Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-08-17 / 65. szám
Tizenharmadik évfolyam. 65. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szerda, augnsztus 17. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Előfizetési ár: Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS : Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOLAI ETELE. Ür. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban kOzlilnk Az ínség hiénái. — A kukurica-cimborák mosakodása. — Múlt számunkban előre megírtuk, hogy a gyalázatos és fel háborító kukurica ügyben mivel fog a Zemplén védekezni. Mintha előre olvastuk volna, tényleg szó- rul-szóra avval védekezik, amit mi megirtunk. Nagyon gyenge, nagyon undorító védelkezés. Három fejezetben adja elő a Zemplén a védelmet. I. Az első, — ép úgy, mint előre megírtuk, — azt mondja el, hogy az egész vád csak Búza Barna bosszúja azért, mert már nem képviselő s küz leime azért, hogy újra megszerezze a mandátumot. Érdekes ez. Bogyay Zsigmond kiírja, hogy a főispánnak Patakon 1500 korona községi adó hátraléka van. A főispán lapjának nincs egyéb védelme, mint hogy Bogyay csak bosszúból ir, mert már nem biró. Tehát Bogyay bo- szujának müve az, hogy Meczner Gyula községi adóhátralékai botrányos módon 1500 koronára felszaporodtak. Kiírjuk, hogy a főispán csúnya panamát csinált az ínséges kuku- ricával. Ez meg tisztán a Búza Barna bosszúja. Búza Barna megbukott a képviselőválasztáson, ezért dühös és innen van az, hogy Meczner Gyula elharácsolta po tóm áron az ínségesek számára küldött kukuricát. Bizony szomorú védekezés ez az első része a védelemnek. Mikor a tolvajt a rendőr rajiacsipi a lopáson, igen gyenge dolog, ha csak avval tud védekezni, hogy a rendőr neki haragosa, azért fogta el. Nem az itt a kérdés, haragszik-e Búza Barna vagy nem, hanem egyedül csak az .• igaz-e az a felháborító disznóság, amit megirtunk vagynem? II. Erre próbálna felelni a védelem második fejezete, amelynek címe : „Tengeri vihar egy pohár vízben“. Nagyon jó cim. Csakugyan tengeri vihar. Helyesebben kukurica-vihar. De nem egy pohár vízben. Inkább egy pohár iszapban. Vagy, még megfelelőbben, egy dézsa moslékban. Ezt a szánalmas védekezést érdemesnek tartjuk egész terjedelmében közölni. Hadd mulassanak rajta olvasóink. így szól: 1905-ben takarmányhiány volt és a városi tanács kedvezményes áru vetőmagvat és takarmányt kért a |földmivelésiigyi kormánytól. A löldmivelésiigyi minisztérium rövidesen jelezte is, hogy küld 150 mm. kukuricát és megfelelő mennyiségű zabot. A városi tanács nyomban közhírré tette a dolgot és felhívta a szegényebb sorsú gazdákat, hogy akik igényt tartanak a kedvezményes áru kuko ricára és zabra, azok jelentkez zenek. A jelentkezések meg is történtek, csakhogy mire ápril. 22 én megérkezett a kukorica, a jelentkezett szegényebb sorsú kisgazdáknak nyomuk se u volt. A kukorica ára időközben ugyanis erősen esett, a kisgazdák különben sem várhatták be, a mig nagy későn megérkezik a kedvezményes áru kukorica, beszerezték hát más utón a szűk ségleteiket és elállottak a jelentkezéstől. Április 22-én megérkezik utánvéttel a kukorica, a városnak át kell vennie s nincsen jelentkező. Hogy ne maradjon hát ^a nagymennyiségű kukorica a város nyakán, a polgármester felszólít minden boldog-boldogtalant, h/a'gy ve gyen a kukoricából.,/S ilyen formán vészén a kukoHcából a Búza Barna tudomása szerint csak: Meczner Gyula és Székely Elek, a mi tudomásunk szerint azonban Fuchs Jenő, Kin csessy Péter, Dáviáovics Adolf, y.elenek Adám és Armágyi János is; J<.i kisebb, ki nagyobb meny- nyiségben, de vészén : az volt a cél, hogy a várost egy hiá bavaló sjelentős rizikó ne kösse. Tetszik látni1 Es mi méltatlanul megvádoltuk azt a szegény Meczner Gyulát. Hisz az jótevője a városnak. Egy önzetlen nagy ember, aki képes áldozatokat hozni, képes 22 métermázsa 10 forintos kukuricát 6 forintjával megvenni, csak hogy az ő szeretett városát egy hiábavaló s jelentős rizikótól megmentse! Persze a kukurica ára erősen esett s ezért a jelentkezett szegényebb sorsú kisgazdák meg szöktek és az a veszély volt, hogy