Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-08-06 / 62. szám
62. szám (3) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, augusztus 6. hazánknak tartozó kötelességet ki vántam teljesíteni akkor, amikor ez a csupán munkával, felelősséggel járó és minden személyi előnyt nélkülöző tisztséget magamra vállaltam s igy vélekednek e kérdésben bizonnyal gondnok-társaim is. A hivatkozott határozat tehát legnemesebb intencióinkat sérti meg erőszakos kezekkel, midőn eredmé nyes és önzetlen fáradozásunk el- ösmerése helyett az anyagi előnyökért hűtlen ül sáfárkcdó cselédeknek hozzánk méltatlan sorsában részesít. Teszi pedig ezt minden törvényes ok nélkül, minden törvényes forma mellőzésével, — bizonyára bosszúvágyból vezérelt személyi intrikák sugalmazására, melyeknek úgy látszik nagyobb fontosságot tulajdonit, mint a kötelességtudó, hazafias munkának és a törvényesen raeghatáro- kautóláknak. A nevezett határozat egy jogtalan tényt öltöztet jogtalan formába. Jogtalan a mi tisztségünktől való felmentés ténye, mert a vonatkozó rendelet 36. §-a értelmében ilyen intézkedésnek csak akkor van helye, ha a gondnokság számadás-vizsgá- lási kötelezettségének legkésőbb szeptember haváig, felhívás dacára sem tesz eleget. Kérem a gondnoksági ülések jegyzőkönyveinek beszerzését és ezekkel bizonyítani fogom, hogy ilyen felhívás a gondnoksághoz a folyó 1909/1910. tanévben nem idéztetett. E tárgyban az első felhívás 3844/1910 sz. a f. évi június hó 29-én # érkezett a tanfelügyelő úrtól a gondnoksághoz, mely ennek következtében el is határozta f. évi julius hó 1-én tartott ülésében, hogy ebbeli kötelességét teljesíteni fogja. A miniszteri rendelet egészen szeptember haváig terjedő időt engedélyez erre. A tanfelgyülő urnái azonban — előttem ismeretlen okból — egy szerre rettentően sürgős lett a do log, mert amikor julius 1-án kelt határozatunkat megkapta, nyomban reá meghozta a tisztségünktől fel mentő határozatot, — tehát elmozdi tott bennünket anélkül, hogy bevárta volna, vájjon eleget tett-e a felhívásnak, Ebből az eljárásból kitűnik, hogy a tanfelügyelni felhívás nem volt komoly felhívás, hanem előre elkészített indokolása a személyi intrikák folytán akkor már elhatározott elbocsáitatásunknak, melyet sietni kellett most már hamarosan elintézni, nehogy a tanfelügyelői felhívásnak időközben eleget tegyünk és ezáltal az egész tervet raeghiusitsuk. Valóban méltatlan eljárás a tan- ügy vezetőjéhez és méltatlan bánásmód önzetlenül dolgozó honpolgárokkal szemben ! Törvénytelen ez eljárás annál is inkább, mert a számadások megvizsgálását a 36. §-a szerint a gondnoksági elnök által kiküldött gondnoksági tagnak kell teljesítenie, már pedig ilyen kiküldetés, ilyen megbízás a jelen esetben egyáltalán nem volt. Ha pedig az elbocsátó határozat indoka az, hogy a számadások nem a folyó, hanem az 1908/1909. tanévben nem lettek megvizsgálva, akkor e határozat szintén a legnagyobb mértékben törvenytelon, mert az 1908/909. tanévben a gondnokság erre egyáltalán nem lett feihiva s ennélfogva ha valakit mulasztás terhel, akkor az csak a tanfelügyelő ur lehet, aki fizetett állásából folyó kötelességénél fogva tartozott volna ezt a felhívást legkésőbb az 1909. évi szeptember haváig kibocsátani. Hallatlanul brutális eljárás tehát a fizetett tisztviselő mulasztását a nobile officiumot vállaló gondnokokra hárítani akkor, mikor a felhívás voltaképen még a mai napig se történt meg, mert hiszen a 3844 sz. átirat lényegében nem is felhívás, hanem egyszerű kérdés, holott a tanfelügyelő urnák egy záros határidőhöz kötött egyenes felszólítást kellett volna hozzánk intéznie, ha nem tartott volna attól, hogy e felhívásnak a záros határidő alatt eleget fognak tenni. Törvénytelen a forma is, melyet a gondnokság megalázására a tanfelügyelő és a Főispán Urak választottak, midőn