Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-08-06 / 62. szám
Tizenharmadik évfolyam. 62. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szombat, augnsztus 6. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjeleli minden szerdán és szombaton este. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Előfizetési ár: Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOLAI ETELE. Dr. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk Dókus Gyula. Elvonulva, szerényen, zajtalanul ülte meg Dókus Gyula vármegyei közszolgálatának 40 éves jubileumát. Egyszerűen, csendesen, az ő finom, nemes lelküle- tének megfelelőleg. De hisszük, hogy avval a nagyon szép levéllel, amelyet Dókus Gyula tisztviselőtársaihoz intézett, nincs befejezve ennek a nevezetes évfordulónak a megünneplése. Sokkal nagyobb, hasznosabb fényesebb a szolgálat, amit Dókus Gyula 40 év alatt vármegyéjének és hazájának teljesített, sokkal hatalmasabb, nagy emlékekben s nagy eredményekben gazdagabb a pálya, amit megfutott, mint hogy a felett ilyen egyszerűen átsiklani lehessen. Dókus Gyula 40 éven át hűségesen teljesítette kötelességét vármegyéje iránt. A vármegyének van most teljesítésre váró kötelezettsége Dókus Gyula iránt. Ez a kötelezettség a hála lerovása 40 évi hűségért és érdemekért. Hisszük, hogy a vármegye becsülettel le fogja róni ezt a kö- lezettséget. Fog-é Dókus Gyula az ő nagy érdemeiért, becsületes munkásságáért kitüntetést kapni felülről, azt nem tudhatjuk. Egy kitüntetést hazájához való hűségéért kapott már most öt éve, mikor felfüggesztették s csendőrökkel űzték ki a vármegyeházából. De hogy az értékesebbik kitüntetést, azt, amely alulról, a nemzettől, a vármegye közönségétől jön, hogy azt megkapja, az teljesen bizonyos. Már meg is kapta, — állandóan egyre növekvő mértékben élvezi. Páratlan népszerűség, mély és őszinte tisztelet, osztatlan nagy szeretet környezi Dókus Gyula személyét Zemplén- vármegyében. Nemcsak a lankadatlan, buzgó munkásságot illeti az a tisztelet és szeretet. Illeti a szív jóságát, a lélek nemességét, a gondolkozás fenkölt idealizmusát, amely Dókus Gyulában olyan gyönyörű harmóniában van egyesülve. Illeti a puritán tisztességet, önzetlen becsületességet, áldozatkész, törhetetlen hazaszeretetet, amelynek olyan sugárzó mintaképe Dókus Gyula. Ezért nincs ma Magyarországon tiszteltebb, becsültebb, szeretet- tebb alispán Dókus Gyulánál. Negyven évi szolgálat után ma is ő a vármegye legszorgalmasabb tisztviselője. Ő jön be legkorábban s ő dolgozik legtovább. Késő este, mikor mindenki pihen, sétál, az ő hivatali szobája mégvi- világos, ő még mindig dolgozik. Csudálatos munkaerő, lelki frisseség, erős akarat van benne. S ezek a hatalmas férfias tulajdonságok párosulva a leggyöngédebb érzésű finom müvészlélekkel. Szabad idejének legkedvesebb foglalkozása a fényképezés, amelyben művészi tökéletességet ért el, szabadságát pedig egy ternészet- imádó rajongásával s a magyar föld meleg szeretetével mindig a Tátra felséges vidékén tölti. Nemcsak minden zempléni ember szivébe, — Zemplénvárme- gye történetébe is el nem múló betűkkel van beírva Dókus Gyula neve. A vármegye újabb történe tének legfényesebb eseményei az ő nevéhez fűződnek. Férfi büsz- kessége, lelki nagysága, önfeláldozó, rendületlen magyar hűsége az üldöztetés, a nemzeti ellenállás nehéz napjaiban tündöklött leghatalmasabban. Akkor lett ő valósággal legendás, körülrajongott hőse Zemplénvármegye kö zönségének. Akkor szerzett nagy érdemeit márványtábláról aranybetük hirdetik Zemplénvármegye ősi tanácstermében. A márványtáblára irt nevek közül soknak a ragyogása elhomályosult azóta. Az övé, ha lehet, még fényesebben ragyog. O ma is az, aki akkor volt. S az is fog maradni mindig 1 b. b. Szenzációk napja. €1 nem jogadott költségvetés. Képviselőtestületi közgyűlés. Nem nagyon látogatott ülésen tárgyalta f. hó 4-én délután a képviselőtestület a város 1910. évi költségelőirányzatát. Alig 30, javarészt ellenzéki képviselőtestületi tag vitázott afelett, hogy rendben tartják-e a város vagyonát, vagy sem. Es bár csak ily kevesen voltak, a vita színvonalas volt és bátran állíthatjuk, hogy enyi buzgalommal, ennyi hozzáértéssel régen nem tárgyaltak költségvetést a város tanácstermében. De szükség is volt ezekre az alapos vitákra, mert az összeállított, illetve a képviselőtestület elé terjesztett költségvetés, akár szakszerűségi nézőpontból, akár pedig gazdasági érdekből bíráljuk is azt, minden esetben kritikán aluli. Egy teljesen kusza összeállítású, irreális költség- vetés került tárgyálás alá, amely hozzáértő, alapos munkával volt csak némileg is javítható. Az elveszett fa. Az általános vitát Búza Barna kezdte meg egy nagyon érdekes felszólalással, melyben bizonyos eltűnt fák leszámolását követelte. 