Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-12-24 / 102. szám

102. szám (7) FELSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, december 24. SZÍNHÁZ. Általános bírálat a közönségről, a direkci­óról és a szinészekről. Most, amikor már majd egy hó­napja itt működik a színtársulat, al­kalmunk volt, hogy végleges véle­ményt szűrhessünk le a társulat ér­tékét illetőleg, de alkalmunk volt ta­pasztalatokat szerezni a közönségnek a társulattal szembeni viselkedéséről is. Nem lesz hát érdektelen, ha mindezen tapasztalatok eredményét papírra vetve igyekszünk irányt szabni a társulatnak és véleményt mondani a közönségről. Régen megírtuk — és most is is­mételjük — hogy Ujhely nem alkal­mas egy nagyobb társulat befoga­dására és különösen nem alkalmas arra, hogy egy kerületnek anyavá­rosa legyen. Nem akarjuk ezzel ko­rántsem azt állítani, mintha ennek a városnak nem volna elég nagy, a színművészet iránt érdeklődő intelli­gens közönsége, csupán a megélhe­tési viszonyok nehéz voltában ke­ressük, illetve találjuk okát fenti ál­lításunknak. A mai küzdelmes világ­ban, amikor mindenkinek erős, ne­héz munkával kell iparkodni azon, hogy megkeresse a mindennapi meg­élhetés szükségességét, bizony ke­veseknek telik szórakozásra. Azt pedig csak nem fogja megcáfolhatni senki sem, hogy a szinházbajárás első sorban élvezet De hát a múltak eléggé bizonyíta­nak igazaink mellett és bizonyít mel­lette a jelen is. A társulat már több mint 3 hete működik városunkban és ez idő alatt alig láttunk 6 teltházat Ha most tekintetbe vesszük, hogy egy telt ház legfeljebb 680 koronát jövedelmezhet, megleljük könnyen a magyarázatát annak, amiért ide jó társulat nem jöhet. Nem akarjuk ezzel azt állítani, hogy .a mostani-Társulat kifogástalan és magas művészi nívón áll, de azt bátran hirdetjük, hogy megközelíti s talán el is éri azt a nívót, amelyet a mi városunk közönsége jogosan megkövetelhet. Mert követelni mine­künk csak a legminimálisabbat sza­bad. Ez a társulat pedig helyes ve­zetés mellett tudna jót, sót kifogás­talant is produkálni. H* És ezzel azt hisssük eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol a hibákat keresnünk kell. A vezetésben van a hiba, mert minden rendszernélkűli. Már maga a műsorösszeállitás is szerencsétlen. Hol drámákat, hol meg operetteket kapunk egész héten keresztül, ahelyett, hogy igyekezné­nek mindkét műfajt megfelelő beosz tással színre hozni. De nagy a hiba a szereposztásban is. Nagyon gyak­ran megesik, hogy a szerepek telje­sen megfordítva kerülnek kiosztásra és igy a színész, aki talán megfelelő helyen képes volna kifogástalant is produkálni, a legnagyobb igyekvés- sel sem képes a reá osztott szere­pet a szerep intencióinak megfelelő- leg érvényre juttatni. A rendezés körül is nagy hibák vannak. Nincsenek megfelelő szak rendezők sem a drámákhoz, sem az operettekhez. Nincs aki tanítsa, ok­tassa a szereplőket, aki helyes irány­ban beállítsa a darabot és gondot fordítson a gördülékeny, kerekded előadásokra, Pedig ez a fődolog egy színháznál, Mert mi nem kívánunk művészit az előadásoknál, de azt megkövetelhetjük, hogy a szinreke- rülo darabok jó betanulásban, min­den akadály nélkül gördüljenek le és ne kelljen hosszú, kínos pauzá­kat elszenvednünk csak azért, mert egyes szereplők vagy nem tudják a szerepeiket, vagy azzal nincsenek tisztában, hogy mit kell csinálni a színpadon. Most pedig ejtsünk szót a társu­latról magáról. Feledi