Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)
1917-02-23 / 15. szám
Ära: 12 fffllAr. Huszadik évfolyam 15. szám. Sátoraljaújhely, 1917. Péntek, február 23. POLITGKAI ÚJSÁG Megjelen minden szerdán ós szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 5. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. FŐSZERKESZTŐ : Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 12 korona.félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér Hirdetéseket a iegjutányosabb árban közlün Nincsen szünet a háború pokoli üzemében. Amikor a kegyetlen hideg dermedésében megáll az emberpusztitó tevékenység a frontok első vonalában, itthon, a hábotu polgári frontján akkor is szüntelenül él a gond és a szenvedés, mint fekete uszálya a pokolnak, mely mindennap súlyosabb terhekkel fesziti türelmünket és akaratunkat. Ma már tudjuk, hogy a háború nem csupán a fegyverrel harcoló seregek ügye, hanem részvesz abban a polgárság is és ennek a frontján is éppen úgy a helyén kell lenni mindenkinek,Jmint künn a hó és jégmezők között, ahol vártán áll a harcos katona. Nem volna igazságos és méltányos, hogy a polgári társadalomból a háborús öldöklés számára kiszakított emberek vállán legyen minden szenvedés, ők járják a háborús kálvária minden véres útját és akik itthonról figyelhetik a sorsdöntő változatokat, azok ne érezzék a nagy idők terhét. A polgári ellátás kiáltó hiányaival szemben nem lehet any- nyira érzékenyeknek lenni, hiszen amikor mink itthon a megszokott igényekről lassan lemondunk ugyanakkor a lövészérkokban a hideg, a nélkülözés szenvedéséhez a halál vigyorog feléjük ezer felől és ők a gyilkos viharban helyükön maradnak — miértünk, azoknak a nyugalmáért, akik itt hon vagyunk, akik mindennap nehezedő gondok súlyában sem szenvedhetünk annyit, mint a lövészárok egyetlen téli éjszakájának hidegében egy órán át a katona szenved. Ez a gondolat lebegjen mind nyájuk előtt, akik itthon, a háború polgári frontján állunk kötelességünk helyén. Es különösen most, amikor a végső tusa megsokszorozza a katona-testvéreink szenvedéseit, tűrjünk némán, viseljük a keresztet csendes megnyugvással. A polgári nagyság kemény próbái e napok, amikor minden hajnalon uj gond kél ki ágyából, hogy hozzánk költözzön állandó társnak. A küzdelem, melvnek utolsó erőfeszítései lesznek mo3t, a nyomor és a keserűség kegyetlen érzéseiben most még öldöklőbb lesz, mint eddig volt. A sorsdöntő idők legforróbb napjai közelednek. /\ katonára uj harcok, a polgárra uj lemondások próbái várnak. Tűrjünk mink is hősi türelemmel, hogy előbb legyen diadal ós előbb jöjjön a béke. fi közélelmezési hivatal nak, hogy ezeken az eddigi rendszabályokon kívül naás (örvényes funkcióval ellátott intézkedéseket is léptesenek életbe. Csak már meg is vojziának azok az intézkedések. az üzleti tisztességért. fi többtermdés kérdéséhez. A kereskedők és vállalkozók, különösön azok, akik — nemos&k a háború alatt, hanem békés időkben is — milliós üzleteket szoktak lebonyolítani, keservesen érzik azt, hogy az üzleti tisztesség lerongyolódott a kereskedelmi élet minden vonalán. Az üzleti tisztességet azonban ezek a nagystílű kereskedők sem tudják megvédeni, mert a szédítő haszonremények korrumpálják az üzleti életnek minden Ízületét, minden idegét. Ezért jogotu't az a su iyos vád, hogy a milliós nagy bankok, gyárak és vállalatok, az ő kar- telijeik és riugjeik a voltaképeni okozói anuak a kereskedelmi tisz- tátlanságuak, mely ellen most már össze kell fogni és minden rendelkezésre álló erővel védekezni leszünk kénytelenek. Hir szerint a Közélelmezési Hivatal foglalkozik oly törvényes rendelkezések életbelépésével, melyek az úgynevezett láocolatos kereskedelem megszüntetésére volnának alkalmasak. Az árdrágítás és áruuzso ráskodás most már olyan naórtókte lenül tombol széles e hazában,"hogy a Közélelmezési Hivatalnak ezt a kezdeményezését mindenfelé a legnagyobb örömmel fogadják. Hogy a semleges államok piaca mindennap szőkébben és drágábban mérik áraikat, az természetes, de hogy,itthon a belföldi árukkal egyes élelmesek lelketlen uzsoráskudást űzhessenek és a nehéz viszonyokat hirtelen való meggazdagodasukra fordíthassák, a közfogyasztást pedig a legképteienebb nehézségek közé sodorják, az már teljesen tűrhetetlen. Eddig az ármsxiraálásokkal és az árdrágító