Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-12-24 / 102. szám
102. szám (5) F E L S ÖMA GY A RO R S Z A G I HÍRLAP Szombat, december 24. kormányparancsra igazodó mungók- nak. Nosza siettek is az idó'szaki kurucok vissza a mungó táborba. S megesett az az országra szóló szégyen, hogy az a Zemplénvármegye, amely „kuruc“ korában annyiszor követelte feliratilag a magyar vezényszót, önálló vámterületet, önálló bankot, alázattal behódolt az előtt a kormány előtt, amelyet mindezeknek erőszakos letörésére küldtek ki Bécsből. Szóval ez a rövid életű kurucko- dása Zemplénvármegyének nem volt komoly dolog. Csak olyan kis epizód, intermezzo, olyan átmeneti fellobba nás volt, amit a t. bizottsági ta§ urak pusztán az Andrássy Gyula kedvéért rendeztek. Szinte csudáljuk, hogy az a márványtábla ott a nagyteremben kacajra nem fakad azon, hogy ő rajta Zemplénvármegye „kuruc“ dicsőségét akarták megörökíteni Igazi, komoly ellenzék, függetlenségi elem, mindig csak csekély töredék volt a megyegyülésen. Emlékszünk, egyszer 7, más alkalommal 49 függetlenségi szavazat volt. Ennél több nem volt még soha. Most pedig 65 függetlenségi szavazatot adtak le, 144 kormánypárti szavazattal szemben. Ami azt mutatja, hogy a megyebizottság 1 harmadrésze függetlenségi párti. Bátran mondhatjuk, hogy ebben a labancvármegyében még soha se volt ilyen erős a függetlenségi párt s evvel az eredménynyel nagyon meg vagyunk elégedve. Mi magunk csak a szavazatok negyedrészére számítottunk, különösen mikor láttuk a nagy mungó felhajtást, a Bálint Jánosok, Schweigerek és Teitelbaumok impozáns felvonulását. Azt természetesen jól tudtuk, hogy többségünk nem lesz, csak az erők arányát akartuk tisztázni s a kiderült aránnyal nagyon meg vagyunk elégedve. A főispán részéről most azt emlegetik, hogy ők bent akarták hagyni a bizottságokban a függetlensegieket, És mivel a szerencse sorozatos formában jelenik meg, nemsokára egy gazdag özvegy szivét és vele egyut- a vagyonát is elnyerte. Így tekintet lyes polgárrá nőtte ki magát. nm az iskolai einlekek szivébe vésődtek és a 1U éves évfordulón ő is megjelent. Elegánsan, nyugodt fellépéssel. Társai legalább is azt hitték, hogy valamelyik megye szakfelügyelőjévé lett. Nagy volt tehát az elképedés, a mikor az igazság bajnoka speditőri mivoltával hozakodott elő. Orrfintor, gatás, másfelül részvét. Csak akkor imponált kissé mikor a bankett folyamán 2—3 szó kíséretében 2000 koronás alapítványt tett tanítói árvák javára. De még abban is nőtt kissé tekintélye, amidőn megmondta, hogy ő jelenleg tartózkodó városában a községi iskolaszék elnöke. Fel is hívta egyházi bajtársait, hogy az ép megüresedett tanítói állásra pályázzanak. Heves ostrom lett ezen kijelen tésre a válasz. Az igazság bajnoka azonban az igazsághoz ragaszkodott amire az élet tanította meg s igy szólt a társaihoz. „Ezen állás elnyeréséhez szükséges, hogy a kitűnő oklevélen kívül a jelölt az iskolaszék előtt próba- tanitást tartson“. Ezt ő indítványozta az ^iskolaszéknek. És a pályatévesztett extanitó most már Isten igazában imponált az egy- begyült tanitó urak előtt. Kertes* Öden. scsak azért hagyták ki, mert a függetlenségiek ezt a lojalitást nem méltányolva külön lisztát csináltak. Mi azt hisszük, hogy a függetlenségiek nem kérnek abból a dicsőségből, hogy mungó urékkal együtt üljenek a bizottságokban. Csak uralkodjanak ők egyedül, legyen övék az ország és a hatalom. Úgy se tart sokáig. A zsák meglelte a foltját. A megyebizottság többsége tehát méltónak bizonyult dicsőségesen uralkodó