Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)

1917-02-27 / 16. szám

Aras 12 fillér. Huszadik évfolyam 16. szám. ____________________Sátoraljaújhely, 1917._________________________Kedd, február 27. POLITIKAI ÚJSÁG Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 5 Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. FŐSZERKESZTŐ : Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 12 korona.félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlün Türelem és lemondás. Napról napra nehezebb az élet, több a gond. Erőnk immár megedzett a súlyos kereszt vise­lésében és a mártírok mosolyá­val törtetünk előre a tövises utón. Panasz nem bugyan ki az ajkakból. Színes remények nar­kotikuma minden fájdalmat elnyom a fáradtság nem lett úrrá telet­tünk, uj harci jelszavak uj életet öntenek belénk. Tudjuk, hogy amiért harcolunk : a hazánk élete. Mennek a fiuk, még mindig mennek apákkal és őszfiirtü ma­gyarokkal egy sorban, hogy tölt­sék a moloch gyomrát, amelynek szüntelen kannibál étvágyát nem lehet csillapítani. A népek, ame­lyek véreiket harcolni bocsátják és itthon súlyos gondokkal ten­getik az életet, türelmesek, mint az égi szentek és megnyugvósak mint a bibliai bölcsek. A türelem súlyait fesziti a sok megpróbáltá- tás, de nem pattantja széjjel. Ezt a rettentő kálváriát végig kell járni az embernek, akit a vé'et- len ezidőben vetett a földgolyóra- A mi csodálatos ellentállásunk és sok diadalunk torrása katonai erőnk és az a csodás türelem, amellyel a nehéz keresztet visel­jük. Ebből a forrásból táplálja magát a siker, mig egyszer mégis kipattan gyümölcseiből a béke. Csöndes bánattal nézzük, hogy mennek el hosszú sorban legjobb testvéreink és a magunk sok nyo moruságát elrejtjük a türelem lemondása mögé. A túlsó oldalon, ellenségeink­nél már inog a közös megértés gondolata és az idegek kezdik átvenni a szót, a hangtalan szen­vedés lemondása helyett. Megresz két az orosz föld és öléből, mint forró láva tör elő az elfolytott indulat. A cári erő még olnyomja a fellobbanást, de röpke fényé­nél már meginog a hatalom. A francia név tüze is föllobog és mindennap nagyobb a tábora an­nak a seregnek, mely fehér zász­lókkal, a béke szelíd imádságával közeledik a harcterek felé. A háború szitásának és éb­rentartásának gonosz vándorai járják országaik fővárosait és a mindig uj és egyre rikítóbb szí­nekkel festett győzelem fülfrissi- tett mámorával álomba altatják az igaz emberi lelkiisraeret. De mögöttük már zengőbbek az uj hangok és a hardterek fölött, a dermesztő hideg fehér éjszakák csöndjében, mint templomi zso­lozsma száll kel a felhők alatt a .vágyakból szőtt szebb Ígéret, Szociális gondoskodás a hadi özvegyekről és árvákról. Nyissák meg újra a nap­közi gyermekotthont. A ueruzetek tiláui küzdelme még egyre tart. A legraffináltabb gyilkoló fagy verőkkel rontanak egy­másra, hogy e'pusztujou a föld leg­nagyobb értéke : az ember. tíok apa hull el a hősök meze­jén és a család leikét a fájdalom és a bánat el, mert c vesztette a fenn­tartóját és félve gondol jövendő sor­sára, mert a csekély katonai nyug­díjból nem tud megélni. Lássuk csak, mennyi egy gyalogos özvegyének évi nyugdija és gyermeknevelési járuléka ? Évi nyugdíj, ha a katona nem a harctéren (ellenség előtt) esik el, illetőleg halálát nem a harctéren szerzett sebesülés okozta, 72 korona. Ez összeg ötveu százalékkal több (108 K.) ba az ellenség előtt esik el, illetőleg halálát az ellenség előtt sebesülés okozta. Vagyontalansága és keresetképtelen .ég esetén az özvegy ny ugdijsegélyt kap, ami évi 96 K. a gyermeknevelési járu­lék pedig évi 48 K. Például egy öz­vegy, akinek egy kis gyermeke van és férje az ellenség előtt esett el, évi nyugdija az előadottak alapján 108—j—96=204 korona, nevelési já­ruléka 48 K. Összes katonai ellátása tehát évi 252 korona. Az állam, hogy e csekély ösz- szeget némileg pótolja az 1915, évi XV. t.-cz. ben évi segélyt állapított meg az özvegyek és árvák részére, amely segély a háború tartamára és utaua hat hóig érvényes. Az évi segély ahivatkozott példánál az öz- vbgy részére 120 K. a gyermek ré­szére 12 K. Így ezen családuak 252 K nyugdíj és 132 K. évi segély áii rendelkezésére, azaz havonta 32 korona. Egymagában ez összegből meg­élni nem lehet és ezért minden ös vegy kenyérkeresésre szőrűi. Szük­séges réswükre mennél több munka­alkalom nyújtás, (pl. foglalkoztató műhelyek felállítása), hogy keresetre szert teve pótolhassak szerény nyug dijukat és ilyen módon Jétfentartá- sukat biztosíthassák. Az özvegyek munkája részint otthoni (varrás, mosat, vasalás, ké­zimunka, gtbT részint házonkivüli (gyári munka, napszámos, takarítónő, szolga stb.) Otthoni munka esetén az anya