Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)

1917-02-20 / 14. szám

Ara: 12 fillér. Huszadik évfolyam 14. szám.____________________Sátoraljaújhely, 1917._________________________Kedd, február 20. POLITIKAI ÚJSÁG Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 5. Kiadóhivatal: Landesmartn Miksa és Társánál. FŐSZERKESZTŐ : Dr. HOLLÓ ANDOK Előfizetési ár i Egész évre 12 korona.félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlün Kiifíf is ffíiíil a lelke a népek háborús kitartá­sának. A föld minden életnek, elszántságnak, szeretetnek és gyű löletnek örök forrása, háború és béke kérdésének nagy megvál­tója. Ahogy az áldott föld adja a búzát és ontja a gyémántot, attól válik el, meddig bírják még az élethalál harcot. Fekete a színe a gyémántnak, mely ma becsesebb és drágább az ékszer­nél, a szikrázón ragyogó diadém- nál, a gazdaság irigyelt szimbó­lumnál. A fekete gyémánt, a föld legnagyobb ajándéka, a szén kezd a háborúban döntőbb té­nyező lenni az angol aranynál, a katonák elszántságánál, az öldöklő gépek borzalmas pusztitó erejé­nél. A háborús üzem fűtőanyaga sok halyen fogytán s a tűz a nagy kohóban, melyben a gyű­lölet és a dac érzései égnek, csendesen kialvóban van, a forró háborús vágy halkul, ahogy meg­érinti a széntelen tél dermesztő hidege. Angol szén fűtötte szövetsé­gesei éz a semlegesek nagy élet­üzemét a fekete gyémántok szo­rosabban fűzték Anglia szolgála­tába e népeket minden kénysze­rítő eszköznél. S most, hogy a német buvárhajók, mint az ókor viziszörnyei kiemelkednek a ten­gerből és sorra küldik a korallok világába a fekete gyémántokkal terhelt hajóóriásokat, kezd sza­kadni a lánc, mely összefűzte Angliát szövetségeseivel. A fran­cia s olasz gyárakban megáll az embergyilkoló eszközök készítésé­nek munkája és a hideg, mely a magántüzhelyek körül árasztja fagyasztó lehelletét, gyorsabban és erőteljesebben oltja a szivek gyűlöletét minden józan beszéd okos szavánál. A béke utáni vágyódás soha sem volt olyan erős, mint most, a szokatlanul kemény tél nehéz napjaiban, amikor testvéreink kint a lövészárkoknál szenvedik végig a pokol gyötrelmeit, az otthonle- vök pedig didergő gyermekek, jajgató betegek sírását hallják, a kiket megkinoz a tél. Bizonyos, hogy ebben a téli szükségben többet vészit régi lendületéből elleaíégeink háborús akarata, mintha hadseregeket ver­tünk volna széjjel. A buvárhajók széjjeltépik a szálakat, melyek a tengereken által össsekapcsolják ellenségeinket és a kialudt tűz­helyek hidegében kell rá eszmélniük a béke szeretetének legemberibb gondolatára. fiz árdrágítás és a közönség. JKi az újhelyi piac legxagyobb hibája ? Nem kell hangoztatni a drága­ságot, a közönség nap-nap után mindjobban érzi az élelmezési sik­kek egyre növekedő áremelkedését Az osztályozás merőben felesleges, nincs kivétel, mert ami ma az élel­mezési cikkekben piacra kerül, hor­ribilis árakat ért el. A falusi ter­melők most élik a szüretelés vidám örömét és soha a boldog világban nem voit annyi pénze a falusi nép­nek, mint ezekben a véres időkben. A vidéki nép nem szenved szüksé­get, mindene vau és mindenből bő ségesen a behozott elelmicikkekből kényekedve és szerint halmozza össze a vagyont. Nem szeretnénk, ha bárki is félreértené ezeket a sorokat. Nem­sajnáljuk mi a falusi néptől a jóié tét, a bőséget, sem azt, hogy min­dene van, még az összegyűjtött va­gyont sem, csak azt rosszaljuk, hogy tőkéjét meg nem engedhető módon az árak elviselhetetlen emelésével gyűjti rakásra. Egyes élelmezési cikkek példátlan árakat értek el. így többek közt tudomásunk van arról, hogy a piacon egy pár libá­ért 160 koronát egy pár tyúkért 24 koronát is fizettek. Ki keli mondanunk, hogy az áremelkedés miatt a közönségben keresendő a hiba, A közönség való­sággal beállott árdrágítónak és nincs az az összeg, arait meg ne adjoo, ha arról van szó, hogy a vidékről behozott élelmezési cikkekhez jus­son. Nem lehet mondani, hogy bár­miben is szükséget szenvednénk, a piacon élelmezési cikkekben elegendő mennyiség áll a közönség rendelke­zésére. amely azonban egymásra li­citál és boldog, ha a vétel alkalmá­val, bármi áron is, a cikkeket elka- paritja a másik orra elől. De nem kizárólag a közönség tülekedése, nemtörődömség az oka a mai horri­bilis és folyton emelkedő áraknak, hanem az elövásáriók is, akik min den rendelkezés ellenére a városon kívül lesik-várják a falusi népet és a biztos haszon reményében oly összegért vásárolják össze az élelmi sikkeket, amiről álmodni sem mert a vidéki termelő nép, amely látva a tülekedést, a licitációt, arra eszmél, hogy ha a városon kívül ennyit meg annyit kínálnak az elövásáriók, biztos, hogy a városi közönség még jobban megfizeti a portékáját, mert az elövásáriók is haszonra dolgoz­nak. így történhetett, hogy