Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)
1917-04-27 / 32. szám
Ara: 12 fillér. Huszadik évfolyam 32. szám. Sátoraljaújhely, 1917. Péntek, április 27. POLITIKAI ÚJSÁG Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunt. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 5 Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Tá:sánel. FŐSZERKESZTŐ : Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 12 korona.félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér Hirdetéseket a legiutányosabb árban közlőn Az időszámítás nyári már, de az idő sajnos nem akar alkalmazkodni hozzá. Hűvös áprilisunk van és az éjszakai hidegben megdermed a kipattant gyönge rügy, az ébredő élet első üzenetei, a ravaszi csókra szomjas tőid első apró virágai meghajtják kicsiny lejüket, hervadtan bólingatnak a hideg szélben. A háború ezer csapásához az idő is kemény ököllel sújt ránk, hogy a hároméves borzalmaktól elfá- radtan minden türelmünket és akaratunkat kipróbálva — talán utóljára már — meggyötörjön bennünket. Áldott emlékű régi szép tavaszok csendes örömeire gondolunk a legnagyobb sorstragédia e nehéz tavaszán, amelynek méhében a háború, vagy béke kérdése rejtőzik. Vértől bíborra festett köntösében ébred minden napunk, mint egy tehetetlen nyitott szájú bH- ványóriás, mely elé az őrült emberiség fanatikus daccal hordja áldozatnak minden nemes javát. Nem halványodik az ég piros szine, a láthatárokon szüntelenül ég fe.é szállnak a lángok, melyek tüze nem tud kialudni azóta, hogy dőrén egyszer felgyújtottuk A béke gondolatát szeretettel melengetik minden megviselt haj lékban és minden testvérünket, aki fegyverrel megy szolgálni ügyünket, a békéért imádkozó búcsúszavakkal bocsájtjuk nehéz útjára, A tavasz meghozta Keletnek a szabadság megújhodását, a Nyugatnak a döntés mindent vérrel boritó hullámzát Keleten a zsarnokságtól megszabadult népek mámorából nem tud termény séghez jutni a megértés, nyugaton az utolsó nekifeszülés mögött keressük majd a megbékülést. Honnan jön majd, hol szabadul meg szivünk a bánattól és serüségtől? A napkeleti meguj- hódás pompájában vagy a nyugati forróság lázában vajudik-e a nagy gondolat, melynek lelke a népek testvéri együttérzése, eredménye a fegyverek elcsende- sedése lesz ? A háború és béke egymással viaskodó kegyetlen problémájában sorvad el lassan a világ ereje és elszántsága. Minden nap a békéért imádkozunk és minden órában a háborúért áldozzunk. A nehéz idők legnehezebbjét éljük. A bánat testvérünk, a remény az utravalónk kálváriának utján, amelyen a nélkülözés, szenvedés és megpróbáltatások minket tét* tek a mult a jelen és a jövő vérző mártírjává. Németország ruházkodási rendeleté és divat túlzásai Nómotország, a* a nagyszerűen fegyelmezett állam, amelyben az élet egyensúlyát, mint a svájci órában a kerekek, a rendeletek tartják lenn, lakosságát, de különöset) a női lakosságát legújabb rendeletével nagyon meglepte. A német birodalmi hivatal a rendeletet az öltözködés, illetve a divat túlzásai ellen adta ki, azonban valószínűleg nem az volt a cé ja, hogy a női hiúság kielégítése elé gátat vessen, hanem, hogy a meglevő posztóaoyagga! takarékoskodjon. Az érdekes rendelet a következőképen hangzik : A biroda'mi ruházati hivatal uj szigorú ruhírendeletet bocsátott ki, mely április 8-án egósz Németországra való érvénnyel életbe lépett, A ruhadarabokat minőség szerint meg fogják állapítani és az igy megvont határon túl általában nem fog nak uj beszerzésekre jegyeket kiadui. így egy embernek csak két öltönye, egy felöltője, két pár munkanadrágja. két munkakabátja, két mellénye, egy pár téli keztyüje lehet, azaz készletét vsak eddig a üaUfig egészítheti ki. Asszonyok számára három ruhát, egy szoknyát, két blúzt, egy köpenyt* egy reggeli pongyolát, egy nagy kendőt és három kötöt engedélyeznek. A különböző fajtájú fe- héruemüekből speciális lajsiromok szeriül 2—4 darab beszerzését fogják megengedni. A gyermekekkel valamivel szigorúbban fognak elbánni. A beszerzési jegyek kiállításánál a kérelmezőtől követelhetik, hogy ruhakészletéről írásbeli kirnu- ke- tatást adjon. Hamis bemondásokat szigorú büntetésekkel fognak sújtani. —- Az egyes ruhadarabok anyagának mennyiségére nézve maximális mértékét fognak megállapítani, így például egy zaecoöltönyre három métert iruak elő. Olyan szabási mintákat, melyek erre a méretekre nézve nincsenek tekiotettel, nem szabad elárusítani. Németország tehát igy oldja meg a ruházati kérdés egyszerűsítését s amig nálunk a férjek és családapák tojástáucot