munkatársaimul sze­gődtek, igyekezni fogunk a szőlő birtokosok érdekeit a vállalat mer- cautiiis érdekeivel harmóniába hozni. Ezen Ígéretem betartására ta­lán elegendő garautia eddigi köz- gazdasági tevékenységem. A borárak alakulását illetőig a k< reskedők szempontjából sem nyújt okot aggodalomra az uj vá ialat. Hisz az uj R'szvénytárssság is csak tisztességes polgári haszonra törekedhet, már pedig ez, ha meg­telő vevő-köre vau, alacsony ár mellett ép úgy elérhető, mint ma­gasabb árak mellett. A legnagyobb alakulás sem aka­dálya a szabad kereskedelem érvé nyesülésónek. A viiág nagy és au- Dak bortermelésében a hegyaljai bői alig egy atom. A tisztességes verseny csak nyer, hisz maguk a kereskedők az uj R szvénytársiságbau olyan uj vevőt nyernek, mely a boroknak a fo­gyasztó közönséghez való juttatását, s ezzel az árukészlet csökkentését tervezi. Legfeljebb arról lehetne szó, hogy a háború alatt egyéb foglal­kozás hiányában a borkereskedelemre lépett különben sem odavaló ele­meket kifogja szorítani. Ez azonban nem fog ártani. Dr. Grósz Dezső, A Hitelbank Részvénytársaság és a Tokajhegyaljai Borkiviteli R. T. vezérigazgatója papság, tanítóság. — da«. 1. A nagytőkések, nagykereske- reskedől, főpapság és nagybirtoko­sok buzdító példáján megindult a kisemberek sűrű sorakozása is a hetedik hadikölcsöa aláíró asztalai- ho*, melyeknek munkáit most már a közigazgatás és pénzintézetek szol­gálatkész kézrejátssása mellett, a biztosítóintézetek is megkönnyítik. Olyan módozatokat találták ki, a melyeknek felhasználásával már jó­formán készpénz uene is, vagy esak csekélyke összeg kell ahhoz, hogy bár akárki hadikölcsönt jegyezhessen. Mindezeknek a módozatoknak i általában a hadikölcsöa hssenos vol­tának, hazafiu kötelességekhez való tartozaDdóságáuak a néppel a kis­emberekkel való megértetés«, biza­lomgerjesztő megmagyarázása most is azokra az önzetlen férfiakra vár akik a nappal naponta legközvet­lenebbül érintkeznek : tehát a lel­kész és tanító urakra. Az ő nemes agitációjuk lelkes buzdítása ered­ményezte addig is, hogy az előző hadtkö'ciönök a kisemberek köré­ben is oly fényes eredménnyel zá ru ták,amely valamennyi .hadikölcsöa jegyzési végösszegének felerészét képezte. Meg vagyunk győződve, hogy a papság és tanítóság fáradságos, ne­héz felvilágosító agitáció* munkájá­nak most is meg lesz a kívánt sikere. A nép magterei bizonyára r*jg tud­ják értetni az itthonfevőkkel, bogy a nép fiainak frontokról és fogságuk­ból való hazajövetelét, a háborúnak ránk nézve most ily kedvező idősza­kában, mily nagy mértékben segíti és megkönnyíti a hetedik hadikölesön, melyre jegyzeni minden kispolgárnak hazafiui és önmaga iránt való köte­lessége. A katonák családjai olcsó ruhaneműt kapnak • • Jelentkezzenek az igényjogosultak. A hzdügyminiszUr rendeletet adott ki, amely humánus voltánál fogva küönös értékelésre tarthat számot. A hadseregben szolgálók hozzátartozóiról van gzó, akik sokat szenvedtek, sőt nem egy esetben nélkülöztek nemcsak a háborús drá­gaság következtében, de azáltal is, hogy kenyérkeresőjük bevonult. A drágaság egyre elviselhetetlenebb és gondolni sem lehet arra, hogy manapság iuhát csináltathasson a kötött jövedelemből élő ember, de legtöbb esetben a javíttatás költsé­geit sem képei megfizetni. A had ügyminiszter mindezt figyelembe véve és mérlegeve, uqy rendelke­zett, hogy a tisztek és továbbitól gálő altisztek családjai, tavábbá az elesettek, rokkantak hozzátartozói és a katonai hivatalokban dolgozó női munkaerők egy e célra felállítandó műhelyből kapjanak ruhát, cipőt, illettre ruha- és eipőjavitást. A ru­hákat főként kijavítják, kifordítják, vasalják, a eipőkat mag-talpalják, sarkalják, foltozzák it tatpvédővei látják al, valamint könnyű izanáá lókat is készitensk a gyermekek ré­szér#. Minthogy a hadügyminisatftriune a súlyos gazdasági helyzetet meg akarja könnyíteni a felsoroltaknak, fontos, hogy a takarékosságot szem előtt tartsák é* biztosítsák aat, hagy csakis az arra jogosít tak részére dolgozzék a müheiy, Ízért a joge- su tak igazoló könyvecskét kapnak, amelyben fel laté jegyezve család­tagjaik száma a a részükre elvégzett