az árak az eddigi magaslatra emelkedhettek és igy történik, hogy az árak emel­kedésében még mindig nincs meg­állás. A rendőrség föladata volna job­ban szemmel tartani a piac árdrá­gítóit és meggátolni az elövásáriók machinációját, mert azt ölbe tett kézzel sem lehet tűrni, hogy a kö­zönség módos része a különféle élelmi cikkekért megadja mindazt, amit kérnek és hogy az elövásáriók — busás haszonra számítva — el­kapkodják a falusi nép portékáját, vagy árakat Ígérjenek érte, amik után igazodva, a vidéki termelők azt sem tudják, hegy milyen magas árakat kérjenek a „helybe“ hozott áruikért. A íogyasztóközönség maga van hivatva arra, hogy mérsékelje a fa­lusi polgárság árigényeit. A példák igazolják, hogy ármaximálással nem sokra megyünk, mert ha a szárnyas jószágok és egyéb cikkek árait maximálják, ezek az áruk egysze­rűen elbújnak és üresen áll a piac, mint a műit esztendő március és április aónapjában. Ez pedig cél nem lehet. Tanulók a mezőgazda- sági szolgálatban. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter ismételten adott ki olyan ér­telmű reudeletet, hogy a mezőgaz­dasági termelés biztosításában a ta­nulóifjúság is kivehesse a részét, természetesen az .erejéhez mért mó­don s anélkül, hogy a tanulmányai­ban hátráltatva lenne. Kívánatosnak jelezte a minisz­ter, hogy ott, ahol erre a helyi vi­szonyok alkalmasak, igyekezzenek testileg fejlettebb tanulókból a kony­hakerti termelek eéljára termelőcso portot szervezni. Rádai Gedeon gróf Pestmegye főispánja, a közigazga tási bizottsághoz érkezett jelentések alapján most rámutat azokra az ör veudetes eredményekre, amelyeket a a mezőgazdaságban és kertészetek­ben a tauulóifjuság munkálkodásá­val tavaly elértek. A kártékony rovarok, férgek és élősdi növények irtásával kivaló hasznot szereztek a termelésnek. Egyelőre e heti félnapos szüne­tek voluának erre munkálatra fel­használhatók. A hernyó irtására leg­alkalmasabb idő február rége és az egész március hónap ; erre heteu- kint két délutánt lehetne fordítani s ez azzal a haszonnal is jár, hogy a gyermekek praktikus módon tanul­ják megismerni a hernyó káros vol­tát, éiettauát, valanaiut azt, miként keli a gyümölcsfát gondozni, per­metezni és oltalmazni káros behatá­sok el en. A gyom irtása április elején kéz dődhetik ; ugyanakkor lehet irtani a répa orrmányost, a vadrepeót pedig májusban. A főispán azt a reményét fejezi ki, hogy a gazdák, akiknek a föld­jeit az iskolás gyermekek az ártaU máktól megszabadítják, örömmel haj­landók lesznek az iskola alapvagyona gyarapítására valamit áldozni, ami­ből a munkálatokban résztvett sze­gényebb sorsú tanulók kapnának jutalmat. HÍREK. — Halálozás, boznai Nórák Lajos a sárospataki ref. the»), akadémia dékánja, főiskolai lelkész 62 éves korában Sárospatakon elhunyt. Te­metése 18-án ment végbe általános nagy részvét mellett. Az elhunytban Farkas Andor sátoraljaújhelyi pol­gármester apósát gyászolja. — Az izr. leányegylet jótékony­célú estélye nem mint előzetesen hirdetve volt e hó 27 én, hanem március 1-én lesz megtartva. Az összeállított pompás műsor annyi szépet és kedveset Ígér, hogy ilyen kedves estélyt a mai háborús időkben igazán.csak fiatal leányszivek melege és fáradságot nem ismerő buzgósága tud elénk varázsolni. — Msgysgyülés. A vármegye törvényhatósága Dókős Gyula alispán elnöklete alatt február hó 19-ikén rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen az egyenes adó felszólaralási bizott­ságba rendes tagokul: Dókus Mihály, dr. Hornyay Bála, póttagokul: idb. Róth József, Kádár Gyula; bányaadó bizottságba rendes tagokul: dr. Rudali Izrael, Strompf Fái, póttagokul: Bokor József és Kellényi Árraáná lettek megválasztva. A jövedelemadó felszólamiá8Í bizottságba megválass- tattak : Sátoraljaújhely székhelylyel (a város, járás és a bodrogközi járásra kiterjedő hatály lya>). Rendes tagokká: Meozner Béla, Kun Frigyes, gróf Szóchenyi-Wolkenstein Ernő, Kin- C8esy Péter, póttagokká: Payer Ferenc, Guttman Mór, Mo'doványi Géza, Bahyna Miklós. Nagymihály székhellyel (hatálya kiterjed nagy- miháiyi, homonnai, szinnai, gálszéosi, mezőlaborci, varannói, sztropkói já­rásokra). Rendes tagokká: Mauks Árpád, Buday Sándor, Widder Samu, Huttka József, póttagokká: dr. Fii- zesséry Dezső, Grün Bernát, Hudák Ádáno, Virág József. Szerencs székhely- lyel (szerencsi, tokaji, sárospataki járásokra terjedő hatálylya ). Rendes tagokká: HosszufalussyMiklós, Csajka Endre, Zimmerman Lajos, Borsay Miklós, póttagokká: Hézser Emii, Kemónyffy János, Constantin Géza Szinnyey Gerson. — A sajtó és a hatóságok. Amíg más városok a mostani nehéz idők­ben a rendelkezések publikálása cél­jából a helyi lapok hasábjait foko­zottan veszik igénybe, addig a mi Lapunk mai száma 2 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents