Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)

1917-05-04 / 34. szám

Ara: 12 fillér. Sátoraljaújhely, 1917. Péntek, május 4, Huszadik évfolyam 34. szám. P0LIY8&&I ÚJSÁG Megjelen minden szerdán es szombaton este. Kéziratokat viasza Dem aüunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 5 Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társaiul. FŐSZERKESZTŐ : Or. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár i Egész évre 12 korona.féiévre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér ürdetéseket a legjutányosabb árban közllin Nyíltan és őszintén beszé­lünk, bizalommal és szeretettel. Amiket mondunk, nem nyugta­lanság, az idegesség fokozására mondjuk. Ellenkezőleg. Józan megfontolásul, hogy teljesen meg­nyugodva nézzünk hátralevő hó­napokra a nemzet élelmikérdése ügyében. A hároméves háború mindent felemésztett. Legjobban talán ßz élelmiszereket. A küzdelem e máz ás súlyát különösen most érezzük, amikor a régi eleség el­fogyta előtt állunk es amikor még több hónap válásit el bennünket az uj ennivalótól. A hátralevő időre csak nagyon szűkösre sza­bott ennivaló készletünk van már Annyi van, hogy esakis akkor tu­dunk kijönni vele, ha mindenki a legnagyobb takarékossággal él, különösen, ha lisztfogyasztását a lehető legkevesebbre szorítja. Ha ezt nem tesszük, ha nem tudunk lemondani, akkor a legnagyobb veszedelemnek nézünk eléje. Ak­kor hiábavaló volt a magyar ka­tona rettenthetetlen bátorságos küzdelme. Akkor hiába szenved­tek milliók oly borzalmasakat a harctereken. Akkor hiába haltak meg az apák, a hitvesek, a test­vérek, a fiák a csatatereken. Ezeknek nagy áldozatát, csodás munkájuknak eredményét mi meg semmisítjük az utolsó órában, mint valami kártyavárat Össze­dőlni engedjük és mint hazaáru­lók a háború dühöngő fúriájának, az angoloknak tervét segítjük elő, hogy a kiéheztetéssel Top­pantsa össze igazságos küzdel­münket. Azok a testvéreink, akik fegy­verrel és életükkel védik és szol­gálják hazájukat, három évet be­fejezve teljesitik már az ember feletti kötelességet. Nekünk is nehéz volt a sorsunk. Igaz. Sok keserűséget éltünk át. Nagyon igaz. Sok fájdalmas órákat szen­vedtünk keresztül. Senki sem vonja kétségbe. A lövészárok la­kóival azonban ne merészeljük összehasonlítani sorsunkat, Ez ki­gúnyolása, megszentségtelenitése lenne l magyar katona páratlan szenvedély teljes küzde mének Megpróbáltatásunkat, néikülö zésünket a hátrelevő időre kissé fokozni kellene, hogy a három- es eredményeket meg ne hiú­it. Ezt a gyomornak szükebbre szabásával tudjuk elérni azzal, ha mindenki a legnagyobb takaré­kossággal éi, ha mindennap meg1 von magától néhány falatot, hogy igy azután mindennapra jusson egy kis éhség csillapító addig,' amig az Úristen újat nem ad. Nem lehetetlent kér, követel tő­lünk a baza, a katona a harc­térről. Mindnyájan teljesíthetjük, Teljesítenünk is kell. Mert aki most nem hallgat a komoly szóra aki most nem gyakorol egy kis önmegtagadást, az a nemzet ügyé­nek elárulója, a haza tönkrete­vője és megérdemli, hogy a csa­taterek átka sújtsa agyon. Emberek, legyünk okosak és ne "üssük el üres szólamokkal ezt a jóakaró figyelmeztetést. Az urak nem koplalnak. Csak a szegény ember koplaljon I Az uraknak is kell koplalniok es azok Is meg­teszik e tekintetben a kötelessé­güket. Akirül pedig tudjuk, hogy nem igy tesz, hogy elrejtett kész­lete van, hogy bőségesen él, ak­kor, amikor másnak a falatot meg­c> kell számlálnia, tessék feljelenteni, majd kiegyenlítik az igazságtalan ságot. Jelentsük tel, ha ur, hanem bárki is legyen az. Rajtunk függ, hogy lehetőleg igazságosság le­gyen, hogy mindenki egyformán bőjtöije át a hátralevő hónapo kát. Ennek megtétele mindnyá­junk hazafias kötelessége. Még egyszer ismételjük komolyan és sok jó akarattal. A hátralevő időre csak akkor lesz elégséges az en- uivalónk, ha a lsgszigorubb ta­karékossággal és önmegtagadással élünk. Fontoljuk meg jól. Ettől függ a háború dicsőséges befe­jezése. A haza jövő sorsa. Ettől függ minden. Diákok a tisztviselőkertben. A kultuszminiszter a reuit év március hóban körrendeletében fel­hívta az iskolákat arra, hogy a ta­nulókat hozzátartartozóik gazdasági munkáiban való részvételre s a köz­ségben gazdálkodók munkában vak> segédkezésre buzdítsák és hogy ott, ahol a helyi viszonyok megengedik, igyekezzenek növendékeikből a kony hakerti termelés oólj air * termelő csoportokat