Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)
1917-01-05 / 1. szám
1. szám (2) F^LSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Péntek, január 5. ÚJÉVRE. 1917. A végtelenség egyik képzelt határmesgyójéu állunk. Tekintetünket komor elszántsággal szögezzük a Szinkszre, amelyet ama rejtélyes szám képvisel. Mintha az a mythologiai rém, velőtlen mosolyával, meg akarná derraeszteni ereinkben a vért, mintha rettenetes hallgatásával az enyészet örök némaságát hirdetné. Az időoceán vadul háborog alattunk, s mi tépett vitorlákkal, irányt veszitve, roncsolt hajóban hánykó- dunk a tarajos hullámokon. „Minden tagunkból vérezünk, Hogyisne, villog elenünk, A fólvilágnak kardja.“ Rettenetes évforduló ! Milliók nemes vére ömlött a szörnyű barázdába, amelyet a világtörténelem ekéje szántott, minden eddigieknél mélyebbre. Népek, akik a haladás nemes versenyében büszkékké lettek ember voltukra kicsufolva Istent, meggyalázva az eszményt, kitépve szivükből az irgalmat, vad gyűlölettel törnek ártatlanokra a képzelt erő jogán, szövetkezve orgyilkosokkal esküszegőkkel, bízva a baromi túlerőben és a ringyó szerencsében, száradva milliók éh-halálra s a legelképzelhetetlenebb nyomorra, amelyben az elvadulás pokollá tenné a civilizátiót és Európa virányaira visz- sza varázsolná a barbárságot. És még sem szabad csüggedni! Mert jaj a csüggedőnek 1 A világtörténelem látott már nagyobb erő aránytalanságot két küzdő fél között, mint az, amelynek most vagyunk tanúi, s győztesként mégis az emelkedett ki a küzdelemből, akinek ereje kissebb, de lelke nagyobb volt. I-ső Frigyes poroszországa a XV1I1. század első felében alig volt akkora, aminő Belgiumé, Lakossága kevesebb volt annál amennyi ellenfelei legkisebbikének egy-egy ország részét lakta. Franciaország, az akkori Ausztria, Oroszország egyszerre támadták meg. De sőt a német államok közül is sorakoztak egyesek ellene, melyik nyíltan, melyik ártó semlegességgel. Kegyetlen csapásokat mért .a szörny ű túlerő az aránylag parányi porosz seregre, de legyőzni nem volt képes azt a nagy Hohenzollernit, akinek láug esze, Ősgermán erélye feltámadt nagy Vilmos császárban, a középeurópai népek hatalmas vezérében, reménységünk horgonyában. De nincs is okunk csüggedésre 1 Ellenségeink egyiől-egyig vagy lerongyolódtak, vagy közel vannak a lerongyolódáshoz. Közülük a leg- pihentebb, akinek az entente az espáda szerepét szánta, ledöfni az arénában agyonhajszolt bikát, — most vérében és ganajában fu!dokol. Az a rikoltozás, amellyel a béke emberies szavát fogadják, nem erejük fölényes tudatának férfias megnyilatkozása, hanem a részeg barom artikulálatlan üvöltése egymás zsi- ványbecsületének a terror által való biztosítására. Mi is szenvedünk. Ámde sikereink csak nekünk vágynak, a leg becsesebb zálogokat vas marokkal szorítjuk s az ellenség példátlan vérpazarlással se képes kicsikarni belőle. Minden emberi valószínűség mellett szól, hogy a pokoli terv megbukott, amit az ellenséges államok népei is belátták már, ámde a szégyen, a gazvezetők beleit raardossa és a hecatorabákért való számonkérés elodázása készteti őket a reménytelenség forsirozására. Lámpavasra velük! * * * A vérzivataros égbolton, mintha fel-fel tünedezne a szivárvány elmosódó körvonala. Washington népe, az angolszász faj nemes hagyományainak, — a világ szabadság, az emberies érzés és emberi jogok respektálásának letéteményese, óvást emelt a brutális, a polgárosodást fenyegető s egyben céltalan embermészárlás ellen. A szabadságszeretet romantikus népe a helvét, bátran emeli föl szavát az emberiség közös java az áldott béke érdekében. Csatlakozni fog Hollandia is — a zsarnokság egykori vértauuja, majd a szabadság egyik leghősiesebb bajnoka. Kis ország, de hatalmas erkölcse által. Erőtől duzzad minden izma. Csalogatta, kecsegtette a lelketlen britt- de megingatni nem tudta. Urániái Vilmos szelleme őrkörök föiötte ! Svédország se maradhat távol költő királyának hires jelmondata ; „Kit riDgrt keblén a nagy óceán Te, a szabadság őre vagy hazám!