főispánunkhoz, kukuricafalvi Meczner Gyula úrhoz. Hát csak örüljenek egymásnak. Összepászol- nak. Minden vármegyének olyan főispánja van, amilyet megérdemel. Lám, Marostorda nem tűrte a megszégyenítést, s el is érte, hogy elvitték a nyakáról Erősdyt. A Zempléniek többségének tetszik Meczner, hát hadd maradjon. Utóvégre ha Zemplénvármegye urainak tetszik az az állapot, hogy olyan főispán legyen, akinek havon- kint nyilvánosan a szemébe vágják, hogy sikkasztó tisztviselőt hivatali szabálytalanság árán tartott meg állásában, hogy az Ínségeseknek küldött állami segélyt magának vette el, hogy a saját maga által hivatalosan méltatlannak kimondott tisztviselőt vezető állásába vissza akarja hozni, hogy az ellene felhozott vádak ellen valótlannak bizonyult tényállításokkal védekezett s aki mindezek miatt nagy hangon jelenti be a sajtóper megindítását, de azt tényleg megindítani nem meri, — ha ez a helyzet tetszik nagy múltú várme gyénk urainak, ha nekik Ízlésük szerint van az, hogy az Andrássyak, Vayak, Hadikok főispáni székében ilyen vádakkal terhelt s ilyenek miatt sajtópert indítani nem merő ember üljön, — hát csak élvezzék tovább ezt az illatos áilapotot. A mi szempontunkból, a függetlenségi párt szempontjából, csak előnyös ez a helyzet, mert igen sok jóizlésü embert átterel a mi táborunkba. Például meg vagyunk győződve, hogy a mostani szavazásnál is a függetlenségi szavazatok szokatlan nagy számát nagy részben a főispán ur közismert nagy népszerűségének köszönhetjük. Csak maradjon hát főispán ur a helyén sokáig, a függetlenségi párt pedig az elért szép sikertől buzdítva kezdje a rendszeres megyei szervezkedést. JCogy megy a nemzeti munka? — Semmit se csinálnak. — Egy pár dolgot bemutatunk annak feltüntetésére, hogy milyen bőségesen árasztja a nemzeti munka kormánya a nemzetre jótéteményeit. I. Nagy hűhóval szavaztatta meg a főispán ur november 7-én a szőlő segély kölcsön vármegyei jótállását. Hirdette, hogy már meg van szavazva 600,000 korona. Nagy jóltevőnk, Kazy Jó- zsel eszközölte ki. Alig várja a kormány, hogy lekü’.dhesse, sietni akar a pénz kiosztásával, hogy a szőlősgazdák már abból végeztethessék a fedést. Aztán a Zemplén jelentette valamikor november végén rettentő nagy ciceró betűkkel, hogy a jövő héten a jótékony Kazy (Jjhelybe jön s a kölcsönt sajátkezűig fogja kiosztani. Hogy is mertünk volna a derék félhivatalos igazmondásában kételkedni ? Akár mindgyárt előleget adtunk volna arra a kölcsönre. Már láttuk is lelki szemeinkkel, amit a jótékony Kazy ott áll egy nagy asztal előtt s mint a pap az űr- vacsoráját, mosolyogva osztja a pénzt a hálálkodó szőlősgazdáknak. Azonban mit tesz Isten ? Elmúlt a jövő hét, elmúlt a második jövő hét, a harmadik jövő hét s a jótékony Kazy nem jött. A pénz se jött. A szőlőket is rég befedték, maholnap már ki is nyitják. Deputáció is járt már Pesten a pénzért. S a pénz még se jön. Se Kazy, se pénz. Se pénz, se posztó. Főispán ur, főispán ur, hát hozzák már azt a pénzt ! Vagy azt is eldreadnoughtozták? II. Most csak 150 koronát fognak adni holdankint. (Ha fognak !) De jövőre még 400 koronát adnak minden holdra. így volt megígérve. így biztatta a szőlősgaz dákat a jótékony Kazy és a jótékony főispán. Várja is epedve ezeket a 400 koronákat minden szőlősgazda. De hiába várja. A 150 korona még csak lejön (ha lejön), de a 400 koronáról szó se lehet. így közölték ezt már a bementesek- kel, kijelentvén, hogy a 400 ko- nás segélyt szóba se hozzák a kormány előtt mert az teljesen kivihetetlen. Nincs pénz. A hegyaljai