Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-12-17 / 100. szám

100. szám (2) FELSOMAGYARORSZÁGI HIRL \ P Szombat december 17 csad vedd elő az órádat és megtu­dod. Ha páros félóra van (pl. fél kilenc), akkor fellép, ha páratlan félóra vau (pl. fél tiz) akkor nem lép fel. Igazán szomorú, hogy egy ember­nek ilyen gyámoltalan határozatlan­sága egy éven át tarthatja a várost örökös zavarban s okozhat evvel mérhetetlen károkat. Januárban mon­dott le Reichard Salamon s azóta folyton ez a játék folyik: megy-ma- rad, raegy-marad. Végre december elején visszavonhatatlan határozott sággal jelentette ki, hogy távozik. Még a nyáron arról szavalt, hogy neki előbb való a közjogi köteles­ség, mint a magánjogi s ő nem bánja, ha százszor kilöki is az ügy­védi kamara, ő érzi felelősségét s ha a világ összedül is, megmarad a polgármesteri székben, mig jogerő sen fel nem mentik. De mikor már a kúria mondta ki, hogy kitörli az ügyvédek közül, ha nem megy, ak­kor nem törődött többé közjoggal, felelősséggel, nem várt felmentést, elfelejtkezett minden szavalatairól és sietve ott hagyta a polgármesterséget. No, azt hittük, ez már végleges. Hiszen csak nem képzeltük, hogy kis gyerek módjára megint előlrül kezdi a komédiát. Es ime, végleges távozása után két nappal megjele­nik nála Nyomárkay, Grósz, Klein Lipschitz meg a többi mungó s ő meghatva jelenti ki, hogy ismét pá­lyázik. Hát bocsánat, ez már nem komoly dolog. Ha polgármester akar ma­radni, minek ment el ? Mért nem maradt egyszerűen ? Mért teszi ki a várost egy uj választás izgalmainak ? Sőt ha akart polgármester lenni, meg volt választva, minek mondott le? Mórt vezette a várost egy esz­tendeig az orránál fogva avval, hogy távozni akar? Mikor az egész kép­viselőtestület, élén Matolai Etelével úgyszólván könyörgött neki, hogy ne mondjon'e, maradjon, könnye, ei jelentette ki, hogy ő férfi, nem ját­szik a szavával, komolyan megfon­tolta a dolgot s megmásithatatlanu' távozik. Hát akkor csak komédiái űzött velünk ? — Bolonddá tartott minket? Lemond, elmegy, újra pályázik, kitakar, bttakar, az ördög látott ilyen komédiázást I Még mindezt meg lehetne bocsá­tani, ha egyébként alkalmas lenne Reichard a polgármesterségre. De teljesen alkalmatlan. Egész éven nem csinált semmit. A képviselő'estüiet határozatait nem hajtotta végre. Ellen ben okozott a városnak jelentékeny Ibolya kisasszony. V, Álmatlan éjszaka után égő vörös szemmel fájósán lüktető halantékkal ébredtem. Rosszkedvű voltam, az ablak üvegén hűtöttem az égő hom­lokomat. Szemközt a járda szélén havas fekete-fehérek voltak a cse- nevész téli fák ; a háztetőkön pedig súlyos mozdulatlansággal feküdt meg az araszos vastag hóréteg. Az egész kép álmotüző józan volt, hideget le­helt és ez a hideg most jólesett. Az éjszaka úgy tűnt már föl, mint egy régen mu't, badar rósz álom. — Nem megyek el hozzá 1 — fo­gadtam meg, levelet irok, meg kö­szönöm. Es Íróasztalhoz ültem, levelet ír­tam. Pár sort kedveset és mégis udvariasan hideget. — Küldök neki hálából egy csomó cukrot I Ásítottam elbágyasztott az éjszaka. A fejem fájt. Ah ! Ez a tűrhetetlen tényleges kárt a jégvételnél a színház kiadásnál való gondatlanságával. S táncolt, ahogy a főispán fütyült. Szaladgált fel Pestre politikai depu- tációkba. Az ő nevében ^küldték korteskedni falukra a városi tiszt­viselőket. Lesz még alkalmunk, ha Reichard tényleg pályázik, bővebben kifej­teni, hogy miért nem tartjuk őt a polgármesterségre alkalmasnak. Ki lesz a polgármester? Farkas Andor h. polgár- mester programmja. A polgármester-válság most ért tetőpontjához. Reichard Salamon dr. — újabb értesülés szerint — nem hajlandó vállalni a jelöltsé­get és igy ott állunk, hogy egyetlen számbavehető jelölt van a polgár mesteri állásra, Farkas Andor, a mostani helyettes polgármester. O már nem egyszer tett tanusá got — helyettesítések alkalmával — arról, hogy mindazon kellékekkel rendelkezik, melyek szükségesek egy város adminisztrációjának a vezeté­séhez. Egyénileg