Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)
1917-05-11 / 36. szám
Huszadik évfolyam 36. szám. Ara: 12 fillér Sátoraljaújhely, 1917. # Péntek, május ti. FIIMUHI IMF POLIYBKAB UJSÁ6 Megjelen minden szerdát) és szombatén este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 5 Kiadóhivatal: Landesinann Miksa és Társánál. FŐSZERKESZTŐ : Or. HOLLÓ ANDOK! Előfizetési ár t Egész évre 12 korona.félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban kttzlün őrt állanak katonáink, nekünk itthon vannak nagy kötelességeink. A borzasztó életre-halálra menő küzdelemnek harmadik évéhez közeledünk. Védekeztünk, mint a megtámadott oroszlán és talán kivédtiik a legrettenetesebb támadásokat. Az a kíméletlen fegyver, a kiéheztetési fegyver, —=- melyet ellenségeink ellenünk szegeztek, nem bír rajtunk sebet ejteni, nem képes bennünket térdre hullatni, hanem inkább ellenségeink ellen fordul, jobb, belátásra kényszerűvé. Ennek nyomán kezd derengeni a béke napja, melyet siettet még az orosz birodalom belső életében végbement nagy földrengés is. Ellenfeleink felé kinyújtott békejobbunkat most is úgy tartjuk, mint abban a komoly történeti pillanatban, mikor béke- ajánlatunkat megtettük, csak rövid idő kérdése még, hogy ellenségeink eltagadják azt és rövidesen el is kell fogadniok. Arra a az időre, mig a békének sóhajtva várt napja eljön, az államnak szüksége van pénzre, hogy a határon álló dicső katonáinknak — a mi megmentöink- nek — fegyvert adhasson kezébe, nehogy a harmadtél év alatt vérrel, verejtékkel kivívott döntő sikereinket ellenségeink kiragadhassák kezünkből. Őrt kell állanunk továbbra is Erdély és a Kárpátok bércein, mindaddig, mig ellenségeinknek egy száll katonája fel van ellenünk fegyverkezve. Ezzel a kis kitartó várakozással a béke ügyét is siettetjük, agyban biztosítjuk. Van-e valaki a hazában, aki a nagy, hosszú titáni küzdelem után ezt ne kívánná? Van-e aki ne áldozna, ha kellene, a béke gyorsításáért? De nem kell áldozatot hozni, hanem kölcsönt kell adni az államnak, melyért az szinte busás busás kamatot fizet. ( Adjuk meg most is ezt a köl csont, melyre a harctéren levő véreink épp úgy várakoznak, mint mi a békére! Siessünk most is ^ninden nélkülözhető fillérünket kölcsön adni az államnak, hogy minél előbb keblünkre ölelhessük családi tűzhelyünktől oly rég távollevő szeretteinket. Megszüntetik a férfiak páváskodását. Korlátozzák a ruházkodást. Sátoraljaújhely nem tartozik azok közé a városok közé, amelyek gazdag lakossággal dicsekedhetnek, főt ellenkezően : nagyszámú latei- ner elem lakik itt s igy a város ál talánosságban a szegényebbek között foglal helyet. Ám, ha végig nézünk a korzón, az ellenkezőt tapasztaljuk, A látszat azt mutatja, hogy itt mindenki dúsgazdag ember s mindenki rendelkezik a sok-sok ropogós ezresen kivül még sméshizlalóval és néhány mé- termázsa elrejtett liszttel. A pénzbőségnek jele a pazar ruházkodás, mely férfiakon és nőkön konstatálható. Elvétve találkozunk ugyan egy pár, kopottas ruhában járó emberrel, de ezek eltűnnek a többi jól ö tözkö'dött között, Pénz tehát van nádink ép úgy, mint a többi városban, de, hogy hol veszi ezt a nép, az igazén megfejthetetlen rejtély. S mert vannak, akik mindenféle árat megadnak a ruháért, a kereskedők és szabók olyan rettenetes árakat kérnek a ruháért, hogy azt megfizetői csak a dúsgazdag ember kípes. És ebből a drága ruhából is nyakra-főre csináltatnák a szerencsés csillagzatt -alatt születtek, hogy mutathassák a nép előtt, mennyire nem árt nekik a háborús nyomorúság. ilyen körülmények között persze szó som lehet arról, hogy a ruhá zati cikkek árában csökkenés álljon be s ennek tudatában szólítja föl a kormány a lakosságot, hogy ne csináltasson uj ruhát. De itt nem állhat meg a kormány, mert nem lehet a ruhát folyton megfordittatni és foitoztatuí, azért tehát tervbe vették a ruhavásárlás korlátozását, E tárgyban múlt héten szükebb- körü értekezletet tartottak a keres kede'rai minisztériumban, amikor konkrét megállapodás nem nem jött ugyan létre, de konstatálták a korlátozás szükségességét, mely a mai körülmények között egyedüli eszköz nek mutatkozik az árak esökkenté- sére, A ruházati eikkek