“ Gusztáv Adolf, a lelkiösmereti szabadság herosa, Xlí. Károly a mosz kovitzmus egykori réme, — mindannyi nemes hagyományokkal kötelezi azt a hős nemzetet, akit egyazon ellenség fenyeget. A semlegesek szava hatalmas khoruíJá egyettil. De van a békének más reménykedése is. A porosz, a bajor, a magyar, a bolgár és török katona. A honvéd, a 34-es baka a huszár ezek a rettenetes nevek minden ellenségnek. A kárpáti csaták, Uzsok, Pi- etrokow, Ly sagora megismétlődésének a lehetőségei. Óhajtjuk a békét, bízunk is benne, de készek vagyunk dacolni minden ellenségünkkel. Tehát bízhatunk a diadalmas békében! * * * Szent István koronája az ötven kettedik utód homlokát érintette Sylveszter napján. Az első korona-, zás ily rettenetes világfelfordulásban; noha történelmünk a harcok tör-! ténete. IV. Károly király az ország megvédését jelképező kardvágások után szinte egyenesen az ellenség elé vág-,, tat. Zita kiráiyuó a koronázási díszruhát a szenvedés enyhítésének nemesen egyszerű jelmezével cseréli föl. Komor, de fenséges szerep a királykodás mézes heteiben. Suraum corda 1 A királyával egybe forrott nemzet legyőzhetetlen. Soha még ellenség nem vett erőt az egységes Magyarországon. Most se fog. Kossuth János. ELADÓ egy üveges zárt hintó, mely nyitva is használható. Lácay Lászlóné Sárospatak. fi bérkocsisok visszaéléséről. A botrányos állapotok között, amelyek a város polgárainak mindennapi életén vörös fonálként keresztül húzódnak, nem utolsó helyet foglal el a bérkocsik ügye. Nem is szólunk már arról a tűr hetetlen helyzetről, hogy a háborús drágaság minden eltakaró leple alatt lépten-nyoraon nyúzzák a közönséget, nem beszélünk már arról a lehetetlen állapotról, hogy a „meg vagyok rendelve“ üres kifogásával, oda mennek csak és annak, akinek az arca a nagyságos uraknak megtetszik, hanem egy legújabban felburjánzott cselekedükre hívjuk fel- ezuttal az illetékes hatóság szunnyadó figyelmét. Arról van szó ugyanis, hogy a nap-uap melletti késések miatt éjjel beérkező vonatokat, a bérkocsis urak, akikre nappal is temérdek pauasz van, nem várják meg. Ői kényelmes urak, akik nappal könnyen keresnek anuyit, hogy bőségesen megéljauek és csak nem veszik vállukra az éjjeli szolgálat nehézségeit. Es a rendőrségben nincs annyi energia, hogy éjjeli szolga latra kényszerítse a bérkocsisok szent és sérthetetlen kasztját, öreg, járni alig tudó emberek és uriasszonyok elcsigázott, fáradt gyerekek nagy podgyászokkai, gyalog kónyte’enek bejönni az állomástól, mert bérkocsit találni lehetetlenség. Valóságos kis tragédiák játszódnak le az utcákon. A hideg esős éjszakákon fáradt emberek kis karavánjai vonszolják magukat végig a sáros utcákon. Lehetetlen állapot, hogy az idegen embereket keserves éjjeli gyaloglások emlékei kössék a városhoz, amelynek valamikor még szüksége lehet azokra az idegenekre, akiket a városi tanács intézkedések híján elvadít ettől a várostól. Ha a polgár- mester ur hallaná a meggyötört, sápadt emberek jogos kifakadásait ez ellen a város ellen és különösen a város ügyeinek intézői ellen, ha egy éjjel megnézné a vasúttól betámolygó fáradt embereket, akkor feltétlenül eszébe jutna, hogy ezen a lehetetlen