Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)
1917-11-17 / 88. szám
Huszadik évfolyam 88. szám. Sátoraljaújhely, 1917. Szombat, november 17. POLITIKAI ÚJSÁG ÍTUgjelen minden szerdán és szombaton esté. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazincz^-uícza £• Kiadóhivatal: ßandesmann 3H. és Társánál. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 12 korona. Félévre 6 korona. Negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 12 fillér, hirdetéseket a Iegjufányosabb árban közlünk Az egész világ ránktámadt és a gondviselés rejtelmes, csudákat tevő ereje megvédett, Az Isonzó sebes áradásába merült a király kocsija és a gondviselés megmentette. Az oroszok már itt jártak a Kárpátok közt, magyar falvak földje dübörgött kozák lovak rohama alatt, magyar hajlékok füstje szállt, az égnek orosz gránátok gyújtó gató tüzétől. Az olasz túlerő előrekalapálta magát a legrettenetesebb csatákban Trieszt kapujáig, a szép Adria-város szive reszketett, a falak alatt jól hallatszott holdvilágos estéken a fegyverek ropogása. Félteltük már Triesztet és a magányosság bus óráiban mertünk csak arra gondolni, ha elesik Trieszt. így vagyunk északon, keleten, délen, nyugaton, ellenség, mindenütt ellenség. Negyedik éve már és még mindig álljuk e rettentő ostromot. Alijuk becsülettel el szántan és zászlónk büszkén lobog a diadal magasságában, mint az első napon. A kalapok mellé nem tüzünk már virágokat, a frontra siető vonatok zörgését nem fojtja el már a nóták szava, a szivek hidegebbek, a hangok halkabbak, a remények halványabbak, de küzdünk most is a magátvédő óriás erejével, szenvedünk a bibliai szentek türelmével. ^ Ereznünk kell csodálatos diadalainkból, az ellenünk szövet kett világ véres kudarcaiból, hogy a történelem nagy hivatást szánt nekünk, treznünk kell, hogy az olasz összeomlásban, az orosz kolosszus belső elvérzésében, a nagy nyugati erők tehetetlenségében a végzet keze részes, az igazgatja sorsunkat, melynek szenvedéseiért megváltó hivatásunk büszkeségében kell megnyugvást találnunk. Még emlékezünk a gonosz tegnapra. Triesztet féltettük. Es ma ? Seregeink az olasz síkságon járnak, leomlanak előttük büszke várak, széjjelfutnak félelmetes hadseregek, és Velencze kapui már nyitva állanak . . . 1 ilülvti A felruházott hadifoglyokat elvitték a gazdáktól. — nov. 17. Panaszos Írások érkeztek mostanában az Országos Magyar Gazdasági Egyesülethez. Arról szóltak ezek a levelek, hogy nemrég kötelességükké tették a gazdáknak, hogy a hozzájuk kiadott orosz foglyokat téli ruhával is lássák el. Enuek a gazdák eleget is tettek, felruházták a hadifoglyokat, mire azután egy szép napon arra ébredtek, hogy ezeket a felruházott foglyokat elvitték tőlük, másokkal cserélték ki, az újonnan érkezett hadifoglyok ruhái azonban alaposan rongyosak voltak és a gazdáknak most ezeket is fel kell ruházniok. Egyébként ez a panasz általános az egész országban és fővárosi munkatársunk értesülése szerint ez ügyben a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége felterjesztéssel fordult a hadvezetőséghez, amelytől az állapot megszüntetését kérte. A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének vezetősége a következő nyilatkozatot tette ebben az ügyben: — A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége egyik legutóbbi ülésén foglalkozott azokkal a panaszokkal, amelyek a gazdák részéről a hadifoglyok felruházásával kapcsolatban érkeztek a szövetséghez. A panaszok nagy általánosságban úgy szólnak, hogy a gazdák most már nemcsak élelmezni kötelesek a hadifoglyokat, hanem tartoznak azokat ruházni is. Ámbár ez igtn nagy terhet jelent a gazdákra, mert hiszen egy hadifogoly kiöltöztetése és téli ruhával való ellátása ma ötszáz koronánál többe kerül, a gazdák azért vi selték ezt a terhet és nem is nagyon panaszkodtak miatta. — A panaszra egy egészen más eset adott okot. Az történt ugyanis, hogy most, télviz idején, amikor a legfontosabb gazdasági munkálatok : a szántás, vetés, répa kiszedés, burgonya prizmálás stb. még hátra vannak, a hadvezetőség, illetve a fogolytáborok parancsnokságai elvették a gazdáktól a hadifoglyokat' és másokat; adtak a helyükbe. Eltekintve at-l tói, hogy a gazdákra már az is j érzékeny veszteség, ha a begy a j korolt munkásságot mással cseré-1 ük ki, kétszeres volt a veszteség mert a már kiöltöztetett hadifoglyokat vitték el és helyettük olyanokat küldöttek a gazdaságokba, akik rongyosan érkeztek oda és akiket a gazdáknak most újra kell majd felöltöztetniök. — Eme állapot megszüntetése érdekében irt fel a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége a