Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-08-24 / 67. szám
Tizenharmadik évfolyam. 67. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szerda, augnsztus 24. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Előfizetési ár: Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOLAI ETELE. Ür. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a iegjutányosabb árban közlünk Gazdasági függetlenség. Irta: Búza Barna. Hiába minden erőszak és hiába minden mesterkedés : a gazdasági függetlenség törekvését nem bírják többé visszafojtani. Ezt a tö rekvést se egy választással, se egy miniszterelnöki nyilatkozattal elintézni nem lehet. Az elemi erők ellenállhatatlanságával fog az magának utat törni s üldözni és zaklatni fog mindenféle kormányzatot, mig meg nem valósul. Vannak más nagy bajaink, vannak egyéb fontos követeléseink, de ez az első. Aminthogy minden emberi élet, szükséglet közt legfőbb a táplálkozás s a legerősebb törvény az, hogyha éhes az ember, akkor ennie kell. Minden más törekvést el lehet nyomni, minden más vágyat vissza lehet fojtani az emberben, csak ezt nem. Es a nemzeteknek is el lehet némitani, el lehet halasztani minden törekvését, csak azokat nem, amelyek a gazdasági kényszerűségből származnak. Mert a nemzet számára a gazdasági élet az, ami az egyes emberre a táplálkozás. Ahol ez hiányos, ott örökös láz emészti a szervezetet s nem tud lecsillapodni addig, mig táplálkozása ki nem egészi- tődik. Se szuronnyal, se hatalmi kijelentésekkel nem lehet egy embert sem jóllakatni s nem le- egy gazdasági életnek hiányosságát pótolni. Ezért lesz örökös nyugtalanság és örökös zavar ennek a nemzetnek az életében, mig a gazdasági élet teljességét, a gazdasági függetlenséget el nem éri. S azért mindaddig ez lesz a politika leg főbb mozgató eleme s alapvető kérdése. Hiába a kormányhatalom,hiába a többség: ezt a kérdést erőszakosan fogja felvetni s ébren tartani a nyomorúság, az ország gazdasági romlása. Mert akármi-yen szép statisztikákat állítanak is össze a magyar ipar nagyszerű fejlődéséről, bizonyos, hogy ennek az országnak a gazdasági élete fokozatosan hanyatlik. Van erre egy csalhatatlan mérték: az ipari behozatal statisztikája. Ez az egy az igazság és bizonyosság. Hogy a kereskedelmi mérlegünk aktive, vagy passzív, az nem lényeges, az — sajnos — véletlenség dolga. Attól a sokat emlegetett májusi esőtől függ minden. Ha az idejében megjön s jó termésünk van, akkor emelkedik a kivitelünk, néha meg is haladja a behozatalt s a mérlegünk aktiv. Nyilvánvaló, hogy ez nem gazdasági haladás. Ez egy kis szerencse, egy kis megkönnyebbülés, aminek örülünk, de amit a fejlődés számlájára felírni nem lehet. Nálunk gazdasági haladást csak a földmivelés intenzivebbé tétele s különösen és mindenek- felett az ipari termelés emelkedése jelenthet. Az ipar fejlődésének pedig egyetlen mérő eszköze az ipari behozatal alakulása. Mert ha szaporodik is valamivel az ipari termelésünk, mindaddig, mig behozatalunk emelkedik az, ipar fejlődéséről nem lehet beszélni. Hogy áll a helyzet ? Ipari szükségletünket fedezzük részint saját ipari termelésünkből, részint külföldi behozatalból. — Az ipari szükséglet a természetes fejlődés (népesség szapoiodása, igények emelkedéze stb.) szerint évről-évre emelkedik. Ha legalább ezt a természetes emelkedést tudná az ipari termelésünk fejlődése nyomon követni, hogy amennyit nő évenkint fogyasztásunk, annyival emelkednék a termelésünk is — akkor a behozatalban állandóan megmaradna a statusquo. Még akkor haladásról nem lehetne beszélni, de legalább hanyatlásról sem. Annyit lehetne mondani, hogy iparunk nem birja ugyan visszaszorítani a külföld behozatalt, de legalább előbbre sem engedi, mert lépést tud tartani a fogyasztás normális emelkedésével s azt ki elégíti. Haladásról csak akkor lehetne szó, ha a fogyasztás normális növekedésénél erősebben, nagyobb mértékben emelkednék az ipari termelés, úgy hogy a külföldi behozatalt fokozatosan kiszorítaná. Itt azonban éppen az ellenkező történik : ipari behozatalunk 1867 óta megállás nélkül folyton ijesztően emelkedik. Ez tehát a haladásnak éppen ellenkezője, ez ipari termelésünk állandó, fokozatos hanyatlását jelenti. Abszolút számokban tényleg emelkedik, de még az évenkinti természetes fejlődésnél is csekélyek mértékben, vagyis valósággal