Boriska a társulat primadonnája határozottan művészi egyéniség. Enektudása fej­lett, hangja kellemesen csengő, játé­kán meglátszik a hosszú éveken át szerzett színpadi rutin. Hanghordo­zása azonban erősen affektált és ez nagy hátrányára van színpadi sikerei­nek. Fátyol Hedvig táncszubrett ugyancsak megfelelő. Hangja bár nem nagy terjedelmű, de kellemes tiszta csengésű, gyönyörű szépen táncol, beszélő orgánuma kellemes és hibájául csupán túlságos tempe­ramentumát róhatjuk fel, de ez olyan hiba, amit az idő, a kor majd lassan- kint elmos. — Solti Vilma colora- tur énekesnő talán egyedüli nő tagja a társulatnak, akiben semmi kifogá­solni valót nem találunk. Játékán meglátszik a színpadi gyakorlat, hangja pedig valósággal elragadóan szép s mindehhez hozzájárul még nagy zenei tudása is. — Lenkeffy Ica naiva nagyon tehetséges kezdő aki még csak fiatalságával hódit és ér el sikereket. De szép jövőt jós- lunk neki. — Markovics Mar­git intelligens, nagy színpadi routin- nal rendelkező színésznő, aki mű­vészi nívón áll. Szalondrámákban ki­fogástalan, de erősebb lélegzetű sze­repeket nem bír el egyénisége. — Gáspár né mint komika és T o m- b o r n é mint anyaszinésznő meg állják helyüket. A férfiak közül első sorban kell említenünk A1 d o r y László bonvi- ván-énekest, aki sokoldalúságával tett bizonyságot amellett, hogy na­gyobb színpadra hivatott sokoldalú szinészember. — Székely Gyula baritonénekes kellemes, szép hangú színész, akinek játékbeli képességei is megvannak. — Kevésbbé mond­ható ez el Solti Ernő tenoréne­kesről, akinek a hangja behizelgően lágy, kellemes ugyan, énektudása el­len sem szólhatunk, de játéka nagyon szögletes. Ezen a hibán azonban egy ügyes rendező könnyen segíthetne. — Gáspár Jenő és Márkus Sándor komikusok minden tekintet ben megfelelőek. — Ernyey János is ügyes színész, ámde szalondrá­mákban hasznavehetetlen. — Szó t s András nagyon ügyes intritikus és e szerepkörben tud művészit adni.— Le b e üa Géza siheder szerepekben szintén hasznavehető. — Kisebb epi­zód szerepekben jók Farag ó, Miklós, és a női tagok közül Tombor Olga is. T o m b o r Ala­dár karmester elsőrangú zenész, aki ritka szakértelemmel vezeti a ze­nekart. * Ennyi, amit rövid néhány sorban elmondhattunk véleményképen a kö­zönségről, a direkcióról es színé­szekről. Őszinte meggyőződésből ir­tuk meg mindezt és ha néhol talán kissé kíméletlen nyíltsággal mond­tunk bírálatot egyesekről, ne vegyék azt rossz néven, mert — és ezt higyjék el — a legnagyobb jóakarat szólt ezúttal belőlünk, hogy felfedve a hibákat, alkalmat nyújtsunk azok­nak jövőbeni elkerülésére. Lánczi Aladár. HÍREK. Mit hozott a Jézuska? A következő urakat meglátogattam és megkérdeztem tőlük, hogy mit hozott a Jézuska. — íme a feleletük: Meozner Gyula. Nekem azt hozta, amit akartam. Velem nem mer kikezdeni. Ha nem jól viselke­dik, felfüggesztem. R e i c hard Salamon : Nekem ho­zott, illetve nem hozott, illetve még is hozott, de nem fogadtam el, illetve elfogadtam, de lemondtam róla, il­letve n-m fogadtam el, de nem is hozott, illetve nem mondtam le róla, de hozott, il'etvo még nem tudom, azaz az a kérdés, hogy mit szól o méltósága, azaz nem is az a kérdés, i'letve az a kérdés, vájjon akarja-e ő, illetve ó akarja, de én nem, illet ve én akarom, de ő nem, azaz meg­fordítva áll a dolog, illetve mégse, azaz igen, illetve nem, azaz pardon, gondolkozási időt kérek, illetve majd eldől, azaz majd meglátja, illetve hagyjon békében . . . N é m e t h y Bertalan ; Nekem ho­zott, de tudtom és akaratomon kívül. Egészen olyan ez a dolog, mint a raegyebizottsági tag3ág, egyszerűen rámerőszakolták. Különben bízza csak ezt a dolgot a „zsidó- és füg­getlenségi generálisra*. Majd nyilat­kozom erről a »Sátoraljaújhelyben.