szervezni. Ez a termelés számos esetben ke'lő anyagi és erkölcsi eredmény- oyel járt. Indokolt tv hát, hogy p folyó évben is. leg fokozottabb mértékben raegva- ' lósitani igyekezzüuk. Tekintettel as ónban arra, hogy az Orsaágos Közélelmezési Hivatal its -ország városainak, községeinek polgármestereit,, illetve elöljáróságát felszólította az ottani tisztviselők konyhakertészeti művelést célzó társulásainak előmozdítására, kívá­natos, hogy folyó évben a tanuló ifjúság akciója a tisztviselő,; lia bonló tevékenysége kapcsolódjék, il­letőleg egymást, támogasák. Külö­nöse u fontos — hu a tanulóifjúság nem iskolai tererületet vesz igény­ben — a művelési területnek közös Kijelölése, kezelése, valamint a meg- beszt-rzes egységes eszközlése. Ez utóbbi esetben kívánatosnak' tartja a miniszter azt, hogy az ott netán már megalakult „Tisztvise.ői ker­tészkedő csoport,“ vezetőségéhez for dujsiia«. és együttmüküdébük mó­dozatairól az Országos Küzölelraa- zési Hivatalt is értesítsék. Fe hívja ennélfogva az elemi népiskolának, polgári i;kólának, gim­náziumoknak, reáliskolának, felső leányiskolának, felső kereskedelmi iskolainak, tanító-, tanítónő- és óvó- uőif pzc- intézeteknek vezetőit, hogy a tauUióifjuiágüt a gazdasági mun­kákban «aló részvété,re buzdítsak és alio csak lehetséges, a konyha­it., rti termelést mevalósitsák, az ön- átló gazdasági népiskolák pedig ezHiibtvüi mög fölös palánták ueve- esőre és szétosztására is töreked­jenek. Így, hacsak kis mértékben is, szaporítjuk a rendelkezésre álló táp­szerek mennyiségét, A köznek szol­gaiunk és kötelességet teljesítünk. De nevelés szempontjából is előnyös, ha az iskola a valóságos gazdasági munkával vaió termékeny kapcso­latra törekszik. Ily módon is hozzá­járulhat az iskola annak az alaptevő gondolatunk a terjedéséhez és meg­erősítéséhez, hogy most és a háború uuu is a társadalom es az állam egyik feladata az ország termőerői­nek fejlesztése legyen. A rendelet már leérkezett az iskolákhoz is, ahol most a kivitel módozatai fölött döntenek. Eladó a Tompa-utca 23., Májuskiít- utca 14., Deák-utca 13. szám alatti házak és Bornyuakasztó dűlőben 15 hold rét. Felvilágosítást ad: Igazi mérleghez. A elmfestés alkonya. — Séta az újhelyi utcákon. Emlékszem rá, a széles kalapok, majd utóbb a kesses kis formák idején, óiéuk részvéttel tekintettem a női kalapüzletek, cégtábláira ki­festett hölgyre . . . Szegénynek nem elég baj az, hogy esak a feje van meg, még ezen a fejen is óvről- évre, szezonról-szezonra ugyanaz a kalap. Iszonyú martiromság egy hölgyre, tudni, hogy e azért vau hogy uj kalapvásáriásra figyelmez­tesse a feledékeny hölgyvilágot, látni, hogy mindenki uj kalapban büszkélkedik, csak neki kell a régi magas, tornyos kalapban járni. Nemkülönben részvétem tárgya volt az a két komor ur, akik disz- magyarban, az egyik torzomborz szakállal, a másik csupasz Wekerle- arceai a borbély műhely előtt beret- válkozásra invitált. Szegények, ezek egyike sincs megelégedve a borbé­lyával ... A szakállas bizonyosan szeretné leborotváltatni már azt a fekete szőrképletet, arai miatt a fe­lesége otthon veszekszik vele, — a csupaszszáju meg bajuszt akar nö­veszteni. S mig férfidiszét mindenki úgy ápoltatja, ahogy akarja, nekik a borbély nem engedi . . , Ezért olyan komor, mosolynélkiili az arouk. Mostanában azonban egész más szempontból nézem a firmatáblákat, A régmúlt idők derűs napjaiból hoznak a eimfestéazeínek ezek a remekei üdvözletét felénk. Apák a cégtáblákhoz viszik gyermekeiket s ott tartanak nekik szemléltető ekta- tást a történelemből. A korcsmák elé habzó sör van festve egy hatalmas kriglibe s mel­lette teljeseu reledett régi szépsé­gek : sóskifii, kifli császárzsemlye. Ezeket már csak a cimfeste ecsetje verázsolja vissz a fantáziánk elé, a kis gyermekek pedig úgy nézik, naint soha nem látott furcsaságait egy idegen világnak, llát még a füsztres boltok «jég­táblája. Az Ezeregy éjszaka mese­világa elevenedik meg. A nyitott zsákban az a Fali-r valami, az liszt. Az a papírba csavart schrapnellalak, micsodával pedig nem lövöldöztek, az a süvegcukor. Valamikor be kel­lett csak menni az üzletbe s min­denki vehetett belőle, anaenuyit asak akart. A hordóban petróleum áll. Lira megbüntetett bennünket az Isten, amiért a kávéval o.yaa köay- nyelmüen bántunk eb Most a kávé­raég pedig léhttő­Eperjessy Ferencz Sátoraljaújhely. napunk 4 uldúl

Next

/
Thumbnails
Contents