minden tekintetben korrekt ember, közigazgatási szak­ismeretei megvannak, erélyes hiva­talfőnök és meg van benne az am. bició is arra, hogy a várost a biztos fejiődés -útjára terelje. Es mert Farkas Andor ma az egyedüli számbavehető jelölt. — mert hisz Reichard Salamont, aki hol fel-, hol lelép, nem lehet ko mo’yan venni — szerkesztőnk al­kalmat keresett arra hogy megtudja vázlatosan programmját, melyet pol gármosterré választása esetén követni kiván. Farkas Andor a következőkben nyilatkozott: Ha az a kitüntető bizalom ér hogy a város közönsége a polgármesteri székbe emel, legelső kötelességem­nek fogom ismerni, hogy a város anyagi helyzetének gondos mérle­gelésével a már évek óta vajúdó s a város fejlődésével és a köz szükséglet lehetőség szerinti ki­elégítésével kapcsolatos kérdéseket újból felszínre hozzam s tisztán a város érdekeit szolgáló céljaimnak a képviselőtestület többségét raeg­iboiyaszag! Ezért nem tudtam aludni ! A magába nem biző ember örömé­vel állapítottam meg. Persze, hogy azért! Az erős parfüm felizgatta az idegeméit. Őrültség az ágyam felé akasztani ezt a teritőt. Levettem onnan. Gondosan össze­hajtogattam. Es kihúztam a szék. rény alján egy jól záró fiókot, hogy abba temessem. De sokáig térdtdtem karomon az összehajtogatott faisző­nyeggel a n) itott fiók előtt. Azután egy forró csókot nyomtam rá, úgy rejtettem el. Aggódó rosszulérzéssel, mintha eleven embert temetnék. Azután szégyenkezve néztem ki a havas tetőkre a szigorúan józan fekete fehér fákra. Azt hiszem, nem vettek észre semmit. Mert komorak maradtak. Ridegek. VI. Éjjel amikor hazajöttem, már csak bátortalan tépett foszlányokban úszott a szoba langyos levegőjében az ibolyaillat. Alig, hogy megóreztem. Elégedetten bólintottam a fejemmel. nyerjem, mert harmonikus együtt­működés nélkül a város javát mun­kálni nem lehet. Ez irányú munkásságommal egy­idejűleg teljes jóindulattal, de a legnagyobb erélylyel látnék a rend­csináláshoz s az adminisztráció nagy körültekintést igénylő mun­káját mindenkor a törvény s a szabályrendeletekben lefektetett jogok és kötelességek figyelembe vételével végezném. Műnk s és munkabíró, becsületes és ambició­zus tisztikar nevelése a hivatalfő­nök legszebb fe'adatai közé tarto­zik. Azt hiszem sikerülne e tekin­tetben is egyetértésre jutnom a képviselőtestülettel, mert hisz kell hogy minden ily irányú intézke­désem a közérdek bélyegét viselje magán. Beható tanulmány tárgyává óhaj tanám tenni, hogy mik volnának azok a létesítmények és intézmé nyék, melyek anyagi kockázat nélkül a város anyagi helyzetének javítását, polgárságának fokozatos vagyonosodását eredményeznék. És itt kijelentem, hogy csekélyebb mérvű pótadóemelóstől sem riad nék vissza oly esetben, midőn a terv megvalósulása esetén jelen­tékeny pótadó esést érhetnénk el. Általában az lenne állandó tö­rekvésem, hogy — bár szerény keretekben — valamelyes kultur- és szociálpolitikai akciót fejtsek ki. Ily törekvés nélkül egy fejlődés utján levő város vezetősége nem prosperálhat. A részletekre ki nem terjeszke­dem. Megnyugtatom a város kö­zönségét, hogy ismerem az összes bajokat és kielégítést igénylő szük­ségleteket s legnagyobb lelkiisme­reteséggel s meg nem szűnő bűz galommal dolgoznám azok orvos­lásán és kielégítésén figyelemmel természetesen midenkor a lakosság teherviselő képességére. Erősen hiszem, hogy nagyjában vázolt prograiumom keresztülvite lével, becsült, nyílt és őszinte ad­minisztrációval s a politika és fe- lekezetieskedés áldatlan érvénye sülése elleni kitartó küzdelemmel sikerülne az esetleg félém forduló bizalmat kiérdemelnem s ezzel pol gártársaim jó akaratát meghálálnom Szép, tartalmas programú ez, me!