visszamarad hanyatlik. Épp úgy, mintha megállapítjuk, hogy egy gyereknek évenkint átlag 7 centimétert kel1 nőni, akkor az a gyerek, amelyik csak 4 centimétert nő, bár abszolúte növekszik, de a természetes fejlődésben visszamarad. így 1867 óta ipari termelésünk folytonos visszamaradásban, hanyatlásban van. Es ezt megérzi az egész ország. Ez okozza az ál talános szegénységet, az emelkedő kivándorlást, a kenyérkereső pályák betegesen aránytalan megosztását. Hozzájárul a bajokhoz, hogy modern iparos-államok módjára kell berendezkednünk s viselnünk olyan állami szervezet s igények terheit, amelyeket fejlett ip *ru országok is alig bírnak meg. így fog egyre fokozódni a nyomorúság, mig végre a végső kétségbeesés elszántságával fogja követelni az egész nemzet, ennek a sorvasztó gazdasági berendezésnek a megváltoztatását. Az éhség az emelkedő szegénység fogja rá kényszeríteni erre a követelésre. Mondják, hogy nem a vámvédelemtől függ az ipar kifejlődése. Közös vámterületen is lehet ipart fejleszteni s maga az önálló vámterület még nem hozná meg az ipar iejlődését. A világ minden iparos államának fejlődése mást bizonyít. Franciaországtól, Eszak-A nerikától — egészen Romániáig mindenütt vámvédelem alatt fejlődött az ipar. De nézzük csak a magunk tapasztalatait. Ugyanazt mondják. 43 éve vagyunk törvényes közös vámterületen Ausztriával. Az eredmény az ipari behozatalnak nagy emelkedése, tehát nagy visszamaradás, hanyatlás az ipari termelésben. Közös vámterületen tehát ipart fejleszteni nem lehet. Ez ki van próbálva, 43 év tapasztalata által igazolva. Aki azt állítja, hogy lehet, az nem veszi figyelembe ennek a 43 évnek az eredményét. Komolyan, megfon toltan ilyet nem állíthat többé senki, mert 43 évi tapasztalat cáfolja meg. Ellenben a külön vámterület még nálunk gyakorlatilag nincs kipróbálva. Nincs más hátra, mint azt megpróbálnunk. Hogy jó lesz, hogy egyetlen mód az ipar kifejlesztésére, arról biztosit az egész világ gazdasági története. Akárhogy is mesterkednek, ez lesz a közel jövő uralkodó kérdése. S nem lesz addig békés fejlődés Magyarországon, mig ez meg nem valósul. Néga fráter! — Tagad a főispán, — Tetszik ismerni a jó pataki professzor történetét, aki, mikor bepanaszolták előtte valamelyik diákot, hogy almát lopott, vagy egyéb csínyt tett, rögtön még a panaszos előtt becitálta a vádlottat s nagy haragosan ekkép förmedt rá: — Hát, Nega fráter, már megint rósz fát tettél a tűzre? A panaszos kofa asszony persze azt hitte, hogy a diáknak a neve Nega s nem tudván latinul, nem is álmodta, hogy ez a megszóllitás magyarul azt teszi: tagadd öcsém ! Amit nyomban megértvén a diák, konokul tagadta, hogy még csak látta is valaha a panaszkodó kofaasszonyt. Hiába bizonygatta a szegény kofa/ — De bizony a Néga ur volt, aki elcsente az almámat! Hiszen megismerem, hát csak nem tagadhatja le Néga ur I A tanár ur egyre csak igy biztatta: — Hát Nega fráter, ha te tetted, ismerd be I Amire persze a diák még raaka- csabbul tagadottt. Néga Gyula ! Nagy meglepetésre most a mi szeretett főispánunk is a Néga fráter módszeréhez folyamodott. Sonki se álmodta, hogy ez fog következni a kukurica ügyben. Mindent várhatott a közönség, csak ezt nem. Hiszen még ma egy hete maga a Zemplén, a minden főispánok alázatos lájbzsurnálja, irta meg lelkes áradozások között, hogy igenis vett a főispán ur is kukuricát, de csak az ő nemes jó szivétől, a város iránt való önzetlen áldozatkészségétől indíttatva. Meg akarta menteui a várost attól a rettenetes veszedelemtől, hogy a nyakán maradjon a megrendelt kukurica, aminek az árfolyamát akkor a börzén 16 koronára jegyezték s ezért sietett azt óriási áldozatokkal átvenni a saját gazdasága számára 13 korona árban. Hogy is irta a Zemplén ? S ilyen formán vészén a kuku- ricából a Búza Barna tudomása szerint csak: Meczner Gyula és Székely Elek, a mi tudomásunk szerint azonban Fuchs Jenő, Kin- csessy Péter, Davidovics Adolf, Jelenek Adám és Armágyi János is. Ki kisebb, ki nagyobb mennyiségben, de vészén : az volt a cél, hogy a várost egy hiábavaló s jelentős rizikó ne kösse. És irta ezt a városi akták áttanulI a**“ Sátoraljaújhely látványossága! ^9% Megnyílt az „ELITED fényképészeti és festészeti műterem. Olcsó árak! ___________Sátoraljaújhely Petófi-utca 14. (saját ház) ___ Művészi kivitel! Lapunk 4 oldal,