a rendelet világos intézkedése dacára egy főispáni átiratba buikolják a tanfelügyelői határozatot, hogy ezzel bennünket felebbe- zési jogunktól elütni sikerüljön. Mi azonban bízunk abban, hogy a Nagyméltóságu m. kir. Vallás és Közoktatásügyi Minister Ur keresztül töri ezt a törvénytelenül összeállított formát. Bízunk benne, hogy Nagyméltóságod fel fogja ismerni azokat a fontos erkölcsi és tanügyi érdekeket, melyek e határozat megsemmisítését követelik. Elemi népoktatásunk egész szerve zete arra van alapítva, hogy a köz ség polgársága kivegye a maga részét a gyermeknevelés nagy állami feladatából. Minél inkább hozzá édesgetni a tanügyhöz az ügyes-bajos dolgaikkal elfoglalt polgárokat, — ez kell, hogy a tanügy vezetői élőt* lebegő vezérelve legyen. Es midőn akadnak a tanügy gondozására hivatott férfiak, kik erről a célról megfeledkezve, személyi hajszák martalékául dobják ezt a kér dést és egy község egész intelligen- tiájának rut megsértésével elhidegi- tik a közönséget a tanügytől, akkor az ilyen férfiak méltatlanok azokhoz az életbevágó állami érdekekhez, melyek sorsa kezükbe van letéve. Vájjon ki iesz hajlandó a város polgárai közül gondnoki tisztségei vállalni, ha látja, hogy eiösmerés helyet megalázás, megszégyenítés jut osztályrészéül. Es tisztelettel alulírott korántsem áhítozom a gondnoki tisztség után. De a teljesített polgári kötelesség önérzete arra késztet, hogy az egész mélyen sértő, a tanügy szempontjából pedig egyenesen veszélyes eljárás el'en til'akozz im, tiltakozzam annál inkább, mert szilárd meggyőződésem, hogy es a lépés egyenesen az én személyem ellen irányul. En voltam ugyanis az, aki állandóan közérdeket és igaszágérze- tet képviseltem akkor is, ha úgy lát tam, hogy ezen magatartásom egye nesen szembe állít tanfelügyelő ur felfogásával. Nem a kötelesség elmulasztása, hanem ellenkezőleg, a kötelességnek igen lelkiismeretes s ép azért néha kellemetlen teljesítése képezi a sérelmes rendelkezés motívumát. A forma pedig, melyet a Főispán Ur kieszelt arra nézve, hogy személyemet a gondnokságból kivonhassa, olyan forma, amelyet bár állandóan panaszol, mégis megszokott már a Főispán Ur részéről e vár megye közönsége. Nagymóltóságod a kötelességtudó lelkiismeretes tevékenységet ily jogtalansággal megtorolni bizonnyal nem engfdheti s ez okból mély tisztelettel az iránt esedezem : Méltóztassék a neheztelt átiratot, illetve az annak alapjául szolgáló tanfelügyelői határozatot törvénytelennek kimondani, megsemmisíteni és az abban foglalt intézkedéseket hatályon kívül helyezni. Csak titokban. Elmaradt az elégtétel. Késen legyünk ! A nagy bizalmi nyilatkozat, a szervezett támogatás elmaradt. Székely Elek hívei alaposan meglapultak. Pedig hát hogy készült valami, sőt egy nagyon erős valami, azt ma is fenntartjuk. Székely hívei erősen készültek Miklósy megtámadására és arra, hogy Székelynek a képviselő- testület színe előtt, nyílt ülésen szolgáltassanak elégtételt. Igen ám, csak hogy ők titokban akarták ezt megcsinálni. Titokban, mikor senki sem gyanítja és a jóizlésü képviselőtestületi tagok ellentüntetésétől nem kell tartani. Ám mi kipattantottuk a titkot és ők, akik tudták, hogy most már nem lehet simán végigcsinálni a bizalmi cécót, szépen visszahúzódtak, sőt egyáltalán el sem jöttek az ülésre. Ám azért tervükről még most sem mondtak le. Folyik a készülődés továbbra is titokban, csöndesen és ha majd egyszer a jobbizlésüek elmaradnak az ülésről, előfognak hozakodni ezekkel a várost megszégyenítő készen tartogatott beszédekkel. A jobb Ízlésű képviselőtestületi tagoknak a kötelessége, hogy ezt a titokban szervezett csúf játékot megakadályozza és ezt csak úgy teheti meg, ha állandóan tömegesen látogatják a képviselőtestület üléseit — szóval ha résen lesznek. |íti van az épület/ával? Meczner Gyula Székely Elek