Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-08-20 / 66. szám
Tizenharmadik évfolyam. 66. szám.______ Sátoraljaújhely, 1910. Péntek, augnsztus 19. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Előfizetési ár: Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOLAI ETELE. Úr. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk Sorüljük el a halálbüntetést. Az igazságügyminiszter törvény- javaslatot (novellát) készít elös- merésre méltó szándékkal, hogy az igazságszolgáltatást gyorsabbá és olcsóbbá tegye. Nem azért veszem elő toliamat, hogy tervezetét birálgassam — szándékom egészen más — mellesleg azonban még is megjegyzem, hogy az ügyvédjelöltekkel, akik a gyakorlati idő meghosszabbittatása ellen mozgalmat indítottak, rokonszenvezek. Az ügyvédi rendtartásról szóló most fennálló törvény feletti vitában, mint akkor képviselő, tevékeny részt vevék; s hogy az ügyvédektől a jogtudorság — doctoratus — megkivántassék, azt pártolám — pedig magam sem vagyok jogtudor — mert az elméleti képzettség mentül nagyobb fokát kívánatosnak véltem ; de a gyakorlati évek meghosz- szabbittatását ellenzém, mert szükségesnek nem találtam és mert minden pályán az önállóságra való juthatást mentül inkább könyiteni, előmozdittatni óhajtám. Igen elhibázott politikának tartom megnehezíteni a jogi, vagy valamely más polgári pályát, azért, hogy több ifjú válassza a katonai pá lyát, a helyett hogy inkább emezt igyekeznének a magyar ifjaknak vonzóbbá, kívánatosabbá tenni. De most — mint már fentebb is mondám — nem ezért vevén kezemhe toliamat tisztelt igazságügyi miniszter ur! „paulo majora canamus 1« Ha a t. miniszter ur nem csak azért csatlakozott a munkapárthoz hogy miniszter legyen, de azért, hogy valóban nemzeti munkát végezzen: kerestesse elő a képviselőház, illetőleg saját miniszteri irattárából vármegyénk, Zemplén vármegye három vagy négy év előtt felterjesztett indítványát a halálbüntetés ellörültetése iránt. Ne hagyjon ott eltemetve maradnia. Olvassa el indokolását; nem hiszem, hogy azt ne mondaná rá: igazsága van Zemplén vármegyének. Ismételve nyilatkoztam e kérdésről szóval és írásban, nemcsak e lapok hasábjain, de már mint- cgy negyven év előtt képviselő koromban néhai Csernátoni Lajos „Ellenőr“ cimii lapjának hasábjain egy cikksorozatban és képviselőházi beszédemben, s azért nem tartom szükségesnek ez alkalommal a kérdés tüzetes és kimerítő taglalását. Csak a legfőbbeket említem fel, lehető röviden. Nem követem azokat, kik tagadják, hogy joga van az államnak egy tagját kivégeztetni. Hát már ugyan hogy ne volna ? Ha Cgy szer az emberiség társadalommá, a társadalom állammá tömörült, alakult, hogy egymás életét, személyes biztonságát, va gyonát megvédje ; természetes1 hogy nem lehet megtagadni abbeli jogát, hogy a ki az állam célját veszélyezteti, azt meg is semmisittesse, hogy tőle az államot, az egyeseket megótalmazza. Es amely állam nem képes magát, céljait, tagjait a gonosztevőktől másképen megvédeni: nagyon természetes, hogy annak az áll m- nak az ilyen gonosztevőket meg kell semmisittetnie. Ámde korunkban a közbiztos- sági állapotok annyira javultak, a rendőrség, az igazságszolgáltatás, a börtön rendszer annyira tökéletesedett, hogy alig, vagy nem is képzelhető olyan eset, hogy az állam ne lenne képes egy gonosztevőt megfékezni, teljesen ártal matlanná tenni másképen, mintha kivégezteti. Ha ezt meggondoljuk, lehetetlen nem ingadoznunk és kételkedünk abban, hogy az állam jogát a halálbüntetéshez feltétlen jog gyanánt állapítsuk meg és ne kössük az állam jogát ahhoz a feltételhez ha a gonosztevőt másképen ártalmatlanná tenni nem képes. De ugyan mely állam állítana ki magáról ilyen szegénységi bizonyítványt ? Kellenek-e példák arra, hogy az állam a halálbüntetés nélkül is igen jól fennállhat ? A Toscánai nagyhercegség mig önálló volt és be nem olvadt az egyesült Olaszországba nagyon jól meg volt a nélkül. A Svájc nagyon jól meg van a nélkül. De már csak alig találhatunk nagyobb példát Romá niánál — amely az európai nagy államokat és minket is valóban megszégyenít, mert mióta önálló állam lett, nincs büntető törvény- könyvében a halál és még soha senkinek eszébe nem jutott