gyermekeinek nevelését és háztartásának rendben tartását is végzi, mig a háson kívüli munka esetén az anya loguagyobb gondját gyermekeinek elhelyezése képezi. Ha nagyszülők vagy más közeli hoz­zátartozóik vannak,akkor rájuk bízza gyermekeit, ritka esetben bízza ide­genekre, kik bizonyos összegért a gyermek felügyeletét elvállalják. Leginkább azonban a napközi otthonban helyezi el a gyermekeit. Ez utóbbi a iegbiztosabb módja az elhelyezésnek, mert a gyermekek állandóan legnagyobb felügyelet alatt vannak és rendes ellátásban része­sülnek, kell, hogy szeretettel és ürömmel vigyék gyermekeiket a napközi otthonba, hogy kenyérkereső munkájukra njugodtau mehessenek, Most látjuk tehát a napközi ottho­nok óriási fontosságát, amidőn oly sok nő kenyérkeresetre szorul. A napközi otthon intézménynek mind­inkább fejlődül, nagyobbodni kell, hogy segítsen azokon, kik oly szo­morú sorsra jutottak, hogy elhalt férjük helyett a családföntartó sze­repét kellett átvenniük. A társada­lom és állam első érdeke, hogy ezen embervédelmi intézmény mindinkább fejlődjék, hol a jövő nemzedék oly gondos es szeretetteljes ápolást talál, jtii lesz az ipari cikkek ármaximálásával ? Nem a gazdák kívánsága, ha­nem mindnyájunké, hogy vessenek véget annak a lehetetlen uzsorának, ami most az ipari cikkekkel folyik. Drágább minden sajnos jól tudjuk, hiszen a kutluremberhez már nem is méltó lemondásával az élet igé­nyeknek tengetjük magunkat máról holnapra a iegsanyarubb élet sors­ban. Az ipari oikkek drágasága azonban épen azoké, amelyekre a közfogyasztásuak leginkább van nél­külözhetetlen szüksége — túlmegy azokon a legvégső határokon is, amelyeket a viszonyok legpesszimisz- ti&usabb mérglegelése, vagy az anyag beszerzésének nehézségei megindo­kolhatnak. A ruha, meg a cipő olyan drága lett, hogy — a legsilányabb is — sokkal drágább, mint amennyit kü­lönösen a fix jövedelmű ember büd­zséje elbír.. Es még ma sem állt meg az árfelhajtáz ráűk nézve tra­gikusan felfelé lendüiő ntján, úgy­szólván órárói-órára nő az, anó'kül hogy a hatósági energia elébe állana és féket vetne telhetetleuségének. A gazdáknak abban tersen igazuk van, hogy a mezőgazdasági produktumok ára nincs arányban az ipari cikkek magas áraival. Mink ezt n*m az agrárérdekek szempont­jából panasioljuk, mert hiszen az sem áll mindenben az önzetlenség magasságában. A mi szavunk a ren­geteg fogyasztók panaszának vissz* hangja, azoké, akiknek mindennap uehezebb és nyomorúságosabb az életük, akikben már eddig nyoma ruságosabb az életük, akikben már eddig is valami isteni «soda tartja a lelket. A kifacsart, a kiuzsorázott fogyasztók panaszos hangja a mienk azoké, akik anyagilag és lelkileg szia tén hős elesettjei a háborúnak. A magasabb érdekeknek, ame­lyek ma mindennél előbbre valók, engedelmesen és a haza Ugye iránti hűséggel vetjük aiá most is a mién­ket. De vájjon milyen magasabb érdek lehet az, amelynek egész tár­sadalmi osztályoknak, a nemzeti test azelőtt legészségesebb és legdolgo­sabb szerve fog áldozatul esni ? Mi­lyen magasabb érdek az, amelyikért el kell tűrni, hogy a mindennapi szükségletünkhöz és csupán úgy jut hatunk, ha magunk tönkremegyünk s lelketlen spekulánsok meggazda­godnak rajta. Az ipari uzsora' letö­rése az igazi nemzeti érdek fe isme­rése volna. Szén nélkül a város A széninsóg Ujhelyben napról- napra fokozottabb mértékben lép fel. Az emberek elkeseredetten szalad­gálnak egyik széukereskedőtől a másikig, ahol mindenütt egyforma a lesújtó válasz, hogy nincs, megren­deltük, de nem érkezett meg. A válasz elszomorítja az embe­reket, bajokat idéz elő háztartások­ban és lázongóvá teszi őket, mert bár ez a szénhiány a nem remélt erős hideg beállta óta, tehát már három hét óta kísért és fejlődött mai fokára, hatósági részről vajmi kevés intézkedés történt. Elismerjük, a város talán ne­hezebben tudja most megszerezni a szenet, hiszen ez uj üzlet neki a ellenségeként egyszerre állott szamba a forgalmi zavar, de viszont elvitat hatatlan, hogy elsősorban a város feladata a szénről való gondoskodás. Az ő kezében fut össze mindazon előnyöknek a szála, amelyekkel akadálytalanul tudná a közönséget szénhez juttatni. A tarthatatlan helyzetet súlyos­bítja az, hogy tűzifát som lehet kapni, tehát az sincs, mivel pótolhatná a a lakosság a szén melegét. A szénnel való takarékoskodásra vonatkozó kormányrendelet végre­hajtásával ninos eleje véve a szén- ínségnek z nem kerülhető el az a sok nyomor és szenvedés, amiktől csak napok választják el a lakosságot­Valami sürgős és hathatós közbe­lépésre volna szükség, gyors segít­ségére a polgármesternek, amiért osztatlan lenne a közönség hálája. Lapunk mal ülm« 2 «inni

Next

/
Thumbnails
Contents