Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)
1917-01-19 / 5. szám
Ara: 12 fillér. Huszadik évfolyam 5. szám. _____________________Sátoraljaújhely, 1917.________________________Péntek, január 19. POLITIKÁÉ ÚJSÁG Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 5 Kiadóhivatal: Landesniann Miksa és Társánál. FŐSZERKESZTŐ : Dr. HOLLO ANBOSt Előfizetési ár: Egész évre 12 korona.félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér fürdetéseket a legjutányosabb árban közlUn 19 millió áldozata van annak a borzalomnak, amelynek most a megszüntetésére alkalom nyilt, de a hódítási éhség és a gyűlöletből táplálkozó gonoszság elzárta az aranykaput, melyen bejövetelét vártuk. Most tehát már nincs megállás többé a lejtőn, amelyre az emberiséget tragikus sorsa vezette A véres játék tovább megy, a pusztulás tovább kaszál, anyák, gyermekek, pártában gyászoló menyasszonyok, testvérek, tovább fonják a koszorút a gyász virágaiból, tovább öntözik könnyeikkel a nyugtalan éjszakákat. A kivezető ut nyitva volt, emberiességünk győzelmeink mámorában is józan lelkünk odakinálta a megértés aranytálcáján nyugalmat, mely a boldog vágyak teljesedését hozhatta. Ami eddig történt és amit ezután hoz a rejtelmes idő, a történelem jegyzi piros lapjaira. Nekünk, akiknek a borzalmak átélését szabta büntetésül sorsunk, nincs időnk gondolkozni és ke seregni az embriség e legnagyobb legreitenetesebb eltévelyedése felett. Kezünkben íegyver, szivünkben most már tobzódó gyűlölet, agyunkban az égető tudat, hogy bosszút kell venni e tragédia go nősz előidézőin. A tettek életét éljük, az erők legnagyobb neki- feszülésére készülődünk. Még nehezebb holnapok jönnek, még véresebb hajnalok, még fájdalmasabb utak. Kevés a vér, ami elömlött, kevés az aratás, amit a halál kertünk legszebb virágai között végzett. A mi uj háborúnk azzal a pillanattal kezdődik, amikor megmutattuk a béke útját, melyre sáros satuval gázolt a gyűlöletében féktelen ellenség. A feladat is nagyobb, a kötelesség is nehezebb most, amikor a végső próba rettenetes jövőjérendezke- dünk. A történelem most adja legszebb, de legsúlyosabb pa- rancáát, hogy visszaállítsuk a földön az emberiesség, az igazság uralmát. Mennvi vérünk ömlött * el már a világ erkölcsi tartalmáért és mennyit kell még áldoznunk a nagy célért? Bizonytalan a jövő. A sors játékait ki ismerhetné. De a mi erős várunk, amelynek falait a múltak győzelmeiből merített hit és a jövő reményeiben való szilárd meggyőződés vértezi, állja majd az uj harcokat is. A békét most már fegyverek fogják a dóré világra ráparancolni. A könyörületes szivekhez. A háború vérzivataros esztendejéből) akadt egy fehér holló, egy nemesen gondolkodó, agy, egy szeretettel érző szív, aki a bőség terített asztalánál üiőktől elkönyörgött néhány „apró kenyér morzsát, a szenvedve nélkülözők részére. A messze hangzó nemesen csengő kérelemnek foganatja is volt, tolongva siettek sokat), nagyon sokan összehordani az áldozás fillérjeit, hogy a sziv- sugallatát követve feleslegükkel egy könnycseppet törüljenek le, hogy fillérjeikkel ezüstjeikkel, aranyaikkal módot nyújtsanak a Krisztusi tan legnemesebbjét megvalósítani; Segíteni a szükölködőköu, a szenvedőkön, nyomorgókon. Vállvetve sietett mindenki, hogy a megindított mozgalom elsői között legyen, hogy a népkonyha szilárd megampozásához az első téglákat, az első köveket eivihesse. A társadalom legkülönbözőbb rétégéiből Dalomra hordják össze a koronákat. Gróf Szechényi-Woikensteiü Er uőné rendíthetetlen munka bírással eléggé nem dicsérhető igyekezettel kezdte építgetni a szeretet az em- bertarsi megbecsülés kunyhóját, amely ma hatalmas palotává fejlődve meleg szeretettel zárja magába az éhezők százait. A Népkonyha megnyílt. A Népkonyha e hónap ü. óta magyaros vendégszeretettel pompás ételekkel kiná-ja azokat, akiknek eddigi szomorú éleiében a falat száraz kenyér is ünnepnapot jelentett. A kínálásnak eredménye is vau: csillogó szemek kipirult arcok megnyugvó tekintetek hirdetik a jóüakotság fenséges érzetét. Apró gyerekek éle- medett öreg anyókák, kinek apja-fia testével védi a magyar Hazát megelégedetten ülik körűi a terített asztalokat avval a bo dog megnyugvássá1, hogy akikért apjuk, fiuk vérzik, nem maradnak soká adóssok az áldozatkészséggel. A társadalom a szeretett órcfalávai veszi körül az itthonhagyottakat s nem hagyja őket nyomorultul éhezve elveszni. És amint Montecucoii szerint is a háborúhoz pénz, pénz, pénz kell úgy keli a Népkonyha fenntartásához pénz és megint csak pénz. Kei- iőu tudjuk tehát értékelni, a jótékonyságot gyakorló bizottság alábbi Kérelmét