bortermelők segítségére nincs pénze a kormánynak. Kell hadihajókra. III. Nagy hangon megigérte Meczner főispán ur, hogy ismert óriási befolyásával ki fogja eszközölni a kormánynál az agrárkölcsönök rendezését, még pedig úgy hogy a törlesztési határidőt kitolják 25 évre s a kamatokat elengedik, vagyis tisztán a tőkét fog kelleni 25 év alatt kamatmentesen megfizetni. Ez persze rendkívül nagy előny lenne, sok agrárkölcsönös szőlősgazdát megmentene a pusztulástól. Meczner főispán ur indítványozta, hogy igy kérje a Hegyalja a rendezést, s megigérte hogy ezt a kormánynál keresztülviszi. — Szavaztak is már ezért neki vagy tízszer köszönetét mindenféle gyűléseken, úgy, hogy alig győzte a sok hálálko dást zsebrerakni. Most aztán jelentik Pestről, hogy a pénzügyminiszter már a 25 évre való kitolásba beleegyezett, csak a kamatmentességbe nem akar beleegyezni, ez nem is igen fog sikerülni. No hát ez igazán szép rendezés lesz. Akár a készfizetés rendezése. Hiszen nekünk nem a kitolás kell, de a kamatmentesség. E nélkül a kitolás nélkül nem hogy használna, de árt. Mert mit jelent az, hogy 15 év helyett 25 év alatt kell a kölcsönt törleszteni ? Azt, hogy évenkint y3 részszel kisebb lesz a törlesztés. Vagyis 3%, hanem csak 2%. Es igy 10°/o helyett 9%-ot kell kamatostul együtt évenkint fizetni. Az pedig nyilvánvaló, hogy inkább fizetek 15 évig 10% et, mint 25 évig 9% et. Ez a harmadik boldogság, amivel eláraszt minket a nemzeti munka kormánya. IV. Az újhelyi hegyközség ezelőtt nem kapott államsegélyt. 1908 ban az akkori képviselő kieszközölt a földművelési minisztertől 1500 korona államsegélyt. Ezt a miniszter szintén a képviselő közbenjárására 1909-ben 1800 koronára emelte fel. (Igaz, nem a főispán utján küldte a hegyközségnek, mert Meczner főispán urnák nagyon rósz renomméja volt Darányi előtt.) Az idén már nem holmi szürke fiskális az újhelyi képviselő, hanem maga a földmivelési államtitkár. .S' az idén még eddig az újhelyi hegyközség egy fillér államsegélyt nem kapott. így ontja áldásait a munkapárti korszak a mi szegény városunkra. V. Ujhely város 1909-ben állította a városi borpincészetet Ezer akadály dacára is igen szépen fejlő dik s máris jelentékeny szolgálatokat tett a tokaji bor népszerűsítése körül. 1909- ben az akkori képviselő — egy szürke fiskális — közbenjárására adott erre a vállalatra a földmivelési miniszter 10,000 korona kamatmentes kölczönt s 6000 korona államsegélyt. Egyúttal szóbelileg megigérte a képviselőnek, hogy ezt az államsegélyt minden évben kiadja, mig a vállalat meg nem erősödik. Jött azonban a dicső munkapárti kormányzat. A város a munkapárti kormánytól is megkérte 1910. évre a 6000 korona államsegélyt. Remélte, hogy megkapja, mert most nem szürke fiskális a képviselője, hanem maga a földművelési államtitkár. Dehogy kapta meg! Mai napig nem kapta meg. Kell a pénz a választási költségekre. VI. A tolcsvai hegyközség is kapott 1908 ban is, 1909-ben is 1500 korona államsegélyt. 1910- re is kérte a dicső munkapárti minisztériumtól. Visszajött a kérvénye, hogy fedezet hiányában nem ád egy fillért se. Persze, mikor a közös hadügyminiszter kér katonai parádékra százmifliókat, azt nem utasítják el a munkapárti miniszter urak „fedezet hiányában“] VII. íme, egy pár részlet a munkapárt áldásos tevékenységéből. A polgári fiúiskoláról s egyebekről majd ezután írunk. It hát megmutattuk, hogy mit kaptunk eddig a most már nem csak Grósz Dezső, hanem Mecz Gyula ur által is annyira megvetett koaliciós kormánytól s mit nem kapnnk most az imádott^