« Székely Elek: Nekem azt mondta, ho.y most csak hallgassak, majd az általános tisztujitásnál . . , csak félek hogy úgy járok bele, mint a Meozner Ígérettel. — M i k 1 ó s s y : Ha Székely Elek­nek is hozott, nekem nem kell! —nikás. T— Lapunk legközelebbi száma f. hó 31 ón szombaton este jelenik meg. — Címadományozás. A király Dió- szeghy János segédtitkárnak a mi­niszteri titkári címet és jelleget ado­mányozta. — Eljegyzés. Dr. L e n g y e 1 László királyhelmeczi ügyvéd eljegyezte Csécsy Irénkét, özv. Csécsy Imréné úrnő leányát. — Jótékonycólu hangverseny. Mint értesülünk a sátoraljaújhelyi izr. nő­egylet január 21-én egy művészi hangversenynyel egybekötött tánc- mulatságot fog rendezni a városi színházban. Az eszme kitűnő a me­nyiben még a jótékonyság szolgála­tában is kívánják értékesíteni a mű­vészetet, de dicsérendő törekvés volna ennek a hangversenynek a rendezése nálunk akkor is, ha nem a jótékonyság nevében történne, mert kiváló művészi élvezetben ré­szesíti a város közönségét. A dicsé- renoő igyekvés bizonyára méltány­lásra fog találni a közönség sorá­ban is és az eddigieknél is fokozot­tabb mértékben fognak igyekezni a művészet és jótékonyság oltárain együttes áldozataikat leróni. — Jótékonycólu olianuka estély. A Lipschitz Adolfné elnöksége és ve­zetése alatt álló „Benoth Zion“ izr. nőegyesület f. é. december 25-én az orth. izr. iskolahelyiségben tartandó chanuka estélye iránt a tagok körében, akiknek a száma már eddig is meg­haladja a 200 at, nagyfokú érdeklő­dés tapasztalható. Ez a nagy mér­tékű érdeklődés biztos záloga az est fényes erkölcsi és anyagi sikeré­nek. Az estélyre az egyesületi tagok hivatalosak. Uj tagokat is szívesen lát az egyesület vezetősége. A ren­dező bizottság e hó 17-én alakult meg Hazai Sámuelné elnöksége alatt. E rendezőség minden lehetőt meg­lesz az est sikerének fokozására, a tagok S 2Órakoztatásái'a és kényel­müknek biztositására. Belépési dij nincs megállapítva. — Zemplén vezet. No ne méltóz- tassanak megijedui, nem kulturális sőt nem is valamelyes hazafias moz­galomról van szó, — ezekben mi ti£gyon hátul kullogunk a leguto'só kis mezőváros mögött is. Egyébről lészen itt szó, — egy átkos, vesze­delmes kórról, mely feltartózhatla- nul szedi áldozatait országszerte. Mint a „Tuberkulózis« c. szaklap legutóbbi száma közli, hogy gümő- kórban április havában Magyaror­szágon elhalt 7558 egyén és ebből Zemplónmegyére 110 esik, Utánunk következik Szabolcs 109 halottal. — Es még merje valaki mondani, hogy Zemplén nem vezórvármegye. — A kifosztott visszavándorló. Bo­naracsák András unglovasdi lakos szerdán éjjel érkezett haza Ameri­kából azzal a kis pénzzel, amelyet oly nehezen kapart Össze súlyos munkájával. A mikor hazaérkezett Magyarországba az összegyűjtött pénzzel, ellopta azt tőle egy zseb­metsző. Szerdán éjjel a kassai állo­másra Hamburgból és az újhelyi vo­natra szállott fel, hogy az elvigye őt szeretteihez, régen nem látott csa ládjához. A vasúti kocsi feljáróján egy vidéki ember furakodott melléje, aki szépen kiolvasta Boharacsák András zsebéből a pénzt. A kocsi­ban vette észre Boharacsák, hogy pénzét ellopták, tárcájával