Csoltkó József mcgmonDják a vizsgálatnál! A legutóbbi képviselőtestületi ülésen történt, hogy Búza Barna kérdést intézett bizonyos kivágott erdőrész fáinak eszámolása iránt. A részleteket a közgyűlésről irt tudósításunkban hűen adjuk. Itt egészen mással kívánunk foglalkozni. Történt ugyanis, hogy az 1905. esztendőben felállt a képviselőtestületben Némethy Bertalan képviselőtestületi tag, aki az iránt intézett kérdést az akkori polgár- mesterhez : Székely Elekhez, hogy hová maradt a zárszámadásból a miniszteri engedéllyel 2% hold nyi területből kivágott épületfa szárszámadása. Székely Elek akkor azt válaszolta, hogy ilyen miniszteri engedély nem létezik sőt épületfa kivágásának engedélyezése iránt nem is folyamodtak. Ezen a gyűlésen jelen volt Alecz- ner Gyula is. Ez az egyik tény. Most aztán előkerült a miniszteri engedély és kitudódott, hogy az. engedélyt Meczner Gyulának a közigazgatási bizottság erdészeti albizottsága akkori elnökének javaslatára adta meg a miniszter. Kisült tehát, hogy Székely Elek valótlant állitott és félrevezette a képviselőtestületet akkor, amikor azt jelentette, hogy ők nem folyamodtak épületfa kivágásáért engedélyért és ilyen engedélyt a miniszter nem adott. De kisült az is, hogy Meczner Gyula a város pénzügyi bizottságának akkori elnöke hallgatagon tűrte ezt a félrevezetést. Ez a másik tény. A képviselőtestület ülése után szerkesztőnk felvilágositást kért Csoltkó József városi gazdától az épületfákat illetőleg. Csoltkó, aki előbb nem akart emlékezni az egész esetre, végre mégis nyilatkozott és kijelentette, hogy a fák el vannak számolva az 1904. évi zárszámadás ölfái között, mert az a fa nem is volt épületfa. Epü- letfának azt csak a miniszter előtt tüntették fel, akit félrevezettek azért( hogy megengedje a tét illetet kivágni. Egyebet nem mond- hit, csak még azt, hogy a vizsgálattól nem fél, mert amit ez ügyben tett, azt Székely parancsára tette. Ez tehát a harmadik tény. Es most nem füzünk bővebb kommentárt az esethez. Mindenki kombináljon önönmagának. Mi leközöltük a tényeket, tessék ezek egybevetésével mindenkinek önálló képet alkotni arról, hogy mi történhetett? Hol a fa ? Hol az elszámolás? stb. Egyet azonban Ígérünk, hogy élénk figyelemmel fogjuk kisérni az esetet és az ez ügyben megindult vizsgálatot, mert alapos a gyanúnk, hogy érdekes dolgok fognak kisülni ez ügyben. — augusztus 6. Dókus Gyula ünneplése. Ahhoz a lelkes ünnepléshez, amelyben Dókus Gyula alispánt köztisztviselői működésének 40-ik évfordulóján részesítik, most Ujhely városa is csatlakozott. A város tanácsa nevében ugyanis Farkas Andor h. polgármester a következő üdvözlő iratot küldötte a jubiláló alispánnak: Méltóságos Alispán Ur! Abból a szép és ünnepélyes alkalomból, hogy Méltóságod folyó évi julius hó 26-án köztisztviselői működésének negyvenedik évét töltötte be, Sátoraljaújhely r. t. város tanácsa a nemes egyéniségek, a társadalom élén önzetlenül munkálkodó vezérférfiak iránti őszinte tisztelettel és lelkesedéssel üdvözli Méltóságodat úgy a maga részéről mint a város segéd és kezelő személyzetének nevében. Méltóságod életének e nevezetes határkövénél ünnepi érzéssel áll meg e város tisztviselői kara s kéri Méltóságodat, hogy a közügyek nehéz szolgálatában tanúsított lelkiismeretességének, önzetlen munkásságának szerény jutalmát lássa abban hogy az igazi, a szó nemesebb és ideálisabb értelemben vett köztisztviselő ragyogó és ritka példáját tiszteljük mindnyájan Méltóságodban s osztatlan szeretettel és nagyrabecsüléssel viseltetünk Méltóságod, — Mint felettes zatóságunk irányában is. Az ég áldása kisérje Méltóságodat további működésében. varos közönségére A Nagyszebeni Földhitelintézet törlesztéses kölcsönt nyújt házakra és földbirtokokra. Bővebb felvilágosítás Dr. BURGER JAKAB sátoraljaújhelyi ügyvéd urnái kapható.
