Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)

1917-04-13 / 28. szám

Ara I 12 fillér. Huszadik évfolyam 28. szám. __________ Sátoraljaújhely, 1917. ____________________Péntek, április 13. POLITIKAI ÚJSÁG Megjelen minden szerdán ét szombaton este. Kéziratokat vissza nem aciunt. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 5 Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. FŐSZERKESZTŐ : Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ír : Egész évre 12 korona.féiévre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér Hirdetéseket a iegjutányosabb árban kSzlQn Nehéz útjában nem áll meg a végzet, rohan megállás és pihenés nélkül. A vihar erejével száguld tovább, né­peket, országokat söpör el év­ezredes hagyományokat pusztít, trónokat borit fel, uralkodókat vet le magas trónok aranyszékei­ből. Nem tud az emberiség a végéhez jutni annak, amit nagy- ravágyásában, erőit felülmúló aka­ratában, hivatása félreértésében megkezdett. A háború nem tudja végét érni, piros vértingere uj meg uj földeket önt el, romok és üszkök teremnek mindennap­ján a könyörtelen életnek ott, a hel eddig a béke boldog templo­mai emelkedtek. Égő vágyakozással, ébrenlé­tünk minden vágyakozással, éb­renlétünk minden óhajtásával, ál­maink égető nyugtalanságával vártuk a békét. Helyette uj csa­lódás jön, az örömök helyett uj szenvedések, a boldog nyugalom helyett uj megpróbáltatás. Kar­dot rántanak azok a népek is, a melyektől a megváltó béke út­jához vártuk a vezető szellemet és erőt, amelyekről az volt balga feltevésünk, hogy tőlük jön felénk a gyűlöletet eloszlató megértő szózat. Uj tragédia rejtőzik minden nap méhében, mintha a vérszag­tól megmárosodott idő lehelné a tébolyt a népek leikébe. Araikor az első tavaszi nap a föld álmodó virágaival felébresztette reménye­inket a békére, uj ellenség rohan eszétvesztetten a küzdelmek po­rondjára. Az uj ellenség egy egész világrész erejét viszi a má­sik táborba, nekünk érthetetlen okok és magyarázatok hijján. Mit vétettünk mink nekik, hogy élet és halál felett határoló gantikus harcunkban ők is ránk rontanak? Mi történhetett a nép sörnek in­tézésének titkos mühelyeicen, ami az uj ellenség haragját is ránk zúdította ? Mi élesztheti a gyűlö­letet ott ellenünk, amikor már alig tudunk ez érzésről azok is, akik három éve gyilkoljuk egy­mást ? Egyet tudunk és ez a tudat acélozza friss lendüleUe erőnk. Tudjuk, hogy az irigység, go­noszság és rosszakarat hozta ránk a háború csapását és hogy ne­künk végső lehelletünkig védel­mezni kell ezt a halálosan imá­dott földet. Es ez a hit tesz majd képessé, hogy minden uj ellen­séggel, az egész világgal is meg­birkózzunk. fiz alkalmatlanok és hadifoglyok fölhasználása. A mezőgazdasági munkák si- aero érdekében a kormány nagy- asabásu intézkedésekre készül, me­lyeknek az a célja, hogy minden pihenő és felhasználható energia as ország ellátására biztosítható legyen. Amint a megbízható helyről ér­tesülünk, a hadifoglyokéi rövid idő múlva épugy vizsgálat alá fogják venni, mint a hadköteleseket és fi- sikai erő szempontjából aseporto- sitják őket. Hárem kategóriába sorozzák a hadifoglyokat. Az első osstályba tar­toznak a teljesen erős egészséges férfiak, akiket kizárólag aratási és vetési munkálatoknál használnák ; a második csopertba osztják a ke- vésbbé erői testalkatú egyéneket, akik ugyan szintén a mezőgaxda- sági üzemekben használnak fel, de akiknek már kevásbbé megerőltető munkát kell végezniök ; a harmadik kategóriába fognak tartozni a testi­leg iegyengébb hadifoglyok, akik a jövőben is ipari, kereskedelmi és háztartásbeli napszámos munkát vé­geznek. Külön bizottságok járják régig az országot és ilyen ssempon- tok figyelembevételével megtartják a hadifoglyok sorozását. A hadifog­lyokat ^természetesen — nyomban felvilágosítják, hogy miért vetik őket szemle alá, nehogy egy pillanatig is azt higyjék, mintha katonai szol­gálatra akarnák őket utasítani, A hadügyi kormány egyébként más fontos újítás bevezetésével is foglalkozik. Tudvalevőleg igen je­lentékeny számmal vannak úgyne­vezett segédszolgátatos katonák, le­génységi állománybeiiek és tisztek egyaránt. Ezek irodákban, raktárak* ban és őrszázadokban teljesítenek szolgálatot. — Mindama munkálatok nőm igényelnek különösebb katonai szakértelmet és éppen eaért polgári egyénekkel is elvégezhetik. Nagy számmal vannak olyan tartalékosok és népfölkelŐk, aki testi fogyatékos­ságuk miatt nem kerülhetnek a frontra és már a háború kezdete óta, tehát asaknem három éve teljesítenek se­gédszolgálatot és emiatt kénytelenek elhanyagolni üzleteiket, műhelyei­ket, gazdaságukat, szóval polgári foglalkozásukat. Ezekkel szemben viszont az it- hon maradt kereskedők, iparosok, akik