} bői kiérzik az ambíció, hogy a várost kiragadja a mai züllött álla­potából és ráterelja an a az útra, melyen haladva fejlődhetik. Olyan programra ez, mely t anuságot lesz arról, hogy Farkas Andor ösmeri a így van jól ! Azután meggyujtottam a lámpát. Es a szemem rögtön a szőnyeg helyét kereste. A szőnyeg helye üres volt, halványzöld tapétán ágas- bogas sötét zöld lombok leveleztek s a falon keresztbe ott sorakozott egy sereg apró, kampós fejű szeg. Ezeken függött tegnap a szőnyeg. E fordultam. Sirni szerettem volna, olyan rideg, szomorú volt igy a fal. Lefeküdtem. Es fázósan húzódtam el a faltól, amelyik mintha jégből volna, úgy ontotta sugárotza a hi­deget. A kis szegek elnyúlt fekete árnyat vetettek a tapétára. Vájjon nem fáj e a falnak, amikor úgy megsebzi a szög? jól beburkolóztara a takaróba és egészen messze a fal tói az ágy kívül eső oldalába húzód­tam. Taszított magától a hideg, szo­morú fal. VII. Megint nem tudtam aludni. S akkor vágy támadt bennem. Miért ne be­szélgetnék az ibolyákkal. Fehér ru­város bajait és tudja, hogy mily irányban kell az orvoslást keresni. Kétség nem férhet tehát hozzá, hogy a mostani viszonyok között egyedül Farkas Andor az, akire nyu­godt lelkiismerettel rá lehet bizni a város vezetését. Ma újabb verzióként emlegetik dr. Nagy Béla ügyvéd jelöltségét, Ő azonban eddig nem nyilatkozott hajlandónak a fellépésre. Apró feljegyzések. Arról, amit Állandó, mindennapos a nem panasz a városi admi- cslnáltak. öisztráció ellen. A tiszt- viselők legnagyobb része munkaképtelen. A rendes folyó ügyek sem nyernek kellő időben elintézést. Ennek az állapotnak méltó betető zése volt az a polgármester-válság, amely hosszú éveken át tartotta le­kötve a város toválbfejlődését. Ez­alatt az idő alatt pedig egyáltalán semmi nem történt. Még a képvise­lőtestület határozatait sem hajtották végre. Ezt látva néhány képviselő- testületi tag, indítványt tettek, hogy a végre nem hajtott határozatokról és a felelet nélkül maradt interpellá­ciókról scontró-könyvet vezessenek és a polgármester minden negyed­évben mutassa be a scontró könyvet a képviselőtestületnek. Am mint minden határozat, ez is végrehajtat­tunk maradt. Nem csináltak scontró könyvet, nem terjesztettek semmi­féle jelentést a képviselőtestület elé, szóval maradt minden a régiben, nem csináltak semmit. Most azon­ban, hogy Reichard Salamon — aki ugylátszik kerékkötője volt minden munkásságnak — kitette a lábát a városházáról, már elkészült a scontró- könyv. Farkas Andor h, polgár­mester készíttette el és a legköze­lebbi ülésen már elő is terjeszteti. Hétfőn délután tehát már tisztán fog állani előttünk a statisztika ar­ról, hogy mit végeztek az utóbbi időben a városházán, illetve arról, hogy mit nem végeztek. * A villamos Egyik helyi lap raegpen- vasutról ditette annak idején az eszmét, hogy mily cél­szerű volna a városra nézve már az ipar és kereskedelem fejlődésének szempontjából is egy villamos vasút építése. Es mert az indítvány nem a képviselőtestületben tétetett meg, ugylátszik visszhangra is talált. A A magyar vasütipar r. t. leküldte hában kikeltem az ágyból, fázos me- zitlábbal futottam végig a parketten. Hoztam a szőnyeget, szomorú trium- fussal. Mintahogy valaki annak a holttestét viheti óvakodóan, vigyázó gyöngédséggel, akit nagyon szero* tett, azután elvesztett. Elvesztette egy forró csók közben, akkor, ami­kor a legboldogabb volt. Remegő újakkal hirtelen akasztottam föl a takarót az apró szögekre. A selyem szövet lassú zizzenéssel omlott le, mely olyan volt, mint egy sóhajtás. Megremegtem. Miért sóhajt, hogyan tud sóhajtani ez a takaró ? A sze­mem rámeresztve hanyatlottam vissza a párnára. Különös. Ma már nem hemperegnek olyan üdén, olyan har­matosán egymásou keresztül-kasul az ibolyaszálak. Csupa hervadt, szo­morú, beteg virágot láttam, mintha veszedelmes tikkadtság lopta volna ki belőlük az életet. Es a sok sok kék virág fejecske mind csüggedően nézett rám, mintha csupa megtért, szemrehányó leányszem volna. — Azóta megint kisírta mind a A sátoraljaújhelyi izraelita anyahitközség fürdőháza 19H. évi február i-tói kezelésre átvehető Érdeklődők szíveskedjenek bővebb felvilágosítás végett január 7-ig a hitközség titkári hivatalához fordulni.

Next

/
Thumbnails
Contents