illetve értesítését, amelyet a méltányosságra és az embertársi szeretettre vaió tekintettel egész terjedőimében adunk. Kérelem s értesítés. A népkonyha működését e hóuap 9-éu megkezdette s most már naponkint 250 szegény kap ebédet; miértis fölkérjük azon nagylelkű adakozókat, kik népkonyhára s egyéb jótékonycélokra öt hónapon át havonkint fizetendő dijakat felajánlottak, ezen havi dijakat liönsch Dezső főtanácsosnál illetve a Zemplén- megyei kereskedelmi, ipar, termény és hitelbanknál lefizetni szíveskedjenek. A központi jótékonyságot gyakorló bizottság nevében Gr. Széchényi-Wolkenstein Ernőné. A mi áldott jó lelkű közönségünk bizonyára nem marad sokáig adós a felelettel a nemes grófné keresetlen szavú, de szeretettől duzzadó felhívására. Amilyen lelkesen indult meg a mozgalom ép oly fen- akadás nélkül halad majd a megvalósítás felé. Minden befolyt legcsekélyebb összeg is egy tál meieg ételt jelent, minden tál meleg étel sok feltörölt köuDyet minden csiliiogó köny csepp végtelen hálát, isten áldást az adakozóknak. Klasszikus mondást rögtönözött minap a belügyminiszter. A vidéki kávésok küldöttsége előtt azt mondotta : „Háborúban polgárnak lenni nehéz, de köztisztviselőnek lenni még nehezebb.“ Országszerte helyeslőén bó.iu- gatnak erre a köztisztviselők. De meg azok is, akik ismerik a köztisztviselői működést. Nehéz ez béliében, háborúban egyaránt. Sok érdeket, önzetlenül, pontosan ki kell elégíteni sok igaztalan kritika mel lett igen csekély fizetésért. Most háborúba természetesen csak fokozott munka, a felelősség, de békében is igen nehéz feladat köztisztviselőnek lenni. Nagyon keserű a köztisztviselő kenyere. Hiába folyt annyi vér a szabadságért, a köztisztviselő annyira kötve van a pragmatikával, fegyelmi szabályoktól, hogy a szabadság fogaimat csak akkor ismeri meg, ha már nyugdíjba sikerült mennie. Ha még ehhez hozzávesszük az aláren deitségi viszonyt, amely nem egyszer bizony a legörjitőbb lelki tortúrát is magában foglalja, ha a felettes nem áll hivatása magaslatán akkor bizouy mi, kik a hivatalok nehéz levegőjű termeitől távol állunk, szintén helyeslőén erősítjük meg a belügyminiszter aranymon- dasat. De a miniszteri törajónfüst a köztisztviselőket esak egy pillanatra hódítja el. A kábulat elmünk és az első kérdés, mit felvet a köztisztviselő, az, hogy ha oly nehéz köztiszt viselőnek lenni, miért nem könnyítőnek ezen a köztisztviselők mostoha életének megarauyozásával ? A háború 100— 500 percentes árdrágulást produkál az elsőrendű éleimi és használati cikkekben. A köztisztviselő maximum — 35 százalék háborús pótlékot kaphat. Kol vegye a többi G5—4Ö5 százalék pótlást ? „Munkaköréből nem háríthat át. Munkáját a felekkel uem dijaz- tathatja, mert ez visszaélés. Dolgoznia meg — öt ember helyett keli. Itt van a kutya eltemetve ! Ha oly nehéz közti .ziviselőnek enni, akkor könnyítse ezt azzal az állam, hogy a ma sokszor három négy munkakört ellátó tisztviselő a megtakarított helyettesítési költségeknek legalább 50 százalékát kapja Á'l ez a béke időre is. Tessenek megállapítani : mi egy tisztviselő fizetésének a rauukaellenértéke ? Ezt végezze el mindenki. Akitől meg többet kívánnak, annak fizessenek többet. A tisztviselő elad, az állam meg vesz munkát. Ne hódoljunk hát a köztisztviselőknek, hanem ha elismerésre méltóan dolgoznak, annak legyen reájuk anyagi látszata is Akkor ez a nehéz körülmények között serénykedő köztisztviselő kar csak arabiciósusabb lesz. Ez meg elsőrangú állam érdek ! harminc százalékkal drágább lesz a vasút. Törvény a szállítási hadiadóról. A gazdasági életre befolyást gyakorol az a törvényjavaslat, amelyet Teleszky János pénzügyminiszter terjesztett a parlament elé. A vasutak kötelesek a gyors és teher- áru szállítás után külön vasúti hadiadót szedni, amelyet természetesen a fogyasztó közönség fizet meg, Legjobb esetbea tehát legalább harminc százalékkal drágul meg minden olyan cikk, amelyet a kereskedő vagy iparos vasúttal hozat. Mert mint a háborúban tapasztaltuk, minden ürügyet felhasználnak az árdrágításra és könnyű lesz a közönséggel elhitetni, hogy a szállítási költségek harminc százalékos emelkedése egyúttal az áru ugyanilyen megdrágulását jelenti. Ha az állam ilyen módon akarja ismét nehezebbé tenni az agyonsa- nyorgatott közép és szegényebb osztályok életét akkor a parlamentnek gondoskodnia kell arról is, hogy ezek jövedelmi forrásai, fizetései is szaporodjanak és emelkedjenek. Az a törvényjavaslat, amelyet Teleszky János pénzügyminiszter nyújtott be a vasúti hadiadóról és a szállítási bélyegilletékek felemelóséL&punlt fisai nAma 4 oldal