bizonyos testi hibájuk követ­keztében nem jutottak a hadsereg kötelékébe, tekintélyes jivedelemre tettek és a polgári életben élvezik a háború anyagi előnyeit. A hadve- zotőség belátta, hogy a mai helyzet igazságtalan és méltányos elhatáro­zásra jutott. Rendeletet fognak ki­bocsátani, amelynek értelmében mindazok a segédsaolgálatoa kato­nák, akik löld-ben kezdték meg katonáskodásukat, elbociáttatuak a hadsereg kötelékéből és helyüket al­kalmatlanokkal fogják betiltom, Ab untauglichokat rövid időn belül is­mét sorozni fogják és most márnám olyan szempontból vizsgáljak őket, hogy vájjon fegyveres szolgálatra alkaimasok-e, hanem kategóriákba osztják be és megállapítják, — hogy irodai, raktári, müholyi, vagy őr- segédszolgálatra alkalmasak-e ? Aa alkalmatlaeok tehát el lehetnek ké­szülve arra, hogy a háború bofeje- aése előtt ők is belekóstlhatnak a katonáskodásba. A katonai életből. Magyaros németség. Avagy talán „néraetes magyar­ságon >k nevezhetném találóbban, amiről e sorokban szó lesz ? Meg­lehet, Közös hadseregünkben tudvale­vőleg német a vezényszó. Magesik hát sokszor, hegy kemény harcaink­ban német szóra dobban a magyar szív. Német szóra hallgat az ágyú, mielőtt golyó|át elröpiti, csövéből. A csapatunk, az nem néz soha sem jebbra, sem balra, haoem „reksa“ vagy „linksz sohauH-o1. Nem megy előre, mint a honvédsereg, hanem „forvetszHel. De visssa se vonul. Legfeljebb osak „rükvertsz-“et csi­nál, ha muss sein (muszáj). Nem is menetel, hanem „masírozik“. De meg nem áll, hanem „halt"-ot ősinél. Általában annyi a német szó a közös hadseregbeli katona szótárá­ban, hogy a katonai érdekű baka­nyelv valóságos magyar-német ke­verék. (Még jó, hogy nem vegyület, mondá valami pedáns természetiu- dós, amelyből már csak valamiféle □yelvkémiai utón lehetne kihüve­lyezni a magyar szót.) No de ebban a németségben nincs ám éppen valami tuiságesan, nagy köszönet. Nem kérdeztem de­rék és igazán nagyonbeosült német szövetségeseinktől, hogy mit tarta­nak közös hadseregünk magyar le* géuységének németsége felől, de képzelem, hogy mennyire megmo- solyogják, avagy éppen talán lemo- selyogják német szavainkat, ha ugyan nagy nehezen — rájek is* merhetnek. Mert bizony csak ava­tott fül veszi ám észre némelyik ssavuukról, hogy németül van. Az avatatlan könnyen az hihetné, hegy kínai nyelven, avagy talán éppen­séggel — magyarul. Mint a rét füvéből a zsombák, ely sürÜD, szaporán Utődik ki a német szó hadi magyar beszédünk­ből. Csakúgy esetük' botlik benne nem a lábunk, a nyelvünk. Ám a magyar soha sem volt tehetetlen. Most sem az, még a né­met szóval szemben sem. Kapja magát, illetve a német szót s miként a debreoeni pógár a bundát, kifor­dítja, befordítja, ezt saját Ínyére alakítja, vagyis elmagyaresitja. Még csak belügyminiszteri en­gedély sem kell neki hozzá. A né­met jankerből egyszerűen magyar ködmönt csinál. így lese azután vak címer a „Wachzimmer"-ből, Atilla ri az „Artillerie“-ből, felbak a „Feld- waehe“-ből stb. Hallgassuk osak meg egy he­vesi magyar beszédét, ahogy nagy­közvetlenséggel elmondja egy igény télén élményét. — Ahogy freiter (gefreiter, őr­vezető) ur fíalcsák felváltatja a hór- pesztot (Horehpest, figyelő őrszem) beugrek a tisztéről (Schiessharte, lövőhely,) Beruocanok egy-kettőre a dekungba (Dakungba, fedezek). Fogom a gevert (Gewehr, fegyerert) meg a patrentást (Patronentasohe, patrontáska,) hogy szögre akasszam. Ekkor veszem ijedten észre, hogy a (Verschluss, sávázat) merő rossda. Kapom indiblancba (in die Balance, súlyba) és ki akarom húzni. Ekkor puff, elsül a gever. A sperklapni (Sperklappe, záróbillentyü) u. i. nem volt bezárva és aslágbolcni (Sehlag bolzen, ütőcsavar) elmozdult. Szer haptiAR mái ««ima 4 oldal szerencse, hogy müodung hoch tar­tottam a gevert (Mündung heoh, a nyilassal fölfelé) s igy a dekung te­tején a susskugli (Schusskugel, lö- vég). Meg a oukszfürer (Zugsführer, szakaszvezető) is ennzn való, ahon­nan én. Máskülönben járhattam volna a kompani kommandóra. (Kompanie kommandó, száaadparanosnokság) meg a batalion kommandóra (Bata- lions kommandó, lásalóaljparaaoság) még a geriktre is (Gericht, hadbíró* ság.) Lett volna azután párhénapi ferzett (elzárás.) Ebben a rövidke előadásban 18 német kifejezés van. Úgy, hegy ezt hallgatva, valósággal német tanfo­lyamon levőnek éreztem magam. (Bizony rám fért.) S tanítómestereim ezen a taofelyamen hevesi, borsodi, semplési meg jászkua vadmagyar jiuk I Ne de ne rekrimináljunk. (Úgy látszik, fogett rajtam valamelyest a tanfolyam.) Nem ma van ennek ideje én helye. Ma azon legyünk, hegy ba magyarul, ha néraatUI, ha bol­gárul, ha törökül folyik is a sió, kölosönös megértéssel, egyesült erő­vel

Next

/
Thumbnails
Contents