járnak a megélhetés, az uj tavaszi kosztümgondok körül, amig nálunk, mint üres hó lyatj ö3szet‘uaorodott a fényűzés elleni liga prograramja, mielőtt valamicskét is megvalósítottak volna belőle a német birodalmi ruházati hivatal mintegy császármetszéssel oldotta meg az összes ruházati és divatkérdéseket. Alkalmunk vo't a fényűzés elleni liga egyik előkelő tagjával beszélői, akit nagyon lehangolt e szép mozgalom megfeneklése. aí uriasz- szouy a liga tehetetleuségérői a kő vetkezőket mondotta: — Sajno3, a fényűzés elleni ligába való tömörülésnek nem lett olyan eredménye, mint amilyet agilis és jóhiszemű szervezői vártak tőle. Azonban ez nem a vezetőségen, hanem elsősorban a társadalmon mu’ott. Sajnos, a divat versengéseinek nem lehet gátat vetni. Olyan erős ténye zőkkel: mint a nevelési és a női ösztön, nem ludjuk ésszerű program mai és elvekkel felvenui a versenyt Van azonkívül egy másik gazdasági oka a liga inproduktivitásának, A társadalomnak egy bizonyos konti- geusa a háborúban és a háború révén annyit keresett, hogy a köny- nyen szerzett sok és fölös pénzt a tomboló hiúság, a kiöltözködés mániájában keres levezető csatornát. Az uriasszouy állítását C3ak megerősítette több női divatáru kir«s- ktdő, akiuek egybehangzó nyilatkozatai szerint a női divatkelmék árai a háborúsán öt, sőt tízszeres árakra emelkedtek, a kereslet azonban egyáltalán nem esök&ent, sőt annyira emelkedett, hogy a v«vő- kószsóggel arányban nem tuduak elegendő anyagot beszerezni. így fest nálunk a divat túlzása Németország okos, radikális rendeletével szemben. Hadiözvegyek nyugdija. A háború utáni időknek legfon tosaéb problémája lesz a hadiözvegyek és árvák ellátása. Ez azonbau oly életbevágó kérdés, amelyet a jelenben is már sürgősen meg kell oldani. Az a nyugdíj, amelybe jelenleg a hazáért hősi halált halt katonák özvegyei és árvái részesülnek, nem elegendő a megélhetéshez, a meg- háláshoz pedig túlságosan sok. Alig merem papírra vetni azekat az ijesztően kicsiny összegeket, amelyeket az állam nyugdíjképpen az árváknak nyújt. A történelem, mint a világháború legnyomerultabb teremtéseiről fog megemlékezni róluk. A legújabb törvények és rendelkezések szerint a közkatona özvegye kap egy hóra 6 koronát, ör- vezető vagy gefreiter özvegye 8 koronát, tizedes vagy káplár özvegye 10 korauát, szakaszvezetői rangú cugsführer özvegye 12 korouát, őrmester özvegye 14 koronát. Az árvák pedig atyjuk rangjára való tekintet nélkül havonként és egyenként 4 korona nevelési járulékot kapnak. Még pedig a lányok 14, a fiuk 10. életévük belölt,áséig. Ha az özvegy férje a harotéren szerzett sebesülése vagy a katouai szolgálat különleges fáradalmai folytán balt meg, akkor az előbbi nyugdíjhoz még annak 50 százaléka, vagyis a fele, nyugdíjpótlékképpen jár. Ha az özvegy vagyontalan és kere8tképtelen, akkor a nyugdiján kiviil még 8Ö korona évi segélyt kúp, az árvák azonban mindenesetben csak 4 korona havi nevelési járulékban részesülnek. így a legjobb esetben a hősihalált halt közkatona özvegye kaphat havonként 18, őrvezeteó 20, tizedesé 23, szakaszvezetői 26 és őrmesteré 29 koronát uyugdij ciméu. Meg kell jegyezni azonban, hogy ezeket az összegeket csak az az“üz* vegy kapja, aki teljesen vagyontalan, munkaképtelen, vagy kicsi, nevelésre szoruló gyermekeire való tekintettel keresetképtelen. Ezek az állapotok nem maradhatnak igy. Államnak és társadalomnak egyaránt arra kell törekednie, hogy a hadiözvegyek óá hadiárvák megélhetését biztosítsa. Hogy harcoljon a fronton az a családapa, aki tudja, hogy felesége, gyermeke kol- • duskenyéren fog élői halála után ? A közvélemény, a parlament, a kormány figyelmét sürgősen fel kell hívni a hadi özvegyek súlyos helyzetére. Vagy fel kell emelni minél előbb a nyugdíj összegét legalább annyira, amennyi a hadisególy'ÖSz- szege, vagy pedig a hadisególy kell nyújtani a háború végéig, mint az Németországban történik. Dé az sammiképpen sem igazság, hogy az özvegy kevesabbet kapjon, mint a feleség. A nagy drágaság tűrhetetlen. A gyár, az iparos, a mezőgazda, valamennyien emelik termékeiknek uz árát. Ilyenkor a hősük özvegyeit és árváit egy pár korona nyugdíjjal ellátni, a mai államnak ős a nemzeti társadalomnak legnagyobb szégyene. Megborzad az ember annak a képnek láttára, hogy mig a had- seregszálütók az államtól milliókat préseluek ki könnyű szerrel addig az özvegyek és árvák forró könnyeit amelyeket a hős apáért hutlajtanak, azok nem veszik észre, akiknek hatalmuk van ezeken a bajokon segíteni. Lapunk mai ssAma 4 oldal