annak behozatalát kivánni. Még egy érvet akarok röviden érintem, a mi némileg a jogkörét is érinti. Biráink még a legkiválóbbak is emberek — csalhatatlan pápák. — Számtalan példa volt már a világon, hogy oly bün- tettést — a melyre a törvény halált szab — ártatlan embert Ítéltek el és ha kivégeztetése után kiderül ártatlansága . . . ? Legújabban olvashattuk a francia Brierre esetét. Halálra ítélték mint saját gyermekei gyilkosát, de Loubet a köztársaság akkori elnöke kegyelmet adott neki, — természetesen életfogytiglani börtönre változtatván büntetését. Most az igazi gyilkos előkerült, a Brierre ártatlansága kiderült, de ő már ekkora a börtönben meghalt. Talán egy ilyen példa is elég r Nem a jog kérdése ez, de a műveltsége — a civilizatió-é. — A halálbüntetés épen olyan maradványa a műveletlen, a barbár korszaknak, mint volt abotbüntetés és mint most is megvan — mig jobbat nem tudunk helyette ki gondolni — a párbaj. A botbüntetést eltörültük és nem teljesült az ósdink jóslata, hogy hálószobánkban sem leszünk biztosak. Még sokkal kevesebb okuk van aggodalomra, ha eltörüljük a halálbüntetést. — A ki gyilkolni, tabolni akar, azt nem rettenti attól vissza a halálbüntetés, az nem mérlegeli a büntetés nagyságát, szigorát; nem azért határozza e1 magát a bűntényre, mert a törvény nem elég szigorú büntetést szab rá, de azért mert azt reményű, hogy minden büntetést kikerül, hogy tette rá nem bizonyul. A műveltség, a civilicatió kérdése ez — ismétlem — és fokmérője. Ha sikerülne büntető törvény- könyvünkből a halálbüntetést tö- rültetni, — hazánk egyszerre felül emelkednék a műveltségükben büszkélkedő nyugoti nagy államokon ; az igazságügyi miniszter pedig — ha eziránti törvény-j avaslattal lépne a Ház elébe, hervadhatatlan kozzoruval övezné homlokát. Nem is volna ez hazánkban valami hallatlan uj eszme. Tudvalevő dolog, hogy őseink az 1790/1-iki országgyűlésből némely törvényjavaslatok átdolgozására, a változott, tisztult korszellem kívánalmaihoz képest teendő javaslatok előkészítésére bizottságokat rendeltek ki, hogy munkálataikat a következő országgyűlésre mutassák be. Tudjuk azt is, hogy ezek eljártak feladatukban és pedig a korszellemnek megfelelő bölcseséggel, szabadelvüséggel. De tudjuk azt is, hogy munkálataiknak a következett országgyűléseken tárgyalás alá vételüket Bécsből mindenkor megakadályozták, dacára annak, hogy azt követi utasításaikban a vármegyék sürgették magok az országgyűlések is szorgalmazták. Sőt, ha az országgyűlés már megszavazta a mit Bécsben kívántak és az említett küldöttségi munkálatok felvételét sürgette, feloszlatták az országgyűlést. Ez imént említett küldöttségek egyike az akkori büntetőjog, úgy név. Praxis eriminalis tárgyában volt kiküldve, hogy a helyett egy rendes büntető törvénykönyvet alkosson a büntető, jogot codifi- cálja. Feladatának ez a küldöttség is megfelelt, még pedig úgy, hogy az általa összeállított büntető törvénykönyvet a müveit világ összes jogászai dicsérték, magasztalták. Országgyűlési tárgyalás alá ez sem kerülhetett. Ez a munkálat a rendes büntetésnemek közül kizárta a halálbüntetést. Hát ha akkori őseink tudtak ily felvilágosodottak lenni; tudtak a korszellemmel haladni, sőt azt majdnem megelőzve, a haladásban vezetni is mertek; hát mi, az ő unokáik és dédunokáik még nyomaikba se merjünk lépni, ne merjünk a sötét középkor eszmevilágából egy tisztultabb magaslatra emelkedni ? ez szégyen és gyalázat lenne reánk, azért törüljük el a halálbüntetést bátran előre! Matolai Etele. — augusztus 20. A király 80. születésnapján városunk középületeit fellobogózták Az ünnepségek kora reggel kezdődtek. Búza József honvéd százados vezetésével egy diszszázad vonult a kegyesrendiek temploma elé,ahol a plébánia templom javítási munkálatai miatt a szentmisét tartották a melyen szép számú közönség jelent meg. Az ösz- szes állami megyei és városi hivatalnokok hivatali főnökeik vezetésével jelentek meg. Hálaadó istentiszteletet tartottak még az ev. reSátoraljaújhely látványossága! Megnyílt az „EL1TE*‘ fényképészeti és festészeti műterem. Olcsó árak 1 __________Sátoraljaújhely Petófi-utca 14. (saját ház)___________Művészi kivitel 1 Lapunk 6 oldal,