a város nyakán marad a kukurica. Megmondtuk előre, hogy igy lesz és lám, csakugyan igy volt. Es akkor, a végveszély pillanatában, mikor már-már magának a városnak kellett megtartani 6 forint árban a 10 forint értékű kukuricát, jött mind mentőangyal, a jótékony és áldozatkész Meczner s levette ezt a nagy terhet a város nyakáról. így a város szerencsésen megmenekült és sze gény Meczner Gyulára nehezedett az a szenvedés, hogy 22 métermázsa tiz forintos kukuricát meg kellett vennie hat forintért! Szegény Meczner Gyula ! Menynyit kell annak áldoznia és károsodnia a közjó érdekében! Eszünkbe jut egy szellemes korcsmáros mondása, aki mikor Meczner Gyulának egy ócska, rossz Csűrje égett, nagy szánakozva kiáltott fel: „Szegény Meczner ur de sajnálom! Megint fog kapni egy csomó pénzt a biztosításból.“ No, hogy mennyire esett a kukurica ára, azt hiteles adatok alapján közölni. Egyebekben csak a következőket kérdezzük : 1. Igaz-e, hogy Székely Elek aláírta kötelezőleg, hogy a kuku ricából csakis a valóban szűkölködő kisgazdáknak fog adni ? 2. Igaz-é, hogy a miniszteri rendelet nyomatékosan utasította, hogy a segélyezést a legkiterjedtebb módon tegye közhírré? 3. Hol és hogyan tette hát közzé úgy, hogy arról a kisgazdák is tudomást vegyenek ? 4. Azt mondja a Zemplén, hogy Székely felhívására a jelentkezések meg is történtek, de mire a kukurica megjött, a jelentkezett kisgazdáknak már nyoma se volt. Hol vannak hát azok a jelentkezett kisgazdák ? Hol azoknak a jegyzéke? Kik, mikor és hol jelentkeztek kukuricáért ? Nem igaz, nem jelentkezett senki, nem mintha nagyon soknak nem kellett volna olcsó kukurica, hanem mert nem tudtak róla, mert nem volt a segélyezés kihirdetve ! 5. A polgármester felszólított boldog-boldogtalant, hogy vegyen kukuricát. Az eredményből úgy látjuk, hogy csak a boldogokat szólította fel. Hát hogy történt az a felszólítás ? Kiket szólított fel ? Hol van annak valami nyoma ? 6. Jó, hát muszáj volt oda adni a kukuricát Meczner Gyuláéknak, mert máskép a város károsodott volna. Higyjük el. De hát mért nem jelentették ezt be sehová ? Lapunk 4 oldal, Igaz é, hogy a polgármester köteles volt az általa aláirt kötelezvény 1. pontja szerint kiosztásról készítendő lajstromot a kiosztás megtörténte után haladéktalanul beterjeszteni ? Hát hol van ez a lajstrom ? Hova terjesztette be a polgár- mester ? És ha nincs lajstrom, mért nincs? Es ha nem terjesztette be sehova a polgármester, mért nem terjesztette be? Még ha szabályszerűen, a jelentkező tényleg rászorult kisgazdák közt osztották volna szét a kukuricát, meg tudnók értenij hogy fölöslegesnek tartotta erről külön lajstromokat csinálni s bemutatni. De mikor a kötelezvény rendelkezésétől s a megszabott céltól eltérő szükség-intézkedést kellett tenni, akkor már csak indokolt dolog lett volna erről legalább a képviselőtestület elé lajstromot s indokolt jelentést terjeszteni. Akkor senki se mondhatta volna, hogy itt panama volt. Es csakugyan nem is volt szép dolog Meczner Gyulának ezt a nagylelkű áldozatkészségét igy titokban hagyni. Legalább a képviselőtestület tudta volna meg s róhatta volna le háláját. Ki tudja, talán ha értesül erről az önfeláldozásról, amellyel a várost olyan érzékeny kártól mentette meg, talán hálából megválasztotta volna Meczner urat a város díszpolgárává ? S ettől is megfosztotta Székely Elek Mecznert. S e helyett a rendes eljárás helyett mi történt ? Csoltkó tesz egy jelentést a polgármesterhez, hogy a kukurica megérkezett, ő azt átvette, s a rendelők közt kiosztotta. Ez a jelentés tehát nyilván hamis. Egyenes hazugság. Mert nem igaz, hogy a rendelők közt osztotta ki Csoltkó a kukuricát. Es a polgármester ezt a hamis és hazug jelentést mégis egyszerűen tudomásul vette. Nem is kérdezte Csoltkótól, hogy kik azok a rendelők, kinek mennyi kukuricát adott ? Pedig ő tudta legjobban, hogy az a jelentés hazugság. Miért tette hát Csoltkó hazug és hamis jelentést ? S a polgár- mester, aki legjobban tudta, hogy a jelentés hazugság, mért vette azt egyszerűen tudomásul ? Mért engedte, hogy az ő hozzájárulásával ilyen hazugság kerüljön a