1904. évben ugyanis — úgymond Búza — a város felterjesztést intézett a föld- mivelésügyi miniszterhez, melyben elmondták, hogy a városi erdőben van egy körülbelül 2 és fél holdnyi terület, melyen 84 éves tölgyek vannak. Ezek a tölgyek kiválóan alkalmasak épületfára, de csak az 1910.- 14. évi időben vághatók ki. Miután azonban a városnak — legalább a felterjesztés szerint — nagy szüksége volt épűletfára, kérték a minisztert, hogy engedje azt meg még 1904 ben kivágni. A miniszter 1904. áprilisában megengedte, a fa kivágását. Azóta ez a fa elszámolva nem lett. Azt hitték, hogy talán mégsem vágták ki. Az idei költségvetés azonban azt mutatja, hogy kivágták a fát. Kéri tehát a polgármestert, hogy a fa, esetleg az elszámolás holléte ügyében tartson vizsgálatot és a legközelebbi ülésen tegyen jelentést a vizsgálat eredményéről. Nem reális a költségvetés. Halász Jószef volt a második szónok, aki elsősosorban azt bizonyította, hogy az előterjesztett költség- vetés nem reális. A városnak van — úgymond — körülbelül 75000 kor. behajthatatlan pótadóhátraléka. Ez a hátralék nem onnan származott, hogy nem volt behajtható, hanem többlete a megengedett százalékon felül szedett pótadónak. Kéri, hogy ebből a hátralékból 25000 koronát állítsanak be a költségvetésbe és akkor tetemesen le lesz szállítható a kivetni szándékolt 50 százalék pótadó. De leszállítható az még ezen felül is a költségvetésbe fel vett olyan tételek törlésével, amelyek csak felületes, lanyha ellenőrzés folytán kerülhetnek a költségvetésbe. A villanygyár mélységéből. Mindjárt rá is mutatott egyre. A városnak van a villanygyárral egy szerződése, melyben a városnak a fogyasztott áram után engedmény van biztotva. Még pedig biztosítva van 12 százalékkal nagyobb engedmény minden magánfogyasztónál. Miután pedig a magánfogyasztók 5—25 százalék kedvezményben részesülnek a városnak 87 százalék kedvezményt kell kapnia. A város azonban nemhogy ezt a kedvezményt nem kapta, de még a magánfogyasztók által élvezett kedvezményt sem vonták le soha a számlából. A számvevő ur — és ezért dicséri — rájött erre és már be is hajtott e címet, a villanygyártól nagyobb összegen azonban még van a városnak körülbelül 5000 korona ilyfajta követelése, annak a behajtását is sürgeti. Majd a villanygyárral kapcsolatban rátér a városi adminisztrációban dúló állapotokra. Általános a panasz — úgymond — a közvilágításra. A képviselőtestületben is nem egyszer tették szóvá ezt a tarthatatlan állapotot. Ekkor megállapították többek hozzászólásából, hogy a világítás, illetve az áramszolgáltatás nem szerződésszerű. Elhatározták, hogy ezentúl mérni fogják az áram feszültségét és utasították a város vezetőségét, hogy a rendőrséget árrammó- rőkkel lássák el és a legénységet oktassák ki az áramraérésre. Azóta sem történt ez ügyben semmi. A város vezetője nem teljesiti kötelességét. Hát nem lehet a villanytársulatot kötelessége teljesítésére szorítani ? Végül indítványt terjesztett be, hogy a képviselőtestület ne fogadja el a költségvetésben megállapított pótadókulcsot, hanem utasítsa a pénzügyi bizottságot, hogy az adóhátrá- lékből állítson be legalább 25000 koronát a kö'tsógvetésbe és ilyenformán állapítsa meg újból a pótadókulcsot. Kisért a múlt. Szirmay István a múltak emlékeit idézte fel nehány pillanatra. Ripp van Winklének érzi — úgymond — magát, valahányszor eljön a képviselő- testületbe, mert mindig egy és ugyanazt a panaszt hallja. Igaza van Halásznak, hogy ezek a behajthatatlan hátrálékok pótadótöbbletből származnak, csakhogy legyen igazságos Halász és állapítsa meg, hogy kit terhel ezért a felelősség. A régi rendszer bűne ez, mely törvényhatósági leszállítás dacára is nagyobb pótadó százalékot szedett." Hogy évek óta nem vonták le a villanygyári számlákból a várost megillető százalékot, ez is a régi rendszer bűne és a számvevőt sem dicsérni, de elítélni lehet Tisztelettel értesítem a n. é. hölgyközönséget, hogy augusztus hó 15-től 4 hétig tartó szabászait tanfolyamot fogok tartani és kérem erre becses pártfogásukat. — Közelebbi felvilágosítással szolgál Gottlieb Ignác úr a ------------ Budapesti nagy áruházában. n_~c: Lopunk 6 oldíil, .......: Tisztelettel _____________ Reisman Hella, ~ Budapestről.