állapoton segíteni kell. Szabályozzák a cipőuzsorát. Cipőközpont lesz. — Megállapítják a négy típust. — Az árdrágítók büntetése. A tűrhetetlen cipőuzsora ellen, amely a polgári és munkásosztálynak hovatovább lehetetlenné teszi a cipővásárlást, végre kormányintézkedésre készülnek. Mint értesülünk, a kormány a legközelebbi napokban rendeletét, fog kiadni a cipők gyártásának és forgalomba hozatalának szabályozása tárgyában. Az ezentúl gyártható cipők típusát megfogja a kormány határozni és mindössze négy minőség gyártását engedi majd meg, nevezetesen ; a fataipas cipők, a hasi- tókbőrből készült cipők, a „Goodyear“ cipők s a fényüzési cipők típusát. Az előirt minőségtől eltérő cipőket meg kell majd jelölni megfelelőkép s ezeket a cipőket csak a rendelet kibocsátását követő négy hónapon belül lehet majd eladni. Szigorú tilalom sújtja majd a cipőszakmában a kézről-kézre való eladást,az úgynevezett MKetten handelt“. A rendelet szerint a nagykereskedő majd csak valamely kiskereskedőnek a kiskereskedő csak közvetlen fogyasztóknak adhat el cipőt. Végül több ugyneveztt ármeg- állapitó szakbiróság is fog szereztetni a cipővásárló közönség esetleges panaszai számára. Az árdrágítók visszaéléseinek rendőri üldözése helyett minden keroskedelmi és iparkamara székhelyén egy-egy ilyen bíróságot fognak szervezni, melynek elnöke egy jogászbiró lesz s a bíróság tanácsában résztvesz majd a fogyasztóközönség képviselője, va- lamiut a cipőgyárosok s a cipőkereskedők egy-egy képviselője. A bitóság a panaszolt esetekben ki fogja számítani az önköltségi árai s hozzáüti ahhoz a maximális hasznot. Beigazolt árdrágítás eseten, ha a panasz két héten belül emeltetett, a különböztetet az eladónak a vevő részére vissza kell fizetni. A magyar kormány az osztrák kormánnyal tárgyalásokat folytat az iránt, hogy ott is hasonló rendelet adassák ki. Az érdekelt körök véleményét a kormány ez ügyben egy szaktanácskozmányon már ki is kérte s e mindennapi tanácskozáson a kereskedelmi minisztériumban dr. Maly Ferenc miniszteri tanácsos elnökölt, liir szerint a napokban megalakul a cipőközpont is, amely a kormány tervbevett intézkedéseit lesz hivatva végrehajtani. Ez a Cipőközpont fogja monopolizálni a német cipőbehozatalt és fog az arányos fe'osztisról is a meghatározott áron gondoskodni. Egyidejűleg intézkedés történt, hogy a cipőkészletek sürgősen összeirassanak. A nehéz idők nyomasztó súlyát borzasztóan érzik azok, akik a háborús viszonyok folytán a mindennapi kenyeret nélkülözni, vagy szűkösen és könnyekkel enni kénytelenek. Kétszeresen szín védik az életviharokat azok, akiknél a kenyérkereső messze idegenben, jeltelen sirhant alatt pihen, akiknél a családfő idegen országban rabláncon sínylődik, akiknek atyjuk egy láncszemét alkotja a törhetlen hazáját védő magyar bakák brigádjának. Ezekről az árván maradottakról való gondoskodás szo'gáltatja az impulzust legtöbb jótékony intézmény alakításának és ez adta meg rugóját a gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné által megindított, egy általános népkonyha felállítását célzó mozgalomnak. Az eszme, amelynek keletkezéséről annak idején már beszámoltunk, nem hamvadt el többi intézményeinkhez hasonlóan, csirájábau, hanem mérföldts lépésekkel halad a meg. valósítás felé. Hétfő délután a városháza nagytermében értekezletre hívta össze gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné a nagybizottságot, ahol a meghívott hölgyek lelkes örömmel vették tudomásul a polgármester előterjesztését, hogy a népkonyha céljaira szükségelt összeg a közönség fényesen megindult áldozatkészsége folytán