munka. O y egyének, akik más ha­sonló akeió részéről kapnak tagit aéget, nem tarthatnak igényt a ke­tonéi műhelyek munkájára. Az előkészítő munkák céljaira szükséges, hogy a katonai hatóság pontosan tudja, kik és háuyau jogo sültek a felállítandó műhelyek ig'ny bevételére. Azért ezúton hívjuk fa- tisztek, havidíjasok, a továbbszo'- gáló altisztek, továbbá a nyugdija sok esaládjait, akik igényt tartanak a létesítendő műhelyek munkájára, hogy navüket, állásukat, pontos cí­müket, a családjaik számát szóvá vagy írásban a legrövidebb ide alatt jelentsék be a katonai áliomásps- rancsuokságnál. Festészet. A „Zemplén“ valamelyik szá­mában olvastam „— uikás“ a szer­kesztői üzenetekben hozzám intézett enyelgő, de meg nem érthető sorait, (melyekben ha jól sejtem ő maga is úgy van a nőkkel, hogy legyenek azok iukább egy kiesit kifestve, de frontot nem változtat,) de ameny- nyiben egyébb, de egyébb do'gaim vannak, nem volt időm sem kedvem válaszolni azokra. Most azonban egy komoly cik­ket látok, amikor akadt egy férfi ki félre értett bár, de érdemesnek ta­lálta vá'sszolni cikkemre, ismét ke­zembe veszem a tollat, hogy megint csak pártjára keljek a gyöngébb nemnek, kiket annyiszor bántanak méltatlanul, kiknek kis hibáiból, or­szágra szólót csinálnak. igaza lehet a t. eikk írónak, amikor azt Írja, hogy „kifestett arc csak futó il utiót képes elővá- ráztolni sajnos az élet nem ezt mu tatja, pedig ez az amit mi festet lón nők elérni szeretnénk. Nézzenek csak körül, ugy e, ha egyáltalán férjhez megy valaki, az kacér feltűnést hajhászó festett le­ány. Természetssen nincsen szabály kivétel nélkül, de e* nagyon kevés. „Külön fejeaet kellene a festett asszonyokra?“ Igaz, de sorsuk mégis hasonló a festett leányokéhoz, vagyis mindig előnyben részesülnek, Ösmerek férjeket, kiknek fes­téktől menta* areu feleségük vau, kik egész nap húzzák az igát, kik fölött elröpülnak az évak anélkül, hogy éltek volna, kiknek férjeik az Isten tudja melyik festett uővst töl­tik szabad idejüket. Viszont ösmerak férjeket, kik­nek feleségük az egész napét a családi tűzhelyen kivitt latén tudja hol töltik, kiknek férjeik dolgosnak, robotolnak, hogy aainél finemaVb festékre teljen a feleségüknek, kik­nek «ízűkbe sem jut festeti«» nők után futói. Kérem hát a cikkíró urat, h* érdemeinek tsrtja elvma el még egyszer cikkemet figyelmesen ét igy eke szék azt megérteni, akkor látni fogja, hogy tulsjdonképan agyat értünk és asm, hogy én a lap jogát elvitatni akarnám sőt kiterjesztem, hogy nemcsak a nők hibáira mutas­sanak ujjal, de a férfiakéra is, Aay- tiyiva! is inkább, mert a férfiak a világ uFainak, a családi tűzhely fe­jének tartják magukat, ttégil esek jó közmondás az, hogy „a fejétől büdöíödik a bal“. Igaz ugyan, hogy ősanyáink óta mindig az asszonyoké az utollő **ó, én azonban kijelentet», hogy ebben a tárgyban, ha érdemesnek tartják is válaszolni, amennyiben időm nem engedi és nem is nagyon értek a szóharehoz átengedem az utolsó szót. Egy lestetiea *f. Választott a város. • • fii ij kéjmjelttutileti tagok. — n»v. 3d, Méltóságteljesen, a nagy idők heugulatának megfelelően zajlott le, a háború* képviselőtestületi tag vá- lasztée. Nem zavarta semmiféle po­étikai, személyi igyekezet, az úgy­nevezett hivatalos névsor minden változtatás nélkül keresztül m*Bt és városunk képviselőtestület« néhány érdemes, munkás taggal sseporedeft. A választást három bizottság alőtt ejtettek meg. Választási elnök Waltherr László volt, aki «ata 7 órakor hirdette ki a nagyszámú össaegj ült érdeklődi előtte választás eredményét, mely szerint: I. kerületben rendes képviselő­testületi tagok: Dr. Búza Béla, Dóm­ján Elek, Hódosi Kiss Ernő, Nagy Sándor, Papp Gyula, Tóth András, Rimay Lehel, Msdarassy András, Guttmann Ármin, Fazekas Pál, La­dányi Miklós. II. kerület. Dókus Gyű’«, Ker­tész Ödön, Dr. Holló Andor, Kred József, dr. Oláh István, Neumann Jenő, dr. Bajusz Ernő, Debreceni • um. mu* a világ legdrágább, da «gyszcrsmfnd I 8 91 O b b szlverkahűvelyei „N ODIANO-C LUB SPÉCI ALIT É(i Vigyázat: Utánzatok vannak forgalomban ! Sodorni vald papír ira 3t fiMir. — -----—— allaés

Next

/
Thumbnails
Contents