vételének, illetve eladásának többféle korlátozásáról van szó. Az egyik terv szerint a kereskedőket , kötelezni kell, hogy meglevő készleteiknek csak bdt; j ós százalékát adhassák el a vasárló közönségnek. Tehát esupáu bizonyos számú ruha, illetve ruházati cikkek vételét teszik lehetővé. Szóba kerül természetesen a ruhajegy bevezetése is, mint a korlátozás egyik módja. Hogy melyik megfelelő a magyar viszonyoknak, azt csak a tovább^ tanácskozásokon fogják eldönteni. A kezdeményezés tehát meg történt már ezen a téren is és ennek mindenesetre lesz majd folytatódása, hogy a ruházkodás se legyen egyebeknek kiváltsága, hanem, hogy jusson is, maradjon is mindenkinek annyi ruha, amennyire szükségünk van. Legyen vége a pávás- kodásnak, de legyen is mindenkinek tisztességes ruhája. fiszteljük a büszke gyászt! fi belügyminiszter panasza a községi elöljáróságok felületessége miatt. A belügyminiszter leiratot in tézett Zemplénvármegye alispánjához, amelyben közli, hogy a vörös- kereszt hadifoglyokat gyámolitó bi zottsága tudomására hozta, hogy a hadifoglyokat gyámolitó és tudósitó hivatal minden olyan esetben amikor valamely hadifogoly elhalálozásáról kap az ellenséges állam vörös- kereszt egylete utján többnyire hiányos és nem teljes adatokat tartalmazó értesitóseket, az elhalálozá- tóvedések és és személycsere elkerülése céljából nem közvetlenül a hozzátartozókat értesíti, hanem minden egyes esetben közvetlenül értesíti az illető alsófoku közigazgatási hatóságot, fölkérve őt, állapítsa meg az elhalt fogoly személyazonos ságát. Amennyiben a község elő:já- rósága arra meggyőződésre jutna, hogy személycsere, névcsere föna- nera foroghat, kíméletesen értesítse a hozzátartozókat az elhalálozás fényéről. * Dacára ennek az eljárásnak, sajnálattal állapítja meg a hivatal, hogy különösen a községi elöljáróságok ebbeii föladatuknak legtöbbször oero tesznek úgy eleget, amint azt a viszonyok és körülmények megkívánnák, hanem egyszerűen be idézik az elhaltnak vélelmezett valamely család tagját és minden adat minden közelebbi hírforrás és tény megjelölése nélkül tudtára hozzák, hogy hozzátartozója meghalt ás utasítják őt, hogy forduljon a hadifoglyokat gyámolitó és tudósitó hivatalhoz. Ennek a főiületeg eljárásnak eredményeként tömegesen utaznak föl Budapestre az ország minden vidékéről szegény, szerencsétlen asz- szonyok, akik a hivatal tudásitó csoportjához minden adat nélkti érkeznek meg és gyakran az elhaltnak vélt személyazonossági adatait sem ismerve, részletesebb és bővebb fö!vi!ágositást akarnak és az elhalálozás tényének hitelességét kívánják megállapítani. Minthogy ez az eljárás sokszor hiábavaló fölösleges fájdalmat és izgalmat okoz a hozzátartozóknak, továbbá minden esetben fölös'eges kiadásokkal jár, fölhívja az alispánt, utasítsa a hatóságait, hogy a hadifoglyokat gyámolitó és tudósító hivatalnak megkereséseit pontosan s megkeresésében foglaltaknak megfelelően intózzzék el, tehát úgy, hogyha föltétien meg tudják állapítani az állítólag elhalt hadifogoly személyazonosságát, akker a hozzátartozóikkal kíméletesen közöljék a szomorú tényt, ellenkező esetben kli djék vissza a megkeresést a szükséges értesítéssel együtt a nevezett hivatalnak. Arrél pedig, hogy a hozzátartozók egész fölöslegeién Budapestre utazzanak, a leghatározattabban beszéljék le őket, mert ennek sem célja, sem értelme nincs, miután ilyen esetekben a hivatal sem adhat bővebb felvilágosítást, adaték nem állván rendelkezésére és csupán az amúgy is szegény hozzátar- hozzátartozók okoznak maguknak felesleges és haszontalan kiadásokat. HÍREK. A magpróbálta tás legnehezebb napjai következnek Az ország élelmiszere kevés. Az uj termésig csakis úgy tudunk kijönni vele, hogy ha minden ember a legnagyobb takarékossággal és önraegtagadással él. A legfontosabb hazafias kötelesség a következő két hónapban: a legvégső határokig vitt takarékosság, A háberu diadalmas befejezése előtt állunk. Ez azonban csak úgy lesz meg, ha önmag- tagadóak tudunk lenni az uj termés idejéig. Aki a megpróbáltatás e napjaiban is pazarló, súlyosabb bűnt követ el hazája ellen, mint az áruló, aki árulásával az ellenséget segíti. lakaink mul itima 4 oldal