együtt a melyben 5 drb. 100 koionás és 1 drb 50 koronás bankjegy volt. A rendőrség keresi a zsebmetszőt. — Tavaszi katonai csikóvásáriások. A cs. és kir. 7-ik számú lóavató-bi- zottság tisztelettel felhívja mindazon tenyésztőket, kiknek 1911. év ta­vaszán eladó 3 éves csikói lesznek, hogy azokat f. évi december hó 31 ig a cs. és kir. 7-ik számú lóavató-bi- zottságnál (Miskolcz, Csabai-kapu 1) bejelentsék. A csikótelepek részére csakis 3 éves csikók vásároltatnak. A csikók minimális mértéke 157 cm. Hátaslónak megfelelő alkat, jó vér, hibátlan mozgás kívántatik. A csikó származásának hiteles igazolása fel­tétlenül szükséges. A megvett csikók azonnal a legelőre mennek, miért is csak olyanok vehetők meg, melyek­nek farka nincs levágva. A bizjtt- ság a bejelentet csikókat május, jú­nius és julius hónapokban, a na­gyobb tenyésztőknél a helyszínén tekinti meg, a kisebb tenyésztők egyes központokba fognak össze- gyüjtetni. — Mire jó a vasutas sapka ? Hajkó Vaszily raezőlaborci vasúti munkást fegyelemsértésért elbocsátották, a szolgálati sapkát azonban elnézésből meghagyták neki. Hajkó uram ka­pott az alkalmon és értékesítette a vasútnál szerzett tapasztalatait. Jól tudták, hogy a szolgálati sapka köny- nyen tévedésbe ejtheti a vasúti sze­mélyzetet, fejébe vágta hát a sapkát és beosont egy indulásra készen állt vonat kocsijába, hogy Csebényre utazzon. A kalauz tényleg respek­tálta a sapkát s nem kérte a jegyét. Gsebényben ki is szállt s mint aki kiküldetésben van, bement a faluba, honnan rövid idő múlva az érkező vonathoz visszatért. A kiadóőr szol­gálatot teljesített s azalatt Hajkó a falon függő tarisznyából ellopta az őr forgópisztolyát s visszautazott Mezőlaborcra. A vonat indulása után azonban észrevette az őr a pisztoly eltűnését s mert más nem fordult ott meg, Hajkot gyanúsította s azt megtelefonozta a raezőlaborci állo­másmik. Ott már két csendőr várla a vonatot s fogadta a mit sem sejtő Hajkót, aki vallatásnál a pisztolyt előadta. Ez azonban még sem volt minden. Kiderült az igyenutazás is és ezért még külön 6 koronára bün­tette az állomásfőnök. — Lokomobil- és cséplőgépkezclöi tanfolyam. A kassai m. kir. állami felső ipariskolában a lokomobil- és cséplőgépkezelő tanfolyam 1911. ja­nuár hó 3-án kezdődik és március hó 30-ig tart. Beiratkozhatni — 10 korona beiratási dij lefizetése mel­lett — január hó 3-ig bármely napon d. e. 8—10 óra között. Rendes tanu­nkul felvétetnek a 18 ik életévet betöltött oly kovács, lakatos, gép­lakatos, gépkovács és rézműves ipa­rosok, vagy ezen szakok valamelyi­kében foglalkozó gyári munkások, kik magyarul Írni és olvasni tudnak jó erkölcsi bizonyítványt és ipari fog­lalkozásukról megfelelő okmányokat felmuta1 ni képesek. Amennyiben a rendelkezésre álló hely megengedi, felvehetők más önálló iparosok, gyá­rosok és gazdák is, ha ugyanolyan előképzettséget igazolnak. Az elő­adások a hétköznapok esteli óráiban és vasárnap d. e. tartatnak. — Az ezerforintosok végnapjai. Az osztrák-magyar bank 1882. szeptem­ber elsején bocsátotta közre tártál, más bankjegyeinek egyik legkivá- lóbbját, az ezerforintost. Ez a bankó a közbejött koronaszámitás folytán 1904. december utolsó napjától kezdve mint fizetési eszköz megszűnt s at­tól kezdve csak mint olyan érték szerepel, amely kétezer koronára beváltható. Ilyen szereplése azonban már csak 1910. dec. 31-ig napjáig tart, mert azontúl teljes értékte*

Next

/
Thumbnails
Contents