hadvezetőséghez, amelytől kérte, hogy a gazdáknál hagyják meg a hadifoglyokat, azokat a mostani fontos gazdasági munkaidején ne vigyék el, a gazdáknak nincsen pénzük arra, hogy egyszerre több turnusban is ruházzanak fel hadifoglyokat, de meg a gazdasági munka rovására is megy, ha a foglyokat folyton cserélgetik. A kifogásolt intézkedések értesüléseink szerint az egyik oka az volt, hogy a nehezebb munkára kiadott hadifoglyokat ki akarták cserélni a gazdaságokba vezényelt foglyokkal. Diadalmas olaszországi of- fenzivánk talán elősegíti most a gazdák kívánságának a teljesítését, a nehezebb munkára ugyanis alkalmasak lesznek Cadorna „hősei“, helyettük az orosz foglyokat, akik gazdaságokban egyébként is jól használhatók, most már kizárólag gazdasági munkára lehet talán használni és igy feleslegessé válik, hogy a gazdaságban levő foglyokat másokkal cseréljék fel. Zongorátbérelnék Ajánlatokat a kiadóhivatalba kérek, Hadikórházban (Egy gyalogos naplójából.) Nagy lábou alig áll a társaságban valaki. Sok lábon már inkább. Hármon, aki csak egy mankót használ, négy lábon, aki két mankóra szorul. E sok lábak közt vaanak tér naé8zetesen a túlságosan is kevés lábúak, akiknek t. i. egyik-másik lábok félig-meddig, avagy teljesen hiányzik. Ezért szorulnak a kopogó falábra szegények. Mások meg gépbe szorított karral, kézfejjel, lábbal, fe bérbe pólyáit fejjel tarkítják a szomorúan festői csoportot. Némelyek az Est, a Nap, a Pesti Hírlapba, vagy más papirlepedőbe, mé'yedve olvasgatják a friss híreket magyarázgatják a politikai állásokat a köréjük sereg'ő kiváncsiaknak. Mások egy-egy szépirodalom munka olvasásába elmélyedve húzódnak meg a távoli zugokban. Ezek egyedül vannak bár, de mégis nagyon jó társaságban szellemi nagy- jainkéban, aminők Jókai, Mikszáth, Herczegh stb. A jóságos grófnő becses könyvadománya tette lehetővé hogy a lábadozók lelkileg is épülhessenek szépirodalmunk javatermékein. Az egyik a Sonkoly Gergely mulatságos histói iáján mosolyog, a másik a 48-iki „Csataképek" megrázó jeleneteit „élvezi“ éppen a harmadiknak a lelkét meg egy-egy remek költemény olvasása tartja fogva, füröszti a poésis éltető napfényében . . . De ime, berobog a magyarosan kikent, — fent bajuszu Soltész cimboránk igazgatása alatt haladó két deres. Beröpiti az udvarra a hintót, benne az intézet jó szellemeivel, a nemes grófi párral. Moz golódás támad, a heverők felálla- nak, köszönésre a sapkához repülnek a jobb kezek. Bár ezek most — sajnos — némelyikünknél tulajdonképp e rosszabb kezek, ha történetesen ezek vaunak meglőve, elnyomorodva. Majd az intézet ifjú, buzgó orvosa, Weisz dr. jelenik meg. Akkorra, már mindenki a szobájában az ágya előtt, áll. ha néna fekvő beteg. Kezdődik a „vizit.“ A fehérsátől tündöklő teremben, ilyenkor mélysó ges, szinte ha'álos a csend, hogy a mel'en, háton kopogtató orvos ur minden szív és érverést meghalljon, a tüdő minden moocanását megfigyelhesse. Csak az orvos lépteinek nesze hallatszik olykor, amikor az egyik ágytól a másikig sokszor a grófi pártól és mindig a fehérbe öltözött „uénik“-től kisérve tovább megy. Ezek a nénik ! Az elnevezésről azt hinné az ember, hogy-holmi éle- medett nőszemólyek társaságáról van szó. Pedig dehogy. Többnyire az ifjúság istennőjétől homlokon csókolt szépséges üde leányok ezek a „né nikék“, némelyikük alig több 15—Í6 évesnél.S ezeket még az 50 óvetjmeg- haladott öreg Bagó bácsi, az egyik főszanitéc is, aki abbeli keservében, hogy felszaporodott pénzecskéje tegnap egy csapszékben „elázott", mélán rágicsálja keserű névrokonát, még ő is „néuikék“-nek mondja. A nénikéknek mintegy csapatvezére a férfias fellépésű, érces hangú „Mici néni“ (Schweitzer Mária tanítónő,) aki nélkül az intézetben alig es- hetik meg valami. Még a misén is az kellemesen hangzó énekhangja vezet s száll az áhitat szárnyán ég felé.Teljes lehetetlenség, hogy e hang oda fenn meghallgatásra ne találjon. A vizit’akkor a legünnepé- lyesebb, amikor dr, Chudovszky törzsorvos tart u. n. „nagy vizit“-et havonta legalább egyszer. De ekkor jelentősógteljesebb is a vizit, mint egyébkor. Ezen válik meg ki marad még továbbra is a dohánygyári kórházban, s ki megy a kassai helyőrségi kórházon át más kórházba, lábbadozóba, Türdőre, vagy esetleg a frontra. Az ily nagy vizitek után s annak eredményeképpen állítják össze a »transport«-ot, amelybe bizony senki, de senki nem kívánkozik. Ez megint csak bizonyítéka annak, az emberséges bánásmódnak, amiben itt mindenkinek része van. A führer ur Gyüre és káplár ur Wias- ner vezette igen enyhe természetű »Arbeit« sem gyakorol senkire elindító hatást. (Folyt, köy.) Lapunk mai száma 4 oldal.