visszaélésekről szóló büntetőjogi rendelkezéseikkel igye kezeit a kormány és a törvényhozás ezeket a súlyos bajokat enyhíteni. Nem mondhatnánk azt, hogy ez a védekesós eredményes lett volna, de cl keli ismerni, hogy ezen rendelkezések nélkül a helyzet ma- még súlyosabb volna, valamelyest tehát ezek a rendelkezések mégis csak segítettek a bajon, noha ezek mindig megkésve jelelitek is meg, olyan időkben, amikor már az áru rendszerint kiesett a termelő, sőt esetleg már az első forrásnak tekinti elő kereskedők kezéből is. Most azután eljött az ideje anAz erők parlagon hevertetésa mindig megbeszulja magát. A javak célszerűtlen fölhasználása a legnagyobb badarság, ami létezik a fölföldön. Minket, magyarokat a háború tanított meg erre. Felébredtünk. Nagy tanúságunk volt a bűnünk. Bünhödégünk: most ébredésünkben a tudat, hogy régen kellett volna. Ma nem haliunk mást unos- untalan, mint a többtermelós hangoztatását. Én miért nem talált a ma készen bennünket a többtarme- lésre ? Büuök. Kiknek a bűnei? N# kutassuk. Fontos, hogy tudjuk. A mi osztályrészünk a megértés, mely teltre készlett. Rétjeink 75 százaléka műveletien és panaszkodunk, hogy kevés a saénatermós. Évente körülbelül 2 millió holdnál nagyobb terület hever parlagon és — most — kevés a kenyerünk ; jószáilományunk nagysága — bóketétszámot értünk — nem kielégítő s alig törekszünk, hogy az legyen; népünk agya nem képes a modern agrikultura alapelveit befogadni — és munkáljuk-e befogadó képességre ? A nyugati paraszt termelőképességével hozakodunk elő, kiabáljuk, hogy intenzív mezőgazdaság mellett 35—40 millió métermázsával csupán busából és rozsból nagyobb lehetne termésünk, — mit teszünk hát ennek megvalósítására ? Tudjuk, hogy terményföiösie- günket eladva Németországnak, éveuként körülbelül 1000 millió német márka pénzt kapnánk, mely mellett szó sem lehetne a márka és korona mostani diszparitásáról. És csak tudjuk és moudjuk mindezeket. Rágódunk a régi bűnök felismert csökevényeiu. Munkára tehát! Minden eszközzel rajta kell lenni, hogy a bajokat ismerő, elégetlen tényezők rávezettessenek a munka útjára, hol uj ólat ébred, hol eredmények tornyosulnak, — melyek mellett még a régi bűnök is megbeoáthatók. Kercske8elmitIgbz:;H:^ leg nő alkalmazást nyerhet. — Ajánlat: „Terménykereskedő“ cim alatt a kiadóhivatalba teendő. Lapunk mai száma 4 553 Miért nem kér Sátoraljaújhely is katonai rendőrséget Katonai rendőrséget kap Miskolcs városa s mint értesülünk a hadügyminiszter rendelkezésére több vidéki város is. A felállítandó katonai rendőrségnek főfeladata lesi első sorban a helyőrségekben tartóskodó katonaság fegyelmének fenntartása, aa ellenőrzés gyakorlása a városban bujkáló szökevény katonák kinyomozása és az álruhában járók leleplezése továbbá a köz és vagyonbiztonság fenntartása érdekében a polgári rendőrségnek hathatós támogatást nyújtani. A katonai rendőrség nemcsak katonai ügyekben, hanem a polgári rendőrség kívánságára más ügyekben is egymással karöltve fog eljárni a a rendőrlegéuység javarésze kiszolgált csendőraltisztekből, azonkívül államrendőrségi és városi rendőrökből és detektivekből kerül ki. Hogy Miskolcz ilyen különleges kösrendészeti szervhez jutott, azt leginkább annak köszönheti, hogy a bevonult rendőrlegénységet újakkal pótolni nem tudták s a városban az élet- ós vagyonbiztonság nem volt kellően biztosítva. Nem szeretünk mindent önmagunkra aplikálni, de úgy érezzük, hogy közállapotaink folytán mi is reá vagyunk szorítva erre a háborús rendőri szervezetre, amely a rendőrség vezetőségének két kezét többszörössé teszi s megoldja a köz- rendészeti mizériáknak azt a sorozatát, amelyet emlegetni nem szeret az ember, amelyeknél sem rossz- indulatot, sem tehetetlenséget nem hangoztathatunk, csak a rendőri szervezet hiányát. Az igazsággal szemben vétket nőnk, ha nem ismernénk városunk rendőri .vezetőségének qualitásait, de viszont az igazságot csapnánk arcul, ha azt mernénk állítani, hdgy rend- őrlegénységüuk van s csekély száma elbír a közelelmezési hiénákkal. Nincs ... és nem is lehet. Financiális s általános háborús okok miatt nem lehet. S igv minden kiíinoset meg- kellene nyomni városunk vezetőségének arra, hogy a miskolcihoz hasonló szerveset létesittessék nálunk is, hogy eljöjjön egyszer végre hozzánk a Rendnek országa ! . . .
